Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "rákmegelőző állapot" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Galamb, Attila Pajor, Zoltán Langmár, and Gábor Sobel

A humán papillomavírus (HPV) a XXI. század leggyakoribb nemi úton terjedő kórokozója. A daganatkeltő (onkogén) HPV-típusokkal történő fertőzés tehető felelőssé a méhnyakrákok 99,7%-ának kialakulásáért. A megelőzésben döntő szerepe van a szűrésnek, amely a méhnyakrák előfordulását és halálozását bizonyítottan csökkentheti. Jelenleg 16 női HPV-centrum működik országszerte, amelyekben egységes irányelvek alapján végeznek szűréseket, tanácsadást és gondozást. Az első központot 2007 márciusában jelen közlemény szerzői hozták létre Budapesten, a Semmelweis Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Betegek és módszerek: A szerzők 1155 páciensnél végeztek HPV-tipizálást, a vírus DNS-ének PCR-módszerrel való kimutatásával. Vizsgálták, hogy ebben a nem válogatott népességben milyen arányban mutatható ki a HPV-vel való fertőzöttség, milyen a különböző genotípusok, illetve a magas kockázatú (onkogén) típusok aránya, milyenek a fenti mutatók korcsoportokra vetítve, valamint milyen arányban mutatható ki egyidejűleg citológiai eltérés. A szerzők a központban elvégzett szűrések adatait összehasonlították a fejlett országokban talált eredményekkel, és választ kerestek arra, vajon magasabb-e a vírussal való fertőzöttség aránya a hazai népességben. Eredmények: A páciensek 55,5%-ában volt kimutatható a vírus valamelyik típusa, 38,5%-ában az onkogén típusok egyike. A HPV-vel való fertőzöttség aránya a 15 és 25 év közötti korosztályban volt a legmagasabb (62,9%). A magas kockázatú típusok között a 16-os volt a leggyakoribb, 19,5%-os aránnyal. A magas kockázatú vírussal való fertőzöttség mellett 32,1%-ban fordult elő egyidejű citológiai eltérés, s ezek több mint kétharmadában (70,6%) több magas kockázatú típus egyidejű jelenlétét igazolták. A citológiai eltéréssel járó esetekben 32%-ban volt kimutatható a 16-os típus. Következtetések: A szerzők által vizsgált, nem válogatott népesség fertőzöttségének aránya meghaladja a nemzetközi adatokat. Figyelemre méltó a legfiatalabb korosztály magas fertőzöttségi aránya, valamint a több onkogén típussal való egyidejű fertőzöttséggel járó magasabb kockázat. A 16-os és a 18-as típus magas daganatkeltő képessége szembetűnő az általunk vizsgált csoportban, de nem elhanyagolható az 51-es és a 31-es típus szerepe sem. Orv. Hetil., 2011, 152, 1804–1807.

Open access

Absztrakt

Az endometrialis hyperplasiák 1994-es WHO felosztása citológiailag atípusos és típusos hyperplasiát és ezeken belül a mirigyek komplexitása szerint simplex és complex hyperplasiát különböztet meg. A felosztás legnagyobb hibája, hogy gyenge a reprodukálhatósága, és a klinikummal sincs teljesen összhangban. Az azóta elvégzett molekuláris és számítógépes morfometriai vizsgálatokkal sikerült azonosítani azt az elváltozást, mely az endometrium I. típusú carcinomájának prekurzora lehet. Az elváltozást endometrialis intraepithelialis neoplasiának (EIN) nevezték el. Definíció szerint az EIN olyan monoklonális, a környezettől szerkezetileg és citológiailag is eltérő mirigyszaporulat, mely endometrioid adenocarcinoma kialakulására hajlamosít. Az EIN diagnózis morfometriai alapját a D-érték képezi (DS), mely három morfometriai tényező logikai kombinációja. Ezek a jegyek a mirigyek szerkezeti komplexitását, a mirigy és a stroma arányát és a sejtmagok változatosságát reprezentálják. A léziókban már igen korán kimutatható genetikai eltérés a PTEN-inaktiváció és K-ras-mutáció. Az EIN-be nem sorolható hyperplasiás eseteket benignus endometrialis hyperplasiának tartják. Ezzel az endometrium rákmegelőző állapotának egy új szemléletű felosztását valósították meg. A retrospektív vizsgálatok bebizonyították, hogy az új szisztéma sokkal jobban korrelál a klinikummal, így megbízhatóbban lehet terápiát alapozni rá. A WHO a 2003-ban kiadott “Kék könyv”-ben részletezi az elváltozást, annak diagnosztikus kritériumait, és a jelenleg legelterjedtebb 94-es felosztás mellett ajánlja a rendszer bevezetését.

Restricted access

A méhnyakrák kérdése újból előtérbe került, mivel előfordulása és halálozása hazánkban, az európai átlaghoz képest, magas. Annak ellenére, hogy a XXI. században már egyetlen nőnek sem szabadna méhnyakrák következtében elhaláloznia, a betegség Magyarországon napjainkban is évente csaknem 500 nő életét követeli. A méhnyakrák általában a transzformációs zónában (squamocolumnaris junctio) alakul ki hosszú évek alatt, metaplasia talaján. Ennélfogva a rákmegelőző állapotok felismerhetők és sikerrel kezelhetők még az invazív folyamat kialakulása előtt. A közlemény szerzői a méhnyakszűrés néhány epidemiológiai, történeti és metodikai vonatkozását foglalják össze. Orv. Hetil., 2011, 152, 2063–2066.

Open access