Search Results
Terhesség és nyitott szívműtét
Pregnancy and cardiac surgery with cardiopulmonary bypass
A Borsos 2001 Terhesség és szívműtét extrakorporális keringéssel Orv Hetil 142 1397 402
Hirudinnal végzett alvadásgátlás heparin kiváltotta thrombocytopeniában harmadik szívműtét során
Anticoagulation with hirudin for redo cardiac surgery in a patient with heparin induced thrombocytopaenia
Absztrakt
A szerzők heparin által kiváltott thrombocytopeniában szenvedő beteg billentyűhibája miatti harmadik szívműtétjének véralvadásgátlását hirudinnal végezték. A szoros aortaszűkület miatt prostacyclin-előkezelés nem jöhetett szóba, és a műtét utáni alvadásgátlás igénye a heparinoidok alkalmazását is kizárta. Rekombináns hirudint (Refludan®/Hoechst) adagoltak és a plazmaszintet ekarin alvadási idő segítségével ellenőrizték. Műtét után újraindították a cumarin hatású véralvadásgátló kezelést, de a hirudin adását az INR kívánt szintjének beállításáig folytatták. A műtét és az ezt követő időszak szövődménymentesen zajlott le, a beteg transzfúziót nem igényelt, és 6,5 évvel a legutóbbi szívműtétje óta panaszmentes és elégedett az életminőségével. Következtetés: Heparinindukált thrombocytopeniában szenvedő beteg nyitott szívműtétjének elvégzéséhez szükséges teljes fokú véralvadásgátlás hirudinnal biztonságosan végezhető, ha azt ekarin alvadási idővel ellenőrzik és vezérlik.
Takeuchi-műtét, egy ritka szívműtét első sikeres hazai alkalmazása
Surgical management of anomalous origin of the left coronary artery from the main pulmonary artery with Takeuchi procedure
Absztrakt
Az arteria pulmonalis törzsből eredő bal arteria coronaria ritka fejlődési rendellenesség, amely a súlyos balkamra elégtelenség miatt, kezeletlenül csecsemőkorban 85%-os halálozással jár. Sebészi kezelésének módozatait illetően a kórosan eredő ér lekötését, (esetleg kiegészítve az arteria subclavia – bal arteria coronaria bypass készitésével), a bal coronaria szájadék aortába történő implantálása váltotta fel. Egy 20 hónapos kisded esetét ismertetik, akinél a coronaria szájadék átültetése technikai okok miatt nem volt lehetséges, ezért azt az aorto-pulmonalis fenestratio és arteria pulmonalis törzsben kialakított tunel készítésével kapcsolták az aortához. A műtét sikerét a jó korai eredmények igazolják. Ez az első sikeres Takeuchi-műtét hazánkban.
A vákuumtámogatott sebkezelés eredményei szívműtétet követő sternotomiás sebfertőzésekben
Results of vacuum-assisted wound closure system in the treatment of sternotomy wound infections following cardiac surgery
Absztrakt
Bevezetés: A sternotomia utáni sebfertőzések kezelésére az elmúlt évtizedben egy új módszer – a vákuumtámogatott sebkezelési eljárás (VAC – Vacuum-Assisted Closure) – került bevezetésre, amelyet a szívsebészetben hazánkban elsőként a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Szívsebészeti Központjában alkalmaztak. Anyag és módszerek: Az eljárást 2002. szeptember és 2005. december között 62 betegnél használták a szívműtéteket követő sterno-mediastinitisek kezelésében. A dolgozat célja ezen új kezelési eljárás és módszer eredményeinek középtávú vizsgálata. Eredmények: A tanulmányba bevont 42 férfi és 20 nő átlagéletkora 63,1 ± 6,8 (42–75) év volt, akiknél mesterséges keringés segítségével végzett szívműtétet követően alakult ki a sternotomiás seb felszínes vagy mély fertőzése. A vákuumtámogatott sebkezelés a fertőzött sternotomiás seb feltárását és kitakarítását követően került alkalmazásra a seb feltisztulásáig, amely minden esetben sikerült. Ezt követően a mellkasi seb helyreállítására került sor. Ez 34 betegnél a nagy mellizomból képzett izomlebeny(ek) és/vagy a nagycseplesz-, illetve szívburokzsírszövet felhasználásával, 13 esetben a sternum újrarögzítésével, 11 betegnél a seb másodlagos varratával, 1 esetben pedig Ley-protézis (a sternum stabilizálására alkalmazott fémprotézis) beültetésével történt. Három beteg a kezelés során elhalálozott, ezért nem kerülhetett sor helyreállító műtétre. A fertőzés első tüneteitől átlagosan 42,2 ± 18,5 (5–185) nap, az első seb helyreállításától 19 ± 9,6 (1–63) nap telt el a beteg elbocsátásáig. A vákuumtámogatott sebkezelés átlagos időtartama 7,9 ± 3,4 (1–21) nap volt. A kórházi halálozás 11,3% volt (7/62). Az utánvizsgálatok során két beteg esetében (3,6%) észleltük a fertőzés kiújulását. Következtetések: Az elért eredmények alapján megállapítható, hogy a vákuumasszisztált sebkezelés a szívműtéteket követő sternotomiás sebfertőzések kezelésének hatékony és biztonságos módszere, melynek alkalmazása a sebek gyors feltisztulását eredményezi, továbbá jelentősen csökkenti a kiújulás veszélyét.
Alkoholtartalmú bőrfertőtlenítők és diathermia okozta égések sebészi beavatkozások során
Intraoperative fires caused by alcoholic skin antiseptic and diathermy
Absztrakt
A szerzők két beteg szívműtéte során fellépő tűzesetet ismertetik. Minkét esetben az operációs terület szokásos fertőtlenítésén és izolálásán kívül a műtét folyamán 70%-os alkoholtartalmú fertőtlenítő oldattal való lemosással óhajtották a műtéti sebfertőzés veszélyét csökkenteni, illetve a megbomlott műtéti izolálást helyreállítani. Az alkoholos fertőtlenítővel való lemosás után a szinte azonnal alkalmazott diathermia az el nem párolgott alkoholt meggyújtotta. Az egyik betegnél a tűz ráterjedt a műtéti fóliára, és kb. 5%-os másodfokú és 1%-os harmadfokú égési sérülést okozott, amely plasztikai sebészi kezelést igényelt. A másik betegnél a tűz meggyújtotta a beteg szakállát, és 1%-os másodfokú égési sérülést okozott, amely a szokásos helyi sebkezelésre meggyógyult. Mindkét beteg felépült szívműtétje után az égési sérülések ellenére. Ez a két tűzsérülés az összes műtét 0,003–0,004%-a. Következtetés: A műtét alatti – szerencsére igen ritka – tűzesetek súlyos következményekkel járhatnak, de megelőzhetők és kiküszöbölhetők a munkafegyelem és a tűzvédelmi előírások pontos betartásával. A megelőzés leghatásosabb módja a műtő személyzetének (orvosok, altatónővérek és kisegítő személyzet) széles körű oktatása, továbbképzése.
Absztrakt:
Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (KATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877.
Számos tanulmány szerint nyitott szívműtét után a betegek nagy aránya mutat szorongásos és depressziós tüneteket, más vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy a szívbetegek pszichológiai zavarai a műtét előtt is fennállnak. Vizsgálatunkban 97 szívkoszorúér-műtéten átesett beteg (átlagéletkor 55,6 év) esetében mértük fel a szorongás és depresszió mértékét, illetve előfordulásának gyakoriságát az operáció előtt és azt követően 6 héttel később, nem műtéti kontrollcsoporttal összehasonlítva. A szorongás mérésére a Spielberger-féle állapot- és vonásszorongás, a depresszió mérésére pedig a Beck-féle depresszió kérdőíveket alkalmaztuk. A szívbetegcsoport magas állapotszorongása a műtét előtt a beavatkozás okozta stressz következménye, amely a műtét után jelentősen csökkent, és elérte a kontrollcsoport állapotszorongásának szintjét. Ugyanakkor a vonásszorongás és a depresszió a műtét előtt és műtét után szignifikánsan magasabb értéket mutatott a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Eredményeink arra utalnak, hogy a betegek kedvezőtlen érzelmi-hangulati állapota nem a műtét következménye, hanem inkább a szívbetegség velejárója, illetve rizikótényezője.
A nyitott szívműtét kimenetelét, a műtét utáni felépülést nem csupán a beteg fizikai állapota és a klinikai változók határozzák meg. Ebben a kérdésben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szocioökonómiai és a pszichoszociális tényezők. Az utóbbi évtizedekben a revascularisatio eredményeinek értékelésekor előtérbe került a beteg egészségi állapotának, az egészséggel kapcsolatos életminőségének önértékelése, önbecslése (self-perceived health related quality of life). Az eddigi eredmények alapján valószínű, hogy az egészségi állapot önbecslése, a depressziós tünetegyüttes és a szorongás rövid és hosszú távon is befolyásolja a coronaria-bypassműtétet követő felépülést. Az egyedül élők, a szociálisan elszigeteltek körében szintén magasabb morbiditási és mortalitási kockázattal kell számolnunk. Az alacsonyabb iskolázottság és a rossz szociális háttér szintén szerepet játszhat a magasabb halálozási arányok alakulásában. Összefoglaló tanulmányunkban megpróbálunk áttekintést adni a szívműtét kimenetelét befolyásoló pszichoszociális tényezőkről.
Számos, az akut stroke-kezeléssel kapcsolatos nagy, nemzetközi, randomizált, multicentrikus vizsgálatot kezdeményeztek vagy fejeztek be az elmúlt években. Ezeknek köszönhetően a magyar és nemzetközi társaságok evidenciákon nyugvó ajánlásokat dolgoztak ki az ischaemiás stroke kezelésére. A mindennapi gyakorlatban a stroke-kal foglalkozó neurológus, belgyógyász, kardiológus, ér- és szívsebész azonban számos olyan diagnosztikus és terápiás problémával találkozik, melyekre a típusos esetekre fókuszáló nemzetközi vizsgálatokban nem talál elfogadott ajánlást. A szerző az irodalom és saját tapasztalatai alapján a határterületi kérdésekkel (stroke a kórházban, szívműtét és carotis-endarterectomia, endarterectomia vagy stent, endarterectomia utáni szövődmények) kapcsolatos diagnosztikus és terápiás javaslatait foglalja össze.
A szerzők egy 12 éves, infektív endocarditises leánybeteg esetét mutatják be, akinek panaszai és tünetei három nappal korábban kezdődtek, és meningealis izgalmi tünetek miatt került sor osztályos felvételére. A klinikai kép, a laboratóriumi paraméterek, a liquorvizsgálat, valamint a hemokultúra Staphylococcus-szepszis és meningitis diagnózisát támasztották alá. A megkezdett terápia mellett a beteg állapotában átmeneti javulás mutatkozott, majd ezzel párhuzamosan hangos szisztolés szívzörej jelent meg. Az echokardiográfiás vizsgálat mitralis billentyű infektív endocarditis diagnózist igazolt. Az ismételt vizsgálatok során észlelt progresszió miatt a beteg áthelyezésre került a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjába, ahol az elvégzett transoesophagealis echokardiográfiás vizsgálat megerősítette a beküldő diagnózist. Ezt követően extracorporalis szívműtét során a mitralis billentyűn lévő vegetációkat eltávolították és a billentyűt plasztikázták. A kezdetben észlelt klinikai tüneteket és a liquoreltérést a koponya-MR-vizsgálat során leírt, szeptikus embolizáció következtében kialakult apró, multiplex agyi infarktusokkal hozták összefüggésbe. Gyógyulását követően a rendszeres kontrollvizsgálatok során neurológiai maradványtünetek nem mutatkoztak, enyhe fokú residualis mitralis regurgitatio mellett a beteg panaszmentessé vált.
