Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "tápoldat" x
Clear All
Authors: Éva Bódi, László Lévai, László Huzsvai and Béla Kovács

Összefoglalás

A molibdén alapvető nyomelem a növényi tápanyagellátásban. Növényélettani jelentő ségét 1940-ben bizonyították be. A növény nitrogén anyagcseréjében van fontos szerepe, hiányában nitrát felhalmozódás tapasztalható.

Kutatómunkánk célja kettős volt: Kísérleteink során egyrészt arra a kérdésre kerestük a választ, hogyan változik a kukorica (Zea mays L. cv Norma SC) csíranövény Mo, Fe és S koncentrációja növekvő kon centrációjú Mo-kezelések során. Azért tartottuk fontosnak e három elem koncentrációjának nyomon követését, mert a nitrátredukcióban, a nitrát-reduktáz működésében ezek az elemek kiemelt szerepet töltenek be. Másrészt kísérleteinkkel laboratóriumi körülmények között kívántuk igazolni, hogy szoros összefüggés van a molibdénellátás és nitrátredukció között: a növények fiziológiai molibdén szükségletét biztosítva, csökkenteni tudjuk nitrát tartalmukat.

Kísérleteink az alábbi két típusba sorolhatók: rizoboxos- és tápoldatos kísérletek.

Rizoboxos kísérleteinkben három különböző koncentrációjú Mo-kezelést alkalmaztunk: 30, 90, 270 mg/kg. A kontroll talajhoz pedig nem adtunk molibdént.

Tápoldatos kísérleteinkben a kezelések a következők voltak: 0,01 μM, 0,1 μM, 1 μM Mo koncentrációk. A kontroll tápoldat nem tartalmazott molibdént.

Az eredményekből egyértelműen látható, hogy a Mo-kezelések hatására, a kukori ca csíranövények Mo koncentrációja jelentősen megemelkedett. A kísérleti növények hajtásának és gyökerének külön történő vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a gyökerekben mért Mo-koncentrációk nagyobbak a hajtásban mért értékeknél. Ez arra utal, hogy a gyökerekben, a vizsgált körülmények között a nitrát akkumulációja intenzívebb volt. A molibdénnel ellentétében a kén és a vas koncentrációjának alakulásában nem figyeltünk meg egyértelmű, jelentős növekedést.

Restricted access

Összefoglalás

A növények nitrogén asszimilációja bonyolult biokémiai folyamatok összességén keresztül valósul meg. Növényeink a nitrogént a talajból több formában vehetik fel. A felvett formától függetlenül valamennyi forma ammóniummá alakul, hogy a növény hasznosítani tudja.

Célkitűzésünk volt, hogy laboratóriumi körülmények között vizsgáljuk, hogyan hat a növekvő koncentrációjú molibdénellátás a különböző nitrogén-formákra, valamint hogyan befolyásolja a nitrátasszimiláció folyamatát.

Kísérleti növényként egy kétszikű (napraforgó, Helianthus annuus L. cv Arena PR) növényt választottunk, melynél külön vizsgáltuk a hajtás és a gyökér molibdén koncentrációját.

Kísérletünkkel igazoltuk, hogy a nitrátasszimiláció egyik lényeges mozzanatának, a nitrátredukciónak a zavartalan lejátszódásához a molibdén nélkülözhetetlen. A megfelelő molibdénellátás a nitrát-reduktáz enzim aktivitását növeli, így elkerülhetjük, hogy a nitrát káros mennyiségben halmozódjon fel növényeinkben.

A molibdénellátás és a nitrátredukció közötti összefüggés vizsgálatának gyakorlati értékét különösen a levél- és gyökérzöldségek termesztésénél hasznosíthatjuk, mivel ezek a növényeink a nitrátot az átlagostól jóval nagyobb koncentrációban tartalmazzák. Amennyiben gondoskodunk róla, hogy a talajaink molibdén koncentrációja elérje a növények fiziológiai molibdén szükségletét (0,01 μM), csökkenteni tudjuk nitrát tartalmukat. Ez az eredmény humán-egészségügyi szempontból lényeges.

Restricted access

Összefoglalás

A növények szeléntartalmát leginkább a talaj felvehető szeléntartalma befolyásolja. Számos európai országban, így Magyarországon is, a talajok szelénben meglehetősen szegények. Kísérleteinkben, talajon (rizoboxos kísérlet) és tápoldaton, kontrollált körülmények között végzett szelénellátás hatását vizsgáltuk, egy egyszikű (kukorica), illetve egy kétszikű (napraforgó) növénynél. A rizoboxos és a tápoldatos kísérleteinkben a szelént szelenit (1, 10, 100 mg/kg), illetve szelenát (0,1, 1, 10 mg/kg) formában adagoltuk, a kontroll (0) növények nem kaptak szelén kezelést. A Se-kezelések hatására a növények Se-tartalma jelentősen megemelkedett. Ez a növekedés a szelenát kezelés hatására intenzívebb volt, mint a szelenit kezelésnél, ugyanakkora koncentrációjú kezelések esetében. A kísérleti növények hajtásának és gyökerének külön történő vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a kukoricánál, és a napraforgónál a Se-koncentrációk nagyobbak voltak a gyökérben, mint a hajtásban. Ez arra utal, hogy a szelén akkumulációja intenzívebb volt a gyökerekben, miközben a hajtásba történő transzlokációja akadályázott. A tápoldatban és rizoboxban (talajban), a szelenit és szelenát kezelés hatására a hajtásban a következő szeléntartalom növekedéseket tapasztaltunk: 1. Tápoldatban: egyszikű (kukorica) szelenit kezelés hatására: 1176 × (0,461 és 542 mg/kg Se); egyszikű (kukorica) szelenát kezelés hatására: 736 × (0,654 és 482 mg/kg Se); kétszikű (napraforgó) szelenit kezelés hatására: 104 × (1,38 és 143 mg/kg Se); kétszikű (napraforgó) szelenát kezelés hatására: 221 × (2,97 és 656 mg/kg Se). A zárójelben a legkisebb, azaz kontroll (0) és a legnagyobb, azaz szelenit esetén 100 mg/kg, míg szelenát esetén 10 mg/kg kezelést kapott növények hajtásának szelén tartalma található. 2. Rizoboxban: egyszikű (kukorica) szelenit kezelés hatására: 45 × (0,736 és 32,8 mg/kg Se); egyszikű (kukorica) szelenát kezelés hatására: 775 × (0,736 és 570 mg/kg Se); kétszikű (napraforgó) szelenit kezelés hatására: 41 × (0,249 és 10,3 mg/kg Se); kétszikű (napraforgó) szelenát kezelés hatására: 859 × (0,249 és 214 mg/kg Se). A zárójelben a legkisebb, azaz kontroll (0) és a legnagyobb, azaz szelenit esetén 100 mg/kg, míg szelenát esetén 10 mg/kg kezelést kapott növények hajtásának szelén tartalma található.

Restricted access
Authors: László Ködöböcz, László Róbert Zsíros and Attila Murányi

A szójaoltás hatékonyságát és az oltóanyagtörzsek gazdanövény specificitását vizsgáltuk csernozjom talajon, szántóföldi körülmények között. A szóját (Glycine max L., Kurca) 80 kg vetőmag/5×1011 CFU arányban oltottuk. Az oltást a vegetációs periódus folyamán mikroelem tápoldattal egészítettük ki. Az eredményeket kezelésenként 5×1 folyóméter növény- és talajminta vizsgálata alapján értékeltük. A mikroszimbionta baktériumtörzsek összehasonlító jellemzését BOX-PCR módszerrel végeztük el. Megállapítottuk, hogy a vizsgált kontrollnövényeken nem volt gümőképződés. A szója magoltása sikeres volt. Az oltóanyagtörzsek infekciós- és N-kötő aktivitása megfelelő volt, növényenként átlagosan 6–7 összetett, aktív gümő képződött. Az oltás hatására a növények száraztömege 25%-kal nőtt. A kiegészítő mikroelem tápoldat nem növelte szignifikánsan a növények száraztömegét és virágszámát. Az oltóanyagban lévő törzsek közül csak egy volt képes hatékony szimbiózist kialakítani a szójával, ami a gazdanövény és mikroszimbionta közötti kapcsolat nagyfokú specificitására utal. Ezt a PCR vizsgálat eredményei is alátámasztották.

Restricted access

Rázatásos, mikrofermentoros in vitro kísérletben elemeztük különböző mikrobatörzsek klórszulfuron herbicid toleranciáját. A mikroorganizmusokat a klórszul-furon megfelelő dózisait (0,001; 0,01; 0,1; 1; 10 mg·L -1 ) is tartalmazó szelektív folyékony tápoldatokban (nutrient leves, arginin-glicerin tápoldat, élesztő-mannit leves) tenyésztettük. Az inkubáció után a sejtszaporodás mértékét a kontollhoz viszonyítva az optikai denzitás (OD 560 nm) alapján adtuk meg. Az eredményeket egytényezős varianciaanalízissel értékeltük, majd az extinkció átlagértékeit ábrázoltuk a szignifikancia-értékek megjelölésével. Talajinkubációs modellkísérletben „egy új generációs”herbicid, a 75% klórszulfuron-tartalmú Glean gyakorlatban alkalmazott dózisának (20 g·ha -1 ) hatását tanulmányoztuk mészlepedékes csernozjom talaj mikrobiális közösségeire. A 0,001 mg·kg -1 talajdózis mellett annak 10-szeres, 1000-szeres és 10000-szeres (0,01; 1 és 10 mg·kg -1 ) mennyiségeit is alkalmaztuk. A szántóföldi vízkapacitás 60%-os értékénél, 28 o C hőmérsékleten 3 heti és 3 havi inkubációs periódust vizsgáltunk három ismétlésben. A szabadon élő nitrogénkötők, a sugárgombák és a spóraképző Bacillus cereus var. mycoides kitenyésztésére került sor Arginin-glicerin, Kongóvörös-Ashby és Nutrient agar-lemezeken. A talajokból mikrobaszámokat az általunk módosított eljárással talajhígítási sorozatból állapítottuk meg és a telepképző egységek számát 1 g száraz talajra számítottuk át. Az átlagadatok log 10 -transzformált adatait ábrázoltuk, ahol a varianciaanalízis eredményeként jelentkező szignifikáns (P 0,5% ) értékeket is jelöltük. A kísérletek során megállapítást nyert, hogy a vizsgált mikroszervezetek közül a Rhizobium trifolii Lóhere 73/3 és a Rhizobium meliloti LuK jelű törzsek érzékenyen, koncentrációfüggő módon reagáltak a klórszulfuronra. A Streptomyces griseus törzsnél ugyanakkor erős szaporodás-serkentést figyelhettünk meg a herbicid szántóföldi és 10-szeres dózisánál. A törzs irodalmi adatok szerint képes a klórszulfuron bontására. A gyomirtó szer bizonyos dózisai serkentették a Streptomyces griseus , de a Bacillus mycoides szaporodását is. Talajinkubációs kísérlettel bizonyítást nyert, hogy az alkalmazott „új generációs”herbicid mezőgazdasági gyakorlatnál nagyobb koncentrációi szignifikánsan csökkentik a heterotróf mikroorganizmusok számát. A szabadon élő nitrogénkötő baktériumok a leginkább érzékeny mikrobacsoportot képviselik. A klórszulfuron bizonyos dózisait a sugárgombák is kevésbé tolerálták, a gyakorlati, 0,01 mg·kg -1 adag ugyanakkor számos mikrobacsoportnál stimuláló hatásúnak bizonyult. A vegetációs időszakra vonatkozó 3 hónapi hatóidő után a kontroll és a gyakorlati adag között a kitenyészthető csíraszámokban nem volt statisztikailag igazolhatđ3

Restricted access
Authors: Nóra Bákonyi, Éva Gajdos, Brigitta Tóth, Marianna Marozsán, Szilvia Kovács, Szilvia Veres and László Lévai

Összefoglalás

A növények tápanyagfelvétele a termés mennyiségét és a minőségét meghatározó egyik fő fiziológiai folyamat. A kedvezőtlen környezeti feltételek csökkentik a tápanyagfelvételt, a növény szervesanyag-felhalmozását, ezzel az elérhető termés mennyiséget is. A növénytermesztés eredményességét meghatározó, egyik legfontosabb abiotikus tényező a talaj pH-ja. Bár a talaj pH-jának hatása sokrétű, mégis az egyik leginkább kutatott terület a pH és a talajok felvehető tápanyagtartalmának összefüggése. Kísérleteinkben a tápoldat és az apoplazmatikus bikarbonát, valamint egy biotrágya (Phylazonit MC®) hatását vizsgáltuk laboratóriumi körülmények között, tápoldaton nevelt fiatal kukorica és uborka csíranövényekre. Meghatároztuk a növények relatív klorofill tartalmát, a hajtás és gyökér növekedését, szárazanyag-felhalmozását, elemtartalmát, különösen az egyik legfontosabb terméslimitáló elem, a vas felvételében. Megállapítottuk, hogy a környezet magas bikarbonát koncentrációja stresszként hat, a tápközeg pH-jának módosításán keresztül jelentősen befolyásolja a vizsgált folyamatokat. Megfigyelésünk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a gyökér és a mezofillum sejtek tápanyagfelvétele azonos mechanizmus szerint történik. Ezen megfigyelésünk alátámasztja Marschner és Römheld (1994) eredményeit. A tápoldatba és az apoplazmába juttatott bikarbonát hatása hasonló, ami mögött a tápanyagfelvétel hasonló membránfolyamatait valószínűsítjük. A pH mellett a mezofillum sejtközötti járatainak bikarbonát koncentrációja is okozhat tápanyag hiányt (látens tápanyaghiány) megfelelő tápanyagellátás esetén is. Eredményeink szerint a bikarbonát okozta stresszhatás mérsékelhető volt egy baktérium tartalmú biotrágya (Phylazonit MC®) kiegészítő használatával. Feltételezzük, hogy a kedvező hatás mögött a baktériumok és a magasabb rendű növények tápanyag-felvételi hasonlóságai vannak.

Restricted access