Search Results
Bauman, Z. (1989): Hermeneutics and Modern Social Theory. In: Held, D. – Thompson, J. B. (eds.): Social theory of modern societies: Anthony Giddens and his critics . Cambridge University Press, Cambridge
Jelen tanulmány egy kiadás előtt álló könyv összefoglalása. A szerzők ebben először bemutatják azt a strukturális matematikai alapokon nyugvó modellt, amely mind az élettelen, mind az élő természet alaptörvényeinek egységes leírására és értelmezésére alkalmas. Bizonyítják, hogy az élettelen világot leíró klasszikus matematikai és megismerő apparátus áthidalhatatlan korlátokba ütközik az élő természet és különösen a társadalom jelenségeinek, működésének leírásakor. Állításuk szerint a bonyolult multistrukturális rendszereket (ezek ekvivalensek az élő rendszerekkel) már nem a kvantitatív, metrikus, hanem csak a strukturális matematika új eszközeivel lehet pontosan leírni és megérteni. Elméleti módszerük segítségével (elnevezésük szerint: Struktúradifferencia-effektus ) eljutottak az általános struktúramegmaradás tételének megfogalmazásához, amelyből az élettelen természet anyag, energia, mozgás, tér, idő, egyensúly stb. fogalmait sikerült a társadalomra is alkalmazható struktúratérre általánosítaniuk. Ezzel megnyitják a lehetőséget egy egzakt módon bizonyított társadalomelmélet megalkotása előtt, amelyet a kötet második részében írnak le. De ez már egy másik tanulmány tárgya lesz.
Az elsajátítás értelmezése 20. és 21. századi térelméletekben, és egy vizsgálati keretrendszerének megalapozása
Interpreting Appropriation in Space Theories of the 20th and 21st Centuries, and Proposing a Framework for Its Practical Investigation
in Critical Social Theory . Verso , London és New York 1989 . Stanek , Łukasz : Henri Lefebvre and the Concrete Research of Space. Urban Theory, Empirical Studies, Architecture Practice . PhD-értekezés, Delft University of Technology 2008
According to Cas Mudde, we live in a “populist Zeitgeist”. The paper argues that not just the 21st, but also the 20th century is about populism. In the first section I elaborate the theoretical background of populism, which is claimed to be a never-ending phenomenon: here, various notions of populism are analysed; I investigate the relationship between democracy and populism; and I refer to the biopolitical framework of populism (called biopopulism) as well. This theoretical framework will be used to analyse Communist populism in Hungary. I elaborate the populism of the Horthyera (1920-1944) in the context of Communist populism. Then I analyse the case of Communist populism in Hungary (1948-1989) according to the following aspects: in the context of the working class and the bourgeois elite; the biopolitical character of the regime; goulash Communism as populist legitimacy; and the viewpoint of socialist patriotism. The main aspect of Communist populism is summarized at the end of the third section, and I briefly refer to the afterlife of Communist populism as a nostalgic phenomenon. The regimes analysed in this study aimed to govern the entire life of the citizens, which is why biopopulism is a useful analytical concept. The biopopulist framework shows that the investigation of the historical backgrounds of populism is necessary to understand contemporary populist tendencies.
Hajnal István sajátos történelemszemléletét a racionális, tehát haszonelvű és a szokásalapú, tradicionális társadalomformák kettőssége határozza meg. A racionális szellemű Római Birodalom és a szintén racionális szellemiségű újkor közé ékelődött be a szokásszerű középkor a maga szövevényes, átláthatatlan társadalomszerkezetével. Hajnal elméleti és gyakorlati munkáiban egyaránt hangsúlyozza, hogy az újkor látványos technikai fejlődésének gyökereit a középkor társadalmi viszonyaiban kell keresni, ahol a szakmák képviselőit nem szorították a piaci viszonyok bizonytalanságai. Elidőzhettek az anyagnál, megtapasztalhatták tulajdonságait. A tudományos világban úgy mondhatnánk: volt idő és energia az alapkutatásokra. Az írás a gazdag hajnali anyagból a malmok példáját kiemelve igyekszik illusztrálni az állítást. Hajnal nem foglalkozott kiemelten az építészet kérdéskörével. Jelen dolgozat szerény eszközeivel elsőként tesz kísérletet a hajnali társadalomelmélet építészettörténeti vonatkozásainak felvillantására, a társadalomformák és építészeti stílusok néhány összefüggésének feltárására: hogyan hatott a széttagozódott középkori munkaszervezet az additív tér- és tömegkompozíciók kialakulására; hogyan racionalizálódott a gótika korában az építészeti munkaszervezet, hogyan jelent meg az egyre egységesebb építészeti teljesítmény. Utalok a kolostorok és a plébániaegyházak viszonyára is: míg az előbbi - társadalmilag és építészetileg - egyaránt az antik örökség racionalitását őrizte meg, addig a plébánia vált a közvetítő kapoccsá a tágabb, szokásszerű környezet felé. Az erős központi hatalom bátran támaszkodhat a kolostorszervezetre. Ez különösen az európai peremterületeken szembeötlő. A Magyar Királyságban a kolostorok és az uralkodói építkezések korai megjelenése még tisztán nyugati mintákat követ. Központi akarat és erő elegendőek a megvalósításhoz. A szilárdabb formákat létrehozó társadalom fejlődésének azonban időre van szüksége. A falusi, városi plébániaegyházak csak több évszázados fejlődés után, a helyi hagyományokat is magukba foglalva terjedtek el tömegesen. Végül utalok a középkori magyar építőtevékenységnek a népi kultúrában, sok esetben kényszerből fennmaradt vonatkozásaira.
Az egyenlőtlenségek ábrázolásának hagyományos módja, hogy bizonyos ismérvek alapján különböző csoportokba sorolják a társadalom tagjait. E tevékenységet hívjuk a legáltalánosabb értelemben osztályozásnak, a tevékenység nyomán előállt csoportokat pedig osztályoknak. Dolgozatom fő kérdése, hogy mit várunk, mi várható el egy olyan osztálysémától, amely a társadalom tagolódását igyekszik megragadni? A probléma megközelítéséhez Marxnak és Webernek a problémakörhöz kapcsolódó munkáit veszem szemügyre. Először áttekintem, hogy a struktúrakutatás problémája általánosságban milyen elméleti keretbe illeszkedik náluk, illetve hogy konkrétan milyen ismérveket alkalmazva különítenek el különböző társadalmi osztályokat; ezt követően térek rá arra a kérdésre, hogy milyen empirikus igényeket támasztanak a társadalmi struktúra általuk kínált elméletével szemben, vagyis hogy miféle társadalmi jelenségeket kívánnak magyarázni vele; végül pedig azt vizsgálom, hogy mi igazolja, mi igazolhatja valamely osztályséma érvényességét. E kérdések szisztematikus vizsgálata segítséget nyújthat ahhoz, hogy a társadalom tagolódását ábrázolni kívánó különböző elméleteket összevethessük, illetve hogy teljesítményüket felmérhessük.
The Algerian experience was very important in the formation of Bourdieu's social theory. The recently published fragments of an autobiography and L. Addi's analysis of Bourdieu's anthropological theory allow a more detailed evaluation of the contribution of Kabyle ethnology to the Bourdieusian conceptualization of the society. The concepts of habitus and social capital both have their origin in the analysis of Kabyle peasant economy while they are central to the examination of the reproduction of modern French society. In this way, Bourdieu reduces the differences of modern and archaic society. This difference was constitutive of classical social theory. Bourdieu's social theory shares the 'timelessness' of much modern social theory, including that of Parsons.
The roots of Western societal evolution
A concept of Europe by Jenő Szűcs
Jenõ Szűcs wrote his essay entitled Sketch on the three regions of Europe in the early 1980s in Hungary. During these years, a historically well-argued opinion emphasising a substantial difference between Central European and Eastern European societies was warmly received in various circles of the political opposition. In a wider European perspective Szűcs used the old “liberty topos” which claims that the history of Europe is no other than the fulfillment of liberty. In his Sketch, Szűcs does not only concentrate on questions concerning the Middle Ages in Western Europe. Yet it is this stream of thought which brought a new perspective to explaining European history. His picture of the Middle Ages represents well that there is a way to integrate all typical Western motifs of post-war self-definition into a single theory. Mainly, the “liberty motif”, as a sign of “Europeanism” — in the interpretation of Bibó’s concept, Anglo-Saxon Marxists and Weber’s social theory —, developed from medieval concepts of state and society and from an analysis of economic and social structures. Szűcs’s historical aspect was a typical intellectual product of the 1980s: this was the time when a few Central European historians started to outline non-Marxist aspects of social theory and categories of modernisation theories, but concealing them with Marxist terminology.
