Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for :

  • All content x
Clear All

Az alábbi tanulmány kísérlet a kiváló magyar festő, Mednyánszky László (1852-1919) új kiadású írásos hagyatékának interpretatív megközelítésére. A művésznaplók különös dokumentumai egy intellektuális tájékozódásban eltelt életnek: görög betűkkel írt - talán szándékosan kódolt - magyar, illetve német nyelvű gondolattöredékek. A szerző képeivel egyszerre született szövegek tehát, amelyek történeti szempontú feltárásra és befogadásra várnak. A művész „töprengéseinek” konstans tárgyai felfoghatók egy tematikus belső beszéd elemeiként. A feljegyzések tartalmi centrumában a XIX. század végi magyar társadalom kataklizmájának, erkölcsi-biológiai romlásának problémája áll. Festőnk e romlás hordozó alapját, magát a Rosszat is megnevezi. Ez pedig nem más, mint a kortársi anyagelvűség, sőt az ontológiai értelemben vett Anyag maga. Ellentéte a naplókban a Lélek, az örök Jó princípiuma, abban az értelem-összefüggésben, ahogyan az a görög idealista hagyományból ránk maradt. A mulandóságnak kitett érzékvilág, a kárhozatos test és a tiszta eszményiség nyelvileg kimutatható toposzai olvastán felvetjük egy platonikus-gnósztikus alapú dualizmus szerepét Mednyánszky világképében.

Restricted access

, K. (2000): Új idõk szennyei [Today’s pollutants]. In: Gadó, G. P. (ed.): A természet romlása, a romlás természete [Nature’s deterioration and the nature of deterioration] . Budapest: Magyarország Föld Napja AlapÍtvány

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Marianna Mile, Csilla Tatai, Balázs Fábián, and Zoltán Csiki

Absztrakt:

Az időskorú személyek száma és társadalmi aránya folyamatosan növekszik, különös tekintettel az európai országokra, de ez a világ teljes népességére is vonatkozik. Az idősebb korosztály arányának további gyarapodásával az öregedő társadalom egészségi állapotának romlása okozta szociális és egészségügyi szférákat érintő többletköltségek is egyre tovább emelkednek. Az öregedés folyamata az egészségi állapot romlásának és az általános funkcióképesség csökkenésének testi vonatkozásain túl a mentális, kognitív teljesítmény romlásával is együtt jár, ami tovább nehezíti az idős korosztály mindennapjait. Ezek a tények felhívják a figyelmet a beavatkozás megjósolható szükségességére. A korábbi vizsgálati eredmények szerint a fizikai aktivitás alkalmas lehet a kognitív működés javítására, a romlás megállítására és megelőzésére. A jelen közleményben áttekintjük a fizikai aktivitásnak a kognitív működésre kifejtett hatásait mind általánosságban, mind pedig három specifikus mozgásforma tekintetében, illetve a további aktuális kutatási irányokat is felvázoljuk. Orv Hetil. 2020; 161(5): 163–168.

Open access

Absztrakt

A csípőtáji töréseket a magas mortalitás, életminőség-romlás, funkciócsökkenés és betegségteher jellemzi. Számuk világszerte növekszik. Jelen közlemény összefoglalja a csípőtáji törések előfordulásával, halálozásával, szövődményeivel, költségeivel és rehabilitációjával kapcsolatosan rendelkezésre álló magyarországi adatokat, amelyek jelentőségéről együttesen kevés tanulmány számol be. A csípőtáji törések menedzsmentjében a halálozások és a szövődmények csökkentése érdekében a szerzők hangsúlyozzák a 12 órán belüli ellátás, a combfej életképességének ismeretében a törési típusnak megfelelő műtéti módszerválasztás, a D-vitamin-pótlás, a hét minden napján történő azonos ellátási feltételek biztosításának, valamint a beteg általános állapotának megfelelő akut ellátás és a rehabilitáció fontosságát. A csípőtáji törések magyarországi adatokon alapuló multidiszciplináris eredményeinek integrált feldolgozása a jövőben egy hatékony ellátási és prevenciós stratégia egységes kialakítását támogathatja, amely a csípőtáji törések költséges törésgyógyulási szövődményeinek és a halálozás csökkenésével az egyén a családok, az egészségügyi ellátórendszer és a társadalom számára egyaránt előnyös. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1469–1475.

Restricted access

Az elmúlt időszakban Magyarországon az egészségügyi közkiadások GDP-arányos csökkenése következett be, miközben a lakosság egészségi állapota jelenleg is a legkedvezőtlenebbek közé sorolható az Európai Unióban. Mivel az egészségügyi közkiadások előreláthatólag az elkövetkező években sem növelhetők, különösen fontos kérdés, hogy ebben a helyzetben milyen módszerekkel lehet kezelni azt a gazdasági és társadalmi kihívást, hogy a csökkenő egészségügyi finanszírozás és orvoslétszám mellett Magyarország lakosságának egészségi állapotában ne következzen be további romlás, illetve ezen stratégián belül milyen szerep jut a minőségszemléletnek és a minőségmenedzsment különböző módszereinek. A jelenlegi és a következő lapszámokban megjelenő közleményben a szerző összefoglalja azokat a szempontokat, amelyek alátámasztják a minőségügyi tevékenységek szerves integrálásának szükségességét a mindennapi orvosi tevékenységbe. A cikksorozat első része összefoglalja a minőségszemlélet, a minőségirányítás, a minőségbiztosítás, a minőségmérés, a minőségfejlesztés fontosságát, illetve a minőségügyi rendszer előnyeit. Orv. Hetil., 2012, 153, 83–92.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: V. Oláh Anna, János Mátyus, Erika Sárkány, Andrea Horváth, and Bertalan Fodor

Újabb klinikai vizsgálatok szerint az albuminuria a cardiovascularis betegségek korai markere. Míg a proteinuria elsősorban a vesefunkció-romlás, az albuminuria a cardiovascularis rizikó paramétere. A régebbi laboratóriumi tesztek érzékenysége nem megfelelő, és a 24 órás vizeletgyűjtés pontatlansága is sok bizonytalanságot okoz. Ezért a mai nemzetközi irányelvek 24 órás gyűjtés helyett a reggeli első vizeletből az albumin/kreatinin (ACR) és protein/kreatinin (PCR) meghatározását javasolják. Klinikai laboratóriumok számára javasolhatók az újabb, nagy érzékenységű immunkémiai vizeletalbumin-reagensek. Az albuminspecifikus tesztcsíkok az albuminuria fokának meghatározására nem elég érzékenyek. A vizeletfehérje-meghatározáshoz szintén léteznek nagy érzékenységű, széles mérési tartományú reagensek, így erre nem alkalmazhatók a szérumfehérje-reagensek (például Biuret). A módszerválasztás sarkalatos pontja, hogy a kalibrátor nemzetközi referensanyagra visszavezethető legyen. Mindezekből következik, hogy egy beteg ACR- vagy PCR-értéke az adott módszert és döntési határértéket alkalmazó ugyanazon laboratóriumban követhető jól. A laboratóriumi leleten az albumin/kreatinin referenciatartományát nemenként kell megadni.

Restricted access

Absztrakt

A haemorheologiai paraméterek, mint a teljes vér- és plasmaviszkozitás, a haematocrit, a fibrinogénkoncentráció, valamint a vörösvérsejtek microrheologiai tulajdonságai (vörösvérsejt-deformabilitás és -aggregatio) fontos szerepet játszanak a szöveti perfusio biztosításában. A keringés különböző szakaszain e haemorheologiai paraméterek változatos és egymásra kölcsönösen ható összefüggései nagyban meghatározzák a haemodynamicai tulajdonságokat is. A bármely okból megváltozott haemorheologiai status az érfalra kifejtett nyíróerőprofil megváltozása révén közvetlenül hat az endothelialis funkcióra, a mikrokeringés területén a vörösvérsejt-deformabilitásban és -aggregatióban bekövetkező romlás (rigidebb vörösvérsejtek jelenléte, illetve fokozott vörösvérsejt-aggregatio) lassítja a mikrokeringést. Sebészeti vonatkozású kutatásokban a különböző beavatkozásoknál szükségszerűen alkalmazott érleszorítások-felengedések ischaemia-reperfusiós következményekkel járnak, ami számos ponton hat a vörösvérsejtek tulajdonságaira: pH-, ozmolaritás- és laktátkoncentráció-változás, szabadgyök-reakció okozta károsodások, NO-hatások, mechanikus trauma. E folyamatok pontos feltárása, a változások reverzibilitás-irreverzibilitás határának megtalálása segíthet a szöveti perfusióban, a mikrokeringésben bekövetkező változások jobb megértésében, a megelőzési és terápiás vonatkozások, lehetőségek kidolgozásában. A kísérletes sebészet kihívásai kiterjednek ezenkívül a különböző mérőmódszerek összehasonlíthatósági kérdéseire, a kísérleti/laboratóriumi állatfajok közötti különbségek jobb megértésére, hogy az eredmények értékelhetősége biztonságosabb legyen, s hogy az eredeti, klinikai kérdésre keresett válasz is közelebb kerülhessen a hasznosíthatósághoz.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A Raynaud-szindróma az erek epizodikus spasmusával és ischaemiájával járó kórkép, amely az érintett területek fájdalmát, zsibbadását és hidegségét okozza. A krónikusan jelentkező, komoly szubjektív panaszok ellenére az eddigi kutatásokban a kórkép életminőség szempontú vizsgálata eddig kevés hangsúlyt kapott. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak vizsgálatát, hogy a betegség fennállása hogyan hat az életminőségre. Módszer: Félig strukturált interjúkat készítettünk és elemeztünk ki 28, Raynaud-szindrómával diagnosztizált beteg bevonásával. Eredmények: Az életminőség csaknem összes területe érintett. A betegség szomatikus tünetei jelentős szenvedést okoznak, a végtagok funkcióromlásával járnak, gyakori megelőző intézkedéseket igényelnek, továbbá hatással vannak a munkavégzésre, közlekedésre és az alvásra is. Az érzelmi és a kognitív terheltség és a személyközi kapcsolatok negatív változása is kimutatható volt. Következtetés: A vizsgálat megmutatta, hogy a betegség jelentős teherként jelenik meg a mindennapi élet számos területén. A krónikus betegség okozta pszichés megterhelés és életminőség-romlás miatt az orvosi ellátás mellett a pszichológiai ellátási forma is indokoltnak tekinthető. Orv Hetil. 2018; 159(16): 636–641.

Restricted access

Absztrakt:

A 2-es típusú diabetes – természetes kórlefolyásából adódóan – előrehaladó, progresszív jellegű, idült megbetegedés. Ezzel a ténnyel áll összefüggésben az, hogy az antihyperglykaemiás kezelés során a terápiában fokozatosan előre kell lépni a megkívánt glykaemiás kontroll biztosítása érdekében. A kezdeti életmód-terápia után rövidesen metformin indítandó, majd a monoterápia után kettős, olykor hármas kombinációs kezelés, végül injektábilis készítmény – régebben kizárólag inzulin – adása válhat szükségessé. A szakmai irányelvek egybehangzóan hangsúlyozzák, hogy a kezelés intenzifikálása, eszkalációja, a kombinációs terápiák fokozatos, lépcsőzetes bevezetése alapvető szükségszerűség a betegek gondozása során. Az utóbbi években kiderült, hogy 2-es típusú diabetesben helye van az antidiabetikus terápiában való visszafelé lépésnek, összetettebb kezelési formák helyett egyszerűbb terápiák választásának is. Ez a terápiás deeszkaláció, amely 2-es típusú diabetesben az alábbi esetekben valósítható meg: 1) bariátriai sebészeti beavatkozások után; 2) bármi okból bekövetkező jelentős testsúlyvesztés kapcsán; 3) régebben teljes körű inzulinterápiára állított 2-es típusú betegek esetében, akiknél elmaradt az inzulinterápia indokoltságának revíziója; 4) fokozatosan kialakuló vesefunkció-romlás esetén; 5) előrehaladó magas életkorban, komorbiditások megjelenésekor; 6) a beteg szociális helyzetének romlásakor. A közlemény a 2-es típusú diabetesben olykor szükségessé váló terápiás deeszkalációval kapcsolatos irodalmi adatokat és a hazai szerény tapasztalatokat tekinti át. Orv Hetil. 2019; 160(31): 1207–1215.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség és az irritábilis bél szindróma elkülönítése gyakran nehézséget jelent. Célkitűzés: A szerzők az aktivitási indexek és pszichológiai kérdőívek hatékonyságát kívánták meghatározni a két betegségcsoport differenciáldiagnosztikájában, mivel ezek szerepét ilyen tekintetben még nem vizsgálták. Módszer: 37 irritábilis bél szindróma, 54 Crohn-betegség és 41 colitis ulcerosa miatt gondozott beteget vontak be a vizsgálatba, és kérték fel őket a Crohn-betegség Aktivitási Index teszt, a Betegség Percepció Kérdőív és a Gyulladásos Bélbetegség Kérdőív kitöltésére. Megvizsgálták a hematokrit- és a C-reaktív protein érték eltéréseit. Eredmények: A hasi fájdalom irritábilis bél szindrómában (p = 0,005), míg az életminőség-romlás Crohn-betegségben (p = 0,0000001) volt szignifikánsan rosszabb. A gyulladásos bélbetegek magasabb aránya vélte betegségét életen át tartónak (p = 0,000781), és ezzel kapcsolatos ismereteiket jobbnak ítélték meg (p = 0,00629). A hematokrit tekintetében nem találtak eltérést, a C-reaktív protein irritábilis bél szindrómában szignifikánsan alacsonyabb volt (p = 0,001). Következtetések: A betegségpercepciós kérdőívek és a C-reaktív protein segíthetnek az irritábilis bél szindróma és a gyulladásos bélbetegség differenciáldiagnosztikájában. Orv. Hetil., 2015, 156(23), 933–938.

Restricted access