Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "szakmapolitika" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

A tanulmány az uniós források felhasználásának eredményességét vizsgálja a magyar közoktatás terén, és annak okát kutatja, hogy mi állhat a kudarcok mögött. A külföldi és hazai fejlesztéspolitikai szakirodalom alapján sorra veszi a lehetséges okokat, valamint a tipikus hibákat. A tanulmány végeredményben arra a következtetésre jut, hogy nem pusztán a nem megfelelő célkitűzésekkel, eszközök kiválasztásával, az implementáció nehézségeivel és az értékelés elmaradásával magyarázhatjuk az eredmények elmaradását. Eleve a kiindulás tűnik elhibázottnak, hiszen a közoktatás, ami egy diszkrecionális döntésekkel teli, tranzakcióintenzív terület, eredendően nem illik bele a nagy volumenű, rutinizált adminisztratív úton ellenőrzött projektek logikájába. Az Európai Unió fejlesztéspolitikáját újra kellene gombolni.

Open access

Absztrakt:

A kézirat a háziorvosi rendszer hazai bevezetése (1992) óta eltelt időszak főbb trendjeit és problémáit tekinti át. Részletezi és elemzi a humánerőforrás gondjait, a szakmai munka és a kompetencia problémáit, az alapellátási protokollok és a minőségbiztosítás hiányosságait, az adminisztratív terhelést, a finanszírozás helyzetét, a jogalkotást és a szakmapolitika formálását. Az alapellátásban jelenleg dolgozó orvosok szakképzettsége megfelelő. Munkaterhelésük a betegforgalom, a sok adminisztratív feladat és a lakosság alacsony egészségkultúrája miatt nagy. Bár az utóbbi években nőtt a finanszírozás, ennek összege még továbbra sem vonzó. A problémák megoldását az alapellátás prioritásként való kezelésében, már az orvosképzésben is megjelenő, vonzó életpályamodell kialakításában, a szakmai műhelymunkára épülő jogalkotásban, a koncepcionális tervezésben, a hatásvizsgálaton alapuló döntés-előkészítésben, a megfelelő minőségbiztosítási rendszer kiépítésében, a racionális szintre csökkentett adminisztrációban, a helyi igényeken alapuló új ellátási struktúrákban látja, igényelve az egyértelmű szakmapolitikai állásfoglalást és kommunikációt. A magasabb színvonalú alapellátás egyértelműen előnyösebb lenne az ország lakosságának. Orv Hetil. 2019; 160(24): 926–935.

Open access

A tanulmány az 1950 és 1956 közötti időszak magyar ipari építészetének és a szocialista realizmus elveinek sajátos kölcsönhatásával foglalkozik: a korszak építészetelméleti és formálásbeli tendenciáit e speciális építészeti műfaj aspektusából kíséri végig. Egyfelől rámutat arra, hogy a Rákosi-korszak hivatalosan diktált építészeti ideológiája az ipari épületek tervezését a szigorú gyártástechnológiai követelmények és a rendkívül összetett épületszerkezeti megoldások következtében sokkal kevésbé tudta meghatározni, mint a lakó- és középülettervezést, s ekképp az ipari építészet a szakmai ellenállás szinte legendássá váló bázisa lett. Másfelől azt is kiemeli, hogy mindemellett a szocialista realizmus stiláris előírásaihoz való igazodást vagy legalábbis a szocialista világrendet kifejező „ipari formálásmód” megteremtését az idő előrehaladtával egyre inkább elvárták a szakmapolitika képviselői – bár a szocialista realizmus „ipari” változatának kialakításához a tervezők a gyakorlatra csak nehezen lefordítható elméleti hátteret kaptak. Mindezek hatására az ipari építészet egyes köreiben olyan formálásbeli stratégiák bontakoztak ki, melyeket ugyan a szocialista realizmus „légköre” hívott létre, de amelyek többnyire nem a kész sémák szorgalmas követésében merültek ki, hanem a szuverén szakmai elvekből még többé-kevésbé levezethető reakcióként tűntek fel – a szovjet minták, illetve a hazai építészeti ideológia pontos követésére csak ritkán került sor. Az elemzés e tendenciák vizsgálatát követően azt kísérli meg feltárni, hogy az ipari építészetnek milyen szerepe volt a politikai enyhüléssel párhuzamosan bekövetkező ideológiai váltásban.

Restricted access