Search Results

You are looking at 1 - 10 of 86 items for :

  • "prognózis" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt

A krónikus hepatitis C-vírus-infekció okozta necroinflammatio májfibrosisra és cirrhosisra hajlamosít, ami a végstádiumú májbetegség szövődményeihez vezet. A fibrosisstádium ismerete alapvető fontosságú mind az antivirális terápia indikálásában és a kórlefolyás alatti követésben, mind a prognózis előrejelzésében. Mivel a fibrosisdiagnosztikában „aranystandarnak” tekintett májbiopszia invazív és ismétlésének is korlátai vannak, előtérbe kerültek a fibrosisstádium meghatározását szolgáló nem invazív módszerek. A szérumbiomarkerek és a fizikai megközelítésen (a májtömöttség vizsgálatán) alapuló elasztográfiás eljárások, valamint ezek kombinációs algoritmusai képviselik azokat az eljárásokat, amelyek egyre inkább beépülnek a kezelési irányelvekbe, és alkalmazásuk révén csökkenthető a májbiopszia igénye. A dolgozat áttekintést ad a fibrosisdiagnosztika nem invazív módszereiről, azok szerepéről az antivirális kezelés elkezdésében, a terápiás válasz monitorozásában és a prognózis megítélésében krónikus hepatitis C-vírus-infekcióban szenvedő betegekben. Orv. Hetil., 2015, 156(21), 855–861.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Tamás Ferenci, Zsolt Kőszegi, Gergely György Nagy, Zoltán Jambrik, Zoltán Ruzsa, Géza Lupkovics, Zoltán Csanádi, Dávid Becker, Béla Merkely, and Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés: A szignifikáns koszorúér-obstrukció nélkül kialakuló heveny szívinfarktus (MINOCA) gyakoriságával és prognózisával kapcsolatos adatok ellentmondóak. Célkitűzés: A MINOCA gyakoriságának és a betegek prognózisának vizsgálata nagy esetszámú, válogatás nélküli beteganyagban. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 45 223 akut myocardialis infarctus miatt kezelt beteg található, akiknél a kórházi felvételre 2014. január 1. és 2018. június 30. között került sor, és a kezelés során koronarográfia történt. A kórházi kezelésre 22 469 betegnél (49,7%) ST-elevációval járó (STEMI), míg 22 754 (50,3%) esetben nem ST-elevációval járó infarktus (NSTEMI) miatt került sor. A MINOCA-csoportba 2003 beteget soroltunk, akiknél a koronarográfia nem igazolt obstruktív koszorúér-betegséget, és kórelőzményükben nem volt szívinfarktus, szívelégtelenség, percutan coronariaintervenció, illetve revascularisatiós műtét. A koronarográfia 43 220 betegnél igazolt szignifikáns koszorúér-betegséget, akiket a MICAD-csoportba soroltunk. Vizsgáltuk a betegek klinikai adatait, a halálozást és a reinfarktust. A túlélést a Kaplan–Meier-módszer szerint vizsgáltuk, és Cox proporcionális hazárd modellel elemeztük. Eredmények: AMI-ban a MINOCA gyakorisága 4,4%. Eltérő gyakoriságot találtunk STEMI, illetve NSTEMI esetén (2,0% vs. 6,8%). A MINOCA-csoport betegei fiatalabbak voltak (64,0 ± 14,4 vs. 65,5 ± 12,2 év), és magasabb volt a nők előfordulási aránya (55,7 vs. 36,5%). A MICAD-betegek között gyakoribb volt a hypertonia (79,1% vs. 73,7%), a cukorbetegség (33,0% vs. 21,2%) és a perifériás érbetegség (12% vs. 8%). Az egy éven belüli reinfarktust, valamint a halálozást – minden vizsgált időpontban – a MICAD-csoportban találtuk magasabbnak. Következtetés: A MINOCA-csoporton belül a STEMI-, illetve NSTEMI-diagnózissal kezelt férfiak halálozása nem különbözött, ezzel szemben a nők esetén a STEMI-típusú infarktus esetén (MINOCA–STEMI) a nők halálozása lényegesen magasabb volt. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1791–1797.

Restricted access

A kis, nem kódoló RNS-ek közé tartozó mikro-RNS-ek poszttranszkripciós szinten szabályozzák a génexpreszsziót. Target génjeik közül sok a sejtciklus, a sejtosztódás és az apoptózis szabályozásában tölt be központi szerepet, ennek megfelelően a mikro-RNS-ek a daganatok iniciációjának, progressziójának, szöveti inváziójának, valamint a metasztázisok képződésének is aktív részesei. A mikro-RNS-profilok sok hasznos információval szolgálnak mind a tumorok szöveti eredetével, mind azok differenciáltsági fokával kapcsolatban. Ugyancsak kulcsfontosságúak a haemopoesis folyamatában. Megváltozott expressziós szintjük gyakran megfigyelhető leukaemiában. Eredményes vizsgálatokról számoltak be a közelmúltban az akut lymphoblastos leukaemia és az akut myeloid leukaemia diagnózisában és a prognózis megállapításában történő alkalmazásukról. A mikro-RNS-expressziós szintek meghatározása segítséget nyújthat a különböző kemoterápiás gyógyszerek hatásosságának előrejelzésében. Emellett ígéretes terápiás célpontok, amelyek hozzájárulhatnak a jövőben a hematológiai malignus betegségek egyre inkább személyre szabott kezeléséhez. Orv. Hetil., 2012, 153, 2051–2059.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A szívelégtelenség gyanúja miatt hospitalizált szívelégtelen betegeknél a natriureticus peptidek meghatározása mind a diagnózis megerősítése, mind pedig a prognosztika szempontjából fontos. A kezelés hatására jelentkező natriureticuspeptidszint-változás mértéke a prognózis egyik meghatározója. Célkitűzés: Annak eldöntése, hogy az akut szívelégtelenség miatt felvett betegeknél a felvételi natriureticus peptid korai ismétlése eredményez-e olyan változást, amely befolyásolhatja a diagnózist és a prognózist. Módszer: Prospektív adatgyűjtés a 2017 és 2018 között a Budai Irgalmasrendi Kórház Kardiológia osztályán kezelt akut szívelégtelen betegekre vonatkozóan, az N-terminális pro-B natriureticus peptid (NT-proBNP) szintjének a felvételkor és 12 órán belül ismételten mért értékeinek összehasonlítására. Azon betegek adatait elemeztük, akiknek a felvételt indokoló panaszai 24 órán belül kezdődtek, és a panaszokat szívelégtelenség okozta. Eredmények: A vizsgált 23 beteg átlagéletkora 77,9 ± 8,3 év volt. A betegek nagy részénél a szívelégtelenséget csökkent szisztolés balkamra-funkciót okozta. Ezen betegeknél az ejekciós frakció 34,1 ± 3,9%-nak adódott. A panasz kezdetétől eltelt idő 6,7 óra ± 2,2 óra volt, míg az ismételt biomarkermeghatározásig eltelt idő 6,5 ± 2,2 órát tett ki a felvételi mérés időpontjához képest. Az NT-proBNP medián értéke 5064 pg/ml-ről 8847 pg/ml-re emelkedett (p<0,0005) a 6 órás kontroll során, ami 75%-os növekedést jelentett. A hs-troponin-T átlaga 46 ± 25 ng/l-ről 78 ± 51 ng/l-re növekedett (p<0,002). Következtetések: Akut szívelégtelenségben jelentős NT-proBNP-emelkedés várható a felvételt követő korai, ismételt mérés eredményeként. Ennek ismerete mind diagnosztikai, mind prognosztikai szempontból jelentőséggel bírhat. A megfigyelésnek nagyszámú betegen való validálása szükséges. Orv Hetil. 2018; 159(25): 1009–1012.

Restricted access

A kórelőzményben szereplő revascularisatiós műtét rövid és hosszú távú prognosztikai jelentősége szívinfarktus miatt kezelt betegekben

Short- and long-term prognostic significance of previous recanalization interventions in patients treated for myocardial infarction

Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Tamás Ferenci, András Komócsi, and Péter Andréka

infarction without obstructive coronary artery disease (MINOCA) – prevalence and prognosis. [Obstruktív koszorúér-betegség nélkül kialakuló heveny szívizominfarktus (MINOCA) – gyakoriság és prognózis

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: A. Marcell Szász, Balázs Ács, Emese Ágoston, Zsófia Sztupinszki, Anna-Mária Tőkés, Liliána Szittya, Borbála Székely, Miklós Szendrői, Qiyuan Li, László Harsányi, József Tímár, Zoltán Szállási, Charles Swanton, Balázs Győrffy, and Janina Kulka

Bevezetés: Közepesen differenciált (grade 2) tumorok esetén a beteg prognózisa és a terápia eredményessége e tényező alapján nem becsülhető meg biztonsággal. Célkitűzés: Vizsgálni a szerzők által leírt, kromoszomális instabilitást tükröző prognosztikus génexpressziós indexet kiegészítve további génekkel egy kiterjesztett betegcsoporton. Módszerek: Publikus adatbázisokból választottak ki kilenc cél-, valamint három kontrollgént. Ezek expresszióját valós idejű polimeráz láncreakcióval határozták meg. Az analízisben 249, formalinban fixált, paraffinba ágyazott emlőcarcinoma vizsgálatát végezték el és az eredményeiket a betegségmentes túléléssel összefüggésben elemezték. Eredmények: A gének expressziójának mértéke alapján a grade 2 carcinomák a grade 1, illetve a grade 3 tumorokhoz hasonló prognózisú csoportokra különültek el. Pusztán a FOXM1, TOP2A és CLDN4 gének együttes vizsgálatával a grade 2 daganatok magas és alacsony kockázatú alcsoportokba oszthatóak. Következtetés: Megfelelően választott kontrollgének vizsgálatával három célgén expressziója alapján a hisztológiai grade-től függetlenül elkülöníthető az emlőcarcinomák jó és rossz prognózisú csoportja. Orv. Hetil., 2013, 154, 627–632.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Beáta Csiszár, Álmos Németh, Zsolt Márton, János Riba, Péter Csécsei, Tihamér Molnár, László Deres, Róbert Halmosi, Kálmán Tóth, and Péter Kenyeres

Absztrakt:

Bevezetés: Citokeratin-18 (CK-18) az újraélesztés kapcsán kialakuló ischaemiás-reperfúziós károsodás kiváltotta teljes sejthalál során kerül a véráramba. Kaszpázok által hasított formája specifikus az apoptózis folyamatára. A markerek számos kórképben prognosztikus értékűnek bizonyultak. Tanulmányunkban elsőként vizsgáltuk prognosztikus értéküket reanimált betegpopulációban. Módszer: 40, sikeresen újraélesztett betegnél határoztuk meg a sejthalálmarkerek szintjét 6 órán belül, 24 és 72 óra múlva. Ezeket összevetettük a 30 napos túléléssel, a neurológiai kimenetellel, a szervfunkciós károsodást jellemző laboratóriumi, fizikális és terápiás jellemzőkkel, valamint a reanimáció körülményeivel. Eredmények: A reanimált betegek CK-18-plazmakoncentrációja a szakirodalomban leírt egészséges, posztoperatív és szeptikus populáció értékeinek a többszöröse volt (3842 vs. 242; 559; 1644 ng/l); a hasított és intakt CK-18 aránya alacsonyabb volt (0,14 vs. 0,58; 0,22; 0,24), ami jelentős sejtkárosodásra és a nekrózis dominanciájára utal. A markerek szintje azonban nem mutatott összefüggést a túléléssel, a neurológiai statusszal és a reanimáció körülményeivel sem. Veseelégtelenség esetén a CK-18 szintjének csökkenése elmaradt. Szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk meg a 6 órás hemoglobin- és CK-18-szint között (r = –0,400, p<0,01), a 30 napos túlélésnek mégis az alacsonyabb hemoglobinértékek kedveztek. Következtetés: Várakozásunkkal ellentétben a vizsgált markerek nem bírtak prognosztikus értékkel újraélesztett betegpopulációban. A kimenetelt valószínűleg nem a teljes sejtkárosodás, hanem egy kisebb, a fenti markerekkel szenzitíven nem vizsgálható kritikus szerepű sejtpopuláció károsodása, valamint a beteg tartalékkapacitásai befolyásolják. Orv Hetil. 2020; 161(1): 26–32.

Open access

Absztrakt:

A rosszindulatú daganatsejtek többségében fokozott a glikolízis, amely biztosítja a proliferációhoz szükséges energia legnagyobb részét. A laktátdehidrogenáz (LDH) anaerob körülmények között katalizálja a reverzibilis piruvát–tejsav átalakulást. A daganatsejtek által expresszált LDHA izoenzim hatására a tejsavképződés jelentősen fokozódik. A tejsav indukálja az oxigenizált daganatsejtek proliferációját, az angiogenezist és gátolja a veleszületett és az adaptív immunválaszt. A szérum-LDH-emelkedés rövidebb túléléssel korrelál. A szerzők áttekintik az LDH-emelkedés és a rosszindulatú daganatos betegségek prognózisa közötti összefüggést feltáró fontosabb vizsgálatokat. Orv Hetil. 2017; 158(50): 1977–1988.

Open access

Absztrakt:

A szérumalbuminszint csökkenése figyelhető meg gyulladásos folyamatokban. A helyileg előrehaladott vagy áttétes rosszindulatú daganatokban a szérumalbuminszint ugyancsak csökken, az alultápláltság fennállásától függetlenül. A csökkent albuminszint befolyásolhatja a terápia eredményeit is (például gyógyszerek farmakokinetikája, mellékhatások mértéke). Kiterjedt szakirodalmi adat és gyakorlati tapasztalat bizonyítja a táplálásterápiában részesülő páciensek jobb prognózisát. A szerzők a fontosabb szakirodalmi adatok alapján összefoglalják azon vizsgálatokat, melyek a kiindulási szérumalbuminszint és a rosszindulatú daganatos betegségek prognózisa közötti szoros összefüggést feltárták. Orv Hetil. 2018; 159(3): 96–106.

Open access
Magyar Onkológia
Authors: Borbála Székely, Lilla Madaras, Gyöngyvér Szentmártoni, A. Marcell Szász, Zsuzsanna Baranyák, Liliána Szittya, László Torgyík, Éva Zergényi, Erika Borbényi, István Kenessey, Anna Korompay, Zoltán Langmár, Ferenc Bánhidy, Janina Kulka, and Magdolna Dank

Absztrakt

Az emlőrák diagnózisakor betöltött életkor alapján a két szélsőséges, egymástól várhatóan legjobban különböző csoportot a 35 évnél fiatalabb és a 70 évnél idősebb betegek csoportja képezi. A jelen vizsgálat célja e két csoport összehasonlításán keresztül annak alátámasztása, hogy az életkor prognosztikai faktornak tekinthető a vizsgált betegek esetében. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján 1995. október és 2009. március között kezelt 131 nőbeteg (80 idős és 51 fiatal) adatai kerültek feldolgozásra a diagnózis idején vizsgált prediktív és prognosztikus faktorok felhasználásával. Emellett vizsgáltuk a betegek teljes- (OS) és betegségmentes túlélését (DFS) is, valamint az ezeket befolyásoló faktorokat. Statisztikailag szignifikáns eltérés adódott a két csoport között a menarche időpontja, a reproduktív faktorok, a tumor hisztológiai jellemzői és immunfenotípusa tekintetében. A tumorméret, a nyirokcsomóstátusz és a Nottingham Prognosztikai Index (NPI) értékek tekintetében nem mutatkozott szignifikáns eltérés a két csoport között. Annak ellenére, hogy a fiatal betegek között több volt a vizsgálat végéig kialakult áttétes betegség, a betegségmentes túlélés tekintetében nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A teljes túlélés azonban szignifikánsan hosszabbnak bizonyult az idős páciensek csoportjában. A fenti eredmények az irodalmi adatokkal egybehangzóan arra utalnak, hogy a fiatal nőknél a betegség rosszabb prognózisú, agresszívebb és rapidabb a klinikai lefolyás. Mivel egyik csoport sem tartozik a hazánkban szervezetten szűrt populációba, igen nagy jelentősége lenne az önvizsgálat (már iskolás korban történő) oktatásának, a tömegkommunikáció adta lehetőségek szélesebb körű kihasználásának, a pozitív familiáris anamnézissel bíró nők (különös tekintettel a fiatalok) esetében az egyéni követés megoldásának.

Restricted access