Search Results
A ruderáliák talajaiban és növényeiben a feldúsult nehézfémek a környezetet szennyezik, és egyes növények - többek között a parlagfű ( Ambrosia elatior L . ) -képesek szerveikben az élettani igényeiknél nagyobb mennyiségben felhalmozni. Vizsgálatainkban tanulmányoztuk három − fajösszetételében, fémtartalmában és kialakulásában − eltérő terület talajának, valamint az ott tenyésző parlagfüvek gyökér, levél és virágzat „összes" kadmium-, réz-, nikkel- és cinktartalmát. A vizsgálati helyek távolsága légvonalban nem haladja meg a 20 km-t, az átlaghőmérséklet mindhárom vizsgálati évben (2000, 2001 és 2002) hasonló volt, a lehullott csapadékmennyiségek eltértek. A nem ruderália talaja átlagosan (0,42 mg Cd/kg; 2,32 mg Cu/kg; 5,25 mg Ni/kg; 40 mg Zn/kg), a kommunális hulladéklerakó (0,83 mg Cd/kg; 10,6 mg Cu/kg; 11,8 mg Ni/kg; 73 mg Zn/kg), az ipari galvániszap-tároló (3,33 mg Cd/kg; 159 mg Cu/kg; 457 mg Ni/kg; 3377 mg Zn/kg) fémeket tartalmazott, és a mennyiségek között - a kadmium kivételével - szignifikáns különbségek vannak. A talaj fémterhelésével növekszik a növények fémtartalma is. A parlagfű leginkább a gyökerekben halmozta a vizsgált fémeket. A nem ruderálián a gyökér (0,35 mg Cd/kg; 11,0 mg Cu/kg; 3,67 mg Ni/kg; 30,5 mg Zn/kg), a kommunális hulladéklerakón a gyökér (0,34 mg Cd/kg; 17,2 mg Cu/kg; 10,1 mg Ni/kg; 118 mg Zn/kg) fémeket tartalmazott. Az ipari galvániszap-tárolón (III.) tenyésző parlagfüvek gyökerében 0,97 mg/kg Cd-, 6,52 mg/kg Cu-, 17,9 mg/kg Ni- és 250 mg/kg Zn-tartalmat mértünk. A vizsgált fémmel nem szennyezett ruderálián (II.) a kontrollnak tekintett tölgytelepítéssel szemben (nem ruderália) nagyobb kadmium- (1,06 mg/kg), nikkel- (1,34 mg/kg) és cinktartalmat (73,3 mg/kg) mértünk a levelekben. Ugyanitt a virágzatban nagyobb a réz- (8,96 mg/kg) és cinktartalom (71,70 mg/kg). A fémmel szennyezett ipari ruderálián (III.) mind a levelekben (1,49 mg Cd/kg; 11,7 mg Cu/kg; 2,23 mg Ni/kg és 304 mg Zn/kg), mind a virágzatban (0,36 mg Cd/kg; 10,3 mg Cu/kg; 7,57 mg Ni/kg és 124 mg Zn/kg) több a fém, mint a nem ruderálián (I.). A talaj növekvő fémtartalma és a parlagfű kadmium-, nikkel és cinktartalma között erős pozitív korrelációkat mértünk. A parlagfű gyökerének, valamint levele és virágzata elemkoncentrációi közötti összefüggéseinek vizsgálatakor - a réz kivételével - erős korrelációkat kaptunk az iparterületen (III.). Az ipari galvániszap-tárolón a levél és virágzat Cd-felvételére vonatkozó korrelációs koefficiens értékei azt mutatják, hogy - eltérően az I. és II. vizsgálati hely adataitól - a kadmium és a többi fém közötti kapcsolat erősödik.
Absztrakt:
A réz esszenciális nyomelem az emberi szervezet számára, fontos szerepet tölt be számos anyagcsere-folyamatban. Nélkülözhetetlen többek között a légzési lánc és a vasanyagcsere helyes működéséhez, a szabad gyökök eliminációjához, a hormonok, neurotranszmitterek szintéziséhez, valamint az extracelluláris mátrix stabilizálásához. A réz az oxidációs állapotváltozásra képes mivoltának köszönhetően kettős arculatú elem. A jelentősége a szervezetben a fehérjékhez kötötten vitathatatlan, azonban a szabad réz súlyos sejtkárosodást idéz elő főképpen szabad gyökös reakciók, fehérjék egyéb esszenciális fémtartalmának helyettesítése, valamint jelátviteli pályákra gyakorolt változatos hatása révén. Az emberi szervezetben jelen levő réz mennyisége kényes egyensúlyt képez. Mind hiánya, mind többlete súlyos tünetek, illetve kórképek kialakulását idézi elő. Táplálkozáseredetű rézanyagcsere-zavarok ritkán jelentkeznek, mivel az átlagos napi bevitele megfelelően fedezi a szükségletet, valamint a szervezet a rézraktárak kapacitásának köszönhetően jól tolerálja az átmeneti eltéréseket. A hiányállapot és a túlzott bevitel klinikai tüneteinek megismerésében és megértésében a rézanyagcserét érintő genetikai betegségek (Menkes-, Wilson-kór) nyújtottak segítséget. A réznek a krónikus betegségek kialakulásában betöltött szerepére egyre nagyobb figyelem irányul. Jelentősége körvonalazódik neurodegeneratív, valamint daganatos kórképek esetében is, mind kóroki tényezőként, mind terápiás célpontként. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1488–1496.
Gy . 1965 . A keszthelyi lápon termett szálastakarmányok réz és molibdén tartalmának takarmányozási vonatkozásai . Magyar Állatorvosok Lapja. 20 : 502 - 506
1992-ben mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a nitrogén, réz és molibén elemek közötti kölcsönhatásokat tritikáléval. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli karboná-tot és 20% körüli agyagot tartalmazott. A talajelemzések alapján a terület jó Ca-, Mg-, K- és Mn-, kielégítő Cu-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A tenyészidő kilenc hónapja alatt azonban 379 mm eső hullott, közepes csapadékellátottságot biztosítva a tritikálénak. A kísérletet 4N x 3Cu = 12 kezelés x 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N-trágyázás 0, 100, 200, 300 kg·ha-1, a Cu-trágyázás 0, 50 és 100 kg·ha-1 adagokat jelentett Ca-NH4NO3, illetve CuSO4 formájában. A kísérlet ötödik évében a 15 m hosszú parcellákat megfeleztük és 1 m-es úttal elválasztottuk. A kísérlet így sávos split-plot elrendezésűvé vált 72 parcellával (4N x 3Cu x 2Mo = 24 kezelés x 3 ismétlés). A 48 kg·ha-1 molibdént (NH4)6Mo7O24x4H2O formában alkalmaztuk.
A vizsgálat fontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatóak össze.:
Adataink orientálhatják a szaktanácsadást a tervezett tritikále termés elemszük-ségletének számításakor.
Gödöllői barna erdőtalajon adszorpciós kísérletben vizsgáltuk a talaj, illetve 2,5, 5 és 10% komposzt bekeverésével létrehozott keverék maximális Cu- és Zn-megkötő képességét. Vizsgálatunk szerint a bekevert komposzt mennyiségének növekedésével jelentősen megnőtt a talaj Cu-, illetve Zn-megkötése. Angolperje csíranövény teszt segítségével meghatároztuk a fenti talaj–komposzt keverékekben a növények hajtásával 10 nap talaj–gyökér kontaktus esetén felvett Cu- és Zn-mennyiségeket. Az ökotoxikológiai teszt azt mutatta, hogy a környezetvédelmi határérték kétszerese sem a Cu-, sem a Zn-terhelés esetén nem mutatott szignifikáns negatív hatást az angolperje hajtásának száraz tömegére. Ugyanakkor a növekvő komposztmennyiség a réz felvehetőségét kis mértékben, a cink felvehetőségét valamivel nagyobb mértékben lecsökkentette. Ezzel szemben a forróvíz-oldható Cu-mennyiség csak kis mértékben, a Zn-mennyiség viszont jelentősen megnövekedett a növekvő komposztmennyiség hatására, jelezve, a forróvíz-oldható szerves anyag nehézfém-mobilizáló hatását.
. & C SATHÓ P. , 2014 . A nitrogén és réz közötti kölcsönhatások vizsgálata őszi búzában . Növénytermelés . 63 . ( 2 ) 27 – 44 . L ÁSZTITY B
Kísérletsorozatunkat azzal a céllal állítottuk be, hogy angolperje (Lolium perenne) tesztnövényre alapuló gyors növényi biotesztben, laboratóriumi körülmények között, növényélettani válaszreakciókkal jellemezzünk Cd- Pb- vagy Cu-terhelésnek kitett gyengén savanyú homoktalajt [K A : 25; szervesanyag-tartalma: 2,02%; pH(H 2 O): 5,7; pH(KCl): 4,89] a jelenleg hazánkban érvényben lévő 10/2000. (VI. 2.) KöM–EüM–FVM–KHVM együttes miniszteri rendeletben foglalt talajszennyezettségi határértékek tükrében. A dolgozat témaválasztását az indokolta, hogy nincsenek a nehézfémek ökoszisztémára gyakorolt toxikus hatását reprezentáló, a talajok nehézfém-szennyezettségét határértéken jellemző, növényi paramétereket alkalmazó növényi bioteszt-módszerek.Az 500 ml űrtartalmú tenyészedényekkel beállított növényi bioteszt két részből állt. Az első periódusban 10 nap alatt 45 db tenyészedényben egyenként 2–2 g desztillált vízzel átitatott háztartási vattán 2–2 g angolperje magból előneveltük a tesztnövényeket. A kísérletsorozat második periódusában zajlott a tesztnövények Cd- Pb- vagy Cu-terhelése 1–1 nehézfémmel. Minden nehézfém-terhelési ciklusban 3 ismétlésben 5 kezelést állítottunk be: 0-, 0,75-, 1-, 2- és 4×-es terhelést alkalmazva, amelyből az 1×-es terhelések a 10/2000. (VI. 2.) KÖM–EÜM–FVM–KHVM együttes rendelet „B” (szennyezettségi) talajhatárértékei voltak. A 2 mm-es szitán átrostált, 200 g/tenyészedény teszttalajba oldott formába kevertünk kadmium-acetátot, ólom-acetátot, vagy réz-szulfátot terhelési szint szerint, majd rákerültek a 10 napig előnevelt növényeket tartalmazó vattapárnák. Kéthetes terhelés után mértük a hajtásmagasságot, a hajtások zöld-, ill. száraztömegét, nedvességtartalmát, nehézfém-tartalmát aktuális nehézfémre, valamint a gyökerek tömegét és aktuális nehézfém-tartalmát. Az alkalmazott Cd-, Pb- és Cu-terhelések során mért értékek adatsorait az akut toxicitás EC vizsgálati végpontjai alapján, valamint regresszióanalízis segítségével is értékeltük, kiemelve azokat a növényparamétereket, amelyek esetében a szeny-nyezettségi talajhatárértékeken jelentkezett először az akut toxicitás értékelhető formában.Eredményeink azt mutatták, hogy a gyors növényi biotesztünkben vizsgált növényélettani paraméterek közül mindhárom vizsgált nehézfémnél (Cd, Pb és Cu) az angolperje hajtásmagasságára gyakorolt károsító hatás a legjobb mutatója a teszttalaj nehézfém-szennyezettségi határértékének, vagy az azt meghaladó nehézfém-szennyezettségnek. A hajtásmagasság-csökkenés ugyanis értékelhető mértékben a Cd (10,1%) és a Pb (16%) esetében a szennyezettségi határértéknél jelentkezett először. A Cu már a határértéket megelőző, 0,75%-ös terhelési szinten is EC 10 . felet_t
significance Hepathology 26:5 31 1223 18. Tóth, S., Nagy, K., Pálfia, Z., Réz, G. Regulation of
31 181 Somosy, Z., Horváth, Gy., Telbisz, A., Réz, G., Pélfia, Zs. (2000) Morphological aspects of radiation response of small intestine. Micron 32 (in press
., Pálfia, Z., Réz, G. (1991) Translational inhibitors cycloheximide, emetin and puromycin inhibit cellular autophagy in mouse liver parenchymal and pancreatic acinar cells in vivo. Acta Morphologica Hung. 39 (2), 79
