Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "prognosztika" x
Clear All
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Szilvia Krizsán, Zsófia Dénes, Ambrus Gángó, Bence Gerecs, Judit Demeter, Zsolt Nagy, Ilona Tárkányi, Tamás Masszi, Péter Farkas, András Masszi, Gergely Szombath, Szabolcs Benedek, Judit Várkonyi, Laura Horváth, Zsolt Nagy, Gáspár Radványi, István Takács, Aryan Hamed, Zsolt Lázár, Erzsébet Süveges, Ágnes Kárpáti, Márk Plander, Tamás Szendrei, Katalin Pál, Mihály Gurzó, János Jakucs, Miklós Egyed and Csaba Bödör

Absztrakt:

Az akut myeloid leukémia (AML) osztályozásának és rizikóbecslésének alapjául a citogenetikai eltérések szolgálnak, azonban az elmúlt években az új generációs szekvenálásnak (NGS) köszönhetően nagy előrelépések történtek az AML genomszintű feltérképezésében. Az újonnan megismert genetikai eltérések diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bírnak, így mára a nemzetközi ajánlásokba is felvételre kerültek. Az AML kezelése terén az elmúlt évtizedekben nem következett be jelentős változás, azonban a visszatérő génmutációk azonosítása révén több célzott terápiás gyógyszer került kifejlesztésre.

Jelen tanulmányunk célja a hazai AML-es betegpopulációban előforduló citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések gyakoriságának meghatározása, különös tekintettel azokra a mutációkra, melyekkel szemben már léteznek célzott terápiák.

329 AML-es beteg esetében végeztük el az IDH1, IDH2 és FLT3-TKD mutációanalízist hagyományos Sanger-szekvenálással, míg az FLT3-ITD, NPM1 és CEBPA mutációs státusz, valamint a citogenetikai vizsgálatok eredményei rendelkezésünkre álltak, mivel a diagnosztikus rutin részét képezik.

Az általunk vizsgált betegpopuláció 51,4%-ában mutattunk ki kromoszómaeltérést, melyek közül leggyakrabban a –5/del(5q) (10,6%), 8-as triszómia (7,9%), a t(15;17) (7,9%) valamint a –7/del(7q) (7,5%) fordult elő, míg a betegek fennmaradó 48,6%-a normál kariotípussal rendelkezett. A mutációanalízis eredményeképpen a betegek 7,0%-ában volt kimutatható az IDH1-, 13,4%-ában az IDH2-, 5,8%-ában az FLT3-TKD-, 22,4%-ában FLT3-ITD-, 27,3%-ában NPM1-, valamint 7,1%-ában CEBPA-mutáció. A genetikai eltéréseken alapuló Európai LeukémiaNet (ELN) 2017-es ajánlása szerint elvégzett rizikóbesorolás során szignifikáns különbség volt kimutatható a rizikócsoportok túlélése között: a medián teljes túlélési idő a kedvező rizikócsoportban 34,7 hónap, az intermedier rizikócsoportban 10,0 hónap, míg a kedvezőtlen rizikócsoportban 3,7 hónap volt (p < 0,0001).

Eredményeink azt mutatják, hogy az AML-es betegek közel fele hordoz olyan génmutációt, mellyel szemben már rendelkezünk célzott terápiával. Reményeink szerint a jövőben további támadáspontok is azonosításra kerülnek, és ezáltal az AML-es betegek kezelésében is megvalósulhat a mutációs státuszon alapuló személyre szabott célzott kezelés, ami megnövelheti a betegek várható élettartamát.

Open access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Béla Ifj. Nagy, Ambrus Gángó, László Rejtő, Szilvia Krizsán, Anikó Ujfalusi and Péter Antal-Szalmás

Absztrakt:

A molekuláris genetikai vizsgálatok nagyléptékű fejlődése az elmúlt években lehetővé tette a malignus myeloid kórképek hátterében álló genetikai eltérések detektálását. Ennek köszönhetően az akut myeloid leukémiában (AML) gyakoribb mutációk egyre teljesebb körű vizsgálata jelentősen javította a kórkép diagnosztikáját, prognosztikai értékelését, valamint a terápiára adott válasz és a relapszus valószínűségének előrejelzését. Az AML patogenezisében fontos szerepet játszanak a különböző transzkripciós faktorok genetikai eltérései, amelyek a hematopoetikus őssejt myeloid irányba történő differenciációját segítik elő. Ezen fehérjék közé tartozik a CEBPA (CCAAT/enhancer binding protein alpha) gén által kódolt, leucincipzár-motívumot tartalmazó transzkripciós faktor is. A CEBPA fehérje a granulocyták differenciációjában vesz részt, míg a mutációja a myeloid blastok kontrollálatlan proliferációját okozhatja. Sporadikus AML-ben a betegek körülbelül 5–10%-ában mutatható ki a CEBPA gén mutációja, leggyakrabban normál kariotípusú, általában éretlen morfológiájú de novo AML-ben. A CEBPA génnek csíravonalbeli és szomatikus mutációit különböztetjük meg. A familiáris AML egyik csoportjában („AML with germline CEBPA mutation”) a CEBPA génmutációk autoszomális domináns módon öröklődnek és jelenlétük minden esetben közel 100%-os penetranciával a betegség kialakulásához vezet. Két mutáció jelenléte (biallélikus forma) kedvező klinikai lefolyással társul, ami önálló entitásként szerepel az akut leukémiák 2016-os WHO-klasszifikációjában. Jelen összefoglaló közleményünkben a CEBPA génmutációk laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatát és annak klinikai, prognosztikai jelentőségét mutatjuk be.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A szívelégtelenség gyanúja miatt hospitalizált szívelégtelen betegeknél a natriureticus peptidek meghatározása mind a diagnózis megerősítése, mind pedig a prognosztika szempontjából fontos. A kezelés hatására jelentkező natriureticuspeptidszint-változás mértéke a prognózis egyik meghatározója. Célkitűzés: Annak eldöntése, hogy az akut szívelégtelenség miatt felvett betegeknél a felvételi natriureticus peptid korai ismétlése eredményez-e olyan változást, amely befolyásolhatja a diagnózist és a prognózist. Módszer: Prospektív adatgyűjtés a 2017 és 2018 között a Budai Irgalmasrendi Kórház Kardiológia osztályán kezelt akut szívelégtelen betegekre vonatkozóan, az N-terminális pro-B natriureticus peptid (NT-proBNP) szintjének a felvételkor és 12 órán belül ismételten mért értékeinek összehasonlítására. Azon betegek adatait elemeztük, akiknek a felvételt indokoló panaszai 24 órán belül kezdődtek, és a panaszokat szívelégtelenség okozta. Eredmények: A vizsgált 23 beteg átlagéletkora 77,9 ± 8,3 év volt. A betegek nagy részénél a szívelégtelenséget csökkent szisztolés balkamra-funkciót okozta. Ezen betegeknél az ejekciós frakció 34,1 ± 3,9%-nak adódott. A panasz kezdetétől eltelt idő 6,7 óra ± 2,2 óra volt, míg az ismételt biomarkermeghatározásig eltelt idő 6,5 ± 2,2 órát tett ki a felvételi mérés időpontjához képest. Az NT-proBNP medián értéke 5064 pg/ml-ről 8847 pg/ml-re emelkedett (p<0,0005) a 6 órás kontroll során, ami 75%-os növekedést jelentett. A hs-troponin-T átlaga 46 ± 25 ng/l-ről 78 ± 51 ng/l-re növekedett (p<0,002). Következtetések: Akut szívelégtelenségben jelentős NT-proBNP-emelkedés várható a felvételt követő korai, ismételt mérés eredményeként. Ennek ismerete mind diagnosztikai, mind prognosztikai szempontból jelentőséggel bírhat. A megfigyelésnek nagyszámú betegen való validálása szükséges. Orv Hetil. 2018; 159(25): 1009–1012.

Restricted access