Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for :

  • "pulmonalis embolia" x
Clear All

Absztrakt

A szerzők a vascularis intervenciós radiológiának a vénás rendszer betegségeiben alkalmazott intervenciós radiológiai módszereit mutatják be. A vénás betegségek kezeletlenül vagy nem megfelelő módon kezelve a beteg életét veszélyeztetik és krónikus megbetegedések, vénás elégtelenség kialakulásához vezethetnek, ami a betegek számára tartós életminőség-romlást és visszatérő kezelést igénylő klinikai panaszokat okoz. Az intervenciós radiológia számos módszerrel rendelkezik, amely időben alkalmazva gyors és teljes gyógyulást eredményezhet. A szerzők ezeket a módszereket foglalják össze, remélve, hogy az intervenciós radiológiai centrumok létrehozásával a módszerek széles tömegek számára hozzáférhetővé válnak és beilleszkednek a napi rutin-betegellátásba. A vénás betegségek gyakorisága és az életminőséget jelentősen befolyásoló hatása miatt a szerzők szeretnék az érdeklődést felkelteni az intervenciós radiológiai módszerek iránt és a figyelmet ráirányítani a modern terápiás lehetőségekre. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 674–679.

Open access

evidencebased atlas 1996 Sárosi I.: Pulmonalis embolia. Kardiológia 2000, Melania 2000, 429

Restricted access
Authors: Réka Turai, Klára Molnár, Erika Kiss, Márta Szokó, Zita Bauer and Gábor Simon

Bauer Z., Csikós Cs., Simon G.: Pulmonális embólia gyemekkori esete. Gyermekgyógyászat, 2005, 56 , 560–569. Simon G. Pulmonális embólia gyemekkori esete

Restricted access

A szerzők áttekintik az alsó végtagi thrombophlebitis történetét és kockázati tényezőit. Közlik az aszcendáló varicophlebitis sebészi és konzervatív kezelésének fontos kritériumait. Ismertetik egy 71 éves nőbeteg esetét, akinél alsó végtagi aszcendáló varicophlebitis és kétoldali tüdőembólia együttes előfordulását észlelték. Fontos szempontokra hívják fel a figyelmet: az alsó végtagi phlebitisek után követni kell a betegek sorsát, vizsgálni kell a véralvadási paramétereit, megelőzendő egy újabb thromboemboliás eseményt. Orv. Hetil., 2015, 156(16), 644–649.

Restricted access
Authors: Gábor Zoltán Nagy, Gábor Gerges, Kálmán Csapó, Erika Csengő and Károly Minik

Absztrakt

A fiatal, 35 év alatti populációban a mellkasi fájdalom kórképe nem ritkaság, ugyanakkor ezek hátterében a tényleges akut coronariaszindróma lényegesen ritkább. Ennek ellenére coronariaelzáródás fiatalkorban is előfordul, s nem gyakori volta miatt könnyen diagnosztikus tévedéshez vezethet. A szerzők 19 éves fiatal nőbeteg esetét ismertetik, aki hirtelen rosszullét, mellkasi fájdalom miatt került felvételre a területileg illetékes kórház sürgősségi osztályára. Az első vizsgálatok során az EKG-n ST-szakasz-elevációt észleltek és – aortadissectiót gyanítva a panaszok hátterében – mellkas-komputertomográfiás vizsgálatot végeztek. A gyanú nem igazolódott, és a beteget a szerzők osztályára szállították. A primer coronariaintervenció során a főtörzs totális occlusióját észlelték. A sikeres revascularisatio ellenére a beteget a posztoperatív 2. napon asystolia következtében elveszítették. A kórbonctani lelet a főtörzs embolisatióját igazolta, nagy kiterjedésű következményes haemorrhagiás necrosissal a bal kamra szinte teljes területén. Az embolia forrását nem találták. A szerzők kiemelik, hogy a főtörzselzáródás tünetegyüttese fiatalkorban aortadissectióhoz, illetve masszív pulmonalis embolisatióhoz hasonló tüneteket okozhat, és diagnosztikai problémát vethet fel. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 1020–1025.

Restricted access
Authors: Anita Sejben, László Tiszlavicz, József Furák, Krisztina Boros, Zoltán Sápi and Tamás Zombori

Absztrakt:

A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma ritka, magas mortalitású daganat, mely lokalizációja miatt a pulmonalis embolia, valamint a tüdőgyulladás tünettanát utánozhatja. A diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés kiválasztása körül számos kérdés merülhet fel. Egy 46 éves, korábban hereseminoma, pulmonalis embolia, asztma, valamint pollenallergia miatt kezelés alatt álló férfi kontroll mellkasi CT-felvételén bal oldalon a mediastinalis pleurát infiltráló, az arteria pulmonalist teljesen elzáró, összességében 7–8 cm-es térfoglaló folyamatot írtak le. A hörgőbiopsziás mintából orsósejtes tumor diagnózisa született, illetve leiomyoma, leiomyomatosus hyperplasia, illetve leiomyosarcoma lehetőségét vetették fel. A fennálló obstrukció miatt a beteg bal oldali tüdőeltávolításon esett át. A szövettani vizsgálat a pulmonalis artériákban terjedő, orsósejtes daganatot kórismézett, immunhisztokémiailag diffúz SMA- és fokális MDM2-pozitivitással, valamint magas proliferációs aktivitással. A h-caldesmon, az S100 protein, az ERG, valamint a pancitokeratin-immunfestések negatívnak bizonyultak. Fluoreszcens in situ hibridizációval a tumorsejtek mintegy 10%-ában polysomiát, illetve MDM2-amplifikációt lehetett igazolni, aminek alapján a „high-grade” pulmonalis arterialis intimalis sarcoma diagnózisa megerősítésre került. Féléves követés alatt a betegség nem újult ki. A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma pontos incidenciája nem ismert. Egyes források szerint a krónikus pulmonalis hypertoniás betegek 1–4%-ánál fordul elő. A tünetek közül a fogyás kelti fel a leginkább a daganatos betegség gyanúját. A képalkotó és a kórszövettani vizsgálatoknak kulcsszerepük van a diagnózis felállításában. A daganat rossz kórjóslata miatt a minél korábbi felismerés és a kemoterápiával kombinált sebészi kezelés javíthatja a túlélési lehetőségeket. Orv Hetil. 2020; 161(6): 232–236.

Open access
Authors: Réka Várnai, Mária Végh, László Pótó and Lajos Nagy

. 1991 324 1865 1875 Balikó T., Losonczy H., Radnai B. és mtsai: Pulmonális embólia. Cardiol. Hung., 2007

Restricted access
Authors: Anikó Berencsi, Edit Dósa, Balázs Nemes, Kálmán Hüttl, Péter Legeza, Zoltán Oláh, Vera Kristóf, György Acsády and Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: A mélyvénás thrombosis (MVT) életminőséget hosszú távon rontó szövődménye a postthromboticus szindróma (PTS). Az alsó végtagi proximális MVT hagyományos antikoaguláns terápiája mellett a betegek közel felénél jelentkeznek a PTS tünetei. Közleményünk célja a 2009 és 2014 között intézetünkben iliofemoralis thrombosis miatt lokális katéteres thrombolysissel (CDT), mechanikus thrombusaspirációval (AngioJet), illetve stenteléssel kezelt esetek és azok kétéves követésének összefoglalása. Módszerek: Az említett időszakban 24 betegnél alkalmaztuk a fenti módszereket. Az átlagéletkor 35,83 ± 15,9 év, a nő:férfi arány pedig közel 2:1 volt. A tünetek megjelenését követő 11 napon belül a 24 betegből nyolcnál lokális lysisre, 16-nál lysisre plusz thrombusaspirációs beavatkozásra került sor; stentet 19 betegnél ültettünk be. A rekanalizációt a nyitó és záró angiográfiás képek alapján értékeltük, a követés során félévente ultrahangvizsgálatot végeztünk és Villalta-score-t számoltunk. Eredmények: AngioJet használatával mind a lysis időtartama, mind a szükséges rekombináns szöveti plazminogénaktivátor mennyisége jelentősen csökkent. Major vérzés, illetve pulmonalis embolia nem fordult elő. Betegeink több mint 90%-ánál PTS nem jelentkezett. Következtetések: Az akut szakban végzett lokális mechanokémiai thrombectomia megfelelő kezelési alternatíva lehet az iliofemoralis MVT-k kezelésében.

Restricted access
Authors: Imre Bihari, George Ayoub and András Bihari

Bevezetés: Az alsó végtagi varicositas, más európai országokhoz hasonlóan, hazánkban is nagy gyakorisággal fordul elő. Célkitűzés: A szerzők lézeres visszérműtéttel elért ötéves eredményeiket, a kiújulás és a szövődmények gyakoriságát elemezték. Betegek és módszerek: Összesen 546 beteg 647 varicosus alsó végtagján végeztek műtétet. A betegek életkora 17 és 80 év között volt, 4,6%-uk túlsúlyos. A kezelt erek, az alsó végtag vena saphena törzseinek átmérője 4 és 31 mm között volt. Nyílt fekély 26 esetben állt fenn. A műtéti indikációt az esetek 9,1%-ában recidív varicositas képezte. A műtét során a varicosus saphena törzsbe fényvezető szálat vezettek, majd 980 nm, később 1470 nm hullámhosszú lézerenergia alkalmazása mellett azt fokozatosan visszahúzták. A betanulási időszakban tapasztalt nagyarányú kiújulás miatt a lézerenergiát átlag 28 J/cm-ről 164 J/cm-re növelték. Eredmények: A betanulási időszakban 13,8%-os, ezt követően 1,9%-os kiújulási arány fordult elő. Két esetben elkerülhető pulmonalis embolia lépett fel, ezenkívül ritkán, múló, kisebb szövődmények is jelentkeztek. Következtetés: A lézeres visszérműtét ajánlható, mivel utána a kiújulás ritka, a súlyos szövődmények elkerülhetők és a kisebb szövődmények múlóak. Orv. Hetil., 2012, 153, 1863–1869.

Restricted access
Authors: Bálint Pordány, György Herczeg and Miklós Máté

Absztrakt:

Az új koronavírus által okozott COVID–19 tüdőgyulladással, heveny légzési elégtelenséggel vagy akár szepszissel járhat. Azoknál a betegeknél alakul ki gyakrabban súlyos állapot, akik valamilyen krónikus alapbetegségben szenvednek. Cikkünk célja felhívni a figyelmet azon esetekre, amelyek elemzése segíthet a COVID–19-tüdőgyulladás lefolyását és mortalitását befolyásoló faktorok felderítésében. Idős betegünk anamnézisében rectumexstirpatio szerepel intraoperatív reanimációval. 2020 januárjában egy időben igazolódott colon ascendens adenocarcinoma, illetve pulmonalis embolia. Hathetes, terápiás dózisú, kis molekulatömegű heparinos (LMWH-) kezelést követően elvégeztük a daganatos szegment reszekcióját. Intraoperatív sikeres reanimáció történt. A műtét után 15 nappal endoszkóposan nem csillapítható, spriccelő anastomosisvérzés miatt akut jobb oldali hemicolectomiát végeztünk. Ezt követően a lázas állapot hátterében COVID–19 igazolódott; tüneti kezelés mellett a beteg láztalanná vált. A továbbiakban anastomosisinsufficientia alakult ki, mely konzervatív terápia alkalmazása mellett szintén gyógyult. Három negatív SARS-CoV-2-vizsgálat után betegünket emittáltuk. Figyelemre méltó, hogy betegünk preoperatív tartós LMWH-kezelésben részesült; az aktív vérzés miatt gyógyszereléséből az angiotenzinkonvertálóenzim (ACE)-gátló elhagyásra került, majd ezt követően SARS-CoV-infekció alakult ki, de multimorbiditása ellenére is meggyógyult. A colorectalis carcinomák a lassan növekvő malignomák közé tartoznak ugyan, ám fontosnak tartjuk ezek megfelelő időben történő kezelését, még súlyos járványügyi helyzetben is. Nagy kihívás elé állít minden orvost a pandémia alatt a betegek megfelelő ellátása, de – mint esetünk is példázza – sikeres lehet a multimorbid betegek sebészeti ellátása is. További következtetésünk, hogy érdemes lenne vizsgálni a társbetegségek kezelésére használt gyógyszerek és a SARS-CoV-2 közötti azon interakciókat, amelyek befolyásolhatják a COVID–19-tüdőgyulladás kimenetelét. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1059–1062.

Restricted access