Search Results

You are looking at 1 - 10 of 19 items for :

  • "ritmuszavar" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Katalin Solymossy, Marianna Srej, Endre Zima, Tamás Tahin, and Béla Merkely

Az idiopathiás fascicularis kamrai tachycardia fontos és nem nagyon ritka szívritmuszavar specifikus EKG-jelekkel és terápiás lehetőségekkel. A kamrai tachycardia EKG-képe relatíve keskeny QRS-morfológiát mutat a jobb-Tawara-szár-blokk morfológiájával. A QRS-tengelyállás attól függ, hogy melyik fasciculus része a reentry körnek. Baltengely-deviáció van jelen bal posterior fascicularis tachycardia, jobbtengely-deviáció bal anterior fascicularis tachycardia esetén. Bal septalis fascicularis tachycardia együtt járhat normális tengelyállással is. A fascicularis tachycardiák általában strukturális szívbetegség nélkül alakulnak ki. A fascicularis tachycardiák egyik fontos ismérve, hogy verapamilkezelésre jól reagálnak. Néhány esetben intravénás adenozin is hatékony lehet a ritmuszavar terminálásában. A fascicularis tachycardiában szenvedő betegek nagy részében sinusrhythmusban és a kamrai tachycardia alatt is a QRS-t megelőző preszisztolés vagy diasztolés potenciál regisztrálható, amely feltehetően a Purkinje-rostokból ered. Ez az úgynevezett P-potenciál szolgál segítségül a leghatékonyabb terápia, a katéterablatio során. A ritmuszavar azonnali felismerése és megfelelő helyre történő irányítása azért fontos, mert a ritmuszavar kitűnően ablálható, és az ablatio kuratív. Áttekintésünkben három fiatal idiopathiás fascicularis tachycardiában szenvedő betegünk kórtörténetét és sikeres ablatióját írjuk le, és az esetek kapcsán foglaljuk össze a speciális ritmuszavarral kapcsolatos jelenlegi ismereteinket.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Czifra, Alida Páll, Veronika Sebestyén, Kitti Barta, István Lőrincz, József Balla, György Paragh, and Zoltán Szabó

repolarization reserve increases short-term QT variability and induces Torsades de Pointes. [A repolarizációs tartalék farmakológiai gyengítése növeli a rövid távú QT-variabilitást és a Torsades de Pointes ritmuszavar előfordulását.] Cardiologia Hungarica, 2008

Restricted access

A szerzők ismertetik a transztelefonos EKG-rendszer alapelveit és ennek alkalmazási lehetőségeit a kardiológiai klinikai gyakorlatban. A rendszer alapeleme a kisméretű felvevőegység, melynek révén tetszés szerinti telefonrendszeren keresztül lehet a jelet a fogadó- és irányítóközpontba küldeni. A rendszer használata előnyös heveny kardiológiai esetekben, angina pectoris szindrómában, szívritmuszavarokban és a kardiológiai gondozás keretében (rehabilitáció, pacemaker-ellenőrzés). Ismertetik a nemzetközi gyakorlat eddigi legfontosabb eredményeit és bemutatják a hazánkban működő rendszert.

Restricted access

Absztrakt:

A szívműtét utáni pacemaker-terápiát igénylő ritmuszavarok kérdésköre jól ismert és tanulmányozott, problematikája komoly kihívások elé állítja a szakmát. Írásunk célja összefoglalni a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlásokat és a jelentős tanulmányok eredményeit, valamint ismertetni kórházunk ez irányú tapasztalatait. Bemutatjuk a lényeges európai és amerikai iránymutatásokat és az eddigi meghatározó tanulmányok főbb eredményeit. Közreadjuk a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban 2014. 01. 01. és 2018. 12. 31. között operált 2735 beteg közül a műtét utáni egy hónapon belül végleges pacemaker-implantáción átesettek adatait, és összevetjük azokat a nemzetközi eredményekkel. A nemzetközi irodalom adatai alapján a korai posztoperatív időszakban a végleges pacemaker-beültetés aránya átlagosan 1,5–5% körül mozog a szívsebészetben, és ez az arány a későbbiekben tovább nő. Az ingerületvezetési zavarok kialakulásáról részletes információkkal rendelkezünk, számos prediktív tényező került azonosításra, az aktuális guideline-ok mégis csak hozzávetőleges iránymutatást kínálnak a kérdésben. A korai perioperatív időszak (1 hónap) során osztályunkon 15 esetben (0,55%) volt szükség végleges pacemaker implantációjára, és a késői utánkövetés során 6 beteg bírt továbbra is pacemakerdependens ritmuszavarral. A perioperatív ritmuszavarok gyakori és komoly következményekkel járó szövődmények a szívsebészetben, nehezítik a betegek gyors felépülését, terhet rónak a betegellátásra, és költségtöbbletet jelentenek. A végleges pacemaker-beültetés aránya a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban alacsonynak mondható. A késői utánkövetés alapján a betegeknek így is csak töredéke pacemakerdependens. Az eddig rendelkezésre álló információk és egy hazai, nagy esetszámú, prospektív vizsgálat segítségével szükséges lenne standardizált protokoll kialakítása a témában, mely mérvadó lenne a szakma számára. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1271–1280.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Mária Végh, Gábor Széplaki, Szabolcs Szilágyi, István Osztheimer, Tamás Tahin, Béla Merkely, and László Gellér

A 29 éves férfi beteg több alkalommal jelentkező és EKG-val is dokumentált palpitáció miatt kereste fel az ambulanciát. A szerzők az EKG alapján supraventricularis tachycardiát véleményeztek, elektrofiziológiai vizsgálatot és a ritmuszavar katéteres ablatióját javasolták. A vizsgálat során a katéterek pozicionálásakor a ritmuszavar spontán elindult. A sinus coronarius elektródán a ritmuszavar alatt distalistól proximalis irányba történő ingerületterjedést észleltek. A jobb pitvari entrainment ingerlése során hosszú return cycle-t kaptak, a sinus coronarius distalistól pacelve a return cycle a ritmuszavar ciklushosszánál 15 ms-mal volt hosszabb. Ezek alapján a ritmuszavar eredetét bal pitvarinak tartották és kettős transseptalis punctiót végeztek. Lasso diagnosztikus és hűtött fejű ablatiós katétert juttattak a bal pitvarba, majd elektroanatómiai és aktivációs térképezést végeztek CARTO3 rendszerrel. Az aktivációs térkép a tachycardia fókuszát a bal felső vena pulmonalisban proximalisan lokalizálta, a vénaszájadéktól distalisan. Rádiófrekvenciás ablatiót végeztek a legkorábbi aktiváció helyén, amelynek hatására kezdeti akceleráció után a ritmuszavar megszűnt. Ezt követően elvégezték az adott véna elektromos izolációját és bidirekcionális blokkot igazoltak a véna és a bal pitvar között. A ritmuszavar 30 perc várakozás után sem volt kiváltható. Három hónappal később a kontroll-Holter-vizsgálat sem mutatott ritmuszavart, a beteg az ablatio óta panaszmentes. A vena pulmonalis tachycardia a supraventricularis ritmuszavarok azon fajtája, amely minden életkorban előfordulhat, az EKG alapján a diagnózis nem mindig egyszerű. Az elektroanatómiai térképezőrendszerek használata az ilyen ritmuszavarok diagnosztikájában és terápiájában rendkívül hasznos lehet, bár ez konvencionális elektrofiziológiai módszerekkel is kivitelezhető. A fokális vena pulmonalis ritmuszavaroknál a fókusz ablatiója elegendő lehet, azonban a ritmuszavar kiújulása teljes vénaizoláció esetén ritkább. Orv. Hetil., 2011, 152, 1374–1378.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Marianna Juhász, Balázs Pálóczi, Tamás Végh, Judit Bedekovics, Melinda Bán, and Béla Fülesdi

Absztrakt:

Tüdőműtéteket követően gyakori, hogy a beteg légúti váladékának mennyisége megnő, ami légzési nehezítettséget, radiológiai eltérést okoz. Ugyanakkor a beteg anamnézisétől függően eltérő mértékű cardialis terheléshez is vezethet, mely súlyos esetben ritmuszavar vagy akár pulmonalis pangás formájában nyilvánulhat meg. A ritmuszavar kiváltó oka viszont egy kezdődő gyulladásos folyamat is lehet, amely magas proinflammatorikus citokinszinttel társul. Citokinkiáramlást azonban az erek falának megfeszülése is képes okozni, aminek a perioperatív időszakban lehetséges gyakori oka a thrombus okozta érfalérintettség. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1158–1162.

Restricted access

A szerzők egy 42 éves, palpitatiós panaszok miatt vizsgált beteg kórtörténetét mutatják be, akinél az elvégzett vizsgálatok Brugada-szindróma és primer aldosteronismus együttes fennállását igazolták. Az eset kapcsán felhívják a figyelmet a hypokalaemia okozta malignus kamrai ritmuszavar lehetséges veszélyére, amely Brugada-szindrómában különösen nagy kockázatot jelenthet. Orv. Hetil., 2012, 153, 1797–1799.

Open access

EKG-gyöngyszem: Valsalva-manőver terminálta kamrai tachycardia

ECG pearl: Valsalva maneuver terminated ventricular tachycardia

Orvosi Hetilap
Authors: János Tomcsányi, Zoltán Nényei, and Emil Toldy-Schedel

Összefoglaló. Egy 78 éves férfi széles-QRS-tachycardiás esetét mutatjuk be. A betegnél a pitvar-kamrai disszociáció igazolta a ritmuszavar kamrai eredetét, amelyet a Valsalva-manőverrel több alkalommal is átmenetileg meg lehetett szüntetni. A szerzők ismertetik a manőver lehetséges patomechanizmusait, illetve felhívják a figyelmet arra, hogy a vagusmanőverre megszűnő reguláris tachycardia nem jelent feltétlenül supraventricularis eredetet. Orv Hetil. 2021; 162(12): 468–470.

Summary. A 78-year-old man is presented with wide QRS tachycardia (WQRST). The ventricular origin of WQRST was confirmed by atrioventricular dissociation. The Valsalva maneuver terminated the tachycardia repeatedly. The authors discuss the possible mechanisms of Valsalva maneuver in the arrhythmia termination. This case highlights that Valsalva maneuver or carotid massage terminated tachycardia are not necessarily supraventricular tachycardia. Orv Hetil. 2021; 162(12): 468–470.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Marianna Srej, Gábor Szűcs, Levente Molnár, and Béla Merkely

Az 55 éves posztinfarktusos, öt évvel korábban gyors monomorf kamrai tachycardia miatt implantálható cardioverter defibrillátor (ICD) implantációján átesett betegnél gyakori, többször csak ICD-sokkra szűnő, 150/perc frekvenciájú monomorf kamrai tachycardia miatt endocardialis rádiófrekvenciás katéterablatiót végeztünk 2005 februárjában. Két hónapos ritmuszavar-mentesség után a korábbinál lassabb, 120/perces, de incessant kamrai tachycardia lépett fel, amelyet újabb endocardialis ablatióval nem tudtunk megszüntetni. Tartós sinusrhythmust elérni kombinált antiarrhythmiás gyógyszeres kezeléssel sem sikerült. 2005 júniusában ismételten sikertelen endocardialis ablatio után ultimum refugiumként epicardialis ablatio mellett döntöttünk. Subxyphoidealis percutan pericardialis punkciót végeztünk, majd az ablatiós katétert a pericardialis térbe vezettük fel, és a legkorábbi aktiváció helyén ablálva a másfél hónapja gyakorlatilag folyamatosan fennálló ritmuszavar 5 másodperc után megszűnt. További három ablatiót követően programozott kamrai extrastimulációval kamrai tachyarrhythmia nem volt indukálható. A hároméves utánkövetés alatt kamrai tachycardia kétszer lépett fel, az ICD mindkét ritmuszavart az első antitachycardia-ingerléssel megszüntette. A beteg NYHA II. stádiumban van. Esetismertetésünkben tudomásunk szerint hazánkban elsőként számolunk be posztinfarktusos incessant kamrai tachycardia sikeres epicardialis ablatiójáról.

Restricted access

Az utóbbi években a folyamatos technikai fejlesztéseknek köszönhetően az elektrofiziológiai szívlaborokban megjelentek az elektroanatómiai térképező rendszerek, melyek segítségével precízen jellemezhetők a ritmuszavar alapjául szolgáló anatómiai struktúrák, és könnyen reprodukálhatók egy adott szívüreg aktivációs folyamatai. Lehetővé vált a ritmuszavar kialakulásához szükséges élettani folyamatok megértése, és ezáltal pontosan meghatározható a tervezett intervenció térbeli helye. Az utóbbi években a képi diagnosztikai módszerek rohamos fejlődésének köszönhetően a ritmuszavarok anatómiai szubsztrátjának képi megjelenítése és az anatómiavezérelt katéterablatio került előtérbe. Jelenleg több térképező technológia áll rendelkezésünkre: Carto XP, Ensite NavX és Array, Real-time Position Management. A jelen közleményünkben röviden áttekintjük a felsorolt elektroanatómiai térképező rendszerek működési elveit, külön ismertetve egyes rendszerek előnyeit és hátrányait. A gyakorlati alkalmazások mellett elméleti lehetőségekkel is foglalkozunk, hiszen a jövő rendszerei, az aktivációs idők és feszültségek mellett, egy sor egyéb fiziológiai paramétert regisztrálnak majd, és képesek lesznek azokat elemezni, egyre tökéletesebb anatómiai megjelenítésben. Az új technológiák bevezetésének köszönhetően a katéterablatiós terápiás beavatkozások a ritmuszavarok széles spektrumánál sikeresen alkalmazhatók. Segítségükkel az atípusos flutter, a kamrai tachycardiák, a congenitalis vitiumok műtéti megoldását követő ritmuszavarok és a pitvarfibrilláció katéterablatiós kezelése rutinfeladattá vált. A technológiai újítások érdeme megkérdőjelezhetetlen, ám a terápiás és a költséghatékonyság mérlegelése további kérdéseket vet fel.

Restricted access