Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "sebfertőzés" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Attila Zaránd, István Besznyák, Zsolt Baranyai, Bence Atkári, and Ferenc Jakab

A laparoszkópos appendectomia az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárások egyike, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik 3 év alatt laparoszkópos (LA) és nyílt technikával appendectomizált (OA) betegeik adatait. Betegek: Az Uzsoki Utcai Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1.–2007. december 31. között 273 betegnél történt appendicitis acuta diagnózissal appendectomia. Száznyolcvanöt (68%) betegnél laparoszkóposan, 88 (32%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. Két év óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén laparoszkópos appendectomia az elsőként választandó eljárás, a legutóbbi évben az esetek 89%-ában már laparoszkóposan történt a műtét. Eredmények: Laparoszkópos kezdést követően konverziót végeztünk a betegek 27%-ánál, 35 esetben (70%) a betegség előrehaladott volta, 15 esetben (30%) technikai ok miatt. Sebfertőzés a laparoszkópos csoportban 8%-ban, a nyílt csoportban 18%-ban fordult elő ( p = 0,022). A laparoszkópos és a nyílt csoport között nem volt szignifikáns különbség sem a reoperációk, sem a kórházi visszavételek tekintetében. Csonkinsufficientiát a laparoszkópos csoportban 1 esetben észleltünk, ez drén mellett spontán gyógyult. Az átlagos ápolási nap szignifikánsan csökkent a laparoszkópos csoportban ( p = 0,031). Megbeszélés: A vizsgálat igazolta a laparoszkópos appendectomia előnyeit a nyílt műtéttel összehasonlítva. Gyakorlatunkban akut appendicitis gyanúja esetén elsőként választandó eljárás a laparoszkópos műtét.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Orsolya Huszár, József Baracs, Mariann Tóth, László Damjanovich, Róbert Kotán, György Lázár, Eszter Mán, Gellért Baradnai, Attila Oláh, Zoltán Benedek-Tóth, Sándor Bogdán-Rajcs, Péter Zemanek, Tibor Oláh, Krisztián Somodi, Mihály Svébis, Tamás Molnár, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A sebészeti sebgyógyulási zavar (Surgical Site Infection, SSI) a harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés, az összes infekciót tekintve megközelíti a 14–16%-ot. A jelentős költségvonzattal is járó magas infekciós ráta javítása, valamint a triclosannal bevont varrófonalakról szóló pozitív nemzetközi tanulmányok arra ösztönöztek, hogy randomizált vizsgálat keretében győződjünk meg a triclosan hatásosságáról – a magas infekciós rátájú – colorectalis műtétek kapcsán. Módszer: Hét sebészeti osztály bevonásával indítottuk prospektív, randomizált, multicentrikus vizs-gálatunkat, mely során triclosannal bevont (PDS plus®), valamint azonos anyagból készült, nem bevont varróanyag (PDS II®) hasfali varratként való összehasonlítását végeztük a sebfertőzés gyakoriságát illetően elektív colorectalis műtéteket követően. A vizsgálat alapvető célja a posztoperatív sebinfekció jelenlétének, az azt kiváltó kórokozók törzseinek, valamint az SSI okozta többletköltségeknek a meghatározása volt. Eredmények: 485 beteget randomizáltunk, ebből 47 (12,5%) esetben fordult elő SSI, 23 (12,23%) beteg a triclosanos csoportból (n = 188), 24 (12,18%) beteg pedig a nem bevont csoportból (n = 197) került ki (p = 0,982). 13 (27,66%) betegnél alakult ki késői sebgyógyulási zavar, ebből 4 (8,51%) esetben a triclosanos fonalat és 9 (19,15%) esetben a nem bevont fonalat (p = 0,041) alkalmaztuk. Nem találtunk különbséget a colon- és a rectumműtéteket követő SSI aránya között. Következtetések: A triclosan Gram-pozitív baktériumok elleni, korábbi tanulmányokban bizonyított hatását – a kis esetszám miatt – nem tudtuk bizonyítani. Szintén nem tudtunk igazolni a triclosan hatékonyságát a Gram-negatív colonflóra esetében sem. A retrospektív vizs-gálatunkhoz viszonyítva sebinfekciós eredményeink 50%-os javulást mutattak, függetlenül attól, hogy a PDS loop be volt-e vonva triclosannal, vagy sem. Az SSI előfordulásának szempontjából az operatív faktorok lényegesebbnek bizonyultak, mint a beteg rizikófaktorai/kísérőbetegségei. Tanulmányunk igazolta, hogy az SSI megnyújtja a hospitalizációt, és jelentősen növeli a kezelési költségeket.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A sternotomia utáni sebfertőzések kezelésére az elmúlt évtizedben egy új módszer – a vákuumtámogatott sebkezelési eljárás (VAC – Vacuum-Assisted Closure) – került bevezetésre, amelyet a szívsebészetben hazánkban elsőként a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Szívsebészeti Központjában alkalmaztak. Anyag és módszerek: Az eljárást 2002. szeptember és 2005. december között 62 betegnél használták a szívműtéteket követő sterno-mediastinitisek kezelésében. A dolgozat célja ezen új kezelési eljárás és módszer eredményeinek középtávú vizsgálata. Eredmények: A tanulmányba bevont 42 férfi és 20 nő átlagéletkora 63,1 ± 6,8 (42–75) év volt, akiknél mesterséges keringés segítségével végzett szívműtétet követően alakult ki a sternotomiás seb felszínes vagy mély fertőzése. A vákuumtámogatott sebkezelés a fertőzött sternotomiás seb feltárását és kitakarítását követően került alkalmazásra a seb feltisztulásáig, amely minden esetben sikerült. Ezt követően a mellkasi seb helyreállítására került sor. Ez 34 betegnél a nagy mellizomból képzett izomlebeny(ek) és/vagy a nagycseplesz-, illetve szívburokzsírszövet felhasználásával, 13 esetben a sternum újrarögzítésével, 11 betegnél a seb másodlagos varratával, 1 esetben pedig Ley-protézis (a sternum stabilizálására alkalmazott fémprotézis) beültetésével történt. Három beteg a kezelés során elhalálozott, ezért nem kerülhetett sor helyreállító műtétre. A fertőzés első tüneteitől átlagosan 42,2 ± 18,5 (5–185) nap, az első seb helyreállításától 19 ± 9,6 (1–63) nap telt el a beteg elbocsátásáig. A vákuumtámogatott sebkezelés átlagos időtartama 7,9 ± 3,4 (1–21) nap volt. A kórházi halálozás 11,3% volt (7/62). Az utánvizsgálatok során két beteg esetében (3,6%) észleltük a fertőzés kiújulását. Következtetések: Az elért eredmények alapján megállapítható, hogy a vákuumasszisztált sebkezelés a szívműtéteket követő sternotomiás sebfertőzések kezelésének hatékony és biztonságos módszere, melynek alkalmazása a sebek gyors feltisztulását eredményezi, továbbá jelentősen csökkenti a kiújulás veszélyét.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Várkonyi, Ildikó Makai, Gyöngyi Papdiné Nyíri, György Bacskó, and László Kardos

A császármetszés tipikus, részben megelőzhető szövődménye a sebfertőzés. Kórházunkban 2008 októberében kezdtük a sebfertőzés-surveillance részeként a császármetszéses adatok gyűjtését. Célkitűzés: A műtétek körülményeinek, kimeneteleinek leírása, a közöttük levő összefüggések feltárása. Módszer: A kórházban 2008. október 1. és 2009. szeptember 30. között végzett 523 császármetszés adatait dolgoztuk fel. A vizsgált tényezőket leíró statisztikai kimutatásokkal jellemeztük. A sebfertőzés és a többi tényező közötti összefüggéseket logisztikus regresszióval elemeztük. Eredmények: Sebfertőzés 3,6%-ban lépett fel, gyakoribb volt fiatalabb korban, meconiumos/purulens magzatvíz, anaemia és subcutan haematoma esetén; mintegy harmadára csökkent a második fél évben, az infekciókontroll-intézkedések megszigorítása után. Következtetések: Az életkor helyettesítő változója olyan tényezőknek, amelyek összefüggésben állnak a sebfertőzés kockázatával, így klinikailag hasznosítható prediktív szerepe van. A helyes infekciókontroll hatásos eszköz a sebfertőzés megelőzésében. Az eredmények konzisztensek azzal, hogy eredményes volt a profilaktikus antibiotikum-indikációs gyakorlat és hatásos volt a profilaxis. Orv. Hetil., 2011, 152, 14–22.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők két beteg szívműtéte során fellépő tűzesetet ismertetik. Minkét esetben az operációs terület szokásos fertőtlenítésén és izolálásán kívül a műtét folyamán 70%-os alkoholtartalmú fertőtlenítő oldattal való lemosással óhajtották a műtéti sebfertőzés veszélyét csökkenteni, illetve a megbomlott műtéti izolálást helyreállítani. Az alkoholos fertőtlenítővel való lemosás után a szinte azonnal alkalmazott diathermia az el nem párolgott alkoholt meggyújtotta. Az egyik betegnél a tűz ráterjedt a műtéti fóliára, és kb. 5%-os másodfokú és 1%-os harmadfokú égési sérülést okozott, amely plasztikai sebészi kezelést igényelt. A másik betegnél a tűz meggyújtotta a beteg szakállát, és 1%-os másodfokú égési sérülést okozott, amely a szokásos helyi sebkezelésre meggyógyult. Mindkét beteg felépült szívműtétje után az égési sérülések ellenére. Ez a két tűzsérülés az összes műtét 0,003–0,004%-a. Következtetés: A műtét alatti – szerencsére igen ritka – tűzesetek súlyos következményekkel járhatnak, de megelőzhetők és kiküszöbölhetők a munkafegyelem és a tűzvédelmi előírások pontos betartásával. A megelőzés leghatásosabb módja a műtő személyzetének (orvosok, altatónővérek és kisegítő személyzet) széles körű oktatása, továbbképzése.

Restricted access