Search Results

You are looking at 1 - 10 of 55 items for :

  • "tápanyagellátás" x
Clear All

Liziméteres és szabadföldi kísérletekben vizsgáltuk a víz- és a tápanyagforgalmat különbözo szintu víz- és tápanyagellátás mellett. Megállapítottuk, hogy a szivárgó víz mennyiségét az öntözés éves átlagban 10-40 mm-rel növelte, amíg a tápanyagpótlás 5-20 mm-rel mérsékelte. A szivárgó víz koncentrációját a mutrágya jelentosen fokozta, az öntözés pedig csökkentette. A legtöbb NO3-N-kimosódást, és a talajban is a legtöbb nitrogént a nagy adaggal (200 kg/ha) mutrágyázott öntözetlen lizimétereknél (14) mértük, ahol a tápanyagmérleg je-lentosen pozitív volt; a legkevesebbet pedig a legkisebb N-pótlásnál (50 kg/ha) az öntözött kezelésben. A parcellák 210 cm-es talajrétegében jelentos nitrát-felhalmozódást sehol sem tapasztaltunk, bár a kezelések között nagyarányú különbségek alakultak ki. A N-mérleg egyensúlya kukoricánál 150-200 kg/ha N-pótlásnál van, viszont a legkisebb mutrágyaadag esetében a mérleghiány eléri a 60-80 kg/ha/év közötti értéket a vízellátástól függoen. A kedvezo vízellátású kezelésekben a 210 cm rétegben csupán 130-140 kg/ha között van a felveheto N-mennyiség, sot még a legnagyobb (200 kg-os) adagnál sem magas, 260-270 kg/ha körüli NO3-N- t találtunk. Az a tény, hogy a nem öntözött liziméterekben jóval alacsonyabbak a termésátlagok, mint az ugyanolyan kezelésu parcellákon, arra utal, hogy a 90 cm alatti talajnak, az oda leszivárgó víznek, valamint tápanyagoknak jelentos szerepe van a növények víz- és tápanyagellátásában.

Restricted access
Authors: Imre Kádár, Dánielné Lukács, Sándor Fekete and Károlyné Bana

Karbonátos csernozjom vályogtalajon egy mutrágyázási tartamkísérlet 15. évében vizsgáltuk az eltéro N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az Imola fajtájú szója szerveinek fontosabb makro- és mikroelem-tartalmára, a tápláltsági állapotot tükrözo levéldiagnosztikai optimumaira, elemfelvételére, a gyomok összetételére, a magtermés minoségére, valamint csírázóképességére. A termohely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% CaCO3-ot és 20 % agyagot tartalmazott, P és Zn elemekbol gyengén, N és K elemekkel közepesen ellátottnak minosült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést és 2 ismétlést foglalt magában 128 parcellával. A mutrágyákat pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában alkalmaztuk. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. Fobb eredményeinket az alábbiakban foglaljuk össze: - A N-trágyázás növelte a szója szerveinek N-készletét, valamint a vegetatív részek Mn- és Cu-tartalmát. A Fe-koncentrációt viszont általában mérsékelte. A P-kínálattal látványosan emelkedett a foszfor, valamint csökkent a cink koncentrációja. A vegetatív részek Ca- és Mg-készlete általában ugyancsak emelkedett. A K-kínálattal nagyobb K %, ill. a kationantagonizmus következtében kisebb Ca-, Mg- és Na-tartalom járt együtt. - Az 1 t mag és a hozzá tartozó melléktermés (fajlagos) elemigénye 65-80 kg N, 29-41 kg K2O, 13-21 kg P2O5, 31-34 kg CaO, 13-17 kg MgO, 1-1,2 kg Fe, 80-100 g Mn, 25-50 g Zn, 14-15 g Cu volt. A hazai szaktanácsadásban ajánlott 62 kg N és 9 kg MgO elfogadhatónak minosül, míg a 42 kg CaO 30%-os, az 51 kg K2O 70%-os, a 37 kg P2O5 118%-os túltrágyázásra ösztönözhet hasonló körülmények között.  - Az extrém NP-túlsúlyos kezelésekben a szója magtermése a kontrollon mért 2,0 t/ha-ról 1,4 t/ha-ra lecsökkent ebben a száraz évben és a gyomok hasonló mértéku elemfelvétellel bírtak, mint a szója. Sot, a K-, Ca- és Mg-akkumuláció a gyomok hajtásában meghaladta a szója aratáskori felvételét. A K-trágyázás a termést nem befolyásolta. - A mag olajtartalma 23%-ról 19%-ra, a ha-onkénti olajhozam 400 kg-ról 270 kg-ra, a nyersfehérje hozama 800 kg-ról 560 kg-ra esett vissza az NP-túlsúly nyomán. Az olaj 49%-át linolsav, 28%-át olajsav, 10%-át palmitinsav, 7%-át linolensav, 5%-át sztearinsav alkotta. Az NP-trágyázás nyomán nott a sztearin- és linolensav, valamint csökkent az olajsav és linolsav mennyisége. - A N-kínálat a magtermésben minden vizsgált aminosav koncentrációját igazolhatóan növelte. A N-kontrollparcellákon az összes aminosavkészlet 150 g/kg, a maximális N-adagnál kereken 200 g/kg fehérje értéket kaptunk. A N-ellátás javulására kiugróan reagált az arginin, melynek mennyisége csaknem megkétszerezodött a kontrollhoz képest. Az antinutritív anyagként számon tartott fitinsav 1% körüli értékrol 1,5-1,7%-ra emelkedett az extrém NP-trágyá-zással. - A termett mag csírázóképességét a foszfor és kálium kínálata mérsékelte. Trágyázatlan kontrollon az ép csíra aránya 80%-ot, a PK-túlsúly esetén 40%-ot tett ki. A beteg csíra %-a 22-rol 35-re, a rothadt csíra %-a 5-rol 20-ra ugrott az extrém PK-kínálattal. A N-trágyázás részben ellensúlyozta a PK-depressziót, átlagosan 12%-kal növelve az ép csírák arányát.

Restricted access
Authors: Nándor Fodor, Gabriella Máthéné Gáspár and Géza J. Kovács

A szimulációs növénytermesztési modellek közvetlen célja, hogy a nagyon bonyolult légkör–talaj–növény rendszer folyamatait, beleértve az emberi tevékenységet is, matematikai eszközökkel leírják, és számítógép segítségével szimulálják. A végső cél azonban az, hogy ezen modellek felhasználásával olyan kérdésekre kapjunk válas__

Restricted access

Karbonátos csernozjom vályogtalajon, egy mutrágyázási tartamkísérlet 14. évében vizsgáltuk az eltéro N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az olajlen (Szegedi-43 fajta) magtermésének olajtartalmára, zsírsavösszetételére, ásványi elemtartalmára és elemfelvételére. A termohely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 5% CaCO3-ot és 20% agyagot tartalmazott. A talaj oldható K, Mg, Mn és Cu elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel gyengén ellátottnak minosült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést × 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A fobb eredmények és következtetések: - Ezen a káliummal közepesen, foszforral gyengén ellátott termohelyen a P- és K-mutrágyázás érdemi terméstöbbleteket nem eredményezett. Optimális N-adagnak a 100 kg N/ha/év bizonyult. A 140-150 mg/kg ammónium-laktát (AL) oldható P2O5-tartalom, ill. 100 kg/ha/év N-trágyázás felett, az együttes NP-túlsúlyos kezelésekben az olajtartalom 3%-kal, a magtermés 25-30%-kal és az olajhozam 30-40%-kal csökkent. - A magtermés 1,2-2,0 t/ha, az olaj 38-41%, az olajhozam 453-789 kg/ha minimális (NP-túltrágyázás) és maximális értékeket mutatott a kezeléstol függoen. A mag olajában átlagosan 3,8% sztearinsav, 6,6% palmitinsav, 13,2% linolsav, 21,4% olajsav és 54,9% linolensav képzodött. A P-ellátás növelte, a N-trágyázás igazolhatóan mérsékelte a linolsav mennyiségét. Ellentétes irányú, de hasonló mértéku (4% körüli) változás állt be az olajsavtartalomban, azaz módosult a meghatározó linolensav/olajsav aránya. Igazolhatóan 10%-kal csökkent a linolsav mennyisége is az NP-túlsúlyos magban. - Az NP-túltrágyázás 10-12%-kal növelte a hulladék, ill. csökkentette a tiszta anyag mennyiségét a magtermésben. A csírázott magban 4-5%-kal igazolhatóan mérséklodött az ép csírák, ill. hasonló mértékben emelkedett a ki nem kelt rothadt csírák mennyisége. - Az extrém NP-túlsúlyos parcellákon nagyságrenddel nott a gyomborítottság és 20-30-szorosára emelkedett a hajtásokba épült makroelemek tömege. A K- 2-60, N- 2-34, Ca- 2-40, Mg- 0,3-6,8 és P-tartalom 0,2-4,3 kg/ha mennyiséget tett ki. A gyomok érdemi konkurensei lehetnek az olajlennek a talaj felveheto tápelemkészletének hasznosításában is. - A virágzás elott vett hajtásban a 2,5-3,5% N-, 0,30-0,45% P- és 1,5-2,5% K-koncentráció, ill. 8-10 N/P, 6-8 K/P és 1-2 N/K körüli arány lehet kívánatos, melyhez a termés, ill. olajhozam maximumai kötodtek. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a szaktanácsadás számára.  - A föld feletti betakarított termésbe aratáskor maximálisan 107 kg N, 44 kg K (53 kg K2O), 31 kg Ca, 9 kg Mg, 27 kg P (62 kg P2O5), 1-2 kg Na, 900 g Fe, 264 g Mn, 79 g Zn és 16 g Cu épült be. A fajlagos, azaz 1 t mag + a hozzá tartozó melléktermés (szár és tok) elemigénye az alábbi volt a kísérlet átlagában: 59 kg N, 32 kg P2O5, 26 kg K2O, 25 kg CaO, 8 kg MgO, 1,2 kg Na, 0,5 kg Fe, 135 g Mn, 45 g Zn, 9 g Cu. A szár + tok/magtermés aránya 1,63, a szár + tok + gyökér/mag aránya 1,93 volt átlagosan.

Restricted access

Karbonátos csernozjom vályogtalajon egy mutrágyázási tartamkísérlet 21. évében vizsgáltuk az eltéro NPK-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a Vörös óriás fajtájú sárgarépa (Daucus carota L.) fejlodésére, gyomosodására, termésére, lombjának és gyökerének ásványi összetételére. A termohely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 5% CaCO3-ot és 20% agyagot tartalmazott; N, K, Mg, Mn, Cu elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel gyengén ellátottnak minosült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést és 2 ismétlést foglalt magában, összesen 128 parcellával. A mutrágyázás pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában történt. Az 5,5 hó tenyészido alatt 205 mm csapadék hullott mindössze. Fobb eredmények: - Május elején a sárgarépa csupán 3% borítottságot jelzett, vontatottan kelt, míg a gyomborítás (Amaranthus blitoides) 2%-ról 50-60%-ra ugrott az együttes PK-túlsúly nyomán. - A maximális 26-28 t/ha gyökérterméseket a nitrogénnel és foszforral 21 éve nem trágyázott kezelések adták, ahol 80-100 mg/kg ammónium-laktát- (AL-) oldható P2O5-, ill. 200-300 mg/kg AL-K2O-tartalom volt a szántott rétegben. 200 mg/kg AL-P2O5-tartalom felett a termés drasztikusan csökkent, ill. az extrém PK-túltrágyázás nyomán a növény gyakorlatilag kipusztult és a talaj elgyomosodott.  - A növény tápláltsági állapota a gyökérképzodés kezdetén vett lomb analízisével jól nyomon követheto, az irodalomban közölt optimum koncentrációk iránymutatóak. Eredményeink szerint ideális a 2-3% N, 0,3-0,4% P, 3-4% K, 1-3 mg/g NO3-N, valamint az 5-10 N/P, 0,5-1,0 N/K, 8-13 K/P és a 80-150 P/Zn aránya a légszáraz lombban.  - A N-trágyázás növelte a növényi szervek N-, NO3-N-, Mn-, ill. mérsékelte a S-, Ba- és Mo-készletét. A P-kínálattal emelkedett a P-, Sr-, Mo- és Cd-, ill. csökkent a Zn-, Cu-, Fe- és Al-koncentráció. A K-kínálattal nott a K, valamint igazolhatóan süllyedt az egyéb vizsgált elemek (N, Ca, Mg, Na, Sr, B, Ni, Cr és Cd) mennyisége a lombban és a gyökérben. - A betakarításkori 8 t/ha lomb + 24 t/ha gyökér, azaz 32 t/ha friss terméssel a sárgarépa 113 kg K, 90 kg N, 89 kg Ca, 21 kg Na, 18 kg Mg, 15 kg P, 12 kg S, 2-3 kg Fe és Al, 411 g Mn, 272 g Sr, 160 g Ba, 129 g B, 111 g Zn, 40 g Cu, 8 g Ni, 5 g Cr, 3 g Pb, 1-2 g Co és 0,5 g Cd elemet akkumulált. - A hazai szaktanácsadásban ajánlott 40-15-50-16-16 = N-P2O5-K2O-CaO-MgO fajlagos mutatók, azaz 10 t friss gyökér + a hozzá tartozó lomb elemtartalmának irányszámai, összességükben megerosítést nyertek kísérletünkben. Kivételt a kísérletben mért extrém fajlagos CaO érték jelenthet, mely a meszes termohelyre és az aszályos évjáratra vezetheto vissza.

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, réti talajon vizsgáltuk a vetésváltás és az NPK műtrágyázás hatását a kukorica termésére.

A vetésváltás nagymértékben meghatározta a kukorica termése mellett az NPK műtrágya agroökológiai optimumát is. Kedvező vetésváltásban, trikultúrában (borsó – őszi búza – kukorica – kukorica) 20 év átlagában 1,58 t/ha-ral, bikultúrában (őszi búza – kukorica – kukorica – őszi búza) 1,25 t/ha-ral nagyobb termést kaptunk a monokultúrában termesztett kukoricához viszonyítva.

A vetésváltás a kukorica termésstabilitását is nagymértékben befolyásolta. Kedvező és kedvezőtlen években egyaránt trikultúrában a legstabilabb a kukorica termése, ugyanakkor a környezeti feltételek javulásával szintén a trikultúrás kukorica képes a legnagyobb – akár 18 t/ha-os – terméseredményre. A vetésforgó és a N műtrágyázás jelentős mértékben befolyásolta a talaj pH értékét, míg monokultúrás termesztés esetén szignifikánsan kisebb pH értéket kaptunk, mint bi-, illetve trikultúrás termesztés esetén.

A kukoricahibridek termőképessége, természetes tápanyagfeltáró- és hasznosító képessége, továbbá trágyareakciója is nagymértékben eltérő.

A kukoricahibrideket a termőképesség és a műtrágyareakció alapján intenzív, átlagos és extenzív csoportokba soroltuk.

Az agroökológiai műtrágyaoptimum előveteménytől, évjárattól és a hibridtől függően N 40–120, P2O5 25–75, K2O 30–90 kg/ha hatóanyag, amellyel adott körülmények között a legnagyobb termést lehet elérni.

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, csernozjom talajon, a Hajdúságban (Kelet-Magyarország) vizsgáltuk néhány agrotechnikai tényező (tőszám, tápanyagellátás), néhány kártevő és kórokozó (kukorica bogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte), kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hbn.), csőfuzárium (Fusarium spp.), valamint az évjárat (eltérő vízellátottságú évek: 2007. év = aszályos, 2008. év = kedvező) hatását a kukorica termésére különböző vetésváltási rendszerekben (mono-, bi- és trikultúra). A vizsgálatokat nem öntözött körülmények között, csernozjom talajon végeztük. Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy az évjárat vízellátottsága, mint abiotikus stressz tényező volt a legnagyobb hatással a kukorica termésére, valamint meghatározta az optimális tőszámot és trágyaadagot. Aszályos évjáratban (2007. év) a kukorica termésmaximuma 3874–5681 kg/ha (mono), 7156–7929 kg/ha (bi), 7214–8192 kg/ha (tri), kedvező vízellátottságú évben pedig 12 902–13 787 kg/ha (mono), 13 974–14 603 kg/ha (bi) és 13 594–14 839 kg/ha (tri) intervallumban mozgott nem öntözött feltételek között. Az ökológiai stressz (vízhiány) okozta terméscsökkenés monokultúrában 9,0 t/ha, bikultúrában 7,0 t/ha, trikultúrában pedig 6,0 t/ha körül változott. A kukorica optimális tőszámát és trágyaadagját mind az ökológiai stressz (vízhiány), mind az agrotechnikai stresszhatás (vetésváltás) befolyásolta. Aszályos évjáratban (2007. év) a 40 ezer/ha (mono, bi, tri), kedvező vízellátottságú évjáratban a 60 ezer/ha (mono) és 80 ezer/ha (bi és tri) tőszám esetében kaptuk a termésmaximumokat. Az évjárat és a vetésváltás egyaránt módosította az optimális trágyaadagot. A 2007. év időjárása miatt a növényegészségügyi értékek kedvező szinten mozogtak, a csőfuzárium-fertőzöttség 0,9–3,4%, a molyfertőzöttség 2,1–4,5% között változott, míg a kukoricabogár által okozott növénydőlést nem tapasztaltunk. Ezzel szemben a csapadékos évjáratban a csőfuzárium-fertőzötség értéke 1,0–3,9%, a molykártétel értéke pedig 3,2–6,3% között alakult. 2008-ban monokultúrában jelentős kukoricabogár kártételt is tapasztaltunk. A Diabrotica által okozott növénydőlés (12,3–62,2%) között változott, kezelésektől függően.

Restricted access

Tiszántúli öntözetlen szikes és réti talajú gyepek produkciónövelése talajjavítással 

II. A gyepek mélyebb rétegéig kiterjedő talajjavítási eljárások együttes hatásának vizsgálata

Author: Jenő Nagy

A talajok mélyebb rétegéig - B genetikai szintig is - kiterjedő kémiai és fizikai talajjavítási eljárásokat a Debreceni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutató Intézetében szántóföldi növényekkel teszteltek, a gyepgazdálkodás területén azonban ez nem történt meg. Ezen célból állítottam be mélyben karbonátos közepes sztyeppesedő réti szolonyec talajon, újratelepített gyepterületen6 kezeléssel, 3 ismétlésben, 550 m²-es területen nagyparcellás szabatos kísérletet. Az 1978 és 1983 évek között (5 évben) vizsgáltam a gyeptársulás produkcióját. A kísérletek adatait értékelve megállapítható, hogy a kísérletben alkalmazott mélyebb rétegig- B genetikai szintig is - kiterjedő kémiai és fizikai talajjavítási eljárások az újratelepített gyepek szárazanyag-termését a negyedik, ötödik évben növelték statisztikailag is megbízható mértékben. Ez a termésnövekedés 8,53-16,25% volt. A különböző szikes talajokon az újratelepített öntözetlen gyepek gyökérzónája alatt elhelyezett javítóanyagok és műtrágyák hatásának vizsgálatára egy kisparcellás és egy modellkísérletet állítottam be a DATE Karcagi Kutató Intézetében és egyet az Intézet mellett elhelyezkedő mélyben karbonátos közepes sztyeppesedő réti szolonyec talajú újratelepített gyepen. A kisparcellás kísérletben négy év, a modellkísérletben két év termésadataiból az alábbiakat állapítottam meg: - Az újratelepített gyepek gyökérzónája alatt elhelyezett javítóanyagok és műtrágyák termésnövelő hatása a tartamkísérletben már az első évben igen figyelemre méltó. A négy éves terméseredményeket vizsgálva megállapítható, hogy az 15-18%. - Az újratelepített gyepek gyökérzónája alatt elhelyezett javítóanyagok és műtrágyák termésnövelő hatása a tenyészedényes modellkísérletben két év összesített terméseredménye alapján 14 és 29% volt. - A vizsgált évek összesített szárazanyag-termése szempontjából a legkedvezőbb kezeléskombináció a kisparcellás tartamkísérletben a felszín alatti 15-30 cm közötti lazítás, a 15 cm-re kiadott 3 évi PK-alapműtrágya és a számított gipszadag harmad része, valamint a N-műtrágyázás évente volt (7. kezelés). - A kezeléshatások alapján az állapítható meg, hogy a produkciónövekedés akkor a legnagyobb, ha a gyökérzet döntő részét tartalmazó 10-15 cm-es réteg alá adjuk a tartalékoló PK-trágyákat és az 1/3-ra csökkentett javítóanyag-mennyiséget.

Restricted access

Összefoglalás

A tápanyag-gazdálkodás továbbfejlesztéséhez szükséges a növények tápláltsági állapotát jól jellemző, valamint a várható terméssel minél megbízhatóbb kapcsolatot mutató tápelem-koncentrációk megállapítása. Ismert, hogy a kálium számos életfolyamat nélkülözhetetlen eleme a növény életében.

Dolgozatunk célja, hogy összefüggést keressünk a kijuttatott kezelések és a növény tápláltsági állapota között.

Tenyészedényes kísérletünket 2006 tavaszán üvegházi körülmények között állítottuk be agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Tesztnövénynek a tavaszi árpa (Hordeum vulgare L.) Scarlett fajtáját választottuk. A trágyázatlan kontrollon kívül nyolc NPK kezelést alkalmaztunk két NP szinten növekvő K-adagokkal. Különböző fejlettségi stádiumokban, fő növényi részenként folytattunk vizsgálatokat.

A legmagasabb K-koncentráció a bokrosodáskori növényekben mutatható ki, az általunk kijuttatott kezelések hatására mért legmagasabb K-koncentráció 6,6% volt, melyet az N2P2K3 kezelésnél kaptunk. A virágzó kalász K-tartalma a trágyázástól függetlenül közel azonosnak bizonyult, 0,81–0,90% közé esik. A K0 kezelések kivételével az általunk mért K-koncentrációk a kielégítő, ill. magas kategóriába esnek. Az összefüggés-vizsgálatok eredményei igazolják, hogy szoros kapcsolat van a növény K-tartalma és száraztömeg gyarapodása között. A különböző adagú és arányú kezelések erősen befolyásolják, hogy az egyes növényi részek különböző fejlettségi stádiumokban mekkora mennyiségben és milyen eloszlásban tartalmazzák a felvett K-ot, hogyan alakul száraztömegük, víztartalmuk.

Restricted access

Savanyú homokos, kovárványos barna erdőtalajon, a nyírlugosi műtrágyázási tartamkísérlet öt évében (1964, 1966, 1968, 1970, 1972) vizsgáltam a csapadékmennyiség és a N-, P-, K-, Mg-műtrágyázás hatását a rozs termésére. A főbb eredményeket az alábbiakban ismertetem:

  • Az „általános” (HARNOS, 1993) és a rozsra specifikus csapadékhiány határértékek alapján átlagos (1965–1966), aszályos (1963–1964, 1967–1968, 1971–1972) és csapadékbő (1969–1970) évjáratokat különítettünk el.
  • A kísérletek évhatását elsősorban a nyári félévek, a vegetációs időszakok és a vetést megelőző hónapok csapadékviszonyai határozták meg döntően.
  • Trágyázás nélkül az időjárási anomáliák (aszály, csapadékbőség) ellenére sem adódtak szignifikáns terméskülönbségek (átlagos év: 1,66 t ha−1, aszályos év: 1,51 t ha−1, csapadékbő év: 1,47 t ha−1).
  • Gyenge (N: 30 kg ha−1 +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) tápanyagellátásnál a termések 2,01–3,04 ha−1 között változtak. A nagy (0,5-1,0 t ha-1) szórások miatt a műtrágyázási hatások instabililak voltak. Az átlagos évjárat hozama több mint 1,0 t ha−1-ral múlta felül a kontrollparcellákét. A csapadékbő és aszályos években 10 és 14 %-kal csökkent a termés.
  • Közepes (N: 60 kg ha−1 +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) trágyázáskor az átlagos évhatás esetén a maximális termés meghaladta a 3,5 t ha-1-t. Kimutatható volt a NP-, NPK- és a NPKMg-kezelések szignifikáns termésnövelő hatása az önálló N-trágyázással szemben. A termések instabilitása kifejezetten növekvő tendenciát (0,7–1,3 t ha−1) mutatott. A csapadékbő évjáratban az aszálykárt háromszoros mértékben meghaladóan, 20 %-kal csökkent a hozam.
  • Jó (N: 90 kg ha−1 +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) tápelem-ellátottságnál átlagos évben a termések meghaladták a 3,5 t ha-1-t. A N-kezelések és P-, K-, Mg-kombinációik hatását a kedvezőtlen években (aszály, csapadékbő) stagnálás és terméscsökkenés jellemezte. A termések instabilitása tovább fokozódott (1,0–1,8 t ha−1). Aszályos évben 17, a csapadékbőben 52 %-kal csökkent a termés. A N-, NP-, NK- és NPK-kezelésekkel szemben a NPKMg-táplálás mindkét időjárási anomália károsító hatásának jelentős mértékű csökkenését eredményezte. A NPK-kezelések -21 %-os és -39 %-os aszályos és csapadékbő évjáratú kárértékei a kiegészítő Mg-trágyázás hatására -4 és -11 %-ra mérséklődött.
  • A vegetációs periódusbani csapadékmennyiség és a termés között a nitrogén adagjaitól, ill. a NP-, NK-, NPK- és NPKMg-kombinációktól függő szoros másodfokú összefüggéseket kaptunk. A legkedvezőbb, 4,0 t ha-1 körüli termések a 400–500 mm csapadékmennyiségek között jelentkeztek. Az 500 mm felettiek erőteljesen terméscsökkentő hatásúak voltak.

Restricted access