Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for :

  • "poliszomnográfia" x
  • All content x
Clear All

Az obstruktív alvási apnoe szindróma a felnőtt lakosság számottevő részét érintő, súlyos cardiovascularis szövődményekkel járó és a betegek életminőségét jelentősen rontó megbetegedés. A krónikus obstruktív tüdőbetegség szintén a középkorú korosztály legmagasabb prevalenciájú megbetegedései között szerepel. E két, népbetegségként számon tartott légúti szindróma együttes fennállása súlyos, kombinált alvás alatti légzészavart eredményez. Krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek esetében az alvási apnoe fennállásának mielőbbi felismerése és a kevert légzészavar adekvát kezelése alapvető fontosságú. Orv. Hetil., 2012, 153, 892–897.

Open access

A rémálmok élénk, negatív érzelmekkel terhelt álomélmények, amelyeket a felnőtt lakosság mintegy 4%-a tapasztal meg legalább heti rendszerességgel. A gyakori rémálmok számos mentális zavarral társulhatnak, ugyanakkor az elmúlt évek eredményei arra utalnak, hogy a rémálom zavar az ébrenléti mentális tünetektől független jelenség. A rémálom zavar szoros összefüggésben áll a szubjektív alvásminőség romlásával, a poliszomnográfiás vizsgálatok tanúsága szerint pedig a rémálom zavarban szenvedő személyek alvásmintázata az alvás töredezettségére és az alvás alatti éberségi reakciók fokozódására utaló eltéréseket mutat. Mindez arra utal, hogy a rémálom zavar a pszichopatológiai perspektíva helyett inkább egy speciális alvászavarként kezelendő, amely célzott terápiás beavatkozást igényel. Ugyanakkor a megfelelő kezelés kiválasztásához a rémálmok és az ébrenléti diszfunkciók közti kapcsolatot közvetítő álomszorongás mértékének figyelembevétele mellett természetesen elengedhetetlen a kórképhez társuló mentális zavarok feltérképezése. Orv. Hetil., 2013, 154, 497–502.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Torzsa, Márta Novák, István Mucsi, Ágnes Ádám, and László Kalabay

Az obstruktív alvási apnoe az alvás alatti leggyakoribb légzészavar, kiemelt fontosságú kórkép az alvászavarok körében. Az össznépességben gyakorisága 2–4%, és legfontosabb jellemzője a felső légutak alvás alatti ismétlődő részleges vagy teljes elzáródása, amelyet oxigéndeszaturáció és hirtelen ébredés követ. A klinikai kép megjelenése komplex. A kórkép gyanúját veti fel a hangos horkolás légzésszünetekkel, amelyhez túlzott nappali aluszékonyság társul, de gondolnunk kell erre a betegségre terápiarezisztens hypertonia, szívelégtelenség, szívritmuszavarok, stroke vagy depresszió, memóriazavar esetén is. Az obstruktív alvási apnoe felismerésében fontos szerepe van a családorvosnak, aki a vezető tünetek alapján és a Berlin-kérdőív segítségével könnyen azonosíthatja a nagy kockázatú betegeket. A kiszűrt betegeket további kivizsgálás és terápiabeállítás céljából alváslaboratóriumba kell irányítani poliszomnográfiás vizsgálatra.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Pálma Benedek, Gabriella Kiss, Eszter Csábi, and Gábor Katona

Bevezetés: Az obstruktív alvási apnoe szindróma kezelése gyermekkorban leggyakrabban műtéti. Ebben a betegcsoportban a posztoperatív respiratorikus komplikációk előfordulása 5–25%. Célkitűzés: A szerzők célja, hogy bemutassák a Heim Pál Gyermekkórházban kidolgozott és alkalmazott preoperatív kivizsgálás, valamint a posztoperatív észlelés menetét. Módszer: A vizsgálatba 142 beteget vontak be. Anamnézisfelvétel, fizikális vizsgálat után poliszomnográfiás vizsgálatot végeztek, amelynek eredményeként meghatározták a betegség súlyossági fokát, majd tonsilloadenotomiát végeztek. Eredmények: 45 esetben enyhe, 50 esetben középsúlyos és 47 esetben súlyos obstruktív alvási apnoe szindrómát állapítottak meg. Az enyhe csoportban komplikációt nem észleltek. A középsúlyos csoportban 6 esetben, a súlyos csoportban 24 esetben volt szövődmény (deszaturáció, apnoe, stridor, légzésleállás), a különbség szignifikánsnak bizonyult (p<0,000). A súlyos obstruktív alvási apnoe szindrómában szenvedő csoportban a komplikációmentes és szövődményes esetek összehasonlítása során nem találtak szignifikáns különbséget a preoperatív apnoe-hypopnoe indexben (p = 0,23), valamint a preoperatív nadír oxigén szintjében (p = 0,73). Következtetések: A szövődmények súlyossága miatt a súlyos obstruktív alvási apnoe szindrómás csoportba tartozó gyermekek ellátása csak intenzív gyermekosztályos háttérrel rendelkező intézményben végezhető biztonsággal. Orv. Hetil., 2014, 155(18), 703–707.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Számos adat támasztja alá, hogy az alvás ideje alatt jelentkező légzészavar-epizódok szoros összefüggést mutatnak krónikus szív-ér rendszeri és mentális megbetegedésekkel. Célkitűzés: A jelen vizsgálatban arra kerestük a választ, hogy az alvás ideje alatt fellépő oxigénszaturáció-csökkenés és annak időtartama milyen hatással van a depresszió kialakulására, illetve annak mértékére. Módszer: A vizsgálatban 76 személy adatait dolgoztuk fel. Az alvás ideje alatt mért oxigénszaturációt poliszomnográfiás szűrőkészülék adataiból nyertük. A depressziós tünetekre vonatkozó adatgyűjtés validált kérdőívvel történt. Az éjszakai oxigénszaturáció-csökkenés kórképet befolyásoló hatását esélyhányados-számítással szemléltettük. Eredmények: Az alvás ideje alatti átlagos oxigénszaturáció 90% alatti értéke a depresszió kialakulásának kockázatát több mint kétszeresére növeli. Kockázati tényezőként szerepel továbbá a depresszió súlyosságának kialakulásában is. A csökkent szaturáció mellett töltött alvásidőtartamot vizsgálva az főként a súlyos depresszió kialakulásának veszélyét növeli. Következtetések: Az alvás alatt jelentkező hypoxia és a hypoxiás periódusok időtartama kockázati tényezőként szerepel a depresszió kialakulásában, aminek terápiás és diagnosztikus következményei vannak. Orv Hetil. 2019; 160(20): 780–783.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az alvás minősége komoly szerepet játszik az egyén nappali teljesítőképességében és egészségi állapotában, erős hatást gyakorolva ezáltal a társadalomra. Célkitűzés: Jelen vizsgálat a légzészavarok csoportjába tartozó obsruktív alvási apnoe szindróma kialakulásának és súlyosságának valószínűségét méri, a kórkép vezető rizikótényezőinek esélyhányadosain keresztül. Módszer: A vizsgálatban 127 fő vett részt. Az alvásszerkezet vizsgálatához poliszomnográfiás szűrőkészülék adatai kerültek feldolgozásra. A tápláltság mértéke testtömegindexben , a nyakkörfogat adatai cm-ben kerültek rögzítésre. Eredmények: A nem mint rizikótényező vizsgálata alapján elmondható, hogy a férfiak esélyhányadosa a nőkéhez viszonyítva az alvási apnoe szindróma kialakulására több mint háromszoros. A súlyos kórkép kialakulására több mint négyszer esélyesebbek. A vizsgált férfiak csoportjában a rizikótényezők esélyhányadosai közül a nyakkörfogat a legjelentősebb prediktora az obstruktív alvási apnoénak. A női csoport vezető esélyhányadosa a BMI. Következtetések: Az apnoés betegek több mint 50%-a nem számol be nappali aluszékonyságról, ami felhívja a figyelmet a rizikótényezők esélyhányadosainak szelekcióban betöltött szerepére. Orv Hetil. 2017; 158(21): 823–828.

Restricted access

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: Az obstruktív alvási apnoe (OSA) a felnőtt lakosság jelentős részét érintő betegség, mely ismert rizikófaktora a cardiovascularis és metabolicus betegségeknek és a korai halálozásnak. Mindazonáltal kevés magyarországi adat áll rendelkezésre az OSA-ban szenvedő betegek demográfiai és klinikai jellemzőiről, így vizsgálatunk célja ennek bemutatása volt. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának Alváslaboratóriumában kivizsgált 394 személy (58 [46–66] év, 73% férfi, testtömegindex [BMI] = 32,5 [29,2–37,5]) adatait elemeztük, akik kitöltötték az Epworth Álmosság Skálát, poliszomnográfiás vizsgálaton estek át; felvettük az anamnézist, és 255 esetben reggeli éhomi vérvétel történt. Eredmények: 282 esetben igazolódott OSA. Ebben a csoportban magasabb volt a férfiak aránya (66 vs. 35%), magasabb volt az életkor (59 [48–66] vs. 47 [39–60] év) és a BMI (32,11 [27,78–37,18] vs. 25,29 [22,04–29,03] kg/m2), magasabbak voltak a C-reaktív protein értékek (3,0 [1,71–5,34] mg/l vs. 1,71 [0,91–3,31] mg/l), illetve a betegek gyakrabban szenvedtek társbetegségekben a kontrollcsoporthoz képest (magas vérnyomás 74% vs. 39%, cukorbetegség 24% vs. 11%, dyslipidaemia 46% vs. 30%, szív- és érrendszeri betegség 22% vs. 5%, szívritmuszavar 27% vs. 16%; minden p<0,05). Bár az OSA valószínűsége progresszívan nőtt az életkorral és az Epworth Álmosság Skála emelkedésével, a trendekben szignifikáns különbségeket észleltünk a férfiak és a nők között (mindkettő p<0,05). Ezzel szemben az OSA valószínűségének BMI-függése nemektől független volt (p = 0,94). Következtetés: Az OSA valószínűsége progresszívan emelkedik a kor, a BMI és a nappali aluszékonyság függvényében, ugyanakkor ezt befolyásolja a nem is. Közleményünk rámutat a társbetegségek szűrésének fontosságára is az OSA különböző súlyossági fokaiban. Orv Hetil. 2020; 161(50): 2117–2123.

Summary. Introduction and objective: Obstructive sleep apnoea (OSA) is a common disease which is a known risk factor for cardiovascular and metabolic disease and mortality as well. However, the demographic and clinical characteristics of Hungarian patients with OSA are less known. The aim of this study was to describe them. Method: We analysed the data of 394 subjects (58 [46–66] years, 73% male, body mass index [BMI] = 32.5 [29.2–37.5]) who attended the Sleep Laboratory of the Department of Pulmonology at Semmelweis University. The volunteers filled out the Epworth Sleepiness Scale, we performed a polysomnography and took medical history. In 255 subjects, fasting blood samples were collected. Results: OSA was diagnosed in 282 cases. This group had higher proportion of males (66 vs. 35%) and comorbidities (hypertension 74% vs. 39%, diabetes 24% vs. 11%, dyslipidaemia 46% vs. 30%, cardiovascular diseases 22% vs. 5%, arrhythmia 27% vs. 16%), the patients were older (59 [48–66] vs. 47 [39–60] years) and had higher BMI (32.11 [27.78–37.18] vs. 25.29 [22.04–29.03] kg/m2) and C-reactive protein levels (3.0 [1.71–5.34] mg/l vs. 1.71 [0.91–3.31] mg/l, all p<0.05). There was a significant relationship between the propensity of OSA along increasing age, BMI and Epworth Sleepiness Scale; however, the relationship depended on gender for age and Epworth Sleepiness Scale (both p<0.05). Conclusion: The propensity of OSA increases with age, BMI and symptoms burden and it is affected by the gender. Our study highlights the importance of screening comorbidities in different severity grades of OSA. Orv Hetil. 2020; 161(50): 2117–2123.

Open access