Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "tárgyi feltételek" x
  • All content x
Clear All

2001 folyamán néhány szociológus és vezető szociális munkás a Fővárosi Közigazgatási Hivatal megbízásából mintegy negyven budapesti szociális intézménynél folytatott módszertani ellenőrzést. Ezeket az intézményeket nonprofit szervezetek, vállalkozók, egyházak és önkormányzatok tartják fenn. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy gyakorlatilag befejeződött a fővárosban működő szociális ellátó intézmények igaz­gatásrendészeti megalapozása, és jelentősen előrehaladt a professzionalizálódás. A módszertani munka további fázisában szükséges a módszertan fejlesztése és az ellenőrzések, felülvizsgálatok metodológiájának kimunkálása is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Papp, László Szalai, Gábor Molnár, Tamás Czakó, Abebe Assefa, and István Petri

Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki, hogy közleményükben megvizsgálják az elektív vastagbél-anastomosisok gyógyulását, illetve összehasonlítják a kézzel és géppel varrt bélösszeköttetések szövődményeit és a mortalitást. Rövid történeti áttekintést is adnak a vastagbélsebészet történetéből. Módszer: 1979. január 1. és 2004. december 31. között, tehát 25 év alatt készített 710 elektív vastagbél-anastomosisok hasonlítanak össze. Eredmények: Gyakorlatilag standard személyi és tárgyi feltételek mellett az elmúlt 25 évben 710 elektív vastagbél-anastomosisok készítettek, 2/3-ukat kézzel, l/3-ukat géppel. Saját eredményeik alapján a két technika egyenértékű, szignifikáns eltérés sem a szövődmények, sem a mortalitás tekintetében nem volt a két csoport között. Következtetés: A gépi technika drágább, de rectosigmodealis resectióknál, különösen mély rectumresectióknál ma már nem nélkülözhető.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: György Lang, Krisztina Czebe, Balázs Gieszer, and Ferenc Rényi-Vámos

A tüdőtranszplantáció jelenti gyakran az egyetlen lehetséges megoldást a tüdő konzervatív kezelésre rezisztens – parenchymás vagy vascularis – betegségei esetében. Az International Society for Heart and Lung Transplantation 2012-ben közzétett statisztikája szerint 2010-ben világszerte több mint 3500 tüdőtranszplantációt végeztek. A Bécsi Orvostudományi Egyetem, Sebészeti Klinika Mellkassebészeti Osztályán, amely a világ egyik vezető tüdőtranszplatációs centruma, prof. dr. Walter Klepetko irányításával 1989 óta mintegy 1500, 2012-ben 115 tüdőtranszplantációs műtét történt. Bécsben transzplantálják, más közép-európai országokhoz hasonlóan, a magyar betegeket is. Az indikáció felállítása, a beteg felkészítése, a donorszerv kiemelése, a gondozás hazánkban már fokozatosan megvalósult. Jóllehet, a transzplantációs műtét ma is Bécsben történik, a humán erőforrás itthon rendelkezésre állna: 2003 óta a magyar betegek nagy részét is jelen sorok két sebész szerzőtársa operálta. Az eljárás iránti hazai igény 1999 óta folyamatosan növekszik, és lassan eléri azt a számot, ami indokolja az önálló nemzeti program elindítását, amelynek személyi feltételei már adottak. A tárgyi feltételek megteremtése részben finanszírozási, részben szervezési kérdés. A továbblépéshez egészségpolitikai döntésre van szükség. Orv. Hetil., 2013, 154, 868–871.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Mihály, Anita Egyed-Varga, Emese Holtzinger, Kristóf Kara, Erzsébet Ezer, Balázs Szedlák, Anikó Smudla, János Nacsa, and Andrea Matusovits

Absztrakt:

Bevezetés: A hazai transzplantációs várólistákon 2016 végén kétszer annyi beteg volt, mint amennyi átültetés történt az év során. A szervdonációs programok működésének intézményi szintű előfeltétele a megfelelő dolgozói létszám és a tárgyi feltételek biztosítása az ellátási szükséglethez képest. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a hazai szakmai környezet feltérképezése volt. Módszer: Az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája kérdőíves felmérést készített a magyarországi intenzív osztályok szervdonációval kapcsolatos személyi és tárgyi feltételeiről. A felmérés eszköze online kérdőív volt, 43 kérdéssel. Az ágyszámok és a dolgozói létszám mellett vizsgáltuk az agyhalál jogi és orvosszakmai megállapításához szükséges eszközöknek, valamint a donorlekérdezőn található vizsgálatoknak az elérhetőségét. Az adatgyűjtés 2016. december 12-től 2017. június 30-ig tartott. Eredmények: A kérdőívet 59 kórház intenzív osztálya töltötte ki; a vizsgálat 640 betegágyat, 816 orvost, valamint 1252 ápolót érintett. Nappali műszakban egy betegágyra átlagosan 0,25 orvos, 0,41 ápoló jut, éjszakai műszakban 0,11 és 0,33. Az Országos Transzplantációs Nyilvántartásból való lekérdezésre az orvosok 51,7%-a regisztrált, agyhalál-megállapító bizottság a kórházak 83%-ában bármikor elérhető. A képalkotó vizsgálatok között (koponya, has-mellkas) CT-vizsgálat 71–73%-ban, hasi UH 75%-ban, transthoracalis echokardiográfia 37%-ban, transoesophagealis echokardiográfia 4%-ban, bronchoszkópia 49%-ban, koronarográfia 19%-ban nonstop elérhető, 75%-ban azonnali leletezéssel. Transcranialis Doppler-vizsgálat 30%-ban, négyér-angiográfia 45%-ban és SPECT 14%-ban áll rendelkezésre. A donorlekérdezőn szereplő laborvizsgálatok több mint 90%-a a nap 24 órájában elérhető. Következtetés: A 2008-ban történt felmérésünkhöz képest az orvosok és az ápolók száma nem változott (2008: 0,18 orvos; 0,37 ápoló/intenzív osztályos ágy), miközben egy potenciális donor ellátása egyre több erőforrást és időt igényel. A személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állása a szervdonációs programok előfeltétele az életmentés szolgálatában. Orv Hetil. 2018; 159(33): 1360–1367.

Open access

Az egészségügyi szolgáltatások során a betegnek okozott károk miatt indult kártérítési perek száma hazánkban a rendszerváltást követően nőtt meg számottevően. A károkozás polgári jogi megítélésére vonatkozó bírói gyakorlat szintén hosszú évtizedek alatt alakult ki, és alakul napjainkban is. Időközben azonban hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.), amely – többek között – az egészségügyi ellátással összefüggő károkozás megítélésének átértékelését tette szükségessé. Két fő területen találkozhatunk olyan változásokkal, amelyek alapjaiban érintik az egészségügyi kártérítési perek esetleges jövőbeni alakulását. Az ilyen jellegű perek kezdeti időszakában még nem volt egyértelmű, hogy az esetet a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti szerződéses jogviszony alapul vételével (kontraktuális felelősség), vagy a szerződésen kívüli károkozás (deliktuális felelősség) általános törvényi tényállása alapján kell-e a bíróságoknak megítélni. Az elmúlt közel tíz év alatt azonban mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban megállapítást nyert, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között szerződés jön létre, amelynek célja és rendeltetése a beteg érdekének és akaratának megfelelő egészségügyi szolgáltatás nyújtása. Az orvosi szolgáltatás pedig szerződésszegő, ha nem felel meg a beteg érdekének és akaratának, illetve a szerződéssel elérni kívánt célnak. Az új szabályozással azonban szigorodott a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősségi rendszerben a szerződésszegő fél kimentési lehetősége, amely a korábbiakhoz képest szinte lehetetlenné tenné az egészségügyi szolgáltató kimentésének esélyét. Így egy jogszabályi módosítás – a kialakult bírói gyakorlat további érvényesülése érdekében – az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait rendeli alkalmazni. Az ezzel felmerülő dogmatikai és gyakorlati kérdéseket boncolják jelen tanulmányukban a szerzők. A másik fontos terület a nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj intézményének vizsgálata, ahol a jogsértés ténye önmagában lehetővé teszi sérelemdíj kiszabását. Ez a szabályozás – a jelen személyi és tárgyi feltételek mellett működő egészségügyben – parttalanná teheti a sérelemdíj iránti igényeket. Emiatt a bíróságoknak a jövőben más szempontok alapján kell majd megítélnie a jogi értékelést esetleg nem igénylő, úgynevezett „bagatell ügyeket”. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1510–1516.

Restricted access

Akadémiai Értesítő

A Magyar Tudományos Akadémia Hivatalos Lapja

Akadémiai Értesítő
Restricted access