Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • "placebohatás" x
  • All content x
Clear All
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Bodnár Vivien, Nagy Krisztina, Cziboly Ádám, and Bárdos György

Elméleti háttér

A placebohatás a mindennapi élet számos területén tetten érhető, amikor valamely pszichoaktív szerhez kötődő elvárás vezet szubjektív és fiziológiai változásokhoz, hatóanyag jelenléte nélkül.

Cél:

Szeretnénk feltárni, hogy az alkohol és a hozzá kapcsolódó elvárások – a társas hatásokkal együtt, illetve azoktól elkülönítve – hogyan befolyásolják a résztvevőket, különösen a memória, az egyensúly, és a szubjektív testi-lelki állapot kapcsán, az alkoholos, alkoholosnak vélt, illetve alkoholt nem tartalmazónak gondolt koktélok elfogyasztása esetében.

Módszerek

Kiegyenlített placebo elrendezésben, társas és egyéni feltételekben vizsgáltuk a rövidtávú memória, az egyensúlyérzék, és a szubjektív testi-lelki állapot alakulását, szó lista visszaidézése, „részegállás” megtartása, és egy 17 melléknévpárból álló szemantikus differenciál skála felhasználásával.

Eredmények

A szubjektív testi-lelki állapot mérése során feltárt szociális viselkedések és testi tünetek faktor mentén a vizsgált csoportok eltérő mintázatot mutattak: a résztvevők a manipulációnak megfelelő elvárásaik mentén számoltak be szubjektív tüneteikről, amelyeket a csoporthatások tovább erősítettek. A vizsgálatban mind egyéni, mind pedig társas fogyasztás esetében sikerült kimutatni az elvárások által indukált klasszikus placebohatást a megtévesztett, alkoholt valójában nem fogyasztók körében. Az alkoholt és a placebót fogyasztó csoport sem a szociális viselkedések, sem a testi tünetek, sem pedig az egyensúly romlása mentén nem különbözik szignifikánsan egymástól. A csoportos alkoholfogyasztás tovább erősíti az alkohol valós vagy vélt hatásait az egyensúlyra és a memóriára.

Következtetések

Kis mennyiségű alkohol fogyasztása esetében az alkohol indukálta állapot kialakulásáért az etanol csak részben felelős, az alkoholfogyasztást követő pszichés és fizikai változások jelentős része – elvárások és a társas közeg által meghatározottan – a placebohatásra vezethető vissza.

Restricted access

Táplálékallergiás és táplálékaverziós személyeknek placebotablettákat adtunk, amelyet egy hónapig kel­lett szedniük. A tablettát olyan gyógyszernek állítottuk be, amelyet az Egyesült Államokban fejlesztettek ki, és amely nagyon hatékonynak bizonyul a táplálékallergia gyógyításában. A vizsgálat során mértük, hogy történik-e objektív orvosi javulás, illetve javul-e a közérzet megítélése. 14 betegből 6 volt táplálékaverziós. Öt embernek kezdtek el javulni a tünetei a placebótól, ebből kettő visszaesett (ennek hátterében a noncompliance-t sejtjük), egy fokozatosan javult, kettő tünetmentessé vált. Ennek a két embernek a gyógyulása „csodának” számított: egyikükön sem tudott korábban semmilyen hagyományos biomedikális gyógymód segíteni. A táplálékallergiások közérzetüket jobbnak ítélték meg, mint a táplálékaverziósok, a placebo hatására ez nem változott. Végső soron, ha csekély mennyiségben is, de néhány ember állapotának javulásához hozzájárultunk ezzel a vizsgálattal. Ne feledjük azonban, hogy a placebohatás vizsgálata csak állomás. A placebo ugyanis mankó, ami (azáltal, hogy megadja a beteg számára a hitet a gyógyulásban) segít mozgósítani a gyógyító folyamatokat. A végső cél az, hogy a betegek maguktól járjanak, és a tudomány is megfejtse, hogyan taníthatja meg erre őket. Vagyis meg kell fejtenünk, mi az a folyamat, ami a placebohatás során végbemegy, hogyan tudjuk fehér tabletták nélkül, saját elhatározásunkból mozgósítani ezt az endogén, öngyógyító funkciót.

Restricted access

Különböző pszichológiai módszereket már régóta alkalmaznak nem csak fájdalomcsökkentés céljából, hanem a legkülönfélébb kognitív módszereket igénylő klinikai helyzetekben is. A klinikumban és a rehabilitációban használatos pszichológiai módszerekkel történő fájdalomcsökkentés mellett a placebo-fájdalomcsillapítás is egyre inkább kutatott és feltárt jelensége az orvostudománynak. Mindkettő hatásmechanizmusában fontos szerepet játszik az orvos—beteg kapcsolat minősége. A beteg vonatkozásában a kognitív pszichológiai módszerek közül a képzelet alkalmazásának lehet nagy jelentősége sok esetben, főként azért, mert egy betegség vagy sérülés során a személy könnyen olyan regresszív munkamódba kerülhet, amelyben az elsődleges folyamatok, így a képzelet is, felerősödnek. Ezért a betegek képzeletének terápiás folyamatba való bevonása az egyik lehetséges módja annak, hogy minél szélesebb körben kihasználjuk a pszichoszociális tényezőkben rejlő gyógyító lehetőségeket és gyorsítsuk a gyógyulás folyamatát. Jelen összefoglaló keretében a képzelőerő terápiás alkalmazására vonatkozó szakirodalom néhány elemét kívánjuk bemutatni, elsősorban arra a kérdésre koncentrálva, hogy a képzelőerő milyen módon játszhat szerepet a különböző betegségekkel kapcsolatban megjelenő fájdalomcsillapítás területén.

Restricted access

. Kulcsár Zs. (1994) Placebo-hatás a pszichoszomatika nézőpontjából. Psychiatrica Hungarica, 9 , 3, 279-282. Placebo-hatás a pszichoszomatika nézőpontjából. Psychiatrica Hungarica

Restricted access

A tanulmány közös jellemzőket, valamint megkülönböztető jegyeket azonosít a placebo/nocebo, illetve a szuggesztió jelenségei között. A placebóhatás jobb megértéséhez érdemes figyelembe venni azt, hogy a beteg ember szuggesztiók iránti fogékonysága felfokozott, és egész más szabályok érvényesülnek esetükben a kommunikatív „üzenetek” értelmezésekor, mint a racionális, éber egészséges embernél. Így a napi gyógyító munkában - a placebóhatás jobb kihasználása, illetve a nocebóhatás minimalizálása érdekében - nagyobb szerepet kaphatna a tudatosan alkalmazott szuggesztív kommunikáció, amely a páciensek elvárás-, illetve hitrendszerére hatva a legkülönfélébb testi folyamatokat képes befolyásolni.

Restricted access

Összefoglaló munkánk célja a placebójelenség adaptivitásával kapcsolatos korábbi elméletek kritikai áttekintése és szintézise. Mivel maga a jelenség biológiai szempontból korántsem egyértelműen adaptív, így kialakulása sem magyarázható közvetlen szelekciós hatásokkal. A biológiai és pszichológiai háttérmechanizmusok áttekintése során arra a következtetésre jutunk, hogy a humán placebójelenség más adaptív jegyek (társas életmód, tanulás, tudat, tudatelmélet) kölcsönhatásából alakulhatott ki, egyfajta evolúciós melléktermékként. Ugyanakkor a placebóhatás kulturálisan is meghatározott, ami már túlmutat a darwini evolúció keretein, így végső soron az adaptivitás kérdése nem válaszolható meg egyértelműen.        Erős kulturális beágyazottsága és a részben pszichés eredetűnek tartott betegségek terjedése miatt a placebójelenség fontossága a modern korban egyre nő. A környezeti reprezentációk komplexebbé válásával a központi idegrendszer zsigeri működésekre gyakorolt hatása is egyre erőteljesebbé vált. Talán éppen a placebo lehet az az eszköz, amely a modern kultúra által háttérbe szorított biológiai öngyógyító mechanizmusokat aktiválni képes, akár a modern orvoslás sok szempontból tünetorientált, túlspecializált és gyakran merev, személytelen keretei között is. Ezért gondoljuk azt, hogy a placebójelenség kulturális szempontból potenciálisan adaptívnak tekinthető.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: György Bárdos and Ferenc Köteles

A fejezet a placebohatás témáját a kognitív/érzelmi működés és zavarainak szempontjából tekinti át. A definíciók és fontosabb alapfogalmak után röviden kitérünk a hagyományos gyógyszer-placebo problematikára, elsősorban a „teljes gyógyszerhatás” ismertetésén keresztül. A placebohatással kapcsolatos elméleteket bio-pszicho-szociális szemlélettel foglaljuk össze, kiemelten foglalkozunk a kondicionálás, a szuggesztiók, illetve az elvárások szerepével. A sajátos megközelítés szellemében foglalkozunk a placebohatás neurobiológiájával, azaz az ismert vagy feltételezett agyi mechanizmusokkal is. A patológiás állapotokban érvényesülő placebohatást a depresszió példáján át mutatjuk be, majd megvizsgáljuk, hogy a tudatosságnak, illetve a motivációknak milyen szerepük van a jelenség létrejöttében. Szintén klinikai jelentőségénél fogva röviden tárgyaljuk a nocebojelenséget és annak szerepét a iatrogén ártalmak, illetve nemkívánatos mellékhatások kialakulásában. A cikket záró rövid kitekintésben megpróbáljuk a placebojelenséget a klinikumban elhelyezni.

Restricted access

A szerző összefoglalja a funkcionális dyspepsia fogalmának történeti kialakulását, majd áttekinti az ún. római folyamatot: 1988–2006 között szakértői csoportok az ún. Delphi -módszerrel kidolgozták a funkcionális gastrointestinalis kórképek Róma I, II és III osztályozását. A Róma III osztályozás újrafogalmazta a funkcionális dyspepsia meghatározását, és azt a postprandialis distress és epigastrialis fájdalomszindróma alcsoportokba sorolta. Epidemiológiai adatok alapján a dyspepsia mint kórházi felvételt igénylő betegség az 1730-as években jelent meg, és néhány évtized alatt elérte a prevalencia mai színvonalát, amely jelenleg 7–45% között van, és földrajzi régiók szerint változik. A funkcionális dyspepsia etiopatogenézisében a Helicobacter pylori - és a Salmonella -fertőzés szerepe mellett a HCl-termelés kóros fenotípusának, a motilitászavaroknak (akkomodáció, gyomorürülési zavar), a gyomor hiperszenzitivitásának és hormonális elváltozásoknak lehet szerepe, de egyik eltérés sem jellemző a dyspepsia minden formájára. Felmerült az alfa-adrenoreceptorok szintézisét szabályozó gének polimorfizmusának szerepe is. A funkcionális dyspepsia kezelésében az eredmények nem váltották be a reményeket, és azok nehezen értelmezhetők a placebohatás magas aránya miatt. Az utóbbi évek metaanalízisei szerint a protonpumpagátlók és H 2 -receptor-blokkolók hatása jobb, mint a placebóé. A cisaprid hatásos volt, de 2004-ben visszavonták. A Helicobacter pylori -eradikáció tünetileg csak az esetek egy részében hatásos, de a kezelést a peptikus fekély és gyomorkarcinóma megelőzése céljából, valamint közegészségügyi szempontból el kell végezni test-and-treat vagy scope-and-treat stratégia szerint. A fenti kezelések hatása átmeneti, javulás után a panaszok a követés eddigi 5–7 éve alatt változó intenzitással az esetek 50%-ában visszatérnek. A Róma III osztályozás célja, hogy az új kutatások alapján a funkcionális dyspepsiát okozó kórélettani tényezőket azonosítsa, és azok célzott kezelésével az eddigieknél jobb, költséghatékony eredményeket érjen el.

Restricted access