Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "rekollekció" x
Clear All

Absztrakt

Kutatásunkban1 egy olyan módszert dolgoztunk ki, ami alkalmas kisiskolások asszociatív emlékezeti fejlődésének vizsgálatához, mely képesség összefügg az epizodikus emlékezettel. A vizsgálathoz páros asszociációs emlékezeti feladatot alkottunk és az elemfelismerést, automatikus asszociatív képességet és rekollekciós teljesítményt mértük. A tanulási fázisban a személyek képpárokat tanultak, majd rövid késleltetés után egy felismerési emlékezeti feladat következett. A felismerési feladat 4 típusú képpárt tartalmazott: új-új, régi-új, régi-régi újrarendezett és régi-régi eredeti pár. A résztvevők feladata az volt, hogy minden egyes képpár eleméről egy régi-új döntést hozzanak, és a régi-régi válaszok után azt is meg kellett mondaniuk, hogy a látott képpárt újrarendezett vagy eredeti párosításban látják-e. A rekollekciós képességet az jelentette, hogy mennyire képesek megkülönböztetni az újrarendezett és eredeti képpárokat. Az automatikus asszociatív hatást az eredeti és újrarendezett képpárok bemutatásakor mért elemfelismerési teljesítmények különbsége mutatta. Kutatásunkban 6 és 10 éves gyermekeket és fiatal felnőtteket vizsgáltunk. Eredményeink szerint a kétféle asszociatív képesség tekintetében jelentős fejlődési különbség mutatható ki. A rekollekció képessége 6 és 10 éves kor között növekedést mutatott, míg az automatikus asszociatív hatás — bár már 6 éves korban kimutatható volt — nem mutatott fejlődést az életkorok között. Vizsgálatunk kimutatja az epizodikus emlékezeti képesség kisiskoláskori fejlődését, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy asszociatív emlékezetünk nem egységes képességeket takar.

Restricted access

Absztrakt

Tanulmányunkban azt a filozófusokat és pszichológusokat egyaránt foglalkoztató kérdést járjuk körül, hogyan fejlődik a gyermekek időfogalma a korai életévekben, feltárva, milyen képességek kibontakozásán nyugszik önmagunk megértése a múló idő tükrében. Kiindulásként a gyermekkori amnézia jelenségén keresztül szemléltetjük, hogyan bontakozik ki az a képességünk megközelítőleg 4–5 éves kor környéken, hogy képessé válunk egyedi és megismételhetetlen események felidézésére a múlt egy-egy megkülönböztetett időpillanatából. E gondolatmenetben kitérünk az emlékezetfejlődés kutatásában egymással szemben álló két nagy megközelítésre, amelyek vagy folyamatos fejlődést vagy minőségi váltást feltételeznek a 4 éves kor körüli időszakban. Célunk, hogy rámutassunk az ezen megközelítések hátterében húzódó fogalmi különbségekre, valamint az ezeket támogató, illetve megkérdőjelező empirikus kutatási eredményekre és értelmezési lehetőségeikre.

Restricted access