Search Results

You are looking at 1 - 10 of 29 items for :

  • "talajszennyezés" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

. Budapest. Kádár I., 1998. A szennyezett talajok vizsgálatáról. Kármentesítési Kézikönyv 2. KöM. Bp. Kádár I., 2007. A talajszennyezés megítélése kutatói szemmel. Agrokémia és

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Anita Szabó
,
Klára Pokovai
,
Péter Ragályi
,
Márk Rékási
,
Renáta Sándor
,
Botond Bernhardt
,
József Koncz
,
Rita Kremper
, and
Péter Csathó

talajok vizsgálatáról . Kármentesítési kézikönyv 2 . Környezetvédelmi Minisztérium . Budapest . K ádár , I. , 2009 . A talajszennyezés megítélése kutatói szemmel . 4

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Andrea Farsang
,
Viktória Cser
,
Károly Barta
,
Gábor Mezősi
,
László Erdei
,
Bernadett Bartha
,
István Fekete
, and
Edina Pozsonyi

Munkánk célja az volt, hogy modellezzük az indukált fitoextrakció alkalmazásának lehetőségét extrém talajszennyezettség esetén. A kutatásunkat több irányvonal köré csoportosítottuk:Különböző fémfeltárási módszerekkel meghatároztuk a talaj nehézfémtartalmát, illetve egy speciális szekvenciális feltárási sorral a különböző mobilitású elemhányadokat elkülönítettük. Ennek segítségével kerestük a legjobban alkalmazható fitoremediációs eljárást.Tenyészedény-kísérlet során különböző arányban (1:1, 1:2, 2:1, 3:1) tavi iszappal kevert szennyezett közeg toxikus anyagait –megfelelően kiválasztott kelátképző segítségével –indukált fitoextrakcióval csökkentettük.Megállapításaink a következőkben összegezhetők:–A kísérleti parcellákon vizsgált hőmérsékleti viszonyok, a talaj–víz–növény kapcsolatrendszer szempontjából fontos talajtani paraméterek szélsőséges élőhelyet, talajviszonyokat tükröznek: magas pH, a fizikai paraméterekből adódóan szélsőséges víz- és hőgazdálkodási tulajdonságok.–A vizsgálati parcellák anyagának királyvíz-oldható ún. „összes” nehézfém-tartalma mind a hét vizsgált elemet tekintve többszörösen meghaladja a 10/2000. KöM–EüM–FVM–KHVM együttes rendeletben megadott szennyezettségi „B” határértéket. A magas nehézfémtartalom a növényi fejlődést gátolta. Ennek kikü-szöbölésére a tenyészedény-kísérlet során különböző arányú hígításokkal dolgoztunk, a szennyezett talajt nehézfém mentes tavi iszappal kevertük.–A különböző mobilitású elemhányadok elkülönítése, valamint az indukált fitoextrakcióhoz szükséges kelátképző mennyiségének meghatározására szekven-ciális feltárást végeztünk. Az extrakciós eljárás során öt fémet vizsgáltunk: Cd, Ni, Zn, Cu és Pb. A fémtartalom felvehetősége alapján mintáinkban a legkisebb (0–5%) arányban mobilis az Pb, 10–20% a mobilis rész aránya a Cu esetében, 20–30% a Ni esetében, és legmagasabb (40–60%) a Zn és Cd esetében.–A kelátkezelés hatására a minták felében megemelkedett a növények által felvett nehézfém mennyisége. A növekedés általában 8–30% között volt, de kimagasló, minden várakozást felülmúlt a nádképű csenkesz 2:1 arányú hígítás melletti 174%-os Cu- és 146%-os Zn-felvétele. Mind a napraforgó, mind a nádképű csenkesz esetében a szennyezett talaj:tavi iszap 1:1, 2:1, 1:2 arányú keverékek bizonyultak a leghatékonyabbaknak. Mivel vizsgálataink a keverési arányokat illetően 4–4, a növényeket illetően pedig 2–2 független párhuzamos mintával zajlottak, eredményeink csak tendencia jelleggel értelmezhetők.–A talajban történő változások nyomon kö_v

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
György Czira
,
László Simon
,
György Vincze
,
József Koncz
, and
Gyula Lakatos

Magyarországon a robbanóanyaggal és lőszerszármazékokkal szennyezett területek kármentesítése környezetvédelmi és nemzetgazdasági érdek. Egy hazai lőtérről, illetve lőszer-megsemmisítő telepről vett talajban 900 mg·kg−1 ólom- és 133 mg·kg−1 rézszennyeződést mértünk. A fitoextrakció célja, hogy a növényi szervekbe helyezzük át a nehézfémeket, lecsökkentve ezzel a mobilis, toxikus elemkészletet a szennyezett talajokban. Megvizsgáltuk, hogy egy lőszerszármazékokkal szennyezett talajba, illetve ólommal mesterségesen elszennyezett talajba kijuttatott kelátképzőszerekkel (EDTA, EGTA, citromsav) indukálható-e, megnövelhető-e a növényi szervek Pb- és Cu-akkumulációja?Tenyészedény-kísérletünkben kukoricát neveltünk a fenti ólommal és rézzel elszennyezett lőtéri talajon, illetve a közelben gyűjtött szennyezetlen talajt mesterségesen szennyeztük el 100 mg·kg-1 ólommal. Míg a kontroll (kelátképzővel nem kezelt) szennyezett talajon fejlődő kukorica gyökerében 554 μg·g−1 ólom volt mérhető, addig az EDTA hatására a gyökerekben 4611 μg·g−1-ra (több mint nyolcszorosára), a hajtásokban pedig 158-ról 302 μg·g−1-ra (91%-kal) nőtt az ólomkoncentráció. Mindkét változás statisztikailag szignifikánsnak bizonyult. Az EGTA a Cufelvételt serkentette; a kontrollkultúrák gyökerében 516 μg·g−1, a kezelt kultúrákban viszont 1063 μg·g−1 értéket mértünk (ez kétszeres szignifikáns növekmény). A hajtásokban 69%-kal, 29,9-ról 50,7 μg·g−1-ra emelkedett a réztartalom, ez azonban nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. A citromsav az ólom hajtásokba történő áthelyeződését nem indukálta, rézfelvétel-serkentő hatása csak a gyökerekben volt szignifikáns.Tenyészedény-kísérleteink alapján kijelenthető, hogy elsősorban az EDTA, illetve részben az EGTA a talajba kijuttatva mobilisabbá, könnyebben felvehetővé teszi az ólmot és a rezet, elősegítve ezzel e két toxikus elem növényekben történő akkumulációját. Szabadföldi körülmények között is feltételezhető, hogy a növények betakarításával a toxikus elemek egy része eltávolítható a szennyezett talajból.

Restricted access

Kísérletsorozatunkat azzal a céllal állítottuk be, hogy angolperje (Lolium perenne) tesztnövényre alapuló gyors növényi biotesztben, laboratóriumi körülmények között, növényélettani válaszreakciókkal jellemezzünk Cd- Pb- vagy Cu-terhelésnek kitett gyengén savanyú homoktalajt [K A : 25; szervesanyag-tartalma: 2,02%; pH(H 2 O): 5,7; pH(KCl): 4,89] a jelenleg hazánkban érvényben lévő 10/2000. (VI. 2.) KöM–EüM–FVM–KHVM együttes miniszteri rendeletben foglalt talajszennyezettségi határértékek tükrében. A dolgozat témaválasztását az indokolta, hogy nincsenek a nehézfémek ökoszisztémára gyakorolt toxikus hatását reprezentáló, a talajok nehézfém-szennyezettségét határértéken jellemző, növényi paramétereket alkalmazó növényi bioteszt-módszerek.Az 500 ml űrtartalmú tenyészedényekkel beállított növényi bioteszt két részből állt. Az első periódusban 10 nap alatt 45 db tenyészedényben egyenként 2–2 g desztillált vízzel átitatott háztartási vattán 2–2 g angolperje magból előneveltük a tesztnövényeket. A kísérletsorozat második periódusában zajlott a tesztnövények Cd- Pb- vagy Cu-terhelése 1–1 nehézfémmel. Minden nehézfém-terhelési ciklusban 3 ismétlésben 5 kezelést állítottunk be: 0-, 0,75-, 1-, 2- és 4×-es terhelést alkalmazva, amelyből az 1×-es terhelések a 10/2000. (VI. 2.) KÖM–EÜM–FVM–KHVM együttes rendelet „B” (szennyezettségi) talajhatárértékei voltak. A 2 mm-es szitán átrostált, 200 g/tenyészedény teszttalajba oldott formába kevertünk kadmium-acetátot, ólom-acetátot, vagy réz-szulfátot terhelési szint szerint, majd rákerültek a 10 napig előnevelt növényeket tartalmazó vattapárnák. Kéthetes terhelés után mértük a hajtásmagasságot, a hajtások zöld-, ill. száraztömegét, nedvességtartalmát, nehézfém-tartalmát aktuális nehézfémre, valamint a gyökerek tömegét és aktuális nehézfém-tartalmát. Az alkalmazott Cd-, Pb- és Cu-terhelések során mért értékek adatsorait az akut toxicitás EC vizsgálati végpontjai alapján, valamint regresszióanalízis segítségével is értékeltük, kiemelve azokat a növényparamétereket, amelyek esetében a szeny-nyezettségi talajhatárértékeken jelentkezett először az akut toxicitás értékelhető formában.Eredményeink azt mutatták, hogy a gyors növényi biotesztünkben vizsgált növényélettani paraméterek közül mindhárom vizsgált nehézfémnél (Cd, Pb és Cu) az angolperje hajtásmagasságára gyakorolt károsító hatás a legjobb mutatója a teszttalaj nehézfém-szennyezettségi határértékének, vagy az azt meghaladó nehézfém-szennyezettségnek. A hajtásmagasság-csökkenés ugyanis értékelhető mértékben a Cd (10,1%) és a Pb (16%) esetében a szennyezettségi határértéknél jelentkezett először. A Cu már a határértéket megelőző, 0,75%-ös terhelési szinten is EC 10 . felet_t

Restricted access

Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a barlangi üledékek részben eredetük, részben a bennük lezajló folyamatok alapján talajnak tekinthetők. A barlangi talajok sokszor sekélyek, közvetlenül a szilárd kőzeten helyezkednek el. Általában rétegzettek, a rétegek egymástól elkülönülnek, öntés eredetűek. Szervesanyagtartalmuk a behordott anyagoktól függ, gyakran jelentős mennyiségű lebomlatlan szerves hordalékot, üledéket tartalmaz, amire alapozva nagyon intenzív talajélet alakul ki, ami a talaj szerkezetében is felismerhető és néhol vermic tulajdonságokat is létrehozhat. Fizikai félesége nagyon változatos, az agyagtól a durva kavicsos homokig minden frakció megtalálható.A talajok anyaga szinte 100 százalékban meszes, mely mész másodlagos eredetűnek tekinthető, mennyisége pedig legalább 2%. Ebből következően a pH értékei a semleges és a 8,5 értékek között szórnak, többnyire a 8-as érték körül csoportosulva. Ritkán a glejesedés is megjelenik, elsősorban a lefolyástalan üledékgyűjtőkben, amin a víz nem folyik át és nem tud oldott oxigéntartalmában felfrissülni. A nagy oldott oxigéntartalommal jellemzett ún. „oxy-aquic” állapotban nem redukálódik a vas, a glejesedés nem indul el.Talajtani szempontból a barlangi üledékek nagyon változatos képet mutatnak. Bennük azonban a lerakódási rétegzettségen túl számos talajképződési folyamat is felismerhető, melyek sok tekintetben analógnak tekinthetők a felszíni folyamatokkal, ezért mindenképpen a talajok közé kell sorolni. Mindezek alapján a barlangi talajok a magyar osztályozás szerint elsősorban az öntés-, illetve a kőzethatású talajok közé sorolhatók be. A WRB szerint elsősorban a Fluvisolok és a Leptosolok referencia csoportjába osztályozhatók, a megvizsgált talajok alapján pedig jellemzőiket a leptic (epileptic), fluvic (ritkábban colluvic), vermic, calcaric, eutric, gleyic, esetleg mollic és rhodic minősítőkkel írhatjuk le.Az ásványtani vizsgálatok viszonylag kisszámú saját, illetve referencia mintája ellenére kijelenthető, hogy egyértelmű trendek voltak felismerhetők a barlangi üledékekben. A mintákat felszíni talajokhoz vagy kőzetekhez kötni a vízgyűjtő terület jelenlegi és történeti heterogenitása miatt nehéz. Ami viszont megállapítható volt az az, hogy a barlangi talajok ásványainak körülbelül felét kvarc ásvány alkotja - a fizikai féleség függvényében 38% és 73% között. Agyagásvány frakciójában viszont a szmektit-vermikulit társulások uralkodnak, nyolc mintából hét esetében a teljes frakció 80-90%-át alkotva. Ettől eltérő csak a Mexikói 2-es minta, ahol érdekes módon a frissnek tekinthető, viszonylag mállatlan, kilúgozatlan illit-muszkovit keveredik az erős mállást jelző kaolinittel. Ennek magyarázata valószínűleg az eltérő eredetű anyagok időben, vagy a mintavételezésnél történt egymásra rakódásával magyarázható, mely elmélet alátámasztása a későbbiekben további, részletesebb vizsgálatokat igényel.A munkát a „Kútfő” TÁMOP-4.2.2.-A11/1/KONV-2012-0049. jelű projekt és a határon átnyúló HUSK/1001/2.1.2/0058. számú projekt támogatta.

Restricted access

A dolgozat a földvédelem környezetvédelmi szempontjai kapcsán a földhasználatok és a talajhasználatok talajminőséget érintő hatásaival foglalkozik, különös tekintettel a vonatkozó szabályozásokra és azok fejlesztésére. Példaként a szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezése és hasznosítása szabályozásának helyzeté__

Restricted access