Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for :

  • "pulmonalis hypertonia" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt

Az Európai Kardiológiai Társaság és az Európai Légzéstudományi Társaság új, 2015. évi ajánlása finomította a pulmonalis hypertonia diagnosztikus kritériumait. Új diagnosztikus algoritmust javasoltak a kivizsgálás menetére. Az új gyógyszerek bevonásával megújították a terápiás algoritmust is. A hagyományos, szekvenciális kombináció mellett megfogalmazták az azonnali (iniciális) kombináció lehetőségét is. Ráirányítják a figyelmet a centrumban történő kezelés kiemelkedő szerepére. Orv. Hetil., 2016, 157(38), 1522–1525.

Restricted access

A krónikus obstruktív tüdőbetegséghez gyakran társulnak különböző cardiovascularis megbetegedések, mint pulmonalis hypertonia, koszorúér-betegség, ritmuszavarok vagy szívelégtelenség. E társbetegségek diagnosztikus és terápiás szempontból egyaránt problémát jelenthetnek és szignifikánsan rontják a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek morbiditási és mortalitási mutatóit. Jelen közleményben a szerző a cardiovascularis társbetegségekkel bíró krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek gondozásának kérdéskörét tekinti át a kardiológus szemszögéből. Orv. Hetil., 2014, 155(37), 1480–1484.

Restricted access

A pulmonalis hypertonia egy multietiológiás betegség. A diagnózis elsősorban az egyéb kórformák kizárását követően állítható fel. A pulmonalis hypertoniát öt osztályba sorolják, amelynek egyik formája a pulmonalis artériás hypertonia, amely speciális kezelési lehetőségekkel is rendelkezik. A három fő kezelési hatásmechanizmus a foszfodiészteráz-5-bénítók, az endothelinreceptor-antagonisták és a prosztaciklinszármazékok adásán alapul. Új terápiás lehetőségek is kifejlesztés alatt vannak. A betegek rendszeres gondozásra szorulnak, kezelésüket centrumokban kell végezni, ahol megfelelő tapasztalat gyűlt össze ilyen betegség kezelésében. Orv. Hetil., 2012, 153, 603–606.

Restricted access

Absztrakt

A kötőszöveti betegségek tekintetében a pulmonalis manifesztáció megjelenése szisztémás lupus erythematosusban az egyik leggyakoribb. Lupusban bármely szervrendszer érintett lehet, mégis a tüdőérintettség az esetek döntő többségében kialakul, és jelentős hatással van a betegség lefolyására. Szisztémás lupus erythematosusban a pulmonalis manifesztációkat az anatómiai érintettség alapján öt csoportba lehet sorolni: pleura, tüdőparenchyma, bronchusok és bronchiolusok, pulmonalis vasculatura, illetve a légzőizmok érintettsége. A leggyakoribb pulmonalis érintettség a pleuritis, amely pleuralis folyadékkal vagy a nélkül is előfordulhat, gyakori a pulmonalis vascularis és a felső és alsó légúti érintettség, a tüdőparenchyma-eltérések és a diaphragmadiszfunkció (shrinking lung szindróma). A szerzők a közlemény kapcsán a lupusban szenvedő betegek pulmonalis eltéréseire, ezek diagnosztikájára, a kezelésükre és a prognózisra szeretnék felhívni a figyelmet. Orv. Hetil., 2016, 157(29), 1154–1160.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, Andrea Székely, László Király, Zsolt Prodán, Sándor Mihályi, Gábor Bodor, Csaba Tamás, Imre Kassai, Levente Fazakas, András Temesvári, and András Szatmári

A felnőttkorban operált veleszületett szívhibák között vezetnek az I. rekonstrukciós beavatkozások: a) frissen felismert betegségek, b) megelőzően inoperábilisnak ítélt kórképek, c) pulmonalis hypertonia, jobbkamra-elégtelenség miatt „elkésett” műtétek. Növekszik a II. REDO műtétek száma: a) residuumok korrigálása, b) kinőtt, diszfunkciós homograftok cseréje, c) műtéti/intervenciós korrigálás utáni recoarctatio (aneurysma, dissectio) sebészete, d) aorta valvulotomia/valvuloplastica, illetve társvitiumok (TGA) korrigálásának következményeként Ross-műtét, műbillentyű-beültetés . Betegek, eredmények: A 2001–2008 között végzett 4496 műtét közül 166 volt fiatal-felnőtt korú (16–52, átlagéletkor: 28 év) (Ia: 77, Ib: 15, Ic: 4, IIa: 11, IIb: 22, IIc: 9, IId: 28). Műtéti mortalitás nem volt, 1 beteg pulmonalis hypertoniás krízisben, 1 jobbkamra-elégtelenség miatti malignus ritmuszavarban, 2 többszerv-elégtelenségben halt meg. Konklúzió: A rizikófaktorokat a pulmonalis hypertonia és a jobbkamra-elégtelenség jelenti. A bonyolult sebészi megoldások a „congenitalis szívsebész” számára nem jelentenek problémát, de koraibb diagnózisok, terápiában az extracorporalis membránoxigenátor használata az eredményeket javíthatja.

Restricted access

A B-típusú natriuretikus hormonok értékes diagnosztikus és prognosztikus cardiovascularis biomarkerek. A mérsékelt agyi natriuretikus hormon emelkedés alkalmas lehet a preklinikai, panaszmentes balkamra dysfunctio jelzésére. Jelenleg a legfontosabb szerepe az alacsony agyi natriuretikus hormonnak van az akut szívelégtelenség kizárásában. Agyi natriuretikus hormon emelkedést okoz az idős kor, a balkamra hypertrophia, a balpitvar dilatatio, a pitvarfibrillatio, a myocardialis ischaemia, a veseelégtelenség, továbbá a pulmonalis hypertonia, az akut tüdőembólia és az aorta stenosis is. Ezért a krónikus szívelégtelenség diagnózisában csak a magas agyi natriuretikus hormonszint használható a felsorolt tényezők kizárása vagy figyelembevétele után. Az agyi natriuretikus hormon terápiás szerepe a közeljövő ígérete.

Restricted access

http://www.med-ed.virginia.edu/courses/rad/ctpa/02anat/anat-01-01.html Forster, T.: Current issues in pulmonary hypertension. [A pulmonalis hypertonia

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Czebe, Eszter Csiszér, György Lang, Peter Jaksch, and Walter Klepetko

Az első magyar beteg tüdőtranszplantációja óta 12 év telt el. Magyarországon kicsiny, de lelkes orvoscsoport dolgozik azon, hogy a tüdőátültetés egyre több magyar állampolgár részére könnyen elérhető, evidens terápiás eljárássá váljék. A műtét indikációját végstádiumú, a tüdő vascularis rendszerét vagy parenchymáját érintő megbetegedések képezik, miután a konzervatív terápiás lehetőségek már kimerültek. Jelenleg hazánkban a tüdőtranszplantáció még nem bevezetett műtéti eljárás. Az elmúlt 12 év során (1996 és 2007 decembere között) 64 magyar betegnél végzett tüdőátültetést a Klepetko professzor által vezetett munkacsoport (Vienna Lung Transplant Group) a bécsi sebészeti klinikán. Betegeinknél a következő alapbetegségek miatt került sor transzplantációra: cisztás fibrosis (22), idiopathiás tüdőfibrosis (18), primer pulmonalis hypertonia (8), lymphangioleiomyomatosis (5), emphysema (4) és egyéb betegségek (7 esetben). A 64 betegnél összesen 68 transzplantáció történt. Négy esetben retranszplantációra került sor. A műtéti technika kétoldali teljes tüdő- (33), kétoldali lebenytranszplantáció (18), egyoldali tüdőtranszplantáció (13), szív-tüdő együttes átültetése (2) és split tüdőtranszplantáció (2) volt. Egy fiatal recipiens esetében élő donoros lebenytranszplantáció történt. A betegek átlagéletkora a műtét idején 33,3 év (14 és 58 év között) volt. A 64 transzplantált közül 48-an vannak jelenleg életben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Sejben, László Tiszlavicz, József Furák, Krisztina Boros, Zoltán Sápi, and Tamás Zombori

Absztrakt:

A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma ritka, magas mortalitású daganat, mely lokalizációja miatt a pulmonalis embolia, valamint a tüdőgyulladás tünettanát utánozhatja. A diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés kiválasztása körül számos kérdés merülhet fel. Egy 46 éves, korábban hereseminoma, pulmonalis embolia, asztma, valamint pollenallergia miatt kezelés alatt álló férfi kontroll mellkasi CT-felvételén bal oldalon a mediastinalis pleurát infiltráló, az arteria pulmonalist teljesen elzáró, összességében 7–8 cm-es térfoglaló folyamatot írtak le. A hörgőbiopsziás mintából orsósejtes tumor diagnózisa született, illetve leiomyoma, leiomyomatosus hyperplasia, illetve leiomyosarcoma lehetőségét vetették fel. A fennálló obstrukció miatt a beteg bal oldali tüdőeltávolításon esett át. A szövettani vizsgálat a pulmonalis artériákban terjedő, orsósejtes daganatot kórismézett, immunhisztokémiailag diffúz SMA- és fokális MDM2-pozitivitással, valamint magas proliferációs aktivitással. A h-caldesmon, az S100 protein, az ERG, valamint a pancitokeratin-immunfestések negatívnak bizonyultak. Fluoreszcens in situ hibridizációval a tumorsejtek mintegy 10%-ában polysomiát, illetve MDM2-amplifikációt lehetett igazolni, aminek alapján a „high-grade” pulmonalis arterialis intimalis sarcoma diagnózisa megerősítésre került. Féléves követés alatt a betegség nem újult ki. A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma pontos incidenciája nem ismert. Egyes források szerint a krónikus pulmonalis hypertoniás betegek 1–4%-ánál fordul elő. A tünetek közül a fogyás kelti fel a leginkább a daganatos betegség gyanúját. A képalkotó és a kórszövettani vizsgálatoknak kulcsszerepük van a diagnózis felállításában. A daganat rossz kórjóslata miatt a minél korábbi felismerés és a kemoterápiával kombinált sebészi kezelés javíthatja a túlélési lehetőségeket. Orv Hetil. 2020; 161(6): 232–236.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Gieszer, Péter Radeczky, Áron Ghimessy, Attila Farkas, Kristóf Csende, Levente Bogyó, Levente Fazekas, Nóra Kovács, Ildikó Madurka, Ákos Kocsis, László Agócs, Klára Török, Tibor Bartók, Tamás Dancs, Nóra Schönauer, Krisztina Tóth, József Szabó, Noémi Eszes, Anikó Bohács, Krisztina Czebe, Eszter Csiszér, Sándor Mihály, Lajos Kovács, Veronika Müller, Jenő Elek, Ferenc Rényi-Vámos, and György Lang

Absztrakt:

Magyarországon az első tüdőtranszplantációt 2015. 12. 12-én végeztük el az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem együttműködésével. Cikkünkben az elmúlt két és fél év eredményeit összegezzük. 2018 augusztusáig 55 tüdőtranszplantációra került sor. Az adatfeldolgozást retrospektív módszerrel végeztük. A várólistára helyezés a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslatára történt. A donortüdők agyhalott donorokból származtak. A posztoperatív gondozás a Semmelweis Egyetemen folytatódott. 2015. 12. 12. és 2018. 07. 31. között 76 szervkivételen vettünk részt: 45 magyar, 23 Eurotransplant-, 8 Eurotransplanton kívüli országban, ezekből 54 kétoldali és 1 egyoldali tüdőtranszplantáció valósult meg. A műtéteket egyoldali (n = 1), kétoldali thoracotomiából (n = 1) vagy ’clamshell’ betolásból (n = 53), venoarterialis extrakorporális membránoxigenizáció-támogatással végeztük. Három esetben az extrakorporális membránoxigenizáció-támogatást a posztoperatív szakban prolongáltuk, másik két betegnél extrakorporális membránoxigenizáció-bridge terápiát követően végeztük el a transzplantációt. Egy kombinált tüdő-vese transzplantáció is történt. A recipiensek alapbetegsége krónikus obstruktív tüdőbetegség (n = 28); fibrotizáló tüdőbetegség (n = 8); cystás fibrosis (n = 12); elsődleges pulmonalis hypertonia (n = 2); histiocytosis-X (n = 1); bronchiectasia (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1) és bronchiolitis obliterans szindróma miatti retranszplantáció (n = 1) volt. Átlagéletkoruk 47,5 ± 15,18 év volt. A legfiatalabb beteg 13 éves volt. A várólistán 12 beteg hunyt el. A betegek átlagosan 24,6 ± 18,18 napot töltöttek az intenzív osztályon. A korai posztoperatív időszakban 2 beteget vesztettünk el. Tartós lélegeztetési igény miatt tracheostomát 13 esetben készítettünk. A betegek 1 éves túlélése 82,96% volt. A hazai tüdőtranszplantációs programban gyorsan emelkednek az esetszámok, ami más centrumok indulásához képest kivételes eredmény. A szövődmények és halálozások aránya más, nagy esetszámú centrumok számainak megfelel. A jövőben a várólista bővítését, az esetszámok további növelését, és az ’ex vivo lung perfusion’ (EVLP-) rendszer használatának bevezetését szeretnénk megvalósítani. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868.

Open access