Search Results

You are looking at 1 - 10 of 29 items for :

  • "sedentary lifestyle" x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: Az ülő életmód nemcsak számos krónikus betegség, valamint a multimorbiditás kockázatát növeli, de az idős személyek hamarabb elveszítik funkcionális önállóságukat is. Az ülő életmód csökkentését célzó intézkedések megtervezéséhez fontos az ülő életmóddal kapcsolatos tényezők ismerete. Célkitűzés: Leírni az ülő tevékenységek formáit és időtartamát, továbbá az ülő életmóddal kapcsolatban álló szociodemográfiai, egészségi, valamint életmódbeli tényezőket a fővárosban és vonzáskörzetében lévő idősotthonokban élő, járásképes idős emberek körében. Módszer: A kutatásban részt vevő 248 személy körében kérdőívvel felvett adatainkat logisztikus regresszióval elemeztük. Eredmények: Az ülő életmód összesen 159 személyre, a minta 64,1%-ára volt jellemző. Mintánkban az ülő életmóddal a dohányzás, az időskorra jellemző krónikus betegségek száma, az intézményben élés időtartama és a járási segédeszköz használata mutatott összefüggést. Következtetés: Azokra az idősotthonban élő idős emberekre jellemző az ülő életmód, akik több krónikus betegségben szenvednek, régebben költöztek be az intézménybe, és dohányoznak. Ezért a vezető döntéshozó pozícióban dolgozó diplomás szakembereknek elsősorban az ő körükben kell erőfeszítéseket tenniük az ülő életmód megváltoztatására: tájékoztatással, felvilágosítással, érdeklődésüknek és állapotuknak megfelelő programok felkínálásával. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1175–1180.

Open access

While the effects of instantaneous, single-bout exposure to hypoxia have been well researched, little is known about the autonomic response during, or as an adaptation to, repeated intermittent hypoxic exposure (IHE) in a sedentary population. Resting heart rate variability (HRV) and exercise capacity was assessed in 16 participants (8 receiving IHE, [Hyp] and 8 receiving a placebo treatment [C]) before and after a 4-week IHE intervention. Heart rate variability was also measured during an IHE session in the last week of the intervention. Post-intervention, the root mean squared successive difference (rMSSD) increased substantially in Hyp (71.6 ± 52.5%, mean change ± 90% confidence limits) compared to C suggesting an increase in vagal outflow. However, aside from a likely decrease in submaximal exercise heart rate in the Hyp group (–5.0 ± 6.4%) there was little evidence of improved exercise capacity. During the week 4 IHE measurement, HRV decreased during the hypoxic exposure (reduced R-R interval: –7.5 ± 3.2%; and rMSSD: –24.7 ± 17.3%) suggesting a decrease in the relative contribution of vagal activity. In summary, while 4 weeks of IHE is unlikely to improve maximal exercise capacity, it may be a useful means of increasing HRV in people unable to exercise.

Restricted access

The challenges in public health associated with sedentary lifestyle underline the need to prepare physicians to give appropriate medical counselling and exercise prescription. In addition, the medical students' lifestyle and physical fitness suggest changes in medical education. Physical education as a criterion subject in our medical school curriculum serves to direct students' attitude toward regular physical activity. The knowledge of exercise counselling is promoted by a credit course of human movement sciences.

Restricted access

Bevezetés: A fiatalok egyre inaktívabbak, amelynek számos, az egészségre káros következménye ismert. Kutatások bizonyították, hogy az inaktív életmód hajlamosít a tévénézésre, ami növeli az agressziót, csökkenti az olvasási készséget, továbbá szoros összefüggés van az inaktivitás és a testtömeg növekedése, valamint az antropometriai mutatók romlása és a deviáns magatartás kialakulása között. Cél: Két keresztmetszeti vizsgálat alapján annak bemutatása, hogy a 15–18 éves magyarországi fiatalok szabadidős tevékenységében milyen változások történtek nyolc év alatt. Módszerek: A szerző a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet két, nagy mintaszámú (n = 1780 és n = 2018) felmérésének, az Ifjúság 2000 és az Ifjúság 2008 kutatás adatait elemezte. Eredmények: A szerző megállapította, hogy szignifikánsan nőtt a rendszeresen sportolók száma, miközben médiafogyasztásuk nem csökkent. A fizikailag aktívabbak jobb egészségtudattal bírnak, miközben a sportolás rendszeressége nem zárta ki a dohányzást, ami összefüggést mutatott az ülő életmóddal és a tévézéssel. Következtetés: Az elemzéssel feltárt változásokban egy új generáció új válaszai jelennek meg; a tévénézés továbbra is szabadidős tevékenységük legnagyobb része, ám a számítógépezés és a közösségi térben való tartózkodás nem feltétlenül növeli az ülő életmódot és a deviáns magatartási szokások kialakulását. Az internet pozitívan hatott fizikai aktivitásuk rendszerességére. Orv. Hetil., 2013, 154, 581–589.

Open access

As consequence of the expansion of sedentary lifestyle among schoolchildren the prevalence of particular symptoms related to decreased cardiorespiratory fitness increases. The purpose of this study was twofolds, on one hand to compare boys in three developmental groups: second childhood (G1), puberty (G2), young adult (G3) and on the other hand to compare groups classified on resting systolic blood pressure (RSBP) to differentiate cardiorespiratory output determining factors both at rest and at maximal load. Randomly selected apparently healthy boys were assessed, all subjects (n = 282) performed an incremental treadmill test until fatigue. Heart rate (HR), systolic and diastolic blood pressure (SBP and DBP), and oxygen consumption were measured. Resting HR was higher and resting SBP and DBP were lower in the G1 as compared to G2 and G3 (p < 0.05) but not differed at maximal loads. However indicators of cardiovascular load differed between groups. The oxygen pulse and Q were the lowest in the G1 and increased significantly between groups (p < 0.05). In conclusion based on our data we can suggest that there is an observable development of hypertension associated with maturation and cardiac output determining factors.

Restricted access

Purpose

This study investigated the day-to-day variability of daily physical activity and its effect on sleep and mood in a longitudinal within-subjects study for 7 days and 6 nights.

Materials and methods

Healthy office employees aged 25–35 years with a sedentary lifestyle participated in the study. Seven-day sleep diaries were used to evaluate sleep patterns. Ten-point scales were used to measure the level of happiness and stress. Daily physical activity was measured in steps/day using pedometers. Two hundred forty-five steps/day scores and changes induced in sleep and mood were analysed.

Results

There is a relationship between daily physical activity and sleep/mood. An inverted U-shaped relationship may be assumed between sleep duration, sleep quality, feelings after waking up, and the number of steps/day. Increasing the number of steps/day decreases the level of stress and daytime sleepiness and increases sleep efficiency. Sleep efficiency/daytime sleepiness and sleep duration did not show any association.

Conclusions

Based on the results, after a physically exhausting day, decreased stress and improved sleep efficiency may be experienced, while sleep duration may decrease, which may reduce the participants’ motivation to develop an active lifestyle. For further studies, it would be crucial to use individual exercise intervention programmes to reinforce the positive effects of exercise on sleep and/or mood.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Szendrői, Ákos Tordé, Judit Vargha, Gergely Bánfi, András Horváth, Csaba Horváth and Péter Nyirády

Absztrakt:

A húgyúti kövesség a fejlett országokban a metabolikus és endokrin okok mellett egyre gyakrabban fordul elő a helytelen táplálkozási szokások, az elhízás és a mozgásszegény életmód miatt. Ezért az urológusok és az alapellátásban dolgozók mindennapi munkájában kiemelt szerepet kellene, hogy kapjon az elsődleges és másodlagos prevenció. A megelőzés a testsúlykontrollon, a testmozgáson és a gyógyszeres kezelésen túl a megfelelő diétán alapul. Az étrend különböző alkotóelemei megváltoztathatják a vizelet összetételét és ezáltal annak túltelítettségét fokozhatják, amely alapja a kőképződésnek. Az étrendi összetevők vagy elősegítik a kövesség megelőzését (fokozott folyadékbevitel, citrát, magnézium, gyümölcsök és zöldségek), vagy hajlamosítóan hatnak annak kialakulására (kevés folyadékbevitel, fehérjében, szénhidrátban, zsírban, oxalátban, sóban, kalciumban gazdag étrend, aszkorbinsav stb.). Összefoglalónkban bizonyítékokkal alátámasztott étrendi javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek a húgyúti kövesség elsődleges és másodlagos megelőzésében gyakorlati haszonnal bírnak. Orv Hetil. 2017; 158(22): 851–855.

Open access

Background and aims

Sedentary lifestyles have recently been identified as potential mechanism for obesity and associated metabolic diseases linked to ill health. The aim of this study was to investigate the effects of standing and sitting–standing positional changes on energy cost and consequently interrupting sedentary sitting time while working.

Methods

A total of 26 healthy male volunteers performed normal typing and editing work for 100 min under three conditions. The conditions included sustained sitting, sustained standing, and sitting–standing alternation every 20 min using a sit–stand desk. Respiratory parameters measured included minute ventilation (VE), oxygen consumption (VO2), and energy expenditure (EE). Measurements were recorded using a calibrated Cosmed K4b2 portable gas analysis system.

Results

The mean value for VE was the highest in the standing position (VE = 13.33 ± 0.71), followed by sitting–standing alternation (VE = 12.04 ± 0.62). Both were significantly different from sitting (VE = 10.59 ± 0.69). The maximum VE and EE for standing (VE = 14.81 ± 0.43 and EE = 1.84 ± 0.10) and sitting–standing alternation (VE = 14.80 ± 0.40 and EE = 1.93 ± 0.08) were significantly higher than that of sitting (VE = 12.15 ± 0.42 and EE = 1.67 ± 0.07). No significant differences were observed in the mean VO2 among the three conditions. However, the maximum VO2 for both standing (VO2 = 5.40 ± 0.20) and sitting–standing alternation (VO2 = 5.14 ± 0.17) had shown to be significantly higher than sitting (VO2 = 4.50 ± 0.18). There were no significant differences observed in the mean EE levels between sitting (EE = 1.43 ± 0.07) and sitting–standing alternation (EE = 1.55 ± 0.08). However, the mean EE while standing (EE = 1.62 ± 0.09) significantly increased compared to sitting.

Conclusions

The findings of this study indicate that sitting–standing alternations may be implemented as an effective intervention to interrupt prolonged sitting while working.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Fekete, György Ádám Nagy, Péter Kamilló Diamant, Csaba Halmy and Ágnes Zentai

A szerzők egy 36 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél 5 éve vénás keringési elégtelenség talaján a bal lábszár ventralis oldalán kialakult nagyméretű fekély kezelését extracorporalis lökéshullám-terápiával egészítették ki. A sebgyógyulás aktuális fázisához adaptált kötszerek használata mellett az extracorporalis lökéshullám-kezelést hetente kétszer alkalmazták. A szerzők által beállított kezelési eljárás mellett az ulcus mérete jelentősen csökkent, majd az elváltozás alkalmassá vált részvastag bőrrel való rácsplasztikára. A beteg jelenleg is panaszmentes. A szerzők kiemelik, hogy a lábszárfekélyben szenvedő betegek száma a fejlett országokban, így hazánkban is emelkedő tendenciát mutat. Gyakorisága a felnőtt lakosság körében 1% és 5% között van. Kialakulását az időskor és a civilizációs ártalmak (például elhízás, diabetes, mozgásszegény életmód) elősegítik. Valódi oka a keringés valamely elemének elégtelensége. Az esetek mintegy kétharmadában vénás elégtelenség áll a háttérben, 15%-ában artériás eredet, 15%-ában diabeteses angiopathia, kisebb számban infekció, anyagcsere-betegség és immunológiai eredet igazolható. A kiváltó okok gyakran együttesen fordulnak elő, ami megnehezíti az eredményes kezelést. Számos prevenciós és terápiás protokoll ellenére a kezelés hosszadalmas, nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményt és a betegek gyakran elveszítik hitüket mind a gyógyulásban, mind az orvoslásban. Orv. Hetil., 2014, 155(45), 1794–1799.

Restricted access

A krónikus szívelégtelenség leginkább az időseket érintő népbetegség, amelyben a D-vitamin-hiány rendkívül gyakori. A legtöbb D-vitamin a bőrben képződik, ezért a szívelégtelenségben szenvedő betegek életmódja részben magyarázhatja a D-vitamin-hiány gyakoriságát. Azonban egyre több adat támasztja alá azt az elképzelést, hogy a D-vitamin-hiány nemcsak következménye, hanem oka is lehet a krónikus szívelégtelenség kialakulásának. A D-vitaminnak közvetlen hatása van a szívre és indirekt hatása a szívelégtelenséghez vezető legfőbb rizikófaktorokra. A közvetlen szívhatás a szívizomsejtek kontraktilitásában, a natriureticus fehérjék elválasztásában, az extracelluláris mátrix és a gyulladásos citokinek változásában nyilvánul meg. Emellett a D-vitamin hatással van a szívelégtelenség legfontosabb rizikófaktoraira, a vérnyomásra, a renin-angiotenzin rendszerre és az érelmeszesedésre is. A sok kísérletes adat ellenére csupán néhány megfigyelés igazolja a D-vitamin kedvező hatását a krónikus szívelégtelenségre. További nagy esetszámú, randomizált vizsgálat szükséges annak megerősítésére, hogy a D-vitamin-hiányban adott D-vitamin-pótlás előnyös hatású a krónikus szívelégtelenségre és a halálozási kockázatra.

Open access