Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "részmunkaidő" x
  • All content x
Clear All

Az Európai Unió és hazánk egyik legégetőbb problémája a foglalkoztatáspolitika helyzete, ezen belül is kiemelkedő jelentőséggel bír az esélyegyenlőség térnyerésével a különböző nemek foglalkoztatásának kérdése. Rengeteg kutatást végeztek már a témában, de sajnos látványos változás a női foglalkoztatás terén mind ez idáig nem történt. Írásomban arra próbálok rámutatni, hogy a különböző uniós tapasztalatok és a gyakorlati nehézségekre irányuló megoldási javaslatok miképpen segíthetik — és némiképp már segítik is — elő azt a folyamatot, amelynek eredményeként az esélyegyenlőség valóban éreztethetné hatását, és a női foglalkoztatottság teret nyerhetne. Természetesen a munka nem nélkülözheti azokat az alapfogalmakat, amelyek kibontása nélkül a további vizsgálat értelmét veszítené, emellett górcső alá veszi azokat a témában korábban keletkezett vizsgálati anyagokat és kutatásokat, amelyek lényegi eredményeket vonultatnak fel a női foglalkoztatottság és az esélyegyenlőségi kérdések vizsgálatában (kiemelve Frey Mária és kollégái — Koncz Katalin, Borbély Szilvia — munkásságát). A megoldásra felsorakoztatott javaslatok elsősorban a gyakorlati bevezetés szükségességét sürgetik (az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének érezhető, megvalósítható és kontrollálható érvényesítése; a gyermekelhelyezési problémák lehetséges megoldásai; a karrierépítés és a családalapítás összeegyeztethetősége), és nem nélkülözhetik azoknak az intézményeknek a felsorolását, amelyek már ténylegesen léteznek ugyan, elterjedtségük azonban még nem olyan mértékű, mint ahogyan azt a női foglalkoztatáspolitikai helyzet pozitív irányú változása megkövetelné (távmunka, bedolgozói munka, részmunkaidős foglalkoztatás, vállalkozóvá válás elősegítése).

Restricted access

A rendszerváltás nyomán számos volt szocialista országban lényeges átalakulásnak vagyunk tanúi a foglalkoztatásban. A változások jól illeszkednek a globalizálódó világgazdaság fő áramlataiba. A munka, amely a tervgazdaságok legmerevebb tényezője volt - nem kis részben a külföldi vállalatok térnyerésének köszönhetően - mozgásba jött. A világszerte zajló változások különös erővel érintik a tranzíciós országok munkavállalóit, hiszen ezekben az országokban a munkaviszonyok még a fejlett világban tapasztalhatóaknál is sokkal merevebbek voltak. A korábbi állapot a 90-es évek közepétől Magyarországon is szinte mindenben az ellenkezőjére váltott. Az alapvetően a bizonytalanságra visszavezethető feltételes foglalkoztatás azonban jóval kisebb arányú Magyarországon, mint a nyugodtabb viszonyokkal jellemezhető régi EU-tagországokban. E tanulmányban a szerző magyarázatot keres erre a paradoxonra.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Julianna Rozália Sallai, Aniella Hunka, Gábor Héjj, Géza Bálint, and Gyula Poór

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők intézményének fontos feladata a megváltozott munkaképességű, krónikus mozgásszervi betegségben szenvedő személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő, foglalkoztatásközpontú rehabilitációjának elősegítése, társadalmi (re)integrációja, valamint a foglalkoztatás lehetséges megvalósítása. Célkitűzés: A szerzők célja annak bemutatása, hogy saját gyakorlatukban hogyan világosítják fel rehabilitációban részesülő betegeiket a betegségükről és a rehabilitációs lehetőségekről. Bemutatják, hogy a rehabilitációs folyamatban saját maguk aktiválásával hogyan segítik a csökkent munkaképességű betegek reintegrációját. Módszer: A rehabilitálandók csoportos felvilágosításban részesültek a rehabilitációs lehetőségekről. Ezt követően a részmunka-lehetőségek iránt érdeklődőkkel egy 30–120 perces beszélgetést folytattak a képzettségükről, a szociális helyzetükről és az elhelyezkedési lehetőségekről. A részmunkaidős alkalmazásokat a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete segítségével, a Motivációs Közhasznú Alapítvánnyal, valamint az Alfa Rehabilitációs Nonprofit Közhasznú Kft.-vel közösen szervezték meg. A felmérésben szereplő adatokat 2009. január 1. és 2014. december 31. között gyűjtötték. Eredmények: A 230 rehabilitálandó betegből 180, városban élő betegnek sikerült részmunkaidős tevékenységet szervezniük. Az 50, falun-tanyán élő beteg közül egyetlen egynek sem sikerült munkalehetőséget szervezni. Következtetés: A mozgásszervi rehabilitáltak részmunkaidős munkalehetőséghez juttatása megfelelő utánjárással megoldható. Falun, illetve tanyán élők számára munkahely-lehetőség jelenleg nincs, szükséges lenne a jövőben falvakban is megteremteni a rehabilitációs munkalehetőségeket. Orv Hetil. 2017; 158(17): 662–667.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés és célkitűzés: A tanulmány – a rendszerváltástól napjainkig eltelt időszak adatait vizsgálva – a szociális ellátások közül a gyermekvállalással kapcsolatosan kifizetett és jelenleg az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének pénzbeli ellátásokat terhelő részét, annak változásait tekinti át, kiemelt figyelmet fordítva az ellátások változásaira, nemzetközi relációira. Adatok és módszerek: A kutatás keretében az Egészségbiztosítási Alap, a Központi Statisztikai Hivatal, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Magyar Államkincstár adatainak elemzései és a szakirodalmi áttekintés során a magyar családpolitikai rendszer változásainak rendszerében elhelyezve elemezzük a szociális pénzbeli ellátások ezen csoportját. Eredmények: A magyar családpolitikát még napjainkban is alapvetően meghatározza a „3 évig otthon a gyerekkel” szemlélet. A gyermekkel otthon töltött hosszú időszak erősen megnehezíti az édesanyák munkaerőpiacról való időleges kilépését, majd visszailleszkedését, ami közvetlen hatást gyakorol a gazdaság termelékenységére. Bár a jelenlegi hazai szabályozás szerint az édesanya a gyermekgondozási díj teljes folyósítása mellett, már a kisgyermek 6 hónapos korától korlátlanul vállalhat munkát, a nyugat-európai országokkal összehasonlítva a részmunkaidős, valamint a távmunkában történő foglalkoztatás még mindig kezdetleges fázisban van. Felmérésünk szerint a magyar családok nagyobb része a gyermek megszületése után közvetlenül a gyermekgondozási segély ellátást veszi igénybe, tehát biztosítási jogviszony nélkül vállal gyermeket, így nem vesz részt a munkaerőpiaci folyamatokban. Amennyiben részt vesz is, még mindig magas a minimálbéren történő foglalkoztatás, ami ahhoz vezetett, hogy 2016–2017-ben a kétgyermekes kétkeresős családok 36%-a kényszerült a létminimum alatti jövedelemből élni. Következtetések: A vizsgált időszakban lezajló társadalmi, családpolitikai változások sajnálatos módon annak ellenére sem tudtak kellőképpen reagálni a demográfiai kihívásokra, hogy Magyarország – az európai és az OECD-országokkal összehasonlítva – kiemelkedően sokat költ családpolitikára. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 43–48.

Open access