Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • "szabadföldi kísérlet" x
Clear All

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizs-gáltuk a NxCu elemek közötti kölcsönhatásokat 1991-ben kukoricával. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és kb. 20% agyagot tartalmazott.

Az elemzések alapján a terület talaja jó Ca-, Mg-, K-, Mn-, kielégítő Cu-, köze-pes N-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen van, tehát a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N×3Cu = 12 kezelés × 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel.

A N 0, 100, 200, 300 kg·ha−1, a Cu 0, 50, 100 kg·ha−1 adagokat jelentett Ca-ammóniumnitrát, illetve CuSO4 formájában. Az árpilis, május és a július hónapokat aszály jellemezte.

Főbb eredményeink:

  1. 1. Az 1991. év első fele erősen csapadékhiányos volt, a N-trágyázás termés-csökkenést eredményezett. Igazolhatóan mérséklődött a termő tövek száma. Az 1000-szem tömeg 278 g maradt. A Cu-trágyázással igazolhatóan emelkedett az egy tőre eső szemek száma, illetve a csövenkénti szemtömeg. A szemtermés az NxCu kezelésekben 7,0 és 8,6 t·ha−1 között változott.
  2. 2. A N-túlsúly, azaz az agronómiailag indokoltat jelentősen meghaladó N-adagok hatására a 4–6 leveles korú növény gyökerének N%-a, a virágzáselejei leve-lek N- és Zn-felvétele, valamint az aratáskori szár N-, K- és Ca-koncentrációja nőtt. A Cu-trágyázással a kontrollhoz viszonyítva a fiatal hajtás, a virágzás elejei levél és a szár Cu-tartalma átlagosan 1/3-ával emelkedett. A gyökér Cu-készlete a Cu-adagolással 2,5-szeresére nőtt. A Cu növényen belüli vertikális mozgása azonban gátolt volt.
  3. 3. A 12 t·ha−1 (szem + szár) földfeletti biomasszába kereken 114 kg N, 77 kg K (92 kg K2O), 22 kg P (50 kg P2O5),15 kg Ca, és 18 kg Mg épült be. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermék fajlagos elemtartalma 15 kg N, 10 kg K (12 kg K2O), 3 kg P (7 kg P2O5), illetve 3 kg körüli CaO és MgO mennyiségnek adódott.

Adataink a tervezett kukoricatermés elemszükségletének számításakor a szakta-nácsadásban használhatók fel.

Restricted access

1992-ben mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a nitrogén, réz és molibén elemek közötti kölcsönhatásokat tritikáléval. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli karboná-tot és 20% körüli agyagot tartalmazott. A talajelemzések alapján a terület jó Ca-, Mg-, K- és Mn-, kielégítő Cu-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A tenyészidő kilenc hónapja alatt azonban 379 mm eső hullott, közepes csapadékellátottságot biztosítva a tritikálénak. A kísérletet 4N x 3Cu = 12 kezelés x 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N-trágyázás 0, 100, 200, 300 kg·ha-1, a Cu-trágyázás 0, 50 és 100 kg·ha-1 adagokat jelentett Ca-NH4NO3, illetve CuSO4 formájában. A kísérlet ötödik évében a 15 m hosszú parcellákat megfeleztük és 1 m-es úttal elválasztottuk. A kísérlet így sávos split-plot elrendezésűvé vált 72 parcellával (4N x 3Cu x 2Mo = 24 kezelés x 3 ismétlés). A 48 kg·ha-1 molibdént (NH4)6Mo7O24x4H2O formában alkalmaztuk.

A vizsgálat fontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatóak össze.:

  • A 100 kg·(ha·év)-1 N-adagok a szemtermést 4,1 t·ha-1-ról 5,7 t·ha-1-ra növelték, míg az ennél nagyobb adagú N-, Cu- és a Mo-trágyázás is hatástalan maradt.
  • Levéldiagnosztikai szempontból a BERGMANN (1992) által az őszi búzára javasolt optimális elemtartalom értékek (2,3–3,8% N, 3,3–4,5% K, 0,35–1,00% Ca, 0,25–0,50% P, illetve 0,10–0,23% Mg) megfelelő alapot jelenthetnek a tritikále tápláltsági állapotának megítéléséhez, a bokrosodásvégi hajtás összetétele alapján.
  • A bőséges nitrogénkínálattal látványosan emelkedett a betakarításkori szalma N, K, Ca, Mg, S, P, Na, Mn, Ba, Sr, B és Pb koncentrációja. A szemtermés esetében a N, S, Ca és Mn beépülését a N-trágyázás igazolhatóan serkentette.
  • A N x Cu kezelések nyomán megkétszereződött a hajtás és a szalma N-készlete. A Mo-trágyázott talajon a szalmában három, a szemben két nagyságrenddel nőtt meg a Mo-koncentráció. A N-kínálattal a beépült Mo mennyisége további 50%-kal emelkedett.
  • A 11 t·ha-1 légszáraz földfeletti biomasszába kereken 177 kg N, 84 kg K, 27 kg Ca, 24 kg P, 16 kg S és 11 kg Mg épült be. Az 1 t szem + a hozzátartozó mellék-termés úgynevezett fajlagos elemtartalma átlagosan az alábbiak szerint alakult.: 34 kg N, 19 kg K2O, 10–11 kg P2O5, 7 kg CaO, 3–4 kg MgO.

Adataink orientálhatják a szaktanácsadást a tervezett tritikále termés elemszük-ségletének számításakor.

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a N és a Cu elemek közötti kölcsönhatásokat 1988-ban tavaszi árpával. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és 20% körüli agyagot tartalmazott. A talajelemzések alapján a terület jó Ca-, Mg-, K- és Mn-, kielégítő Cu-, közepes N-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13-15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N×3Cu = 12 kezelés×3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N-adagokat (0, 100, 200 és 300 kg N·ha−1) Ca-ammónium-nitrát, a Cu-adagokat (0, 50 és 100 kg Cu·ha−1) CuSO4 formájában adtuk ki. Áprilisban és májusban a szokásos csapadék csupán 1/3-a, júliusban a fele hullott. A jelzőnövényként használt Mars fajtájú tavaszi árpát 5 cm mélyre vetettük 12 cm gabona sortávra, 60–70 db·fm−1 csíraszámmal és 200 kg·ha−1 vetőmagnormával. A növény-állományt parcellánként 1–5 skálán bonitáltuk bokrosodás, virágzás és betakarítás idején. A betakarítást követően talajmintavételre is sor került a szántott rétegből, parcellánként 20–20 lefúrásból képezve átlagmintákat. A növénymintákat tíz elemre vizsgáltuk. A talajmintákban meghatároztuk a KCl-EDTA-oldható Cu-tartalmat, valamint a KCl-kicserélhető NH4-N- és NO3-N-tartalmat.A főbb eredményeket a következőkben foglaljuk össze:

  1. — A 100–300 kg N·ha−1 N-trágyázás 20–25%-os szemterméscsökkenést eredményezett az évelő pillangós lucerna elővetemény után. A Cu-trágyázás teljesen hatástalan maradt a termésre ezen a kielégítő Cu-ellátottságú talajon. Az átlagos termés-szint 3 t·ha−1 szem- és 3 t·ha−1 melléktermést jelentett mindössze. A kis termés N-igényét ebben a száraz évben a trágyázatlan talaj is kielégítette a N-gyűjtő lucerna elővetemény után. A N-kínálattal viszont — a Na és a Zn kivételével — nőtt a bokrosodáskori hajtás makro- és mikroelem-tartalma. Aratáskor a szalmában és szemben található N, Ca, Mn és Cu elemek beépülését szintén serkentette a N-trágyázás. A Cu-trágyázás a növényi összetételt sem módosította. A réz döntően a gyökérben halmozódott fel, ahol a növekvő Cu-kínálattal a Cu-koncentráció a kontrollon mért 28-ról 144 mg·kg−1-ra ugrott.
  2. — A szemtermésben főként a N, P, Mg, Zn és Cu elemek dúsultak. A tavaszi árpa fajlagos, azaz 1 t szem + a hozzá tartozó melléktermés elemtartalma 32 kg N, 19 kg K2O, 12 kg P2O5, 6 kg CaO és 4 kg MgO mennyiséget tett ki. Adataink hasonló termesztési körülmények között felhasználhatók a tavaszi árpa tervezett termésének elemigénye becslésekor a szaktanácsadásban. Megemlítjük, hogy a kapott kis termések fajlagos elemtartalmai átlagosan mintegy 20%-kal meghaladták a normál években kapottakat. A fajlagos N-tartalomban mindezen túl a pillangós elővetemény, valamint a 100–300 kg N·ha−1 adagok miatti N-túlkínálat is tükröződött.
  3. — Az első év után a bevitt Cu-trágya gyakorlatilag teljes mennyisége kimutatható volt KCl+EDTA formában a talaj szántott rétegében. A kontrolltalajon mért 2 mg·kg−1 Cu-tartalom az 50, illetve a 100 kg Cu·ha−1·év−1 Cu-terhelés hatására 22, illetve 44 mg·kg−1 értékre ugrott. A réz növényen belüli (vertikális) transzportja ugyanakkor gátolt volt.

Restricted access

Kisparcellás szabadföldi kísérletet állítottunk be 2000 tavaszán Mosonmagyaró-várról származó városi szennyvíziszappal (Moson-iszap) és vágóhídi hulladék komposzttal (ATEV-komposzt) csernozjom barna erdőtalajon, Sopronhorpácson. A talaj szántott rétegében a CaCO 3 1% alatti, a pH(H 2 O) 7,8, a pH(KCl) 7,0, az Arany-féle kötöttség (K A ) 40–42, a humusz- 2,5%, az NH 4 -N-, NO 3 -N-, AL-P 2 O 5 - és AL-K 2 O-tartalom 10, 6–9, 120–160 és 247–276 mg/kg értéket mutatott. A humuszos vályog talaj foszforral közepesen/kielégítően, káliummal jól ellátott volt. A szerves trágyákat 0, 25, 50, 100 és 200 t/ha friss tömegben alkalmaztuk. Az első évben cukorrépát, a 2. évben tavaszi árpát termesztettünk. Az 5 terhelési szint×4 ismétlés = 20 (egyenként 40 m² méretű) parcellát jelentett kísérletenként véletlen blokk elrendezésben. A kísérletben a szokásos üzemi agrotechnikát alkalmaztuk. A főbb eredmények: – A szerves trágyák által okozott maximális N-terhelés számításaink szerint elérte az 1500 kg/ha körüli N-mennyiséget. A cukorrépa termését és minőségét döntően a N-kínálat befolyásolhatta, amennyiben a PK-ellátottság kielégíthette a növény igényét. – A legnagyobb adagú (200 t/ha) friss szervestrágyázás nyomán 20 t/ha körüli gyökértermés-többlet képződött, termésdepresszió nem jelentkezett. A N-túlkíná-latra utalt viszont a tisztasági hányados, a digestio és a tiszta cukor %-ának visszaesése. Ezzel együtt nőtt a nemkívánatos K, Na és α-aminó N mennyisége a gyökérben, különösen a városi szennyvíziszap hatására. – A városi szennyvíziszap kisebb szervesanyag-tömege nagyobb minőségrom-lást okozott a répagyökérben, a maximális nyers- és tisztacukor-hozamot a 25 t/ha adag biztosította. A vágóhídi komposzttal több mint háromszor annyi nehezebben bomló, nagy CaCO 3 -tartalmú, de nitrogénben szegényebb szerves anyag került a talajba. A nyers és a tiszta cukor maximális hozama a legnagyobb (200 t/ha) adaghoz kötődött. Úgy tűnik, a vágóhídi komposzt lassú hatású N-forrásnak minősülhet. – A második évben termett tavaszi árpa termését a szervestrágyázás utóhatása nem módosította, feltehetően a kedvezőtlen csapadékviszonyok miatt. A vegetatív időszakban szárazság, érés idején esős periódus uralkodott. A kísérlet sajnos tovább nem folytatódott. – A növekvő városi szennyvíziszap-terheléssel emelkedett a talaj szántott rétegének cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 oldható „összes” P-, S- és Cu-készlete. A vágóhídi komposzttrágya pedig – összetételéből eredően – igazolhatóan többleteket eredményezett Ca-, P-, S-, Na- és Sr-tartalmában. – Az NH 4 -acetát+EDTA-oldható elemek koncentrációi látványosabban módosultak a feltalajban. Mindkét szerves trágya növelte a K, P, Fe, S és Zn elemek mennyiségét a szántott rétegben. A talaj Mo-tartalma az iszaptrágyázással megkétszereződött, míg a komposzttrágyázással mintegy a felére csökkent a trágyázatlan kontrollhoz képest. A komposzttrágyával bevitt nagymennyiségű szerves anyag (52 t/ha) hatására visszaesett a Mn, Al, Pb, Ni, Co és Cd elemek oldható tartalma is. – Az iszaptrágyák növelték a talaj „összes” só, szerves-C, illetve humusz %-át, valamint az NH 4 -N és NO 3 -N mennyiségét az 1. évben, a cukorrépa betakarítását követően. Az összes-N %-át a nagyobb komposztadagok igazolhatóan emelték. Kimutatható volt a kezelt talajok humuszminőségének változása, a humifikáltsági jelzőszám mérséklődése.

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon, az MTA TAKI Nagyhörcsök Kísérleti Telepén (Mezőföldön) vizsgáltuk a kálium, bór és stroncium elemek közötti kölcsönhatásokat 1991 és 1994 között lucernában. A lucerna telepítése előtt 400 kg P2O5·ha-1 alaptrágyát adtunk szuperfoszfát formájában. A K-szinteket megismételt 0, 1000 és 2000 K2O-, a B-szinteket megismételt 0, 20, 40 és 60 kg·ha-1 B-, a Sr-szinteket 67 kg·ha-1 Sr-adaggal állítottuk be. Műtrágyaként 60%-os kálisót, 11%-os bóraxot és 33%-os SrCl2×6H2O sót alkalmaztunk. Főparcellánként 3 K-kezelés, alparcellánként 4 B-kezelés, al-alparcellánként 2 Sr-kezelés szolgált: 24 kezelés×3 ismétlés = 72 parcellával osztott parcellás elrendezésben. A kísérlet beállításakor 1987 őszén a szántott réteg 5% CaCO3-ot, 3% humuszt, 20% agyagot tartalmazott. A pH(H2O) 7,8; a pH(KCl) 7,3; az AL-K2O 180–200, az AL-P2O5 100–120, a KCl-oldható Mg 110–150, a KCl+EDTA-oldható Mn 60–80, a Cu és Zn 1–2, valamint a B 0,7 mg·kg-1 értékkel volt jellemezhető. A termőhely kielégítő K-, Ca- és Mg-; közepes N- és P-; valamint gyenge Zn- és Cu-ellátottságú. A talajvíz szintje 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Az átlagos középhőmérséklet 11 °C, az éves csapadékösszeg 400–600 mm közötti egyenetlen eloszlással. A főbb megállapítások, levonható tanulságok: – Ezen a káliummal és bórral egyaránt kielégítően ellátott karbonátos vályogtalajon trágyahatások a termésben nem jelentkeztek. Az extrémen nagy, ismételt 2000 kg·ha-1 K2O-, illetve 60 kg·ha-1 B-adagok sem okoztak terméscsökkenést. A talaj AL-K2O tartalma a kontrollon mért 191 mg·kg-1-ról 515 mg·kg-1-ra, a forróvíz oldható B-tartalma 0,7 mg·kg-1-ról 5,1 mg·kg-1-ra nőtt a maximális adagokkal. – A lucerna B-tartalma 30–50 mg·kg-1-ról ugyanitt 50–120 mg·kg-1-ra nőtt. A Ktrágyázással emelkedett a széna K-, valamint visszaesett Na-, Mg-, Ca- és Cu-koncentrációja. A széna Cu-tartalmát a B-trágyázás is igazolhatóan mérsékelte, növelve a lucerna látens Cu-hiányát, 3 mg·kg-1 körüli Cu-tartalmat eredményezve a szénában. – A 2. éves lucerna volt a leggazdagabb a N, K, Ca, Mg, S és P makroelemekben és a legnagyobb szénatermést adta. Ebből adódóan a maximális elemfelvételt mutatta 319 kg N, 176 kg K (211 kg K2O), 184 kg Ca, 31 kg S, 28 kg Mg és 22 kg P (50 kg P2O5) hektáronkénti mennyiséggel. – A 4 év alatt 26,4 t·ha-1 széna termett, melybe 756 kg N, 654 kg K2O és 158 kg P2O5 épült be. A lucernatermesztés gyorsan elszegényítheti a talajt, főként káliumban. Mészben szegény talajokat kalciumban is, mivel a Ca-felvétel hasonló mértékű lehet. A felvett nitrogén nagyobb része viszont a levegőből származik. A visszamaradó, nitrogénben gazdag gyökérmaradványok a talaj N-szolgáltatását növelik, a következő növény N-trágyaszükségletét mérséklik. – Az 1 t széna képződéséhez szükséges átlagos fajlagos elemigény 1991 és 1994 között ezen a talajon 20–40 kg N, 18–22 kg K és Ca, 3–4 kg Mg és S, 2–3 kg P (5– 7 kg P2O5) volt. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a tervezett termés K-, Ca-, Mg-, P- és S-igényének számításakor. A fajlagos mikroelem-tartalmak szórása az alábbinak adódott: 400–500 g Na, 80–120 g Fe és Sr, 40–60 g Mn, 20–50 g Al és B, 12–16 g Zn, 8–10 g Ba, 5–20 g Cu és 0,3–1,4 g Ni. A fajlagos Zn és Cu mutatók tükrözik a termőhely gyenge ellátottságát, optimum alattiak.

Restricted access

Összefoglalás

Karbonátos Duna-Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90, 270 kg/ha mikroelem-terhelés hatását a sóskára. A mikroelemek sóit egy ízben a kísérlet indulásakor 1995. tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, ZnSO4 formájában. A 6 elem × 4 terhelés = 24 kezelés × 3 ismétlés = 72 parcellát jelentett 7 × 5 = 35 m2 parcellákkal. Termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100 kg/ha N, 100 kg/ha P2O5 és 100 kg/ha K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. Főbb eredmények:

  • A sóska mintegy 3 hónapos tenyészideje alatt mindössze 152 mm csapadékot kapott. A zöld levéltermés szennyezetlen kontroll talajon mérsékelt maradt, 13–17 t/ha között ingadozott 11–12% légszárazanyag tartalommal.
  • Az 5 évvel ezelőtt adott Cr kevesebb, mint 1%-át, a Se mintegy 2%-át, a Zn 20%-át, Pb 38%-át, illetve a Cu 44%-át találtuk dúsulásként a szántott rétegben NH4-acetát+EDTA oldható formában. A Cr(VI) és a Se feltehetően, illetve döntően a mélyebb rétegekbe mosódhatott, míg a Zn, Pb és Cu más formákká alakulhatott a talajban.
  • Az 1 mg/kg feletti oldható Se, illetve 9 mg/kg feletti oldható Zn tartalmak esetén toxicitás lépett fel. A 2 mg/kg Se-tartalmú talajon a sóska termése 1/5-ére, a 19 mg/kg Zn-tartalmú talajon felére esett vissza.
  • A maximális levélbeni koncentráció mindössze 4–5 mg/kg Cr és Pb, 8 mg/kg Cu, 38 mg/kg Zn értéket ért el szennyezett talajon, mérsékelt akkumulációt jelezve. A Se viszont 446-szorosára dúsult a kontrollhoz képest, hiperakkumulációt mutatva. Az elemfelvétel maximumát 6–8 g/ha Cr és Pb, 13 g/ha Cu, 38 g/ha Zn és 211 g/ha Se jelezte. A szennyezett talajon termett sóska levél élelmezési célokra alkalmatlanná vált az Pb és Se kezelésekben elemdúsulásai miatt. A mérsékelt Cr és Cu akkumuláció viszont a termés biológiai értékét inkább növelheti.
  • A 10 t/ha friss sóskatermés fajlagos elemtartalma 22 kg N, 18 kg P2O5, 53 kg K2O, 25 kg CaO, 20 kg MgO és 3 kg S mennyiséget tett ki a kontroll talajon. A kicsi terméssel száraz évben emelkedett elemtartalmakat kaptunk, melyeket nem javaslunk a növény elemigényének számításakor a szaktanácsadásban figyelembe venni.
Restricted access

Összefoglalás

Munka a műtrágyázási szaktanácsadás alapelveit és gyakorlati módszerét taglalja. Röviden áttekinti a növénytermesztés szemszögéből fontosabb talaptípusokat a termékenységüket meghatározó tulajdonságaik alapján (mechanikai összetétel, kémhatás, illetve mésztartalom). A talaj minőségének, trágyaigényességének elbírálásához közli a fontosabb talajfizikai és talajkémiai jellemzőket és határkoncentrációkat.

Kitér az alapvető tápelemek élettani hatásaira, illetve agronómiai jelentőségére. Bemutatja a trágyaszükséglet becslésének módszereit: szabadföldi kísérlet/próba, talajvizsgálatok, táblatörzskönyvi adatok felhasználása, tápelemmérleg készítése, egyéb trágyaigényt módosító tényezők figyelembe vétele.

Végül kitér a műtrágyázás és a környezetvédelem összefüggéseire. Hangsúlyozza, hogy a szakszerű műtrágyázás a talaj hiányosságait pótolva egészségesebb talajt, talajéletet, növényi és állati közösségeket eredményezhet. A trágyázás, műtrágyázás nemkívánatos mellékhatása (terméscsökkenés, minőségromlás, talaj- és talajvíz szennyeződése, stb.) akkor jelentkezhet, amikor a tápelemeket természetellenes formában, mennyiségben, arányban szakszerűtlenül használjuk.

Közlemény a szaktanácsadásban érintettek számára íródott útmutató.

Restricted access

Összefoglalás

Dolgozatunkban a kukorica műtrágyázásával foglalkozva két szabadföldi kísérlet eredményeiről számolunk be.

1. Négy éven át (1976–1979) négy különböző talajadottságot képviselő termőhelyen (Balástya, Ebes, Újszeged, Öthalom) kukoricával vetésváltás nélküli NPK dózis kísérletet állítottunk be. A műtrágya 2:1:1 NPK arányú dózisait (kontroll, 250 kg/ha és 500 kg/ha) minden évben négy ismétlésben azonos parcellákra (56 m2) juttattuk ki.

A termés mennyiségét, valamint a műtrágyázás termésnövelő hatását a termőhely, s ezen túlmenően az évjárat hatása határozta meg. A kísérlet éveinek múlásával a termőhelyek átlagában következetesen csökkent a kontroll parcellák termése, és ezzel összefüggésben nőtt a műtrágyázás hatására kapott terméstöbblet.

A kevés adatból végzett szórásszámítás eredményei szerint a kontroll parcellákon a termőhely alig módosította az évjárat hatását. A műtrágyázás a kedvező vízellátottságot biztosító talajokon (Ebes, Újszeged) jelentősen csökkentette, ezzel szemben a rossz vízgazdálkodású talajon (Öthalom) – a műtrágyahatás csapadékviszonytól való függősége miatt – lényegesen növelte az évjárat hatását.

A termőhely hatásának évenkénti különbsége a kontroll parcellákon volt a legnagyobb, amelynek mértékét a műtrágyázás jelentős mértékben csökkentette.

2. Az 1979-ben beállított műtrágyázási tartamkísérletünk öt éves (2005–2009) termésadatai arra utalnak, hogy az újszegedi Tisza-menti réti öntéstalajon a műtrágyázás gazdaságossági és agroökológiai optimumát a hektáronkénti 140 kg nitrogén-, 150 kg P2O5 és a 150 kg K2O hatóanyag dózisok jelentették (öt év átlagában a hektáronkénti 140 kg nitrogén dózis esetében 10,2 t/ha, a 210 kg nitrogén dózisnál ugyancsak 10,2 t/ha termést takaríthattunk be). A talajvizsgálati eredmények viszont arra utalnak, hogy ezen műtrágyakezelés parcelláin 1979-től 2006-ig eltelt időszakban az altalaj P2O5 készletének mérsékelt, a K2O tartalmának jelentős mennyiségű csökkenése következett be.

Az adatok értékelése azt is bizonyítja, hogy műtrágya nélkül, vagy kevés nitrogén műtrágya használata esetén a búza elővetemény a kukoricához viszonyítva jelentős mennyiségű termésnövekedést (megbízhatóan 1,9 t/ha) eredményezett. A műtrágyázott parcellák termésadatai azt igazolják, hogy még a jó vízellátottságú talajon is jelentős évhatással kell számolnunk. Annak ellenére, hogy a szórásadatok szerint a műtrágyázással jelentősen csökkentettük az évenkénti termésingadozást.

A beltartalmi vizsgálatok adatai bizonyítják, hogy a N-dózis növelésére nem nagy értékekkel, de következetesen csökkent (a kontrollhoz viszonyítva 1–3 relatív százalékkal) a szem keményítőtartalma. Ezzel szemben a vizsgált három év átlagában a nitrogén dózis növelése következetesen és nagy értékekkel (a kontrollhoz viszonyítva 10–23 relatív százalékkal) növelte a kukoricaszem nyers fehérje százalékát.

A talajvizsgálati eredmények szerint műtrágya nélküli termesztéssel, vagy kevés műtrágya használata esetén a talajunk tápanyag készletét zsaroljuk. A túlzó mennyiségű nitrogén műtrágya (280 kg/ha N-hatóanyag) használatával viszont az altalajunkat -NO3 nitrogénnel szennyezhetjük. Végső következtetésként azt állapíthattuk meg, hogy a talajvizsgálati eredményeken alapuló szakszerű műtrágyázással a környezetünket nem szennyezzük.

Restricted access