Search Results

You are looking at 1 - 10 of 77 items for :

  • "pszichiátria" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

References 1 Juhász P, Pethő B. General psychiatry – psychopathology. [Általános pszichiátria – Pszichopatológia.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1983. [Hungarian

Restricted access

. Németh , & P. Tariska (szerk.), A pszichiátria magyar kézikönyve ( 689 – 693 ). Budapest : Medicina Kiadó Valenstein , E.S. ( 2016 ). Great and desperate cures: The

Restricted access

The psychiatric correlation of terrorism – schizophrenia and the lone-actor terrorist

A terrorcselekmények pszichiátriai korrelációi a skizofrénia és a magányos elkövető tükrében.

Pszichiátria és terrorizmus
Scientia et Securitas
Author:
Mária Zsóka Bellavics

Summary.

The correlation between terrorism and mental disorder has been studied for decades. Empirical findings suggest that no major role of psychiatric disorders can be found in relation to terror attacks, except for one type of terrorism: the lonely offender. Schizophrenia has been proved to be one of the most important psychiatric disorders that have correlation with lonely-offender type terrorism. In this paper the symptomatology of schizophrenia is presented with a special regard to its role in the development of deviant tendency that may lead to terror attacks. A domestic case of lonely-offender terror activity is introduced with the aim of highlighting this correlation in practice. Based on international empirical data and cases such as the one presented here a conclusion can be drawn; close attention is required on the mental state in the case of lonely-offender terrorism.

Összefoglalás.

A bűnelkövetés természetének vizsgálata során a mentális állapot kérdése egy rendszeresen előforduló problémakör. A pszichológia tudomány mellett, melynek különböző alkalmazott és elméleti területei régóta eszközül szolgálnak a bűnnel való küzdelem során, a pszichiátria is egyre nagyobb hangsúlyt kap. A 21. században a terrorizmus a bűnelkövetés egy igen speciális jelentőséggel bíró típusa. Mivel a terrorizmus társadalmi jelentőség szempontjából központi szerepet kapott az elmúlt évtizedekben, a tudományos világ is intenzív figyelmet szentel neki. A modern trendeknek megfelelően a terrorcselekmények természetének tanulmányozása során is egyre jobban előnyt élvez a minél szélesebb körű tudományos megközelítések integrálása, a multidiszciplináris megközelítés. A terrorizmus jelenségének vizsgálata során a pszichiátria diszciplínája is egyre gyakrabban szerephez jut, ennek megfelelően a terrorizmus és a mentális betegségek kapcsolata a kutatókat évtizedek óta foglalkoztatja. Ugyan az eddig gyűjtött empirikus adatok azt sugallják, hogy a mentális betegségeknek nincs kifejezett jelentősége a terrorcselekmények kapcsán, a terroristák egy speciális típusa, a magányos elkövetők által végrehajtott támadások ebből a szempontból kivételt képeznek. Több pszichiátriai zavar esetében találtak a normálpopulációhoz mérten magas pervalenciákat a magányos terroristák között. Ezek közül a skizofrénia az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró pszichiátriai kórkép. Ez, tekintve, hogy a tudathasadásos elmebaj gyakran asszociálódik erőszakos cselekményekkel, nem meglepő, jóllehet a skizofrének által mutatott deviancia igen eltérő a skizofrén populáción belül. Ez elsősorban azért is van, mert a skizofrénia rendkívül változatos és sokszínű klinikai képe mentén igen nagy a változatosság a tekintetben, hogy a különböző tüneteket produkáló betegek mennyire erőszakosak. A jelen tanulmányban a skizofréniához köthető, a terrorcselekmények szempontjából kulcsjelentőségű deviancia kialakulásában leginkább meghatározó tüneteket járjuk körbe. A skizofrénia általános tünettanának tárgyalásán túl kísérletet teszünk annak életszerűbb bemutatására egy hazai terrorcselekmény skizofréniában szenvedő elkövetőjének az esetén keresztül. A bemutatott incidenshez hasonló elkövetések és a nemzetközi empirikus adatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a magányos elkövetők kapcsán a mentális állapot fokozott figyelmet érdemel. Erre tekintettel további empirikus adatgyűjtés szükséges, mely tudás várhatóan nagyban hozzájárul a terrorizmussal folytatott küzdelem sikerességéhez.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A nyugtatószer-függőség az egész világban, így Magyarországon is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Az egyéb függőségben is szenvedők, valamint a pszichiátriai betegek különösen veszélyeztetettek a gyógyszerfüggőség szempontjából. A probléma valós nagyságáról azonban kevés tudományos adattal rendelkezünk. Célkitűzés: Benzodiazepin hatóanyagú gyógyszerek használatának vizsgálata egy budapesti kórház pszichiátriai rehabilitációs és addiktológiai rehabilitációs osztályán kezelt betegei fogyasztási szokásainak felmérésével és összehasonlításával. Módszer: A vizsgálat alapjául a két osztály 103 betege által anonim módon, önkéntesen, interjú során kitöltött, a nyugtatószer-használati szokásokra, illetve az ezzel kapcsolatos viselkedésekre vonatkozó, 19 kérdésből álló kérdőív szolgált. Statisztikai analízis: A demográfiai adatok leírása az átlaggal és a szórással vagy százalékos arányok megadásával történt. A csoportok összehasonlítására a minta eloszlásának megfelelően t-próbát, Mann–Whitney-féle U-tesztet vagy khi-négyzet-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A gyógyszerfüggőségre utaló tünetek, a többféle nyugtató együttes használata, valamint a nyugtatószedés alkoholfogyasztással történő kombinálása is nagyon gyakori volt mindkét osztály betegei között. Az eredmények ugyanakkor számos kérdésnél szignifikáns különbséget mutattak a két mintában. A gyógyszerabúzus szignifikánsan gyakrabban fordult elő az addiktológiai betegek között, valamint az illegális csatornákon történő gyógyszerbeszerzés is ehhez a betegcsoporthoz köthető. A szociális státuszra vonatkozó demográfiai jellemzők, közülük is kiemelkedő módon a lakhatás, jelentősen befolyásolja a nem orvosi rendelésre történő gyógyszerfogyasztást. Következtetések: Az eredmények a gyógyszerfüggőség gyakoriságára hívják fel a figyelmet az addiktológiai és pszichiátriai betegek között, jelezve, hogy sürgős lépések szükségesek a probléma visszaszorítása érdekében. Orv Hetil. 2020; 161(15): 594–600.

Open access

A mentális betegeket célzó szolgáltatások hatékonyságának fejlesztési lehetőségei két komplex nemzetközi program tükrében

Possibilities for Improving the Efficiency of Mental Health Services in the Light of Complex International Programs

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Léna Nagy
and
Gergő Túri

röviden ismertetjük a pozitív pszichiátria, a közösségi pszichiátria, az integrált ellátásszervezés és a PFS koncepcióját. Ezt követően áttekintjük két, mentális betegek egészségének fejlesztését célzó nemzetközi program gyakorlati megvalósítását, a

Open access

The paper presents the history of Polish psychotherapy from 1945 to 1989. Psychotherapy was developed primarily within the framework of psychiatry, under the influence of trends present in the ‘western’ world, due to relatively active international scientific contacts and weak political and ideological limitations. Psychotherapists were instructed in different approaches. The equal rights and position of medical doctors and psychologists – members of the Polish Psychiatric Association Psychotherapy Section – and the domination of the scientific approach in psychotherapy were the Polish specificity. In 1989 the Certificate of Psychotherapist, confirming proper professional qualifications, was introduced.

Restricted access

Bevezetés: Az orvostanhallgatók körében gyakori kiégés hatékony kezeléséhez és megelőzéséhez a kiégés és a stresszkezelő megküzdési stratégiák közötti kapcsolat ismerete elengedhetetlen, amelyről azonban kevés hazai adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A kiégés prevalenciájának és a megküzdési stratégiákkal való összefüggéseinek feltárása orvostanhallgatóknál. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálat (N = 292), amelyben a kiégést a Maslach Kiégés-teszt Hallgatói Változatával, a megküzdési stratégiákat a Folkman–Lazarus-féle Konfliktusmegoldó Kérdőívvel és az egészségtudatos magatartásra vonatkozó kérdésekkel vizsgáltuk. A kiégés megküzdési stratégiákkal való kapcsolatát lineáris regresszióval tártuk fel. Eredmények: A magas szintű kiégés prevalenciája 25–56% volt. Míg a problémaközpontú megküzdési stratégiák és a segítségkérés egyenként a kimerülés és a cinizmus védőfaktorai, addig a hatékonyságcsökkenés kockázati tényezői voltak. Az érzelemközpontú megküzdési stratégiák a kimerülés és a cinizmus rizikó-, míg a hatékonyságcsökkenés védő tényezői voltak. Az egészségtudatos magatartás a kimerülés védő- és a hatékonyságcsökkenés kockázati faktora volt. Következtetések: A kiégés hatékony kezelése a legjellemzőbb kiégési dimenziót célzó megküzdési stratégiák alkalmazásával érhető el. Orv. Hetil., 2014, 155(32), 1273–1280.

Open access

Hogyan lehetne az igazságügyi pszichiátriát vonzóbbá tenni?

A kritikus igazságügyi pszichiáter szakértő hiány okai és megoldási lehetőségei

How could forensic psychiatry be made more attractive?

Reasons for the critical shortage of forensic psychiatric experts and possibilities of improvement
Orvosi Hetilap
Authors:
Brigitta Baran
,
Pál Czobor
,
Szabolcs Fekete
,
Andrea Somogyi
, and
Gábor Gazdag

. Foreword. In: Kuncz E. (ed.) Forensic psychiatry. [Előszó. In: Kuncz E. (szerk.) Igazságügyi pszichiátria.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2011; pp. 5–6. [Hungarian] 7

Open access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Piroska Balog
,
Csaba Dégi L.
,
Gábor Szabó
,
Anna Susánszky
,
Adrienne Stauder
,
Andrea Székely
,
Paul Falger
, and
Mária Kopp

E tanulmány célja a házastársi stressz kapcsolatának vizsgálata a magasvérnyomás-betegséggel és a depresszióval – 65 évnél fiatalabb, házasságban/élettársi kapcsolatban élő, gazdaságilag aktív személyek körében; országos reprezentatív mintán (Hungarostudy 2002). A házastársi stresszt a Rövidített Stockholmi Házastársi Stressz Skálával, a depressziós tüneteket a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük. Azok a férfiak és nők alkották a „magasvérnyomás-beteg”, illetve „depressziós” csoportokat, akiket az elmúlt évben kezeltek is betegségük miatt. Hierarchikus logisztikus regresszió-elemzéssel vizsgáltuk a házastársi stressz hatását a magasvérnyomás-beteg, illetve a depressziós páciensek körében, valamint egészséges férfiak és nők körében. Adatainkat kontrolláltuk életkorra, iskolai végzettségre, szocioökonómiai státuszra, testtömeg-indexre, valamint az életmódra (dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás). Míg a férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség hagyományos rizikótényezőktől független kockázati tényezőjének bizonyult, addig a nőkre ez nem állt fenn. Egy rossz házasságban élő férfinak majdnem kétszer nagyobb az esélye arra, hogy magasvérnyomás-betegség miatt kezeljék, mint a jó házasságban élő férfitársának. Ugyanakkor nőknél a házastársi stressz a depresszió miatti kezelés valószínűségét növelte szignifikáns mértékben, ez pedig a férfiakra nem volt jellemző. Egy rossz házasságban élő nőnek több mint kétszer nagyobb az esélye arra, hogy depresszió miatt kezelésben részesüljön, mint a jó házasságban élő nőtársának. Elemezéseink tehát azt mutatták, hogy férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség független kockázati tényezője, viszont nőknél a házastársi stressz a klinikai depresszió kockázati tényezője.

Restricted access

Elméleti háttér: A várandósság alatti depresszió és szorongás magzatra gyakorolt negatív hatását több kutatás látszik igazolni, míg mások nem találtak ilyen irányú összefüggéseket. Az antenatális depresszió és szorongás részben a fiziológiai, endokrinológiai változásokon, részben az anyai egészségmagatartáson keresztül hathat a magzatra. Cél: Vizsgálatunk célja a szorongás, a depresszió, az önértékelés és a társadalmi tőke várandósok egészségmagatartására gyakorolt hatásának feltárása volt. Az egészségmagatartás elemeit a várandósságra történő felkészülés, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, valamint a folsav- és vitaminbevitel alkották. Hipotézisünk az volt, hogy a szorongás és a depresszió, valamint a csökkent önértékelés romló egészségmagatartással jár együtt. Módszerek: Szombathely város tíz védőnői körzetében populációs monitoringot hoztunk létre, ahol 2008. 02. 01. és 2009. 02. 01. között minden terhességi nyilvántartásba kerülő nőről rendszeres adatgyűjtést végeztünk. 307 várandós képezte mintánkat, melyben a depressziót a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel, a szorongást a Spielberger-féle Vonásszorongás Kérdőívvel, az önértékelést a Rosenberg-skálával mértük. A társadalmi tőkét a közösségi bizalom hiánya, a kölcsönösség és a civil támogatottság 0-tól 3-ig terjedő skáláin mértük. Összefüggéseinket logisztikus regresszió segítségével tártuk fel. Eredmények: A magasabb szintű vonásszorongással jellemezhető válaszadók kisebb eséllyel készültek a várandósságukra (EH = 0,955; 95%MT = 0,923—0,988) és szedtek vitaminokat (EH = 0,954; 95%MT = 0,922—0,987); a több depresszív tünetet mutatók pedig nagyobb eséllyel dohányoztak (EH = 1,106; 95%MT = 1,060—1,154). A társadalmi bizalom hiánya kisebb esélyű folsavbevitellel (EH = 0,648; 95%MT = 0,485—0,867) járt együtt; továbbá a magasabb önértékelésűek kisebb- (EH = 0,943; 95%MT = 0,892—0,997), a nagyobb társas támogatottságúak nagyobb eséllyel (EH = 1,571; 95%MT = 1,144—2,156) fogyasztottak alkoholt. Következtetések: Vizsgálatunkban a szorongás, a depresszió, az alacsony önértékelés és a csökkent társadalmi tőke negatív egészségmagatartási tendenciákkal járt együtt.

Restricted access