Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "pszichológiai kezelés" x
  • All content x
Clear All

Különböző pszichológiai módszereket már régóta alkalmaznak nem csak fájdalomcsökkentés céljából, hanem a legkülönfélébb kognitív módszereket igénylő klinikai helyzetekben is. A klinikumban és a rehabilitációban használatos pszichológiai módszerekkel történő fájdalomcsökkentés mellett a placebo-fájdalomcsillapítás is egyre inkább kutatott és feltárt jelensége az orvostudománynak. Mindkettő hatásmechanizmusában fontos szerepet játszik az orvos—beteg kapcsolat minősége. A beteg vonatkozásában a kognitív pszichológiai módszerek közül a képzelet alkalmazásának lehet nagy jelentősége sok esetben, főként azért, mert egy betegség vagy sérülés során a személy könnyen olyan regresszív munkamódba kerülhet, amelyben az elsődleges folyamatok, így a képzelet is, felerősödnek. Ezért a betegek képzeletének terápiás folyamatba való bevonása az egyik lehetséges módja annak, hogy minél szélesebb körben kihasználjuk a pszichoszociális tényezőkben rejlő gyógyító lehetőségeket és gyorsítsuk a gyógyulás folyamatát. Jelen összefoglaló keretében a képzelőerő terápiás alkalmazására vonatkozó szakirodalom néhány elemét kívánjuk bemutatni, elsősorban arra a kérdésre koncentrálva, hogy a képzelőerő milyen módon játszhat szerepet a különböző betegségekkel kapcsolatban megjelenő fájdalomcsillapítás területén.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Zsófia Czeglédi, Gyula Dávid, Zsófi Kispál, Lajos S. Kiss, Károly Palatka, Tünde Kristóf, Tamás Molnár, Ágnes Salamon, Pál Demeter, Pál Miheller, Tamás Szamosi, János Banai, Mária Papp, László Bene, Ágota Kovács, István Rácz, and Péter László Lakatos

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására.

Open access