Search Results

You are looking at 1 - 10 of 48 items for :

  • "szénhidrát" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Judit Dénes, Erika Hubina, Gábor László Kovács, Zoltán Görömbey, Sándor Czirják, László Kovács, Krisztián Vörös and Miklós Góth

Absztrakt:

Az acromegalia ritka, de klinikailag fontos betegség, amelyet a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 krónikusan magas szintje okoz. Számos tünete és komplikációja lehet, amelyek közül a diabetes mellitus gyakori szövődmény. A növekedési hormon különböző mechanizmusokon keresztül hathat a szénhidrát-anyagcserére és idézhet elő inzulinrezisztenciát. Cikkünkben egy acromegaliás beteg esetét dolgozzuk fel, kiemelve a beteg szénhidrátanyagcsere-eltéréseit, valamint az eset kapcsán ismertetjük az acromegalia kezelésében használt terápiás lehetőségeknek a glükózháztartásra gyakorolt hatását a nemzetközi irodalom áttekintésével. A contrainsularis hatású növekedésihormon-túlprodukció rontja a glükóztoleranciát. Ennek megfelelően a kórosan fokozott növekedésihormon-termelést csökkentő különböző kezelési módok (mint a sebészi vagy radioterápia, illetve a gyógyszeres kezelés bizonyos típusai) hatására javul a szénhidrát-anyagcsere. Ugyanakkor a gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az első generációs szomatosztatinreceptor-ligandok az esetek kis részében ronthatják a szénhidrátháztartást, míg a második generációs pazireotid a betegek jelentős részénél hyperglykaemiát okoz. Az acromegaliás beteg kezelése komplex feladat, több diszciplína képviselői (endokrinológus, idegsebész, radioterapeuta, az egyes speciális problémák megoldásában részt vevő orvosok, fogorvosok) végzik, de a kezelés összefogásáért az endokrinológus szakorvos a felelős. Az acromegaliának, illetve a kezelés szövődményeinek, kiemelten a szénhidrátháztartás zavarainak ellátásában a háziorvosnak is fontos szerepe van, ehhez pedig ismernie kell a kezelési módozatok főbb pontjait és potenciális mellékhatásait. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1724–1729.

Open access

Absztrakt:

A progranulin egy újonnan felfedezett multifunkcionális glikoprotein, amely összefüggésben van az elhízás és a cukorbetegség kialakulásával. A progranulin a tumornekrózisfaktor-α endogén antagonistája, kompetitíven kötődik annak receptorához, így antiinflammatoricus aktivitással rendelkezik. Érdekes módon korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a progranulin szérumszintje emelkedett a cukorbetegekben, és összefüggésbe hozták a cukorbetegség bizonyos komplikációival, beleértve a micro- és macroangiopathiát, a macroalbuminuriát és a csökkent vesefunkciót. Továbbá a hyperprogranulinaemia közrejátszhat az elhízáshoz társuló inzulinrezisztencia patogenezisében. A cikkben összefoglaljuk a jelenleg elérhető adatokat a progranulinnak – mint új markernek – a szénhidrát-metabolizmusban és a gyulladásban betöltött szerepére vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(25): 973–979.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Sarkadi Nagy, Márta Bakacs, Éva Illés, Barbara Nagy, Anita Varga, Orsolya Kis, Erzsébet Schreiberné Molnár and Éva Martos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A vizsgálat célja a magyar felnőtt lakosság táplálkozási szokásainak, tápanyagbevitelének és ezek időbeli változásainak monitorozása. Módszer: A táplálkozási adatfelvétel háromnapos táplálkozási naplóval történt. A minta a 18 éves és a 18 évesnél idősebb lakosságot reprezentálja nem és életkor szerint. Eredmények: A magyar lakosság táplálkozásában kimutatható a túlzott zsírbevitel (38 E% férfiak, 37 E% nők), ezzel szemben a szénhidrátok energiaaránya túl kevés (45 E% férfiak, 47 E% nők), míg a fehérjebevitel megfelelő. Következtetés: Kedvezőtlen változás a 2009-es táplálkozási vizsgálathoz képest a nők zsír és telített zsírsavak energiaarányának növekedése, és mindkét nem esetén a zöldség-, gyümölcsfogyasztás csökkenése, amely utóbbi magyarázza a rostbevitel csökkenését. A hozzáadott cukor energiaaránya a 2009-es vizsgálathoz képest mindkét nem minden korosztályában növekedést mutat. Így a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növelésére, a hozzáadott cukor és telített zsírsavak energiaarányának csökkentésére fókuszáló beavatkozások szükségesek a lakosság egészségi állapotának javítása érdekében. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 587–597.

Restricted access

Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009 a negyedik az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet által vezetett országos táplálkozási vizsgálatok sorában. Célok: A vizsgálat célja időszerű és megbízható adatok biztosítása a magyar felnőtt lakosság energia- és tápanyagbeviteléről, táplálkozási szokásairól. Módszerek: Az energia- és tápanyagbevitel meghatározása a 18 év feletti lakosság korra és nemre reprezentatív mintájának háromnapos, három lépcsőben ellenőrzött táplálkozási naplója alapján történt. Eredmények: A magyar lakosság táplálkozásában a bevitt energia túl nagy százalékát adják a zsírok (39 E% férfiak, 36 E% nők), ezzel szemben a szénhidrátok energiaaránya túl kevés (45 E% férfiak, 48 E% nők), a fehérje energiaaránya (15 E% férfiak, 15 E% nők) azonban megfelel az ajánlásoknak. Kedvező, hogy a 2003–2004-es felméréshez képest a férfiak rostbevitele nőtt. Kedvezőtlen, hogy a férfiak koleszterinbevitele és mindkét nemnél a telített zsírsavak energiaaránya túl nagy. Következtetések: A táplálkozási kockázati tényezők csökkentése feltétlenül hozzájárulna a táplálkozásfüggő betegségek morbiditási és mortalitási arányainak javulásához. Orv. Hetil., 2012, 153, 1057–1067.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Madarász, Gyula Tamás, Gy. Ádám Tabák, János Szalay and Zsuzsa Kerényi

Madarász E., Tamás Gy., Tabák Gy. Á. és mtsai: 2-es típusú diabetes, szénhidrát anyagcserezavar és cardiovascularis rizikófaktorok előfordulása korábbi gesztációs diabetest követően: négy éves utánkövetés. Diab. Hung., 2006, 14 , 153

Restricted access

155 166 Winkler G., Cseh K.: A glukagonszerű peptid (GLP)-1 részvétele a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában, receptor agonistái és analógjai potenciális helye

Restricted access

. Lille (France), July 1–2, pp. 125–127. Pátkai, Gy., Barta, J. & Kerepesi, I. (2001): A csicsóka gumó szénhidrát tartalmának mennyiségi és minőségi vizsgálata fajták szerint. (Quantitative and

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Zoltán Szabó, György Lázár, Béla Borda, Csaba Lengyel, Tamás Várkonyi, Zoltán Hódi and Bernadett Borda

Absztrakt:

A szerzők esettanulmányukban egy nem gyógyuló talpi seb kórtörténetét foglalják össze. A 63 éves férfi beteg papucs levételét követően forró betonra lépett, és a bal talpán II. fokú égési sérüléseket szenvedett. Klinikánkra történő felvételekor már lokális kezelésben részesült, de a kezelés hatására a seb gyógyhajlamot nem mutatott. A lábról kétirányú röntgenfelvétel készült, mely osteomyelitist nem igazolt. Ekkor lágyrész-drenázs történt, a sebből a tenyésztés során methicillinrezisztens Staphylococcus aureus tenyészett. A láb vízben való áztatását követően lábháti phlegmone és septicus lázmenet alakult ki. Ismételt röntgenvizsgálat után az osteomyelitis igazolódott. A bal láb I. ujjának enucleatióját és metatarsusreszekciót végeztünk. Naponkénti kötéscseréket végeztünk, sebtoilettel. Inzulinját diabetológus segítségével módosítottuk. A műtétet követő 7. hónapban a seb teljes gyógyulását értük el, a beteg szénhidrát-anyagcseréje rendeződött. Esetünk bizonyítja, hogy kiemelten fontos felhívni a beteg figyelmét a lehetséges szövődményekre (diabeteses láb és annak megfelelő ápolása). A lábszárfekély kezelése multidiszciplináris összefogást igényel. A kezelés a diabetológus és a sebész együttes munkáját jelenti, szükséges a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyban tartása, valamint a seb rendszeres ellátása. Orv Hetil. 2018; 159(42): 1727–1730.

Restricted access

Absztrakt

A fehérjemolekulához kovalens kötéssel kötődő szénhidrát-molekulák glikoproteineket alkotnak. A fehérjelánchoz különböző mennyiségű és összetételű szénhidrát-molekulák kapcsolódhatnak változó sorrendben és mennyiségben. Ha a fehérjemaghoz kötötten acidikus uronsavat, SO4-gyököt lehet találni, akkor proteoglikánokról vagy kevésbé helyesen glükózaminoglikánokról szólunk. Az élővilágban fellelhetők polimannanszerkezetek. A glikoproteinek acidikus uronsav vagy szulfatált glikózaminoglikánokat csak kivételszerűen tartalmaznak. Mind a szöveti, sejtes és mátrixszerkezetek, mind a humán „szérumfehérjék” valójában döntően glikoproteinek. A glikoprotein fogalom használata a klinikai orvostudományban máig is csak nagyon gyéren fordul elő, pedig a nem adekvát szófogalom-használat nemcsak nem helyénvaló, hanem egyúttal szemléletbeli zavarral is járhat. A közlemény ezt a gyakorlatot kívánja javítani, figyelembe véve, hogy ma már a „glikobiológia” szinte önálló tudományágként funkcionál. A szerkezeti sajátosságok összesítése mellett a közlemény ennek fontos, gyakorlati következményeit kívánja pótolni, funkcionális és konkrét klinikai vonatkozásait összefoglalni. Így kerül sor a glikoproteinek szerkezeti és biológiai tulajdonságainak bemutatására, hangsúlyt helyezve a klinikai fontosságra. A közlemény kiemeli a kóros struktúra és funkció klinikai vonatkozásait. Az orozomukoidot és a szérum-immunoglobulinokat a szerző külön fejezetben tárgyalja. Orv. Hetil., 2016, 157(30), 1185–1192.

Open access

Az elmúlt évtizedek alatt jelentős mennyiségű adat gyűlt össze, amely azt bizonyítja, hogy a cukorbetegség metabolikus és endokrin eltérései befolyásolják a csont mennyiségét és minőségét, amelynek jelentősen fokozott csonttörési kockázat a következménye. 1-es típusú diabetes mellitusban a csonttömeg csökken, az inzulin és az inzulinszerű növekedési faktor-I hiánya, az adipokinek diszregulációja, a proinflammatorikus citokinek felszaporodása miatt könnyen törik a csont. 2-es típusú diabetes mellitusban az inzulinrezisztencia és a több inzulin miatt nagyobb a csonttömeg, de ennek minősége rossz a glikált kollagéntermékek jelenléte és a csökkenő corticalis vastagság miatt. Mindezekhez a neuropathia, retinopathia, a hypoglykaemiák és néha a kezelés során alkalmazott gyógyszerek miatt az elesésre való fokozott hajlam társul. A D-vitamin-hiány, illetve -ellátottság jelentősen befolyásolja a diabetes kialakulását és a szénhidrát-anyagcserét. A megfelelő gyermekkori D-vitamin-pótlás 80%-kal csökkenti az 1-es típusú diabetes előfordulását. A tiazolidindionok, a glukagon-like peptide-1-agonisták, valamint a metformin csont- és cardiovascularis hatásai új pontokon kapcsolják össze a csont-, a szénhidrát- és zsíranyagcserét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1161–1166.

Restricted access