Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for :

  • "protonpumpagátló" x
Clear All
Authors: Iván Igaz, Gábor Simonyi, Sándor Balogh and Miklós Szathmári

Absztrakt:

A protonpumpagátlók az utóbbi évtizedekben a savfüggő kórképek kezelésének élvonalbeli gyógyszereivé váltak. Megkérdőjelezhetetlen hatékonyságuk ellenére azonban ezek a szerek nem veszélytelenek, az utóbbi időszakban számos közlemény született hosszú távú mellékhatásaikkal kapcsolatban. A felmerült lehetséges mellékhatások között a csonttörések fokozott kockázata, a csökkent B12-vitamin-, illetve magnéziumszint, valamint a Clostridium difficile-fertőzés emelhető ki. Tekintettel arra, hogy a protonpumpagátlók világszerte egyre nagyobb számban kerülnek felírásra, nagyon fontos a tartós szedésük következtében fellépő mellékhatások ismerete mind a szakorvosok, mind az alapellátásban dolgozó orvosok számára. A szerzők ebben az összefoglaló közleményben a protonpumpagátlók hosszú távú lehetséges mellékhatásait ismertetik, hangsúlyozva azt, hogy ezeket a szereket csak megfelelő, szigorú indikációval szabad tartósan alkalmazni. Orv Hetil. 2018; 159(19): 735–740.

Open access
Authors: Ágnes Anna Csontos, Bálint Fekete, Katalin Lőrinczy, Orsolya Terjék, Lajos Berczi, Márk Juhász, Pál Miheller and Zsolt Tulassay

Bevezetés: A gyomor polypoid elváltozásainak hazai előfordulási gyakorisága nem ismert. Cél: A szerzők célul tűzték ki a Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika endoszkópos centrumában a gyomorpolip gyakoriságának és az azt befolyásoló kóroki tényezőknek a vizsgálatát. Módszerek: 16 hónap alatt végzett felső panendoszkópiák egységes szövettani és klinikai adatait értékelték. Eredmények: 4174 gasztroszkópia során 193 (4,62%) polipot észleltek. A betegek átlagéletkora a diagnóziskor 65,9±12,7 év volt. A polipok 33,67%-a hyperplasticus, 31,09%-a fundusmirigypolip, 2,07%-a malignus volt. A fundusmirigypolipos betegek körében gyakoribb volt a protonpumpagátló-használat (p = 0,007), míg a hyperplasticus polipos csoportban gyakrabban találtunk idült gastritist (p = 0,032). A Helicobacter pylori-fertőzöttség egyik szövettanú polip jelenlétével sem függött össze. Következtetés: Hazai betegek körében gyakoribb a gyomorpolip, mint az az irodalmi adatok alapján várható lenne. A fundusmirigypolipok gyakoribbak tartós protonpumpagátló-használó betegekben, a hyperplasticus polipok előfordulása pedig az idült gastritisek gyakoriságával mutat összefüggést. Orv. Hetil., 2013, 154, 770–774.

Open access
Authors: Ivett Hegedűs, Csaba Csizmadia, Zoltán Lomb, László Cseke, Yadamsuren Enkh-Amar, László Pajor and Barna Bogner

Pap, Á.: Side effects of long-term treatment with proton pump inhibitors [A hosszú távú protonpumpagátló kezelés mellékhatásai.]. LAM, 2009, 19 , 489–492. Pap Á. Side effects of

Restricted access

Pap, A.: Adverse effect of long-term proton pump inhibitor therapy. [A hosszú távú protonpumpagátló kezelés mellékhatásai.] LAM, 2009, 19 , 489–492. [Hungarian] Pap A. Adverse

Restricted access

A funkcionális gasztroenterológiai vizsgálatok (intraoesophagealis pH-mérés, nyelőcső-manometria, szcintigráfia, impedanciavizsgálat) egyre inkább nélkülözhetetlenek az endoszkóposan negatív felső gastrointestinalis panaszokkal rendelkező betegek diagnosztikájában és adekvát kezelésében. Betegek és módszer: Munkánkban négy olyan típusos esetet ismertetünk, amikor e vizsgálatok segítségével sikerült a korrekt diagnózist felállítani, és ennek alapján a megfelelő terápiás stratégiát kialakítani. Közülük két fiatal beteg gastrooesophagealis reflux tünetegyüttes miatt, két beteg pedig nyelési panaszok miatt került vizsgálatokra. Az intraoesophagealis pH-mérést Zinetics többször használatos, 24 órás intraoesophagealis egy-, illetve kétcsatornás katéterrel, a nyelőcső-manometriát Zinetics négycsatornás EMC-katéterrel, folyadékperfúziós módszerrel végeztük. Esetismertetések: Refluxtünetekkel rendelkező betegeink közül egyiküknél alsó oesophagussphincter-inkompetencia talaján kialakult 24 órás pH-méréssel igazolt kóros gastrooesophagealis savas refluxot észleltünk hiatus hernia és megtartott nyelőcső-perisztaltika mellett az oesophagealis és extraoesophagealis tünetek hátterében. Mivel teljes panaszmentessége protonpumpagátló kezeléssel sem volt biztosítható, antirefluxműtétet indikáltunk. Másik betegünknél normális oesophagus-pH-mérési és a manometriás eredmény alapján hiperszenzitív oesophagust véleményeztünk, a protonpumpagátló adagját duplájára emeltük. Jelenleg mindkét betegünk panaszmentes. Másik két betegünk nyelési képtelenségről, jelentős fogyásról panaszkodott. A nyelőcső-manometria alapján mindkettőjüknél nem relaxáló alsó oesophagealis sphinctert, hipomotilis nyelőcsövet, achalasiának megfelelő képet észleltünk. Endoszkópos nyelőcső-ballondilatációt követően a betegek nyelése rendeződött, táplálkozásra képessé váltak. Következtetések: Eseteink jól példázzák a 24 órás pH-mérés és a manometria szerepének jelentőségét a gastrooesophagealis refluxbetegség és a nyelési nehezítettség, az extraoesophagealis manifesztációk, a nem cardialis eredetű mellkasi fájdalom diagnosztikájában. E vizsgálatok fontos szerepet játszanak a helyes terápiás stratégia kialakításában, a műtéti vagy endoszkópos operatív kezelés indikálásában és e beavatkozások után a betegek követésében.

Restricted access

A Helicobacter pylori -fertőzés első vonalbeli kezelését a hétnapos protonpumpagátló-alapú (PPI+clarythromycin+amoxycillin vagy metronidazol) kombinált terápia jelenti. A kezelés sikeressége a nemzetközi adatok alapján 80-90%, hazánkban 75%. Az esetek 10-25%-ában ismételt kezelés szükséges. A hazai gyakorlatban a második eradikációs kezelés 36%-ban, a harmadik csak 20%-ban sikeres. A Helicobacter pylori -ellenes kezelés sikeressége világszerte csökken, aminek a hátterében a bakteriális, főleg a clarythromycinrezisztencia gyakoribbá válása áll. Fontos tényező még a betegek nem megfelelő együttműködése és a gyógyszerhatóanyag farmakogenetikai, -kinetikai tulajdonságai. A gyakori metronidazol- és clarythromycinrezisztenciájú területeken az eredmények elfogadhatatlanul alacsonyak, új gyógyszerek, gyógyszer-kombinációk alkalmazása lenne kívánatos. Lehetséges megoldás a szekvenciális kezelés, illetve az újabb antibiotikumok (például levofloxacin) használata. Más természetes hatóanyagok alkalmazása (laktoferrin, probiotikumok, növényi kivonatok) további vizsgálatokat igényel.

Restricted access
Authors: Zsolt Simonka, Attila Paszt, Tibor Géczi, Szabolcs Ábrahám, Illés Tóth, Zoltán Horváth, József Pieler, János Tajti, Ákos Varga, László Tiszlavicz, István Németh, Ferenc Izbéki, András Rosztóczy, Tibor Wittmann and György Lázár

Bevezetés: A Barrett-nyelőcső (BE) az alsó harmadi nyelőcső adenocarcinomájának egyetlen ismert prekurzora. Több megfigyelés szerint a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERB) súlyossága és fennállásának ideje fontos patogenetikai tényező a Barrett-nyelőcső kialakulásában. Betegek és módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 2001–2008 között laparoscopos Nissen szerinti antireflux műtéten átesett 176 refluxbeteg és 78 BE-vel szövődött beteg praeoperativ kivizsgálási eredményeit (tünetek, 24 órás pH-metria, nyelőcső-manometria, Bilitec) és kezelésük hatékonyságát hasonlítottuk össze. Eredmények: A betegcsoportok nem különböztek demográfiai jellemzőikben, és refluxos tüneteik időtartama is azonos hosszúságú volt. A betegek mindkét csoportban átlagosan másfél éves (19,87 vs. 19,20 hónap) eredménytelen gyógyszeres (protonpumpagátló) kezelés után kerültek műtétre. A praeoperativ functionalis vizsgálatok a BE-csoportban súlyosabb savas reflux meglétét igazolták (DeMeester-score 18,9 vs. 41,9, p < 0,001). Ugyanakkor a manometria – bár alátámasztotta az alsó nyelőcsősphincter (LES) károsodását – nem mutatott különbséget a két csoport között (12,10 vs. 12,57 Hgmm, p = 0,892). A laparoscopos antireflux műtéteknek halálozása nem volt, két esetben történt conversio súlyos adhaesiók, illetve lépsérülés miatt. Három hónappal a műtétet követően a Visick-score alapján mindkét csoportban jelentősen csökkentek vagy megszűntek a refluxos tünetek (az I. csoportban a betegek 73%-ánál, a II. csoportban a betegek 81%-ánál), javult a LES működése (17,58 és 18,70 Hgmm), és csökkent a savas reflux gyakorisága és expositiója (DeMeester-score 7,73 és 12,72). Következtetés: A károsodott LES incompetens működésével párhuzamosan jelentkező kóros savas reflux súlyossága potencírozza a gastrooesophagealis junctióban (GEJ) megjelenő gyulladáson túl a metaplasticus folyamatok elindulását, a Barrett-nyelőcső kialakulását. A konzervatív kezelésre nem reagáló refluxbetegek csoportjában a megfelelően kivitelezett Nissen szerinti laparoscopos antireflux műtét további javulást képes biztosítani.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Mivel a hagyományos, első vonalbeli Helicobacter pylori (H. p.)-eradicatiós kezelés hatékonysága hazánkban 75% alá csökkent, új protokoll kidolgozása szükséges. Módszer: Föltételezve, hogy a hagyományos kezelés (14 napos kettős standard dózisú protonpumpagátló [PPI], 2 × 1000 mg/die amoxicillin, 2 × 500 mg klaritromicin [PAC]) sikerességi aránya 75%, és az új protokoll (10 napos 4 × 120 mg bizmut-dicitrát, kétszeres standard dózisú PPI, 4 × 500 mg tetraciklin, 2 × 500 mg/die tinidazol [BQT]) eredményessége 95%, karonként 109 beteg bevonásával számoltunk. A páciensek beválasztására 5 Vas megyei endoszkópos laboratóriumban elvégzett felső tápcsatornai endoszkópia után került sor. A csoportok heterogenitását, a kezelés sikerességét és a mellékhatásokat Fisher-féle egzakt próbával értékeltük; a p<0,05 értéket szignifikánsnak tekintettük. Eredmények: A BQT-kezelésű csoportba 110 beteget vontunk be, míg a PAC-kezelésűbe 109 beteget. A két csoport között a kor, a nem és a kiirtás javallata alapján nem volt különbség. A H. p.-fertőzés felszámolásának sikeressége a BQT esetén 103/110 (93,6%), a PAC esetén pedig 81/109 (74,3%) volt (p<0,001). Az esélyhányados a BQT esetén a PAC-kezeléssel összehasonlítva 5,05 volt (95%-os megbízhatósági tartomány 2,02–14,42; p<0,001). A BQT esetén mellékhatás a betegek 34,5%-ában jelentkezett. Következtetés: A H. p. kiirtására javasolt a 10 napos bizmuttartalmú, kétszeres standard dózisú PPI-t, 4 × 500 mg/die tetraciklint és 2 × 500 mg/die tinidazolt tartalmazó kezelés, mivel ez hatékony, és elfogadható mellékhatásprofillal jár. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1340–1345.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A gastrooesophagealis refluxbetegség a fejlett országokban a leggyakoribb gastrointestinalis betegségek közé tartozik. Terápiájában a konzervatív kezelés mellett dedikált esetekben ma is nagy szerep jut a sebészeti beavatkozásoknak. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2007 és 2014 között Nissen-féle fundoplicatión átesett betegek műtéti és 6 hónapos követéses eredményeinek feldolgozása, irodalmi eredményekkel való összehasonlítása (quality control) és a sikerességet befolyásoló faktorok (elsősorban a pszichiátriai társbetegség dokumentált jelenléte és antidepresszánsszedés) felderítése volt. Módszer: 166 beteg összesen 183 műtéti és posztoperatív adatai kerültek kigyűjtésre a Pécsi Tudományegyetem betegadatbázisából. Statisztikai analízis: Az adatok elemzése leíró statisztikával – relatív gyakoriság – és odds ratióval 95%-os valószínűségi szinttel történt. Eredmények: Vizsgálatunk kimutatta, hogy a primer fundoplicatiók leggyakoribb indikációja a protonpumpagátló (PPI)-refrakteritással társuló hiatus hernia volt (54%). A reoperációk indikációi gyakoriság tekintetében jelentős eltéréseket mutattak az irodalmi adatokhoz képest, azonban a reoperációs ráta centrumunkban (8%) megfelelt a nemzetközi tapasztalatoknak (5–10%). A műtétet követően a betegek 62%-ának volt valamilyen panasza. A puffadás kivételével ezek gyakoribbak voltak a nők körében. Operáció után 93,67% tapasztalt valamilyen szintű javulást a refluxos tüneteiben. Ismételt PPI-kezelésre 37%-nak volt szüksége 6 hónapon belül. Különböző posztoperatív beavatkozásokra az esetek 9%-ában került sor. A női nem és pszichiátriai társbetegség rontotta, az utóbbi esetben az antidepresszánsszedés javította a műtét eredményességét. A reoperációk eredményessége elmaradt a primer operációétól. Következtetések: Megfigyeléseink alapján elmondható, hogy a centrumunkban alkalmazott fundoplicatiók eredményessége megfelel a nemzetközi eredményeknek, a szorongásos-depressziós pszichiátriai társbetegségek okozta rosszabb posztoperatív eredmények (tünetjavulási arány) feltehetően kivédhetők vagy mérsékelhetők megfelelően beállított antidepresszáns kezeléssel, de ebben a kérdésben további tanulmányok szükségesek. Orv Hetil. 2018; 159(25): 1013–1023.

Restricted access
Authors: Dóra Lippai and Zsolt Tulassay

1506 Juhász M., Tulassay Zs.: A protonpumpagátló kezelés eredménytelenségének okai gastrooesophagealis refluxbetegségben. Orv. Hetil., 2008, 149 , 1885

Open access