Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for :

  • "sebészi reszekció" x
Clear All

A hepatocellularis carcinoma (HCC) gyakorisága világszerte növekszik. Hazánkban évente körülbelül 600 új esettel lehetne számolni, de a rendelkezésre álló adatok szerint ennél sokkal kevesebb jut a hepatológiai gondozás rendszerébe. A sorafenib megjelenése és az ablatív kezelések terjedése mellett a legjobb eredmények a sebészi módszerektől várhatók. Az orthotopicus májátültetés (OTLX) szelektált korai HCC-esetekben igen bíztató eredményeket ígér ugyan, de a hazai transzplantációs kapacitás és az észlelt HCC-esetek stádiuma kizárja, hogy az OTLX legyen az egyedüli megoldás. A sebészi reszekciót a funkcionális májtérfogat határozza meg. A ballebeny-reszekciót a betegek többnyire jól tűrik. A jobb lebeny tumorai a portafőtörzs okklúziója után – megfelelő bal oldali regeneráció esetén – cirrhoticus májban is reszekálhatók. Az intraoperatív prekondicionálás jelentősen csökkenteni képes az ischaemiás-reperfúziós károsodást jelző faktorok szérumszintjét és a műtéti kockázatot. A Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 1996–2009 között operált 2167 májtumor között 254 HCC fordult elő. Kétszáztizenegy esetben történt radikális műtét, ez 82,7%-os reszekciós rátának felel meg. Világszerte elterjedőben van a laparoszkópos májreszekció, amely kisebb műtéti megterhelést jelent, mint a nyitott műtét, ezért cirrhoticus máj esetében a javallat fokozottan érvényes. Orv. Hetil., 2010, 37, 1483–1487.

Open access

Napjainkban az előrehaladott colorectalis carcinoma mindennapos onkológiai kihívásként jelenik meg a kezelőorvos számára. Az utóbbi években bevezetett protokolloknak köszönhetően jelentős terápiás előrelépésnek lehetünk tanúi. A neoadjuváns kemoterápia biológiai válaszmódosítókkal történt kiegészítése nagymértékben növelte a terápiára adott klinikai választ a májmetasztázisos betegek körében. Az ezredfordulót követően egyre gyakrabban találkozunk a májáttétek teljes eltűnésének jelenségével. A májáttétek sebészetével foglalkozó irodalom egyértelmű és világos különbséget tesz a klinikai és patológiai válasz között, ugyanakkor a két válasz között lévő összefüggés pontos kritériumait is rögzítette. A colorectalis carcinoma májmetasztázisainak komplex kezelésében a teljes patológiai válasz jelenti a végső célt. Célok és módszerek: Jelen kutatás 2009. január 1.–2010 augusztus 31. közötti időszakban, 39 betegben vizsgálta a klinikai és patológiai választ. A májreszekciós műtétet neoadjuváns kemo- és targetterápia előzte meg. Eredmények: Teljes patológiai válasz két betegben (5,71%), major patológiai válasz (necrosis >50%) 12 betegben, minor patológiai válasz (necrosis <50%) 22 betegben alakult ki, míg 3 betegben egyáltalán nem volt necrosis. Következtetések: A colorectalis carcinoma májmetasztázisainak neoadjuváns és célzott terápiás kezelése során a patológiai válasz elérésére kell törekedni. Jelenleg a patológiai választ tartjuk a legfontosabb prognosztikus faktornak, amely az R0 reszekciót követő hosszú távú túlélést döntően és alapvetően határozza meg. Ellentmondásos a májmetasztázisok teljes eltűnésének megítélése, mivel műtéttechnikailag ez igen nehéz helyzet elé állítja az operatőrt. Ebben az értelemben az áttétek teljes eltűnése nemkívánatos mellékhatás, amely miatt a stratégia azt kívánja, hogy májmetasztázisos beteg ne legyen „túlkezelve”, amíg az áttét/áttétek teljesen eltűnnek, hanem a multidiszciplináris onkoteam hozza meg időben a döntést a májműtét indikációját illetően a még lokalizálható metasztázis/metasztázisok eltávolítására. Orv. Hetil., 2010, 47, 1956–1960.

Restricted access

Absztrakt

Bár a sebészi reszekció, a platina-alapú kemoterápiás kombinációk és a sugárterápia javítottak a túlélési eredményeken, a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) túlélésének növekedési görbéje plató fázisához érkezett. Az új terápiás lehetőségek közé tartoznak a molekuláris célzott terápiák, ezeken belül a tumorok érhálózatára ható szerek. Jelenleg a bevacizumab – mely egy a vaszkuláris endotheliális növekedési faktor (VEGF) elleni rekombináns, monoklonális antitest – a klinikai fejlesztések legelőrehaladottabb stádiumban lévő gyógyszere. Ugyanakkor más célzott érellenes szerek is – beleértve a VDA-kat (vascular disrupting agents) és különféle kis molekulájú tirozinkináz-inhibitorokat – reménykeltők voltak a preklinikai és klinikai vizsgálatokban. Jelen közleményünkben áttekintjük az NSCLC-ben önmagukban vagy kemoterápiával kombináltan alkalmazható antivaszkuláris terápiás stratégiákat.

Restricted access

Absztrakt:

A colorectalis eredetű májáttétek (CRCLM) máig egyetlen kuratív terápiás lehetősége a sebészi reszekció, ma azonban egy komplex ellátás részeként kell tekinteni rá. Nem különíthető el, hogy a májáttétes beteget a sebészek vagy az onkológusok vagy esetleg az invazív radiológusok kezelik. Kizárólag együttes döntések, egymást követő és kiegészítő terápiák segítségével lehet elérni, hogy ezeket a betegeket hosszú távon kezelni lehessen. Az áttétes colorectalis daganatos betegek egy jelentős részére úgy lehet tekinteni, mint akik krónikus betegségben szenvednek. Különösen izgalmas és változó a reszekábilis májáttétek esetén alkalmazható kezelési algoritmusok változatossága. Egyik mindmáig nyitott kérdés a reszekábilis májáttétek előtti kemoterápia hatékonysága és szükségessége. A tanulmány során megkíséreljük összegezni a colorectalis eredetű reszekábilis májáttétek preoperatív onkológiai kezelésének gyakorlatáról szerzett nemzetközi és hazai tapasztalatokat. Orv Hetil. 2018; 159(21): 823–830.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Sándor Faludi, Beáta Blans, Ferenc Salamon and Ferenc Jakab

A mesenterialis cysták ritka hasüregi elváltozások, amelyek jellegtelen panaszokat okozhatnak, és sokszor még a modern preoperatív képalkotó eljárások segítségével sem diagnosztizálhatóak egyértelműen. A definitív ellátás a sebészi reszekció, amely nyílt, laparoszkópos és akár retroperitoneoszkópos technikával is elvégezhető. Műtéti indikáció áll fenn preoperatív igazolt mesenterialis cysta esetén, ha a cysta panaszokat okoz, növekszik, ha malignitás gyanúja merül fel. Sürgős beavatkozásra vérzés, volvulus, torquatio vagy bélelzáródás miatt lehet szükség. Leggyakrabban ismeretlen eredetű tapintható hasi cystosus rezisztencia miatt végzett műtét során intraoperatív igazolódik a mesenterialis cysta. A szerzők egy 32 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél laparoszkópos technikával reszekálták a mesenterialis cystát. Posztoperatív szövődmény nem volt, a beteg panaszmentesen gyógyult. A szövettan mesotheleredetű sejtsorral bélelt cystát igazolt. A szerzők szerint bizonytalan cystosus elváltozások sebészi megoldása esetén is biztonságos és javasolt a minimálisan invazív eljárások alkalmazása.

Restricted access

Absztrakt

A gyomor primer lymphomáinak kezelési stratégiája napjainkban a hatékony kemoterápiának és immunoterápiának köszönhetően változás alatt áll. Míg korábban az elsődleges gyógymód a sebészi reszekció volt és a kemoterápia csak mint ennek kiegészítése jöhetett szóba kuratív célból, addig ma ez a trend megfordulni látszik. A korai stádiumú kis malignitású MALT lymphoma – ha a beteg Helicobacter pozitív – 60%-ban meggyógyítható eradikációs kezeléssel. Totalis gastrectomiát vagy szubtotalis reszekciót D2 lymphadenectomiával II.1. stádiumig javaslunk, R1 esetben adjuváns kemoterápiával. Nagy malignitású gyomor lymphoma esetén a stratégia hasonló, azzal a kiegészítéssel, hogy II.1. stádiumban csak akkor van értelme a reszekciónak, ha biztosan R0 status érhető el. Ezeken kívül kemorezisztens betegeknél is indokolt a reszekció. Az előrehaladott esetekben a műtétnek nincs értelme, csak a szövődmények elhárítása lehet a cél. Sajnos a diagnosztikai nehézségek miatt gyakran csak posztoperatíve derül ki, hogy lymphomát operáltunk.

Jelen munkánkban 2000. január 1. és 2005. december 31. közötti 6 éves periódusban kezelt 38 primer gyomorlymphomás betegünk adatait dolgoztuk fel. Összesen 9 beteg került műtétre, reszekciós műtét 6 esetben történt. Műtét előtt csak 1 betegnél tudtuk, hogy lymphomát operálunk.

A tendencia az, hogy a kemoterápia, immuno-kemoterápia egyre nagyobb teret nyer a gyomor lymphomák gyógyításában. Saját anyagunk is ezt a változást tükrözi.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Tamás Molnár, Ferenc Nagy, Zsuzsanna Valkusz, Krisztián Sepp, László Tiszlavicz, Sándor Hamar and Zoltán Szepes

Az endoszkópos ultrahangvizsgálat a legérzékenyebb képalkotó eljárás a pancreastumorok diagnosztikájában, a finomtű-injekciós technikának köszönhetően lehetőséget ad a palliatív kezelésre is. A pancreasinsulinomák terápiájának arany standardja a sebészi reszekció, gyógyszeres kezelés csak inoperábilis esetekben jön szóba. Az endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio eredményességéről több esettanulmányban számoltak be, de mind ez idáig erre Magyarországon nem került sor. A szerzők egy 83 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a hypoglykaemiás rosszullétek hátterében a laboratóriumi eredmények (emelkedett inzulin és kromogranin A) és az endoszkópos ultrahangkép alapján pancreasinsulinomát igazoltak. A beteg életkorára és súlyos társbetegségeire tekintettel műtéti beavatkozás nem jött szóba. Endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio mellett döntöttek, amely során összesen 3 ml 96%-os etanolt injektáltak a tumorszövetbe. A beavatkozás után a diazoxidterápia elhagyása ellenére a hypoglykaemiás rosszullétek nem ismétlődtek. A bemutatott eset azt bizonyítja, hogy minimálisan invazív jellege miatt az endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio az inoperábilis vagy a magas műtéti kockázatú pancreas neuroendokrin tumorok kezelésében új alternatívát jelenthet. Orv. Hetil., 2014, 155(41), 1647–1651.

Restricted access