Search Results
A társadalmi struktúra és rétegződés kutatásának klasszikus elméletei sohasem csupán azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy a társadalmilag fontos javak miként oszlanak el a társadalom tagjai között, az is mindig lényeges elemüket képezte, hogy ez milyen hatással van más egyéb jelenségekre. Az 1950-es években a státuszinkonzisztencia fogalmát használva Gerhard Lenski eredeti módon fogalmazta újra s tette hozzáférhetővé az empirikus társadalomkutatás számára a társadalmi rétegződés és politikai viselkedés összefüggésének problémáját. Munkája nem csupán a társadalmi rétegződés és politikai viselkedés összefüggéséhez nyújt elméleti alternatívát, de a probléma empirikus vizsgálatához kapcsolódó módszertani kérdések tekintetében is komoly előrelépést jelent. A következőkben először röviden bemutatom a státuszinkonzisztencia elméletét, illetve a terület empirikus vizsgálatára Lenski által kidolgozott kutatási stratégiát, majd két problémára szeretném felhívni a figyelmet, amelyek megnehezítik eredményeinek értelmezését. E kritikai megjegyzések nyomán kidolgozható egy alternatív kutatási koncepció a státuszinkonzisztencia, illetve a társadalmi rétegződés politikai viselkedésre gyakorolt hatásának vizsgálatára.
Kwiek , M. ( 2019 ), Changing European Academics. A Comparative Study of Social Stratification, Work Patterns and Research Productivity London . New York : Routledge Books (SRHE Series 5) Empirical higher education research in Europe began
Abstract
Some discussion papers about the ORTEGA hypothesis were published inScientometrics. One aspect of these discussions was the necessity for the future extension of empirical research to gain a better foundation for the acceptance or refutation of the Ortega hypothesis which states that the research done by average scientists substantially contributes to the advance of science. In this direction an empirical study about the stratification in coauthorship networks is represented in this paper. It was tested whether the extent of stratification decreases with the increasing number of coauthors per paper.
Az egyenlőtlenségek ábrázolásának hagyományos módja, hogy bizonyos ismérvek alapján különböző csoportokba sorolják a társadalom tagjait. E tevékenységet hívjuk a legáltalánosabb értelemben osztályozásnak, a tevékenység nyomán előállt csoportokat pedig osztályoknak. Dolgozatom fő kérdése, hogy mit várunk, mi várható el egy olyan osztálysémától, amely a társadalom tagolódását igyekszik megragadni? A probléma megközelítéséhez Marxnak és Webernek a problémakörhöz kapcsolódó munkáit veszem szemügyre. Először áttekintem, hogy a struktúrakutatás problémája általánosságban milyen elméleti keretbe illeszkedik náluk, illetve hogy konkrétan milyen ismérveket alkalmazva különítenek el különböző társadalmi osztályokat; ezt követően térek rá arra a kérdésre, hogy milyen empirikus igényeket támasztanak a társadalmi struktúra általuk kínált elméletével szemben, vagyis hogy miféle társadalmi jelenségeket kívánnak magyarázni vele; végül pedig azt vizsgálom, hogy mi igazolja, mi igazolhatja valamely osztályséma érvényességét. E kérdések szisztematikus vizsgálata segítséget nyújthat ahhoz, hogy a társadalom tagolódását ábrázolni kívánó különböző elméleteket összevethessük, illetve hogy teljesítményüket felmérhessük.
celebrations and is amazed by the splendour of the city. With his dynamic storytelling and incredible social historical insight, Ambrózy's narrator introduces his readers to the everyday life of the capital at the turn of the century, showing the social
The corporative ownership of power was a characteristic feature of Mongol society, connected with the legitimation of the privileged position of the Golden Clan, the Borjigin to which Chinggis Khan belonged. Those who were not members of the clan of Chinggis Khan and his direct descendants, were included into the Mongol Ulus, and as such were subjects of the Golden Clan. Power and authority relationships were expressed, in the lack of a developed administrative apparatus, through the system of blood relationships and a special terminology. Chinggis Khan’s conquests of the neighbouring polities changed their political status and necessitated the formation of new mechanisms for legitimising Mongol power. A new institution designated by the term boghol served as a mechanism of socio-political integration. The use of this term verified the formation of the new super-tribal and trans-territorial socio-political structure tending to universalise the world. The term boghol was used for representatives of other tribes, and also for the members of Chinggis Khan’s genealogical group, when both entered the confederation headed by him. Thus, this term marked their submission to Chinggis Khan and his clan. Terming of some groups and polities with boghol was, probably, the means to mark new relations (charismatic way of power legitimation) that was replacing the previous one based on genealogy.
The economic and social changes following 1990 have in all respects had an unfavourable influence on the life of the small Hungarian town of Túrkeve (Jász-Nagykun-Szolnok County on the Hungarian Great Plain). From the 1970s the town’s inhabitants had enjoyed a secure livelihood and relative prosperity. The collapse of the socialist economy resulted in mass unemployment. The privatisation and the transformation of the structure of ownership were experienced in a positive way by only a few, the majority of the town’s inhabitants have been living in existential crisis for two decades now. A high percentage, close to 50% of those of active age, live on social benefits. The fewer than half a dozen medium-sized enterprises that strengthened after the turn of the millennium, and agriculture — which is characterised by a strong concentration of land-holding — are able to employ only a small proportion of the population. The majority of the town’s inhabitants are characterised by “invisible impoverishment” and struggle against loss of status. The lack of prospects leads to the out-migration of young people with qualifications. It is projected that fifteen to twenty years from now the town’s population will be made up of the inactive with low qualifications and the elderly. The economy, society, demography and health care all show an unfavourable picture. Anomie has become a permanent state. Comparative analysis of the economic and social indicators shows that Túrkeve can be described as an “average” settlement in Hungary today.
The sphere of analysis in this article includes settlements in the north of Hungary. They are located in the north of Borsod-Abaúj-Zemplén County, in the area that attracted a labor force to the former Metallurgical Works of Ózd. The most considerable stratification of society of the rural and poor noble population that lived in the settlements neighboring Ózd, which was inhabited since the Middle Ages, happened when in the former industrial town the demand for the labor force of the gradually expanding works extended and changed the society of the neighboring villages. After 1945, the process continued, and it attracted the inhabitants of the settlements located within a 50 kilometer radius to take part in industrial employment. Metallurgy, which offered a secure, permanent living as well as mining, which was typical of the region, formed laborers and miners from the native peasants living close to migrating workers and sometimes created dynasties of workers through several generations. The employment of women came to the fore in time: apart from housekeeping, which was demanding, the girls and mothers could do heavy manual work, so they appeared on the labor market as earners as well.
Iskolai prevenció és az evolúció logikájának ellentmondásai
Mental Health Prevention in Schools and the Contradictions of Evolution
Absztrakt:
Nem helyes azt elvárni az iskoláktól, hogy minden létező problémára ők készítsék fel a gyerekeket. A tanulmány legfőbb mondanivalója az, hogy a 6–14 éves korosztálynak egy olyan élet- és viselkedésstratégiát kell megtanítani, amely fontos területeken ellentmond a humán evolúció évezredek során kialakult logikájának. A túlélés genetikai programja a rövid távú optimalizálásra ösztönöz. A hosszú élet, az egészséges öregkor viszont azt feltételezi, hogy az emberek ellenállnak a rövid távú örömforrásoknak. A jó hír az, hogy a bizalom, az önkontroll, az akaraterő fejlesztése tanítható – erre nyilvánvalóan a mélyszegénységben élő családok gyermekeinek van a legnagyobb szükségük. Ez kellene, hogy legyen az iskolai prevenciós programok elsőszámú célja.
