, Zs. , & Rózsa , S. ( 2004 ) Hisztéria, szomatizáció és funkcionális stresszbetegségek . In Kulcsár , Zs. , Rózsa , S. , & Kökönyei , Gy. (Szerk.), Megmagyarázhatatlan testi tünetek ( 11 – 47 ). Budapest : ELTE Eötvös Kiadó
Napjainkban a magatartástudományok képviselőinek egyszerre kell számolniuk a betegségekkel kapcsolatos bizonyosság és tudás konfliktusait előhívó medikalizációs-technicizációs orvostudományi tendenciákkal és a társadalomtudományok ezekre reflektáló, kritikai és „posztmodern” megközelítéseivel. Ebből adódóan igen fontos kihívásként jelentkezik az interdiszciplináris megközelítés szükségessége. Különösen így van ez a nehezen definiálható betegségek - a szomatizációs és pszichoszomatikus zavarok - esetében, ahol a betegségmagatartás gyakorlati problémái, továbbá a tünetek, a diagnózisok és a szenvedés „valódiságának” episztemológiai kérdései egyszerre vannak jelen. Az utóbbi másfél évtized kritikai társadalomtudományi kutatásaiban rendkívüli figyelmet kapott a szomatizációs zavarok és a klasszikus pszichoszomatikus kórképek elődjének számító hisztéria kérdésköre. A tanulmány a szakmai és laikus szóhasználatban nem hivatalosan máig tovább élő betegséggel kapcsolatos társadalomtudományi és orvosi megközelítések közül azokat mutatja be, amelyek szempontokkal szolgálhatnak a szomatizációs és pszichoszomatikus kórképek, valamint a velük kapcsolatos érzelmi és viselkedéses reakciók elemzéséhez és megértéséhez.
–335. 6 Gallai M. Cognitive behaviour therapy of somatic symptom disorder in childhood. In: Perczel-Forintos D, Mórotz K. (eds.) Cognitive behavior therapy. [Szomatizációs zavarok kognitív
on hysteria. Hogart Press, London Csabai M (2006): A szomatizáció szociálpszichológiai kutatásának tudományos és társadalmi környezete. Pszichológia , (26), 4: 289–304. Csabai M. (2007
Cserháti, Z., Stauder, A.: Subjective somatic symptoms and somatization. In: Kopp, M. (ed.): Hungarian state of mind, 2008. [Szubjektív testi tünetek és szomatizáció. In: Kopp, M. (szerk.): Magyar lelkiállapot
orvosok nézetei a szomatizációról. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika , 6 (1): 53–59. Kulcsár Zs., Kökönyei Gy. (2004): A szomatizáció biológiai modelljei. In: Kulcsár Zs., Rózsa S., Kökönyei, Gy. (szerk
Psychology, 52 (2), 174—178. Kulcsár, Zs. (2004). Többszörös kémiai szenzitivitás: a szenzitizált idegrendszer, a szomatizációs stresszbetegségek és a gyulladásos kórképek modellje. In Zs. Kulcsár, S. Rózsa, & Gy. Kökönyei (Eds
–London Kulcsár Zs ., Rózsa S., Kökönyei Gy ., szerk. (2004) Megmagyarázhatatlan testi tünetek. Szomatizáció és funkcionális stresszbetegségek. I–II. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest Kunda , Z. (1990) The
Vizsgálatunkban a személyiségintegrációjának mérésére a Sheldon és Kasser (1995, 2001) által kidolgozott módszert alkalmaztuk, amely a személyes törekvések kongruenciáját és koherenciáját határozza meg. A személyiség kongruens, ha törekvéseivel „intrinzik módon fontos értékeket szolgál”, és koherens, ha törekvései „egymást támogató jellegűek”. A törekvéseket intrinzik és extrinzik értékekre osztva a módszer külön elemzi a kétfajta értékben megmutatkozó koherenciát, míg a koherencia összértéke motivációs mutatóként szolgál. Eredeti feltevésünk szerint szomatizáló személyekre a személyiségintegráció vizsgált mutatóinak alacsonyabb értékei jellemzők. A jelen vizsgálatban 17 szomatizáló, de pszichiátriai kezelés alatt nem álló személy (akiknél legalább 1 testi panasz minimum 6 hónapja áll fenn) és 16 kontrollszemély személyiségintegrációs mutatóit vetettük össze. Vizsgáltuk továbbá a törekvések mutatói és a Pszichológiai Immunrendszer Kérdőív (PIK), valamint a NEO-PIR skálái közötti együttjárásokat is. A szomatizációs csoportot a törekvések fokozott külső determinációja jellemezte, a belső determináció mentén a két csoport között nem volt különbség. A koherenciamutatók arra utalnak, hogy a kísérleti csoportra fokozott extrinzik értékkövetés jellemző, a náluk kapott magasabb összkoherencia értékek a személyek magasabb motiváltságára utalnak, amit a vizsgálatra való önkéntes jelentkezés ténye is igazol. Korrelációs elemzéseink szerint a magasabb szintű törekvések a nem szomatizáló csoportnál számos PIK skálával pozitív, az alacsonyabb szintű törekvések negatív kapcsolatban voltak. A NEO-PIR Neuroticizmus skála a külsőleg determinált törekvésekkel pozitív együttjárást mutatott. Ezek a kézenfekvő kapcsolatok a szomatizáló csoportot nem vagy jóval kisebb mértékben jellemezték. A szomatizáló csoport fokozottabb külső determinációja, illetve extrinzik értékkövetése, mely csökkent autonómiát jelez, hipotézisünket támogatja, és feltevésünk szerint a szomatizációs zavar patogenezisében és fenntartásában szerepet játszhat.
