Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for :

Clear All

A 3. szatíra Iuvenalis életművének egyik legtöbbre tartott, egyben legkülönlegesebb darabja. Egy rövid bevezető után a mű csaknem egészét egy Umbriciusnak nevezett interlocutor monológja tölti ki, melyben megindokolja, hogy miért költözik Cumae-ba Rómából. Umbricius más iuvenalisi interlocutorokhoz képest jóval összetettebb alak, akinek különböző vonásait különböző forrásokra és ihletőkre vezethetjük vissza, s ez áttételesen a 3. szatíra egészére is igaz, mert benne az epikus hagyomány, a bukolikus költészet és Martialis hatása egyaránt jelentős.

Restricted access

Petronius szatirikus regényének legismertebb részlete, a Cena Trimalchionis már régóta nemcsak a filológusok és irodalomtörténészek, hanem a római társadalomtudósok és gazdaságtörténészek érdeklődésének homlokterében áll. A kutatásban mára konszenzussá vált, hogy Trimalchio személyében Petronius a korai principátus egyik tipikus szereplőjét: a rabszolga-származású, részben egykori gazdája vagyonából, részben önerejéből megtollasodott parvenü libertinus karikatúráját írta meg. Trimalchio fiktív síremlékének és sírfeliratának elemzése azt bizonyítja, hogy bár ez a kép nagy általánosságban igaz, mégis „finomhangolásra” szorul. Először is: mindez elsősorban irodalom, melynek elsődleges célja, hogy – a nyilvánvaló morális tanulságokon túl – szórakoztasson. Másodsorban a szatíra három alapvető eszközzel dolgozik: a tipizálással, a vegyítéssel és a nagyítással/kicsinyítéssel. Nem csoda hát, ha Trimalchio személyében is a kortárs Róma megannyi celebritásának jellemzőit felfedezték már (Maecenas, Claudius, Nero stb.). A monumentum és az epitaphium elemzése mégis leginkább azt mutatja, hogy Trimalchio megannyi „császári allűrje” és hatalmas gazdagsága ellenére csak egy nagyszájú vidéki bugris, akinek környezete – mint ő maga is – kívül-belül giccses és ízléstelen. A tanulmányban megvizsgáljuk a Sat. 71, 5–12 eddigi fordításainak erősségeit és hibáit, és egy saját fordításra is kísérletet teszünk.

Restricted access

A klasszikus kori irodalmi latin nyelv és a római jogtudósok által kidolgozott jogi latin nyelv közti kölcsönhatás az irodalom és római jog határán elhelyezkedő, kevéssé kutatott terület, amely számos megválaszolatlan kérdést rejt magában. A jogi szakkifejezések felbukkanása a klasszikus kori irodalmi nyelvben a joghoz nem értők számára különös jelenségnek számított, amely a szélesebb olvasóközönség érdeklődését éppen homályossága és gyakori kétes értelmezhetősége révén keltette fel. Tanulmányomban a Petronius Satyriconjának XII–XV. caputjában szereplő jogi szakkifejezéseket vizsgálom a jogi tényállás tisztázásán keresztül, választ keresve azok tényleges funkciójára. A forumon játszódó jelenet elemzése során a római jog precizitása és a petroniusi humor közti ellentét feloldásának kulcsát az írói szándék feltárása jelenti, amely a jogi latin nyelvet sajátos módon illeszti művébe.

Restricted access

Iuvenalis 4. szatírája az életmű egyik legtöbbet kritizált darabja. A szerkezeti problémák miatt egyes kutatók a mű eredeti egységességét is kétségbe vonják azt feltételezve, hogy két, egy későbbi kiadó által összefércelt töredékből áll. A struktúra megértésének kulcsa a két fő szerkezeti egység, s ezzel együtt a két központi karakter, Crispinus és Domitianus közötti kapcsolat feltárása. Az alábbi tanulmány a szerkezeti problémák mellett a mű epikus jellegzetességeivel, illetve az invektíva célpontjaival foglalkozik.

Restricted access

Tanulmányunkban három XV. századi humanista költő bukolikus költeményeit vizsgáljuk. Caspar Tribrachus, Baptista Mantuanus és Faustus Andrelinus eclogáiban szembetűnő mind a műfaj eszményítő tájábrázolásától merőben eltérő realista ábrázolásmód, mind pedig a római szatíra hatása. Noha Mantuanus esetében számos allúzióra már kortárs magyarázója, Jodocus Badius is fölhívta a figyelmet, az újabb szakirodalomban a szatíraköltőktől, elsősorban Persiustól és Iuvenalistól származó átvételeknek — a nyilvánvalóan Iuvenalis ihlette V. ecloga kivételével — nem tulajdonítanak kitüntetett jelentőséget. A következőkben tehát e hatás részletesebb föltérképezésére teszünk kísérletet. Vizsgáljuk a szatíra hatását az eclogák képi világában, szókincsében, külön figyelmet fordítunk a szatíraköltőktől származó, ámde idillikus színezetű képek imitációira, majd a kettős imitációra hozunk példákat, ahol is a szatírából származó átvételek Vergilius egy-egy klasszikus szöveghelyének parodizálására szolgálnak. Megkíséreljük kimutatni, hogy a Mantuanus eclogáiban kulcsszerepet játszó Umber alakjának megformálásában mind a Iuvenalisnál szereplő Umbricius, mind a középkori Iuvenalis-kommentárok fontos szerepet játszottak. Ezt követően a két műfaj rokoníthatóságának műfajelméleti hátterét vesszük szemügyre. Amellett érvelünk, hogy a szatíra meghatározó szerepet játszott a bukolika új, ábrázolásmódjában realista, intenciójában didaktikus változatának létrejöttében.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Jana Balegová, František Šimon and László András Magyar

L. A. Magyar. [Kétarcú orvostudomány. H. C. Agrippa: Szatíra az orvosokról, Erasmus: Az orvostudomány dicsérete. (Szerk., ford., bev. Magyar, L. A.).] Kalligram, Pozsony, 2002. (Hungarian

Open access

. Agrippa, H. C.: Szatíra az orvosokról, Erasmus: Az orvostudomány dicsérete. Szerk., ford. bev.: Magyar, L. A.) Kalligram, Pozsony, 2002. [Hungarian] 2

Restricted access