Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for :

  • "regeneráció" x
Clear All

A hepatocellularis carcinoma (HCC) gyakorisága világszerte növekszik. Hazánkban évente körülbelül 600 új esettel lehetne számolni, de a rendelkezésre álló adatok szerint ennél sokkal kevesebb jut a hepatológiai gondozás rendszerébe. A sorafenib megjelenése és az ablatív kezelések terjedése mellett a legjobb eredmények a sebészi módszerektől várhatók. Az orthotopicus májátültetés (OTLX) szelektált korai HCC-esetekben igen bíztató eredményeket ígér ugyan, de a hazai transzplantációs kapacitás és az észlelt HCC-esetek stádiuma kizárja, hogy az OTLX legyen az egyedüli megoldás. A sebészi reszekciót a funkcionális májtérfogat határozza meg. A ballebeny-reszekciót a betegek többnyire jól tűrik. A jobb lebeny tumorai a portafőtörzs okklúziója után – megfelelő bal oldali regeneráció esetén – cirrhoticus májban is reszekálhatók. Az intraoperatív prekondicionálás jelentősen csökkenteni képes az ischaemiás-reperfúziós károsodást jelző faktorok szérumszintjét és a műtéti kockázatot. A Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 1996–2009 között operált 2167 májtumor között 254 HCC fordult elő. Kétszáztizenegy esetben történt radikális műtét, ez 82,7%-os reszekciós rátának felel meg. Világszerte elterjedőben van a laparoszkópos májreszekció, amely kisebb műtéti megterhelést jelent, mint a nyitott műtét, ezért cirrhoticus máj esetében a javallat fokozottan érvényes. Orv. Hetil., 2010, 37, 1483–1487.

Open access

65 67 Penksza K. — Barczi A. — Néráth M. — Pintér B.: 2003. Hasznosítási változások következtében kialakult regenerációs esélyek a Tihanyi-félsziget gyepeiben az 1994 és 2002

Restricted access

A hepatitis B-vírus az egyik legfontosabb etiológiai tényezője a hepatocellularis carcinomának. A dolgozat a vírus által indukált carcinogenesis molekuláris mechanizmusait, az infekció indirekt és direkt hatásait tárgyalja. Mind a májsejtkárosodás által kiváltott regeneráció és proliferáció, mind a vírusproteinek okozta kromoszomális, genetikai és epigenetikai változások kulcsszerepet játszanak a többlépéses folyamatban, amely végül malignus sejttranszformációhoz vezet. A HBV-DNS-szakaszok integrációja a celluláris DNS-be, az onkogének aktivációja és a tumorszuppresszorgén-funkciók kiesése alapvető jelentőségű tényezők. A hepatitis B-vírus okozta cirrhosis és májrák kialakulásának kockázata csökkenthető hatékony vakcináció révén vagy a kórokozó antivirális terápiával történő eradikációja által.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Miklós Kásler, Éva Remenár, Csongor György Lengyel and András Boér

Absztrakt

A fej-nyaki daganatok kezelésében az egyre bővülő nem sebészi kezelési lehetőségek ellenére a sebészi terápia mind a mai napig fontos szerepet játszik. A hagyományos sebészi beavatkozások mellett a célnak jobban megfelelő, egyre kifinomultabb eljárások is megjelentek. Ezek közé tartozik a lézeres beavatkozás. A lézer előnyei: a tökéletes irányíthatóság (az optika használata), a µm-es nagyságrendig értendő abszolút találati biztonság, az ablaszticitás, az érintésmentes alkalmazás, a szövetkímélő technika, a vérzéscsillapító hatás, a sebfelszíni ödéma teljes hiánya, a minimális posztoperatív hegesedés és a szöveti regeneráció elősegítése. Intézetünk Fej-Nyaksebészeti Osztályán 1981 és 2008 között összesen 7934 lézeres beavatkozást végeztünk különböző lokalizációjú és szöveti típusú fej-nyaki elváltozások miatt. A szerzők célja ismertetni a fej-nyaki bőrelváltozások, a szájüreg és a garat elváltozásainak lézeres kezelésében, a gége és a légcső szűkületeinek kezelésében, illetve a gégedaganatok kezelésében szerzett tapasztalataikat és eredményeiket.

Restricted access

A csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek multipotensek, kitűnő regenerációs készséggel rendelkeznek, sejtkultúrában nemcsak mesodermalis, hanem ectodermalis és endodermalis eredetű sejtekké is képesek differenciálódni. A regeneratív folyamatot bioaktív molekulák, speciális növekedési faktorok és vivőanyagok támogatják. A csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek jól felhasználhatók a sérült szövetek pótlásában és egyes betegségek gyógyításában. Az álízületek, csontdefektusok gyógyításában előnyösen alkalmazható a sejtes terápia, a csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtekből megfelelő eljárással osteoblastok alakulnak ki. Ma már a klinikai alkalmazásról is vannak sikeres adatok. A sérült ízületi porc gyógyítása a csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek felhasználásával sikeresnek látszik a porcszövet regenerációjában. A kardiológia területén a myocardialis infarctus, továbbá a központi idegrendszer egyes betegségeinek és sérülésének gyógyításában számoltak be eredményes vizsgálatokról és klinikai alkalmazásokról. Vannak már biztató adatok máj- és vesebetegségekben, sérülésekben és a diabetesben történt alkalmazásról is. A közlemény célja, hogy áttekintse a közelmúltban végzett számos preklinikai vizsgálat során a mesenchymalis őssejtek molekuláris jellegzetességeit, az állatkísérletek során nyert eredményeket és a klinikai alkalmazás lehetőségeit. Orv. Hetil., 2012, 153, 1807–1815.

Restricted access

A szervtranszplantáció klinikai megvalósulása a 20. század orvostudományának egyik legfontosabb vívmánya. Az ischaemiareperfúzió befolyást gyakorol a transzplantált szerv azonnali és hosszú távú működésére. A szervtranszplantáció az ischaemiareperfúzió klinikai modelljének tekinthető. Célkitűzés: Az ischaemiareperfúzió során létrejött károsodások megelőzési lehetőségeinek vizsgálata, melyben az apoptosis kulcsfontosságú szerepet játszik. Módszerek: Humán vesetranszplantációban vizsgálták az apoptosist. Állatkísérletben átmeneti ischaemiát követően elemezték az apoptosis kialakulását, és megkísérelték kalciumantagonisták: verapamil, nifedipin, bepridil, fendilin, valamint a B-típusú monoamino-oxidáz irreverzíbilis szelektív inhibitor (–)-deprenyl (MAO-B) adásával megelőzni kialakulását. Eredmények: Transzplantált humán vesében mind apoptoticus, mind necroticus sejtek előfordulnak, regenerációs sejtproliferációs jelekkel kísérve. Patkányvesében a kalciumantagonisták csökkentették az apoptosis előfordulását. A (–)-deprenylnek preventív hatása volt a renalis tubularis sejtek ischaemiareperfúziót követő apoptosisának kialakulásában. Következtetések: A tubulussejtek funkcionális kapacitása szignifikánsan hozzájárul az adekvát veseműködéshez. A tubularis sejtek apoptosisának csökkentése feltehetően javíthatná a transzplantált vese funkcióját.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Roland Oláh, Péter Hajós, Zsuzsanna Soós and Gábor Winkler

A pajzsmirigy gyulladásos megbetegedései klinikai megjelenésük alapján heveny, szubakut és krónikus formákba oszthatók. A de Quervain- (más néven óriássejtes vagy granulomatosus) thyreoiditis a szubakut csoportba sorolható, a pajzsmirigy betegségeinek mintegy 5%-át teszi ki. Eredete pontosan még nem tisztázott, rendszerint két héttel a felső légúti virális infekciót követően jelentkezik. A klinikai képet típusos esetben nyelési, illetve a fül felé sugárzó fájdalom uralja, a pajzsmirigy kifejezett tapintási érzékenységével. Jellemző a jelentősen gyorsult süllyedés, amely nem feltétlenül társul leukocytosissal és a C-reaktív fehérje emelkedésével. Lefolyásában négy fázis figyelhető meg: a destruktív gyulladásos folyamat átmeneti hyperthyreosissal jár, majd annak mérséklődése, illetve megszűnése euthyreoid állapotot eredményez. Utóbbit átmeneti hypothyreoid fázis követi, végül, a regeneráció beindulását követően, ismét normofunkció észlelhető. Az ultrahangos képen diffúz hypoechogen szerkezet látható, nem ritka azonban göbök előfordulása sem. A kórkép gyakran felismeretlen marad, vagy kezdeti szakaszát tévesen, hyperthyreosisként véleményezik és kezelik. Antitestvizsgálatok, pajzsmirigy-szcintigráfia, göbök fennállása esetén finomtű-aspirációs citológiai mintavétel segíthet a kórisme felállításában. Speciális kezelést általában nem igényel, a fájdalom enyhítésére átmenetileg nem szteroid gyulladáscsökkentő, esetleg szteroid adható. A szerzők négy, részben eltérő klinikai megjelenésű esetük bemutatásával a kórismézés és az elkülönítő diagnózis sarokpontjaira kívánják felhívni a figyelmet. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 676–680.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Kiss, Veronika Urbán S., Valéria Dudics, Virág Vas and Ferenc Uher

A mesenchymalis őssejteket (MSC-ket) már számos szövettípusból sikeresen izolálták. Ezek a sejtek terápiás felhasználás szempontjából különösen ígéretesnek tűnnek a felnőtt szöveti őssejtek közül, mivel könnyen izolálhatók, és viszonylag egyszerű a fenntartásuk és szaporításuk in vitro, valamint képesek számos sejttípussá, többek között csont-, porc-, ín-, izom- és zsírsejtekké alakulni. A szervezetben ezek a sejtek biztosítják azokat a növekedési faktorokat és cytokineket, amelyek a vérképző sejtek osztódását és differenciálódását szabályozzák. In vivo képesek lehetnek sérült szövetek regenerálására a vesében, szívben, májban, hasnyálmirigyben és az emésztőrendszerben. Emellett az MSC-k immunmoduláló és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek, és allogén szervezetben is csak minimális immunválaszt váltanak ki. Bár a folyamat háttere még nem teljesen ismert, az e sejtek immunszuppresszív hatásán alapuló módszerek már a klinikai kipróbálás fázisában vannak, és lehetséges, hogy a jövőben az MSC-k segítségével allograft-kilökődés, graft versus host betegség, rheumatoid arthritis, autoimmun eredetű ízületi gyulladás és más olyan betegségek lesznek kezelhetők, amelyek esetében immunszuppresszió és szöveti regeneráció is szükséges. A jelen összefoglaló célja a mesenchymalis őssejtekről szóló irodalom áttekintése, különös tekintettel azok immunmoduláló tulajdonságaira és jövőbeli lehetséges klinikai felhasználására.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség kezelésében alkalmazott tiopurinok (azatioprin és 6-merkaptopurin) metabolizmusában kulcsszerepet játszó tiopurin-S-metiltranszferáz enzim genetikai polimorfizmusa változó enzimaktivitást eredményez. A csökkent enzimaktivitás mieloszuppressziót, kifejezetten magas pedig hepatotoxicitást okoz standard tiopurindózis mellett. Négy allélvariáns (TMPT*2, TMPT*3A, TPMT*3B és TPMT*3C) felelős több mint 95%-ban a csökkent aktivitásért. Célkitűzés: A standard vagy csökkentett azatioprindózis ellenére is fellépő súlyos mellékhatások – úgymint csontvelő-depresszió, illetve hepatotoxicitás – gyakoriságának vizsgálata a fenti 4 variáns alléllal nem rendelkező gyulladásos bélbeteg gyermekeknél. Módszer: Retrospektív vizsgálat a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott, azatioprinkezelésben részesülő gyulladásos bélbeteg gyermekeknél. Eredmények: A fenti kritériumoknak 51 beteg felelt meg (44: Crohn-betegség, 7: colitis ulcerosa; a fiúk aránya: 28/51; átlagéletkor a diagnózis idején: 12,4 év). Az azatioprinkezelést két beteg önkényesen elhagyta, egy betegnél súlyos pancreatitis, egy másiknál pedig kifejezett influenzaszerű tünetek miatt állítottuk le. A fennmaradó 47 beteg egyikénél sem jelentkezett májtoxicitás, mely közvetve kifejezetten magas tiopurin-S-metiltranszferáz-aktivitásra utal. Négy betegnél (8,5%) 1 mg/kg/nap-nál alacsonyabb azatioprindózis esetén is fennálló mieloszuppresszió miatt a kezelést le kellett állítani, s ezt követően maradéktalan volt a csontvelői regeneráció. A fennmaradó 43 betegnél 2,17 ± 0,31 mg/kg/nap (átlag ± SD) dózisú azatioprinkezelés mellett csontvelő-depressziót nem észleltünk. Következtetés: Tiopurinkezelés esetén még normális tiopurin-S-metiltranszferáz-genotípus mellett is mindenképpen szükséges a rendszeres laborkontroll a mieloszuppresszió kockázata miatt. Mivel a genotípus meghatározása a 4 leggyakoribb allélt érintette, ritkább variáns(ok) vagy egyéb enzim polimorfizmusa is állhat a fenti 4 csontvelő-depressziós eset hátterében. A tiopurinmetabolitok monitorizálása elengedhetetlen segítséget nyújt az egyénre szabott kezelésben, azaz az elérhető legkevesebb mellékhatás mellett az optimális dózis beállításában. Orv Hetil. 2019; 160(5): 179–185.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Valcz, Tibor Krenács, Ferenc Sipos, Barnabás Wichmann, Kinga Tóth, Katalin Leiszter, Zsófia Balogh, Annamária Csizmadia, Krisztina Hagymási, Györgyi Műzes, Tamás Masszi, Béla Molnár and Zsolt Tulassay

A vastagbél gyulladásos folyamataiban kialakuló regenerációban csontvelői eredetű mesenchymalis őssejtek (MSC) is részt vehetnek. Ezek a sejtek a vastagbél hámrétegébe vándorolnak, ahol hámsejtté érnek, vagy megtartva őssejttulajdonságaikat, utódsejteket hoznak létre. Az MSC-sejtek feltehetően a lymphoid aggregátumok területén lépnek ki az erekből, majd innen vándorolnak a környező cryptákba. Vándorlásuk során a szöveti mikrokörnyezet hatására megváltoznak. Célkitűzés: Munkánkban a csontvelői őssejtek vastagbélhámba épülésének jellegzetességeit vizsgáltuk egészséges és gyulladásos mintákban. Megvizsgáltuk a lymphoid aggregátumok szerepét is a hámréteg regenerációjában. Anyagok és módszerek: Tanulmányunkhoz férfi donor csontvelővel átültetett nők vastagbeléből származó biopsziás mintákat használtunk fel. A mintákon először nemi kromoszómákat mutattunk ki fluoreszcens in situ hibridizációval (FISH), majd a metszeteket digitálisan archiváltuk, ez után CD45 és cytokeratin (CK) kettős fluoreszcens immunhisztokémiai (IF) jelölést végeztünk. A metszeteket ismételten digitalizáltuk, a mintákat virtuális mikroszkóp (Mirax Viewer) segítségével párhuzamosan értékeltük. Eredmények: A crypták hámrétegébe beépülő Y-FISH-pozitív, CD45-negatív potenciális MSC-sejtek száma lényegességi szintet meghaladó (szignifikáns) emelkedést (p = 0,002; p = 0,003) mutatott (1,075%) a lymphoid aggregátumok környezetében, mind a normális vastagbélszövet (0,027%), mind az enyhe gyulladásos (0,045%) mintákhoz képest. Következtetés: Adataink arra utalnak, hogy a szöveti őssejtek kapacitása elégséges a kisfokú gyulladásos folyamatok regenerációjához. Az aspecifikus gyulladás esetében azonban a hámrétegbe beépülő MSC-sejtek száma megnő, ezek funkcionáló hámsejtté érése gyakoribb, mint az utódsejtek létrehozása. Eredményeink azt mutatják, hogy a lymphoid aggregátumok részt vesznek a hám regenerációs folyamataiban.

Open access