Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for :

  • "szteroidok" x
Clear All

Absztrakt

Selye János (Hans Selye) nevét főleg a biológiai stresszreakcióval kapcsolatban ismerik világszerte, és még szakmai körökben is kevesen tudják, hogy Selye sok más felfedezést is tett: Selyét a szteroidok a stresszreakció miatt foglalkoztatták, hiszen tudta, hogy az adaptációs folyamatban a mellékvesekéreg hormonjai kulcsszerepet játszanak. Selye állította fel körülbelül 70 éve a szteroidok máig is ismert csoportosítását három tény alapján: a) a csoportnevek a szteroidokat termelő szervektől származnak (például a kortikoidok a mellékvesekéreg ’cortex’-ből, a tesztoid/anabolikus szteroidok a tesztiszből); b) logikus molekulaszerkezeti képleteken alapultak (például az összes kortikoid 21 szénatomos pregnanszármazék); c) élettani hatásuk csoporton belül azonos. Külön hangsúlyozzuk, hogy a glükokortikoid és mineralokortikoid neveket is Selye vezette be a tudományos irodalomban, és ő fedezte fel ezek gátló hatását a gyulladás kialakulására állatmodellekben, körülbelül 8–10 évvel korábban, mint ezek klinikai alkalmazásáért egy gyakorló orvos megkapta a Nobel-díjat. Selye másik nagy, mintegy 70 éves felfedezése az emberi stresszfekélyek felismerése az akkor megjelenő klinikai esetek statisztikai értékelése alapján, például a rakétatámadások után, egy-két nap alatt nagyon megnőtt a fekélybetegek száma, és a londoni kórházakba perforált gyomor- vagy nyombélfekély miatt felvett betegek száma megsokszorozódott a második világháború alatt. Részben Selye-diákok és munkatársai kutatási eredményeiből tudjuk, hogy a dopamin nyombélfekély-kialakulás ellen véd, míg a TRH-nak és endogén opioidoknak centrális gasztroprotektív hatása van. Tehát Selye János sokkal többet tett az orvostudományért és gyakorlatért, mint „csak” a stressz felfedezője. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1406–1414.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Küronya, Lajos Géczi, Fruzsina Gyergyay and Krisztina Bíró

and pharmacological effects of glucocorticoids. [Szteroidok: A glükokortikoidok élettani és gyógyszertani hatásai.] Orv Hetil. 2015; 156: 1415–1425. [Hungarian] 4

Restricted access

, 1985, 41 (5), 567–568. 18 Szabo, S.: Hans Selye 70 years later: Steroids, stress ulcers & H. pylori. [Selye János 70 évvel később: szteroidok, stresszfekély és

Restricted access

Absztrakt

Az orvosi gyakorlatban kiterjedten alkalmazzák a glükokortikoidokat elsősorban az immunrendszer működésének elnyomása, a gyulladásos folyamatok gátlása céljából. Másrészről a nevüket is adó Selye szerint az endogén molekulák az elsődleges megvalósítói a kihívásokhoz való alkalmazkodásnak, a stresszreakciónak. A glükokortikoidokat az 1940-es években szintetizálták, és azóta számtalan adat látott napvilágot a termelődésükről (számos szervben lokálisan is), szállításukról (elsősorban a kortizolkötő globulinnal) és receptoraikról (magreceptor és nem genomiális hatások). Bár szabályozásuk elsődlegesen a hypothalamus-hipofízis-mellékvese tengely adrenokortikotropin hormonjának befolyása alatt áll, de számos egyéb molekula (elsősorban katecholaminok a mellékvesevelőből) is fokozhatja az elválasztásukat. Fő szerepük permisszív, azaz a glükokortikoidok számos egyéb molekula hatásának kifejtéséhez elengedhetetlenek (például katecholaminok). Így nagyon szerteágazó befolyással bírnak a metabolizmustól a cardiovascularis hatásokon át a csontanyagcseréig, még a központi idegrendszeri működések szabályozására is kihatással vannak. A metabolikus szindróma kapcsán is előtérbe kerültek. Kiterjedt terápiás alkalmazásukat a mellékhatások problémássá teszik, amelyek kivédésére például az anabolikus dehidroepiandroszteron egyidejű adagolása is szóba kerülhet. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1415–1425.

Restricted access

Steroids 2009 74 172 197 Tóth M.: Anabolikus szteroidok hatásmechanizmusa. 1987., MTA doktori

Open access

–663. 45 Szabó S, Gyires K. On the naming and classification of steroids as well as on human stress ulcers. Historic articles of Hans Selye 70 years ago. [A szteroidok elnevezése, felosztása és az

Restricted access

A gyulladásos bélbetegségek kezelésének alapszerei az aminoszalicilátok, amelyeket enyhébb betegségben és a fenntartó kezelésben, a szteroidok, amelyeket súlyosabb aktív betegségben, továbbá az immunszuppresszív szerek és az antibiotikumok, amelyeket súlyosabb betegségekben, valamint a szövődmények kezelésére évtizedek óta használunk. A Crohn-betegség kezelése jelentősen változott az elmúlt években. Az újabb nagy klinikai tanulmányok, metaanalízisek tükrében a régóta alkalmazott szerek értékét, indikációját újraértékelték. Az aminoszalicilátok szerepe mindinkább háttérbe szorul az utóbbi években az aktív betegség kezelésében, de különösen a remisszió fenntartásában. Az aktív, mérsékelten súlyos ileocoecalis betegség kezelésében az aminoszalicilátok és hagyományos szteroidok helyett dominálóvá válik a budesonidkezelés. A vastagbél aktív betegségében az aminoszalicilátok szerény szerepe mellett a hagyományos szteroidok megtartották a helyüket. Súlyosabb betegségben és még inkább a fenntartó terápiában ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerül az immunszuppresszív szerek, főként az azathioprin korai és mind kiterjedtebb alkalmazása. Más stratégiát igényel a remisszió fenntartása gyógyszeresen és reszekciós műtéttel elért remisszió esetén. Változott a konzervatív és a sebészi kezelés viszonya is. A változás talán legfőbb tényezője, hogy megjelentek a kezelésben az új, ún. biológiai szerek, amelyek egyre hatékonyabbak a korábban gyógyszeres kezelésre rezisztens esetekben, valamint a fistulosus betegség kezelésében.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A kemoterápia sikertelenségének oka a tumorsejtek multidrog-rezisztenciájához köthető. Ezek közül az egyik legismertebb a membránban lokalizálódó efflux pumpák fokozott expressziója, például a P-glikoprotein jelenléte. Célkitűzés: A szerző a szubsztituált szteroid- és fenotiazinvegyületek antitumorhatását elemezte egér- és humán tumormodellekben in vitro. Módszer: A P-glikoprotein gátlását és az apoptózisindukciót áramlási citometriával jellemezte, illetve elemezte a doxorubicin és a vizsgált vegyületek közötti kölcsönhatást. A szteroidok és a P-glikoprotein közötti szerkezet–hatás összefüggést molekuláris docking vizsgálattal jellemezte. Eredmények: Az aminoacil-amid szubsztituensek jelenléte a szteroidvázon jelentős rákellenes hatást mutatott multidrog-rezisztens egérlymphoma- és prosztataráksejteken. A szteroidszármazékok többsége doxorubicinnel kombinálva potenciálja annak hatását hormonrezisztens humán prosztatarák-sejtvonalon. Az N-hidroxi-alkil-2-aminofenotiazin-származékok közül a másodlagos aminoknak volt tumorellenes hatása multidrog-rezisztens colonadenocarcinoma-sejteken. Következtetések: A vizsgált fenotiazinok és szubsztituált szteroidok antitumor-hatásúak, továbbá thioridazin esetében a sztereoizomériának nem volt szerepe a tumorsejtek gátlásában. Sem a szteroid, sem a thioridazin vegyületek nem mutattak apoptózist indukáló hatást hormonrezisztens humán prosztatarák-sejtvonalon. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1489–1495.

Restricted access

Absztrakt

A kemoterápia kiváltotta hányinger és hányás a daganatellenes kezelés leggyakoribb mellékhatása. A különböző terápiás ajánlások (MASCC, NCCN, ESMO és ASCO) a hányás kivédését a kemoterápia potenciális emetogén mellékhatása és a hányás típusa alapján határozzák meg. A kemoterápiás szerek emetogenitásuk szerint négy csoportba sorolhatóak: a magas, közepes, alacsony és minimális erősségű hányást kiváltó szerek. A szteroidok, a dexametazon, a metoklopramid, a kannabinoidok, a benzodiazepinek, az 5-HT3-receptor blokkolók (ondansetron, granisetron, tropisetron) és egy új antiemetikus hatású csoport tagjai, a neurokinin-1 antagonisták képesek kivédeni az anticipátoros, az akut és a késleltetett hányást. A cikk az “evidenciákon alapuló” ajánlásokat tekinti át az antiemetikumok optimális alkalmazása tekintetében.

Restricted access

Az áttekintés az izomtömeg és az izomerő növelése célzatával alkalmazott hormonok (növekedési hormon, IGF-1, anabolikus-androgén szteroidok) és az izom fejlődésében szereplő, humán használatra kerülhető egyes faktorok fizikai aktivitással kapcsolatos élettanát és klinikai alkalmazásának lehetőségeit érinti. A hatásokat illetően mítoszok, a mellékhatásokat illetően alul- és túlértesültség egyaránt jellemzi e területet. A kórállapotok sorában, s nem csak a hiányállapotok szubsztitúciójában történnek terápiás próbálkozások, amelyekben figyelembe vehetők a sportolók, testépítők tapasztalatai is.

Restricted access