Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "posztoperatív fájdalomcsillapítás" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Szatmári, Ákos Menyhárt, Imre Antal, Imre Sallai, Gergely Holnapy, Zoltán Bejek and Gábor Skaliczki

Absztrakt:

Bevezetés: Az egyre nagyobb számban végzett nagyízületi arthroplasticák miatt előtérbe került a posztoperatív kórházi napok számának csökkentése, valamint a rehabilitáció gyorsítása. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő, hatékony, biztonságos posztoperatív fájdalomcsillapítás. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy összehasonlítsuk a hagyományos és az újfajta multimodális fájdalomcsillapító kezelésben részesült betegek posztoperatív funkcionális eredményeit, a műtétet követő fájdalomszintjüket és opioidfájdalomcsillapító-igényeiket. Módszer: Prospektív vizsgálatunkba 81 beteget vontunk be, akiknél 2017. február és 2018. január között intézetünkben primer csípőprotézis-implantációt végeztünk. A randomizált módon csoportosított betegek közül a kontrollcsoportban 38 fő, a multimodális fájdalomcsillapításban részesült betegek csoportjában 43 fő szerepelt. Vizuális analóg skála (VAS) segítségével ellenőriztük a betegek szubjektív fájdalomszintjét, valamint rögzítettük fájdalomcsillapító-igényüket. Eredmények: Multimodális fájdalomcsillapításban részesült betegeinknél az opioidtartalmú fájdalomcsillapítók iránti szignifikánsan alacsonyabb igényt, valamint szignifikánsan alacsonyabb VAS-értéket tapasztaltunk a posztoperatív 6. órában, 3. és 4. napon. Továbbá e csoport betegei szignifikánsan rövidebb ideig tartózkodtak a kórházban a műtétet követően. Következtetések: Tapasztalataink alapján a multimodális fájdalomcsillapítás egyoldali primer csípőízületi arthroplastica esetén szignifikánsan csökkentette a betegek posztoperatív szubjektív fájdalomérzetét és fájdalomcsillapító-igényét. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2054–2060.

Open access

Absztrakt:

A perioperatív fájdalomcsillapítás kérdésköre jelentős kihívás az egészségügyi ellátást végzők számára. A nem jól ellenőrzött, műtét utáni fájdalom szövődményekhez vezethet. A világszerte elterjedt szervezési módszer, az ’Acute Pain Service’ teamek kialakítása bizonyítottan növeli a posztoperatív fájdalomcsillapítás eredményességét. Összefoglalónk célja, hogy közlemények alapján leírja az akutfájdalom-kezelő szolgálat fogalmát, szervezeti struktúráját, minőségi kritériumait és a külföldön történt bevezetés modelljeit. Több adatbázisban történt keresés után PICO-technikával szisztematikusan áttekintettük az irodalmat, és 263 absztrakt került értékelésre. A világ számos országában működtetik a szolgálatot, alapvetően háromféle működési struktúrában. A személyzet aneszteziológusból és fájdalomterápiára specializálódott ápolószemélyzetből áll. A teamek működésének leírására 5 minőségi kritériumot hoztak létre, de fontos szerepe van a szolgálatnak a betegek és a személyzet oktatásában és a fájdalomterápiás protokollok kialakításában. Javasoljuk, hogy hazánkban is készüljön felmérés a szolgálatok működéséről és a minőségi kritériumok érvényesüléséről a posztoperatív fájdalomcsillapítási ellátás terén. Orv Hetil. 2020; 161(15): 575–581.

Open access

Absztrakt:

A szerzők áttekintik a preemptív analgesia definícióját, történetét, a koncepció fejlődésének legfontosabb lépcsőit, a kezdetektől napjainkig. Az élettani-kórélettani fejezetben ismertetjük a posztoperatív fájdalom létrejöttében kulcsszerepet játszó centrális szenzitizáció kialakulását, a háttérben zajló neurokémiai folyamatokat. A sebészi metszés okozta szöveti sérülés hatására kialakuló fájdalom mechanikus és gyulladásos komponensekből tevődik össze, aminek a posztoperatív fájdalomcsillapítás felépítése szempontjából kiemelt jelentősége van. Ennek megfelelően a megelőző szemléletű fájdalomcsillapítás nemcsak a preincizionális analgetikum adását jelenti, hanem magában foglalja több gyógyszercsoport egymást kiegészítő alkalmazását is, amit multimodális analgesiának nevezünk. Mindezen ismeretek végül a perioperatív szemléletű preventív fájdalomcsillapítás koncepciójában váltak teljessé, mely a beteg gyógyszeres és pszichés műtéti felkészítésén túl a preemptív (preoperatív), az intraoperatív és a posztoperatív analgesia teljes eszköztárát is felhasználja. A gyakorlat szempontjából kiemelten fontos a műtétspecifikus fájdalomcsillapítás, mely figyelembe veszi a különböző műtéti beavatkozások okozta szöveti trauma és fájdalom eltérő mértékét és jellegét is. Orv Hetil. 2018; 159(17): 655–660.

Restricted access

A szerzők a kombinált, nemszteroid gyulladásgátló diclofenac- és centrális izomrelaxáns orphenadrintartalmú infúzió és a tramadolium chloratum hatásosságát, biztonságosságát és tolerálhatóságát hasonlították össze kis és közepes műtéteket követően, a posztoperatív fájdalomcsillapítás során. A vizsgálat nyílt, csoport- és önkontrollos, prospektív, randomizált, IV. fázisú klinikai vizsgálat volt. A bevont 60 beteg összesen 74 napon át kapott fájdalomcsillapítót. A betegeket három csoportba sorolták: a diclo­fenac-orphenadrint kapó A ( n = 19), a tramadolt kapó B ( n = 30) és a diclofenac-orphenadrint és tramadolt is kapó C ( n = 11) csoportba. A kapott adatokat statisztikailag elemezték. A fájdalomcsillapítók hatásának megítéléséhez a vizuális analóg skálát (VAS) használták. A VAS-értékek a kezelés hatására mindhárom csoportban mind nyugalomban (–2,5, –3,7, –3,0), mind mozgásban (–3,0, –3,8, –3,4) szignifikánsan ( p < 0,001) csökkentek, tehát mindhárom csoportban hatásos volt a fájdalomcsillapítás. Ezt a keringési paraméterek elemzése is alátámasztotta. A kezelés végén mind a betegek, mind az orvosok szignifikánsan ( p < 0,05, illetve p  < 0,01) kedvezőbbnek ítélték a hatásosságot a csak diclofenac-orphenadrin infúziót kapó A csoportban. Az alkalmazott fájdalomcsillapítók mennyiségét elemezve a C csoportban kiegészítésként adott tramadol mennyisége szignifikánsan alacsonyabb volt a csak tramadolt kapó B csoporthoz képest ( B: 87,5 mg, C: 61,5 mg, p < 0,01), azaz a diclofenac-orphenadrin infúzió a tramadol fájdalomcsillapító hatását erősítette. A kezelés elején és végén mért laboratóriumi paraméterek a fiziológiás értékhatárokon belül voltak, mellékhatásként összesen 3 esetben észleltek hányingert, illetve hányást. Mindezek alapján a diclofenac-orphenadrin infúziót a kis és középkategóriájú műtétek utáni fájdalomcsillapításban hatásos, biztonságos, kényelmesen adagolható és jól kombinálható fájdalomcsillapítónak tartják.

Restricted access