Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for :

  • "történetírás" x
Clear All

A fejedelemtükör jellegzetesen kora középkori születésű irodalmi műfajnak számított. Azóta bebizonyították, hogy az európai irodalmi kultúra egyik legősibb formája, amelynek gyökerei az ókori Kelet bölcsességirodalmába nyúlnak vissza, ahol korai időtől ismert az uralkodónak fiához intézett személyes tanítása. Ennek a formának azonban a görög irodalomban sokáig nem volt meg a helye, mert az eleutheria fogalma ellentmondott a monarchikus hatalom apáról fiúra való hagyományozásának. Némileg hasonló a helyzet a korai Rómában is, ahol az arisztokratikus társadalomban elegendő bizonyos megfellebbezhetetlennek tartott erkölcsi fogalmak hangoztatása. Változás a Mediterráneum meghódításának szakaszában következik majd be, amikor a régi társadalmi keretek megrendülnek, s fontossá válik a civis bonus eszményének körvonalazása, amely szülői vagy rokoni tanításként jelenik meg (Cato, Sempronia, Q. és M. Cicero). Az új monarchikus rendszer megteremtője Augustus maga is mint parens patriae fekteti le a jó kormányzás alapelveit „fiainak”, a római polgároknak. Igazi fordulat ezután következik be, amikor az uralkodói ideál a görögökhöz hasonlóan egy általánosabb műveltség: a filozófia és a történetírás része lesz. A latin nyelvű hagyományban később is megmarad a bölcs számára a tanácsadás az uralkodónak, s ez érvényes a keresztény monarchia megszületésének időszakára is. A monarcha személyének felmagasztalása a költők, a grammaticusok és a rhetorok, az egyházatyák feladata lesz, akiknek az Istenhez hasonlóan kell dicsőiteniük a földi helytartót. A Frank Birodalomban ez a hagyomány éled újjá, ami érvényes Nagy Károly idejére is. Később, amikor felerősödik a gelasiusi kettős hatalom késő antik felfogása, teljesen egyértelművé válik, hogy az egyháznak kell elvégeznie az uralkodó tanítását. A Német-Római Szent Birodalom theokratikus hatalmával azonban egy új uralkodói tükör alakul ki, amely valójában Szent István Intelmeivel következik be, aki személyes királyi tanításával valóban vicarius Deiként jelenik meg, s átveszi az Egyház szerepét az utód felkészítésében.

Restricted access

Nero a halála után néhány évvel ismét feltűnt a római politika színpadán, a birodalom keleti tartományaiban, mégpedig legalább kétszer. Az ál-Nerók tevékenységén túl más politikai kalandorok hasonló történetei is ismertek a római történetírásban. A tanulmány elemzi az ismert hasonmások történeteit, bemutatva a közös motívumokat. Továbbá megpróbál magyarázatot adni az ál-Nerók kísérleteire az adott történelmi kontextusban.

Open access

I. Kleomenés, spártai király, az ókor egyik kevéssé ismert, ám annál jelentősebb személyisége. A történetírói hagyomány torzításai miatt nehezen ismerhető fel valódi szerepe, ám minden jel arra utal, hogy nélküle sem Spárta politikája, sem a Kr. e. 6/5. század fordulójának görög világa nem értelmezhető igazán. Ezen dolgozat a Kleomenésre vonatkozó ókori adatok vizsgálatával igyekszik fényt deríteni a ,,negatív hagyomány'' lehetséges okaira, és így árnyaltabb képet adni a kor viszonyairól.

Restricted access

In the past 35 years or so, scores of theories, some bordering on legend, have emerged about the origin of the earliest known authentic representation of the Holy Crown of Hungary. Systematic historical and art historical research, however, has reconstructed convincingly the circumstances of its creation. Contrary to the majority of assumptions proposed until now, it can now be safely declared that the earliest representation of the Hungarian crown jewel has nothing to do with the – actually fictitious – possession of the crown by the Fugger family in the mid-15th century. The handwritten work namely, in which the image survived, is not a Fuggerchronik of Munich but the history of the Habsburg dynasty (Ehrenspiegel des Hauses Österreich) written for the family of the great merchant banker, Johann Jakob Fugger (1516–1575) by the self-taught town historian, genealogist and heraldist Clemens Jäger from Augsburg (c. 1500–1561).

The two-tome manuscript of nearly 800 folios with thousands of coats of arms and hundreds of illuminations is preserved in the Bavarian State Library in Munich. The earliest known depiction of the crown was made replicas of which were unknown until recently but were identified by the authors in three richly illuminated handwritten copies of the Ehrenspiegel. All were made in Innsbruck as the outcome of the court art and art patronage of the archdukes Ferdinand and Maximilian of Tyrol in the late 16th and early 17th century. By dating the manuscripts kept today in Munich, Vienna and Dresden more accurately and analysing the crown depictions in them, the – until recently – controversial chronology of the Ehrenspiegel copies could be clarified reassuringly. A revised version commissioned by Emperor Leopold I was completed by 1668 and was also released in print by the Endter press in Nuremberg with “updated” text by the German poet Sigmund von Birken. This version also included the image of the Hungarian crown, but the publisher replaced the 16th century depiction with a more up-to-date one. It adopted the crown representation on the title-page of Mausoleum (printed in Nuremberg 1664), a series of Hungarian ruler portraits completed a little earlier upon commission from a Hungarian aristocrat and art patron, Chief Justice of Hungary (1655–1671), Count Ferenc Nádasdy. It must be attributed to the publisher’s demand for authenticity that added to the crown from the Mausoleum, which in basic forms emulated the crown image illustrating the famous tract of guardian of the crown Péter Révay published in Augsburg 1613 (De Sacrae Coronae regni Hungariae ortu... Commentarius) and reformulated several times later, he also enclosed the title-page of the politics historical work by Martin Schödel (Respublica et status Regni Hungariae, Leiden 1634) for the purpose of providing more accurate material details.

A German handwritten petition by Clemens Jäger, the author of the Habsburg family history, for a coat of arms and crown representation has been recovered in the Austrian National Library in Vienna. In it he was inquiring about the Holy Crown with reference to the work (Rerum Ungaricarum decades) of the Italian historiographer of Matthias Corvinus, the noted humanist Antonio Bonfini. This source permits us to declare: the earliest authentic representation of the Hungarian crown was made in Augsburg between April 1553 (the terminus post quem for the sending of the petition from Augsburg to Vienna) and November 1561 (the death of Jäger). Confuting earlier presumptions we can contend that instead of some mid-15th or early 16th century model, Jäger used a wholly contemporary reproduction. It showed the crown kept in the Habsburg court in Vienna from the beginning of September 1551 depicted – if we are not mistaken – by the copperplate engraver and draughtsman of antiquities (Antiquitetabconterfetter) Hans Sebald Lautensack served in Vienna from August 1554, who was in close contact with the famous Vienna court historiographer who also knew Jäger, Wolfgang Lazius. Lautensack also engraved a portrait of Lazius in 1554. Some data suggest that our safe dating (1553–1561) can be reduced to the interval between the late summer of 1554 and 1556, between the beginning of Lautensack’s service in Vienna and the publication of the historian Lazius’s great map of Hungary (1556), the latter adorned with a Holy Crown with pendants. To conclude, the earliest detailed and authentic representation of the Hungarian crown was the outcome of the collaboration of Central European historiographers, first of all historians of Augsburg and Vienna, genealogists, heraldists and engravers, without the involvement of Hungarians, as far as we know. Not that this fact would reduce in any way its outstanding significance or peculiar value.

Restricted access

. LVII. No. 3. pp. 471–485. 8 Romsics I. (2008) Identitáspolitika és történelem. In: Romsics Ignác: Történelem, történetírás, hagyomány. Budapest, Osiris

Open access

Metastasio, Mozart Pásztorkirályának (Il re pastore) librettistája, Curtius Rufus és Iustinus nyomán írta meg szövegkönyvét - korának és Mária Terézia udvarának kívánalmai szerint - kellő bonyodalmakkal. A Nagy Sándor kegyéből királyi trónra ültetett Aminta nem más, mint az ókori szerzőktől emlegetett Abdalonymus, mitikus keleti hagyományok hordozója, akinek alakját a római annalisztika (Fabius Pictor) az ősrómai eszményeket megtestesítő (kitalált) Cincinnatusszá formálta. Az orientalista W. Fauth nemrég ennek a keleti hagyománynak messze szétágazó dokumentumkincsét tárta fel nagy ívű tanulmányában, amelyből a klasszikus filológus váratlan összefüggéseket állapíthat meg az ókori Kelet uralkodószimbolikájának kozmológiai vonatkozásai és a görög-római kultúra eddig nem magyarázott jelenségei (a paradicsomleírások; Roma quadrata;a római történetírás kialakulásának politikai motívumai stb.) között. A téma kiegészítéséül kínálkozott az osztrák Miksa főherceg (a későbbi császár és király) bécsi vadaskertjének egykorú (XVI. századi) leírása mint az antik paradicsomelképzelések megvalósítási kísérlete az újkori Európában.

Restricted access

Az imbrosi Kritobulos a Halósis egyik legbecsesebb forrásának szerzőjeként ismert. Az 1451-től 1467-ig eltelt időszakot felölelő kortörténete azonban nem csupán történeti adatok tárháza, de a késői bizánci történetírás kiemelkedő alkotása is. Régtől fogva ismert tény, hogy Kritobulosra nagy hatást gyakoroltak a klasszikus szerzők, kiváltképp az athéni Th ukydidés. Ennek ellenére viszonylag kevés tanulmány foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ezek a klasszikus minták miként jelennek meg művében. A tanulmányban megkísérlem — új párhuzamokat is felfedve - bemutatni a prooimionban és az ajánlólevélben felbukkanó történetírói toposzokat és Kritobulos irodalmi utánzásának főbb sajátosságait.

Restricted access

Romsics Ignác 2008: Identitáspolitika és történelem. In: Romsics Ignác (szerk.): Történelem, történetírás, hagyomány. Tanulmányok és cikkek 2002–2008 . Osiris Kiadó: Budapest, 267–274. Romsics I. Történelem

Restricted access

Absztrakt:

A tanulmány, mely az Educatio® társadalomtudományok erőtereivel foglalkozó tematikus számának bevezetőjéül is szolgál, a kritikai társadalomtudomány-történetírás sajátos kihívását mutatja be. A tudománymetria a tudományos erőtérben elért pozíciók, megszerzett tőkék alapján mutatja be egy-egy társadalomtudomány helyzetét, míg Mannheim óta tudjuk, hogy a társadalmi rendszer kihat a társadalomtudományok eredményeire, tehát a politikai hatalom által befolyásolt tudományos pozíciók/tőkék és a történelmi távú tudományos eredményesség között ellentmondás lehet. Kuhn óta tudjuk, hogy az önmagukat védő tudományos paradigmák nem adnak pozitív választ a jövőbe mutató tudományos kihívásokra. A tanulmány megoldásokat sorol a kétféle megközelítésmód különbségének csökkentésére, bár azzal a bourdieu-i csapdával, hogy az önkritikus tudomány éppen önkritikusságával próbálja önmagát a valóságosnál hitelesebbnek feltüntetni, így is szembe kell néznie.

Open access

Aleas of history and frontiers of modernity

László Ravasz (1882–1975) and the interwar catholic-protestant rapprochement in Hungary

Hungarian Studies
Author: Pál Hatos

Szekfű, Gyula (1931) ’Politikai történetírás’ (Political history), in Bálint Hóman (ed.) A magyar történetírás új útjai (Budapest: Magyar Szemle Társaság), 395–444. Szekfű G

Restricted access