Search Results

You are looking at 1 - 10 of 19 items for :

  • "prosztatarák" x
Clear All
Authors: Tibor Szarvas, Anita Csizmarik, Miklós Szűcs and Péter Nyirády

Absztrakt:

A nagy áteresztőképességű molekuláris vizsgálómódszereknek az elmúlt évek során végbement rohamos fejlődése lehetővé tette a tumorok genetikai, epigenetikai, transzkriptom- és fehérjeszintű molekuláris hátterének átfogó és mélyreható elemzését. A nagyszámú tumormintán elvégzett vizsgálatok óriási mennyiségű adatot szolgáltattak, melyek klinikai szempontból történő feldolgozása, értelmezése jelenleg még zajlik, de már most is jelentős új felismerésekhez járult hozzá. Az ilyen típusú kutatások a közelmúltban a prosztatarák esetében is azonosították azokat a legfontosabb molekuláris eltéréseket, melyek szerepet játszanak e tumor kialakulásában és progressziójában. Összefoglaló munkánkban áttekintést nyújtunk a primer és az előrehaladott prosztatarák közelmúltban kidolgozott molekuláris alcsoportbeosztásáról, valamint a leggyakrabban sérült jelátviteli utakról, úgymint az androgénreceptor-, PI3K-, sejtciklust szabályozó útvonalakról és a DNS-hiba-javító mechanizmusokról. Ennek kapcsán áttekintjük a prosztatarák genetikai eltéréseire tervezett célzott terápiás szerek már alkalmazott, valamint még klinikai kipróbálás alatt álló típusait. Orv Hetil. 2019; 160(7): 252–263.

Open access
Authors: Tibor Szarvas, Anita Csizmarik, Nikolett Nagy, Dávid Keresztes, Melinda Váradi, Zsófia Küronya, Péter Riesz and Péter Nyirády

prosztatarák molekuláris altípusai és célzott terápiás kilátásai.] Orv Hetil. 2019; 160: 252–263. [Hungarian] 39 Pal SK, Patel J, He M, et al. Identification

Open access

Absztrakt

Az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is a prosztatarákkal kapcsolatban jelenik meg a legtöbb új információ az urológiai daganatok közül. Ez a tendencia több okra vezethető vissza, ami közül minden bizonnyal a legfontosabb, hogy a leggyakoribb urológiai malignomáról van szó. Mindemellett nem lehet csak a magas incidenciára visszavezetni azt, hogy 2014-ben és 2015 első fél évében is fontos új ismeretekkel gyarapodhattunk. A megismert közlemények között természetesen vannak magas evidenciával rendelkező munkák, hosszú időn keresztül zajlott klinikai vizsgálatok és vannak kezdeti, egyelőre biztató eredményeket mutató publikációk. A dolgozatban szerepelnek a szűrést, a mágneses rezonanciás vizsgálatra alapozott eljárást, a kezelést, az aktív követést, a pozitronemissziós tomográfia/komputertomográfia alkalmazását, a citoreduktív prostatectomiát és a gyógyszeres kezelést is érintő újdonságok. Orv. Hetil., 2016, 157(11), 410–414.

Open access
Authors: István Farkas, Zsuzsanna Besenyi, Anikó Maráz, Zoltán Bajory, András Palkó, Gábor Sipka and László Pávics

diagnostics and treatment of prostate cancer. [Újdonságok a prosztatarák diagnosztikájában és kezelésében.] Orv Hetil. 2016; 157: 410–414. [Hungarian] 14 Lütje S, Heskamp S

Restricted access
Authors: Fanni Rencz, Valentin Brodszky, Péter Varga, József Gajdácsi, Péter Nyirády and László Gulácsi

Egészségbiztosítási Pénztár: A prosztatarák diagnosztikájának és kezelésének finanszírozási protokollja. „Finanszírozási protokoll – háttéranyag”.] Budapest, 2011. Available from: http://site.oep.hu/prot20110512/33._A

Open access
Authors: Linda Varga, Zoltán Bajory, László Pajor, János Révész, Farkas Sükösd and Anikó Maráz

: Géczi L, Kásler M. (eds.) Prostate cancer. [Prosztatarák epidemiológiája és etiológiája. In: Géczi L, Kásler M. (szerk.) Prosztatarák.] Zafír Press, Budapest, 2014; pp. 3–5. [Hungarian] 3

Restricted access
Authors: Péter Nyirády, Éva Sárdi, Gabriella Bekő, Miklós Szűcs, András Horváth, Edit Székely, Klára Szentmihályi, Imre Romics and Anna Blázovics

. 2004 351 1502 1512 Romics I., Szűcs M., Riesz P. és mtsa: A prosztatarák kezelése – magyar nyelvű irányelvek. Urológiai

Open access

A metasztatikus daganatok okozta krónikus disszeminált intravaszkuláris koagulopátia (DIC) hátterében leggyakrabban a hasnyálmirigy-, gyomor- és a prosztatarák áll. A trombotikus trombocitopéniás purpura és a hemolitikus urémiás szindróma (TTP-HUS) hasonló klinikai és laboratóriumi eltérései miatt a krónikus DIC diagnózisa differenciáldiagnosztikai nehézséget jelent. 71 éves férfi betegünk kórelőzményében COPD, BPH, szignifikáns carotis-sztenózis, gyomorfekély és alkoholos májbetegség szerepel. Szurokszéklet miatti hospitalizációja során aktuálisan nem vérző koagulummal fedett nyombélfekély igazolódott. Négy nap múlva akut veseelégtelenség (AVE) miatt került Intézményünkbe. A trombocitopénia, a perifériás vérben fragmentocita, sisaksejtek, a normális INR, magas LDH és az AVE felvetette a TTP-HUS szindróma gyanúját. Többszöri dialízis és plazmaferezis kezelésekben részesítettük. A talpakon megjelenő trombotikus mikroangiopátia miatt készült alvadási vizsgálat (emelkedett D-dimer, normális fibrinogén, a kissé megnyúlt INR, APTI, normális retikulocita- és mérsékelten csökkent vérlemezkeszám) krónikus DIC fennállását mutatta. Az emelkedett PSA (109,6 ng/mL) hátterében a prosztata-adenokarcinóma igazolódott. A csontizotóp kiterjedt csontáttéteket mutatott. TAB kezelés mellett betegünk állapota három hónap után is kielégítő (PSA 4,6 ng/mL). Tisztázatlan eredetű trombocitopénia és a normális vagy megnyúlt INR-, APTI-értékek, emelkedett D-dimer melletti normális fibrinogén és retikulocita felfedheti a krónikus DIC folyamatát. A krónikus DIC-ben jó effektussal alkalmazható a terápiás dózisú LMWH. A metasztatikus prosztatarák szövődményeként kialakult súlyos DIC antiandrogén és nagydózisú ketokonazol kombinációval kezelhető. Magyar Onkológia 54: 351–357, 2010

Restricted access
Authors: Antal Tamás Zemplényi, László Mangel, Zoltán Kaló, Dóra Endrei, Szimonetta Lohner and Imre Boncz

Absztrakt

Bevezetés: A sugárterápia technológiai fejlődésének egyik célterülete a prosztatarák megfelelő sugaras ellátása. Célkitűzés: Az elemzés célja a normálfrakcionálású és a hipofrakcionált, illetve a konvencionális és a magas dózisú intenzitásmodulált sugárterápia biztonságosságának vizsgálata. Módszer: A sugárkezelés szövődményeinek gyakoriságát metaanalízissel elemezték. Eredmények: Magasabb dózisú intenzitásmodulált sugárterápiával sem a súlyos urogenitalis (akut: p = 0,9, késői: p = 0,95), sem a mérsékelt vagy súlyos gastrointestinalis (akut: N/A, késői: p = 0,08) mellékhatásokban nincs eltérés a hagyományos besugárzási eljárásokhoz képest. A mérsékelt akut (relatív kockázat = 1,39, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,09–1,78, p = 0,008) és késői (relatív kockázat = 1,48, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,26–1,75, p<0,00001) urogenitalis mellékhatások relatív kockázata magasabb. A hipofrakcionált besugárzás súlyos urogenitalis (akut: N/A, késői: p = 0,73) és mérsékelt vagy súlyos gastrointestinalis (akut p = 0,73, késői p = 0,55) mellékhatásrátája sem tér el a normálfrakcionálású kezeléstől, azonban a mérsékelt késői urogenitalis mellékhatás kockázata magasabb (relatív kockázat = 1,39, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,00–1,94, p = 0,05). Következtetések: Intenzitásmodulált sugártervezés és képvezérelt kezeléskiszolgáltatás mellett a hipofrakcionált és az emelt dózisú protokoll egyaránt biztonságos. Orv. Hetil., 2016, 157(20), 776–788.

Restricted access
Authors: Mihály Murányi, Ali Salah Morshed, Mátyás Benyó, Csaba Tóth and Tibor Flaskó

A prosztataspecifikus antigén vizsgálatának széles körű elterjedésével a prosztatarákos betegek egyre korábbi stádiumban kerülnek radikális prostatectomiára, így a szövettani vizsgálat során egyre gyakrabban derül fény kisméretű tumorra vagy tumormentességre. Célok: A szerzők az általuk elvégzett radikális prostatectomiák között vizsgálták a pT0 stádiumú betegeket. Módszerek: Retrospektív módon vizsgálták az 1996 és 2010 között elvégzett 1134 radikális prostatectomiát. A szövettani vizsgálat alapján a tumormentes eseteket tekintették pT0 stádiumnak. A betegeket két csoportra osztották aszerint, hogy a műtét előtt hormonkezelést kaptak vagy sem. Eredmények: A pT0 stádiumú betegek száma összesen 32 (2,8%) volt. Az arány a hormonkezeltek körében 9,3%, a nem hormonkezelteknél 1,2% volt. Két betegnél álpozitív prosztatabiopsziás szövettani lelet igazolódott. Incidentális prosztatarák, alacsony Gleason-score-érték és nagy prosztataméret esetén a pT0 stádium aránya magasabb volt. A hormonkezelt csoport pT0 stádiumú betegei közül háromnál észleltek biokémiai kiújulást, ezek közül egynél klinikai kiújulást. A nem hormonkezelt pT0-s betegek körében kiújulás nem volt. Következtetések: A műtét előtt hormonkezelt betegek körében a pT0 stádium gyakoribb. A specimen tumormentessége ellenére előforduló kiújulás miatt azonban ezeknél a betegeknél nem beszélhetünk valódi pT0 stádiumról. A nem hormonkezelt betegeknél jelen vizsgálatunk és más közlemények adatai alapján a pT0 stádium előfordulási aránya 1% körüli. E betegek prognózisa rendkívül kedvező. Orv. Hetil., 2012, 153, 113–117.

Restricted access