Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for :

  • "pszichoszomatikus tünetek" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: A pszichoszomatikus tünetek gyakorisági mintázatát számos tényező (életkor, nem, egészségi állapot) befolyásolja a teljes emberi életciklus során. A pszichoszomatikus tüneteknek a korcsoportra jellemző, átlagostól nagyobb gyakorisága hozzájárulhat az életminőség romlásához. A gyermekkorban jelentkező pszichoszomatikus tünetek hatással lehetnek a felnőttkori egészségi állapotra. Célkitűzés: Iskoláskorú és pubertáskorú gyermekek (n = 13 331; életkor: 8–17 év) körében a pszichoszomatikus tünetek előfordulási gyakoriságának felmérése és az egyes pszichoszomatikus tünetek gyakorisági mintázatát befolyásoló testszerkezeti, pszichoszociális és életmódbeli tényezők azonosítása. Módszer: Vizsgálatunkban a Második Országos Növekedésvizsgálatban részt vett gyermekek egyik almintájának pszichoszomatikus státuszát elemeztük. A pszichoszomatikus tünetek gyakoriságát a Haugland-féle módszerrel becsültük. A gyermekek testszerkezetének jellemzésére abszolút és relatív testdimenziókat, a tápláltsági állapotot, a pszichoszociális státusz jellemzésére az önértékelés és az énkép komponenseit, az egészségi állapot mutatóit, a szocioökonómiai háttér tényezőit, az életmód jellemzésére pedig a fizikai aktivitási mintázat tényezőit használtuk fel. Eredmények: A pszichoszomatikus tünetek gyakorisága nőtt az életkorral. A leányoknál gyakrabban fordultak elő pszichoszomatikus tünetek. A leányok esetében a tápláltsági állapot, az önértékelés és az iskolai sikeresség a pszichoszomatikus tünetek mintázatának legfontosabb befolyásoló tényezői, ezzel szemben a fiúk esetében a pszichoszomatikus tünetek mintázatát a legjelentősebben a fizikai aktivitási szint és a szocioökonómiai háttér tényezői befolyásolják. Következtetések: A pszichoszomatikus tünetek gyakoriságát jelentős mértékben befolyásolja a nem, az életkor, a testszerkezeti tényezők, az egészségi állapot és a pszichoszociális státusz. Orv Hetil. 2019; 160(12): 464–472.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A pszichoszomatikus medicina területéhez tartozó betegek ellátása rossz hatásfokú. Ez egyaránt jelentős terhet jelent a betegek és az egészségügy számára. Célkitűzés: A pszichoszomatikus tünetek és betegségek megjelenésének és ellátási ajánlásainak vizsgálata az irányadó hivatalos szakmai anyagban. Módszer: Az adatgyűjtés időpontjában elérhető 531 Szakmai irányelvből annak a 134 dokumentumnak a részletesebb elemzése, amelynek témájában pszichoszomatikus tünetek/betegségek gyakoribbak. Ebből 39 egyértelműen pszichoszomatikus vonatkozású anyag tartalmi vizsgálata, továbbá a Szakmai Kollégiumok listáján szereplő három pszichiátriai szakterület összes (26) szakmai irányelvének hasonló szempontú értékelése. Eredmények: A megvizsgált irányelvek töredéke tartalmaz csupán a pszichoszomatikus tünetképzésre, illetve kezelésre, megelőzésre vonatkozó megállapítást. A releváns témájú irányelvekben szereplő diagnosztikai utalások aránya: direkt 10,25, indirekt forma 23,7, a terápiás ajánlások között direkt 25,64, indirekt forma 15,38%. A megelőzésre vonatkozóan alig (5,12%-ban) szerepel említés, a pszichés betegségek egyidejű fennállásának esélyére is mindössze 10,25%-ban történik megállapítás. A szorongásos zavarok befolyásáról kevesebb, mint minden harmadik irányelv számol be (30,76%). A pszichiátriai irányelvek között pszichoszomatikus betegségekre vonatkozóan nincs célzott szakmai irányelv. Következtetés: A pszichoszomatikus medicina a hatékony betegellátás követelményeit meghatározó szakmai irányelvekben elégtelen arányban jelenik meg. Okait szemléleti zavarokban, a pszichiátriai szakmai konszenzus és a szakmaközi együttműködés hiányosságaiban kell keresni. Mind a vonatkozó kutatásokban, mind az irányelvek fejlesztése során erőfeszítéseket kell tenni a fentiek miatt kallódó nagy betegpopuláció hatékonyabb ellátása érdekében. A szerző javaslatot tesz a szükséges konkrét lépésekre. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Summary. Introduction: The care of patients with psychosomatic disorders has bad efficacy. It beards hard both for the patients and the health care providers. Objective: Review of presentrecommendations for psychosomatic symptoms and illnesses in the recent Hungarian medical protocols. Method: A detailed evaluation of 134 medical protocols from altogether 531 protocols with closer connection with psychosomatic disorders were carried out, their diagnostic and therapeutic recommendations were analyzed. Further review of 39 (of the 134)directly related to psychosomatics was done. Investigation of psychiatric protocols for the same aspects was carried out, as well. Results: Only a small part of the protocols contain recommendations for psychosomatic disorders. Ratios of their presence: diagnostic – direct 10.25, indirect 23.7, therapeutic – direct 25.64, indirect 15.38%. Efforts for prevention are only in 5.12% of the materials and 10.25% of the protocols mention a possible dual nature of the given clinical manifestation. Anxiety disorders occur only in 30.76%. Psychiatric protocol directly aiming psychosomatic problems is lacking. Conclusion: Presence of psychosomatic medicine in clinical guidelines defining the conditions of successful care of patients is practically minimal. Possible explanations: confusion in approaches, lack of consensus among the psychiatric institutions, and deficiency of interdisciplinary cooperation. Both in relevant clinical research and in development of medical protocols common additive efforts are necessary for achieving a more successful care of high numbers of patients presently neglected because of the mentioned causes. Author advises some concrete steps for the solution. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Open access

aktivitás és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolata általános iskolások körében . Sportorvosi Szemle, 4: 285 – 300. Réti E. (1962): Az orvosföldrajz múltjáról és jelenéről. Földrajzi Közlemények, 86 (1-4): 337

Restricted access

Elméleti háttér

A pedagógushivatás a leginkább stresszel telített foglalkozások között található, még a segítő hivatásúakat tekintve is. A kiégés tünetegyüttes előfordulása gyakori a pedagógusok között, amely nagy kihívást jelent, mivel számos negatív következménye lehet, mint az egészségügyi problémák, pl. a depresszió, és a munkával való elégedetlenség.

Cél

Jelen tanulmány célja az volt, hogy a kiégés és egyéb az egészséggel összefüggő jelenség (pl. pszichoszomatikus tünetek, egészségmagatartás, egészség önértékelése) szerepét vizsgáljuk a magyar pedagógusok élettel való elégedettségében, amely a szubjektív jóllét egyik mutatója.

Módszer

Az adatgyűjtés magyar pedagógusok (n = 2068, 23–74 év közöttiek, átlagéletkor = 48,1 év, SD = 8,9 év; 83,5%-uk nő) körében történt 2016–2017 között. A kiégés mérése a Maslach Kiégés Kérdőív pedagógus változatának segítségével történt. A kérdőív tartalmazott kérdéseket az élettel való elégedettségről, a pszichoszomatikus tünetekről és egyéb, egészséggel kapcsolatos témakörökről.

Eredmények

Az adatok megerősítették, hogy a kiégés létező probléma a magyar pedagógusok körében. Különösen a fiatal és férfi pedagógusok vannak veszélyben, ami azzal magyarázható, hogy nem rendelkeznek megfelelő rutinnal e problémák megoldásához. A kiégés alskálái közül a teljesítménycsökkenés (β = –0,21; p < 0,001), és az érzelmi kimerültség (β = –0,18; p < 0,001) játszanak szerepet az élettel való elégedettségben. Az élettel való elégedettség szintén összefüggést mutatott a pszichoszomatikus tünetekkel (β = –0,14; p < 0,001) és a saját egészség értékelésével (β = 0,12; p < 0,001). Az egészséggel kapcsolatos változók tehát hozzájárultak az élettel való elégedettséghez is.

Következtetések

Az eredmények azt mutatják, hogy a kiégés megelőzéséhez nagy szükség lenne intervenciós programokra mind egyéni, mind pedig szervezeti szinten.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A kiégés gyakran előforduló jelenség az egészségügyi dolgozók, így az orvosok körében is. Célkitűzés: A kiégés esetleges összefüggésének feltárása az egészséggel, pszichoszomatikus tünetekkel, életérzéssel, alváskörülményekkel. Módszer: Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel 186 orvos részvételével. A kiégés mérésére Pines és Aronson 21 tételből álló kérdéssorozatát alkalmazta a szerző. Az adatok típusainak megfelelően χ2-próbát, független kétmintás T- és Mann–Whitney-tesztet, korrelációanalízist végzett a szerző. A kiégés stresszorainak vizsgálata lineárisregresszió-analízissel történt. Eredmények: A kiégés mértéke negatívan korrelált az életkorral (p = 0,040; r = –0,151), az egészségügyben eltöltött évek számával (p = 0,027; r = –0,162), a pozitív jólléttel (p<0,001, r = –0,670), és pozitívan korrelált a negatív jólléttel (p<0,001; r = 0,585), az élettel való elégedettséggel (p<0,001; r = –0,532). A burnout által érintettek rosszabbnak ítélték meg egészségi állapotukat (p<0,001), gyakrabban jelentkeztek pszichoszomatikus tünetek (p<0,001), daganatos (p = 0,007), allergiás (p = 0,030), pszichiátriai (p = 0,025) megbetegedések és alvászavar. Következtetések: A kiégés a válaszadó orvosok egyharmadát érinti; a magasabb életkor és a több gyermek protektív tényezőnek bizonyult. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 623–630.

Restricted access

health in university students. [Pszichoszomatikus tünetek epidemiológiája és hatása az egészségi állapot önértékelésére egyetemi hallgatók körében.] Orv. Hetil., 1995, 136 (31), 1667–1671. [Hungarian] Terebessy, A

Restricted access

-tudományi vizsgálata – Pszichoszomatikus tünetek, munkahelyi stressz, társas támogatás.] LAM, 2001, 11 , 318–325. [Hungarian] Pikó B. Examination of the work of nurses from the view of behavioural

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Bíró, Ilona Balajti, Róza Ádány, and Karolina Kósa

Pikó B., Barabás K., Boda K.: Pszichoszomatikus tünetek epidemiológiája és hatása az egészségi állapot önértékelésére egyetemi hallgatók körében. Orv. Hetil., 1995, 136 , 1667–1671. Boda K

Restricted access

387 394 Pikó, B. (1999): Pszichoszomatikus tünetek és a szubjektÍv egészségértékelés epidemiológiája középiskolások körében. (Epidemiology of common psychosomatic

Restricted access

A társadalmi egyenlőtlenségek testi és pszichikai egészségre gyakorolt hatását számos kutatás igazolta a modern társadalmakban. Ez a hatás azonban az életciklus folyamán nem mutatkozik egyenlő mértékben; gyermek- és felnőttkorban jelentős az összefüggés a társadalmi helyzet és az egészségi állapot között, a serdülők és idősek körében viszont kevésbé nyilvánvaló és koherens a kapcsolat. Míg serdülőkorban, ahol az egészségi állapot szintjén ritkán igazolhatók társadalmi egyenlőtlenségek, a pszichikai állapotban, akár az objektív, de főként a szubjektív társadalmihelyzet-indikátorok hatása egyértelműen kimutatható, mint például a pszichoszomatikus tünetek, az egészség önértékelése vagy a depresszió. Jelen tanulmány célja ezért a középiskolások pszichikai egészségének felmérése a szüleik által meghatározott társadalmi státusz tükrében. Kérdőíves adatfelvételünkre 2008 tavaszán került sor Szegeden, középiskolás diákok körében (N=881). A társadalmi helyzetet a következő mutatókkal mértük: szülők iskolai végzettsége és alkalmazási minősége, valamint a társadalmi helyzet önbesorolása; a függő változók között az egészség önértékelése, a depresszió, az élettel való elégedettség és az optimizmus szerepelt. Eredményeink szerint mind az objektív, mind pedig a szubjektív társadalmihelyzet-mutatók összefüggnek a középiskolások pszichikai állapotával. A szubjektív mutatók szerepe erőteljesebb és grádiensszerű; az objektív mutatók közül a szülők iskolai végzettsége és a végzettséggel összefüggő szellemi foglalkozása, illetve vállalkozói státusza gyermekeik jobb pszichikai állapotával jár együtt; az apa munkanélkülisége viszont a serdülők élettel való elégedettségét rontja.

Restricted access