Search Results

You are looking at 1 - 10 of 73 items for :

  • "tartamkísérlet" x
Clear All
Agrokémia és Talajtan
Authors: Éva Széles, Béla Kovács, József Prokisch and Zoltán Győri

A határkoncentrációkkal kapcsolatos vizsgálatokban a természetes körülmények között folytatott szabadföldi kísérletek elhagyhatatlanok. A kísérletek csak tartamjelleggel folytathatók, hiszen csak így juthatunk statisztikailag megalapozott eredményekhez, amelyek segítségével, pl. olyan környezetvédelem szempontjából fontos terhelési és toxicitási határkoncentrációkat állapíthatunk meg, amelyek biztonságos útmutatást adnak a gazdálkodásban, szaktanácsadásban, és a környezetvédelmi előírásokat is jól teljesítik. A határkoncentrációk megállapításánál azért fontos tartamkísérleteket folytatni minden országban, mivel az adott területen speciálisan jellemző és egyedi a földtani, hidrológiai, éghajlati és az agronómiai–gazdálkodási környezet. Így a határkoncentrációk ennek megfelelően alakulnak.A tartamkísérletek mintáinak tárolhatósága, tárolási stabilitása nagyon fontos kérdés. Hazánkban Kádár Imre a szennyezések vizsgálatára állított be egy mikroelem-terheléses kísérletet 1991-ben az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén, mészlepedékes csernozjom talajon. A kísérletben 13 mikroelemet juttattak ki a területre és vizsgálták az alkalmazott sók különböző dózisainak a szántóföldi növényekre, valamint a talajéletre gyakorolt hatását. A szelént Na 2 SeO 3 -ként juttatták ki.A nagyhörcsöki kísérlet szelénes kezelésű mintáinak modellezésére a területről származó kontrolltalajmintát laboratóriumban kezeltük 10 mg·l -1 koncentrációjú nátrium-szelenit oldattal. A területről származó kontrolltalajminta felhasználásával, a tartamkísérlet mintáiban mérhető szelénformák stabilitásának vizsgálatához biztosítottuk az eredeti mintamátrixot. A mintákat homogenizáltuk, majd 5 hónapon át három különböző hőmérsékleten (-20, 4 és 25 °C) tároltuk, 3 ismétlésben. 5 hónap elteltével IC-ICP-MS (ionkromatográf–induktív csatolású plazma–tömegspektrométer) kapcsolt rendszerrel vizsgáltuk a minták szelénformáit, amelyeket a talaj hideg vizes (25 °C) extraktumában határoztuk meg. Az elemzett minták vizsgálati eredményéből megállapítható volt, hogy a fagyasztóban (-20 °C) és hűtőszekrényben (4 °C) tárolt minták szelénformái megfelelően stabilak; ezekben a mintákban nem történt változás. A szobahőmérsékleten tárolt talajban a szelenit kis mennyisége szerves formákká alakult, ez azonban olyan csekély mértékű volt (< 0,01%), ami a kísérlet szempontjából nem számottevő. A szelenit–szelenát átalakulás szobahőmérsékleten sem következett be. A szelenit átalakulása szelenáttá és szerves formákká szabadföldi k_

Restricted access

Alföldi mészlepedékes csernozjom talajon beállított vetésforgó, trágyázási (N: 0, 120, 240; P 2 O 5 : 0, 90, 180 és K 2 O: 0, 90, 180 kg·ha -1 ) és öntözési (öntözetlen; öntözött: 2×50 mm) tartamkísérlet 20. évében vizsgáltuk a kezelések hatását a 0,01 mol kalcium-kloridban mérhető N-frakciók alakulására, kukorica monokultúrában. A 200 cm-es szelvény CaCl 2 -ban mért NO 3 -N, NH 4 -N, N org - és N össz -tartalmát Houba és munkatársai (1990) módszerével határoztuk meg. Főbb megállapításaink a következőkben foglalhatók össze: – A kalcium-kloridban mért N-frakciókkal jól nyomon követhető a kezelések hatása. Valamennyi frakció szignifikánsan növekedett a N-trágyázás hatására. – A termésadatokból és talajvizsgálatokból egyaránt kitűnik, hogy a 240 kg N·ha -1 adag már nem hasznosul. A talajszelvényben mért összes N-tartalom érzékenyen jelzi a N-felhalmozódást. – A NO 3 -N mélységi eloszlása jól jellemzi az öntözött és öntözetlen körülmények között tapasztalható eltérő kimosódási viszonyokat. Az öntözetlen parcellákon 200 cm-nél mértük a legnagyobb NO 3 -N értéket. Az öntözött parcellák NO 3 -N tartalma kevesebb, mint fele az öntözetlenének, és a felhalmozódási maximum mélyebbre tehető. – A vizsgálati eredmények összhangban vannak a korábbi hazai tapasztalatokkal. – A 0,01 mol CaCl 2 -os módszer előnyeként kiemelhető az ásványi formákon kívül meghatározható szerves N frakció jelentősége, amely alkalmas az eddigi trágyázási gyakorlatban figyelmen kívül hagyott könnyen mobilizálható N-tartalékok jellemzésére.

Restricted access

A Szarvason 1989-ben, csernozjom réti talajon, négy-négy N-, P- és K-kezelés-kombinációval, 64 kezeléssel beállított műtrágyázási tartamkísérlet négy N-ellátottsági szintjén (0, 80, 160 és 240 kg·ha–1) vizsgáltuk a kiválasztott kezelésekben a talajok N-mérlegét, a NO3-N mélységi eloszlását a kísérleti periódus 4., 8., 11., 14. és 18. évében a 200–300 cm-es talajrétegben. A talaj mélyben karbonátos, a humuszos réteg vastagsága 85–100 cm, a művelt réteg pH(KCl) értéke 5,0–5,2, humusztartalma 3,0–3,2 %, kötöttsége (KA) 50, agyagtartalma 32%. A kísérleti eredmények alapján az alábbi fontosabb megállapítások tehetők: – A 3,0–3,2% humusztartalmú csernozjom réti talaj jó N-szolgáltató képességű, a 18 év alatt a növények által felvett N-mennyiség 2273 kg·ha–1 volt, ami éves átlagban 126 kg·ha–1 N-szolgáltatásnak felelt meg. A vízellátottságtól, ebből eredően a növények terméshozamától, valamint N-igényétől függően az évenkénti N-felvétel 40–275 kg·ha–1 között változott N-trágyázás nélkül. – A talaj N-mérlege 80 kg·ha–1 N-trágyázásnál negatív, azonban ilyen szintű N-ellátottságnál a növények átlagos N-felvétele 170 kg·ha–1·év–1 volt. A nagyobb N-adag (160, ill. 240 kg·ha–1) a N-felvételt átlagban csak 15–20 kg-mal növelte hektáronként, míg a terméshozamok szignifikánsan nem emelkedtek. Az évenkénti 80 kg·ha–1 N-trágyázás esetén és még N-trágyázás nélkül is előfordulhat NO3-N kimosódás, ha a hiányos vízellátottság miatt a növények kis terméshozamukkal nem képesek felvenni a rendelkezésre álló nitrogént. – A 160 kg·ha–1 N-trágyázás halmozott N-mérlege csak kismértékben volt negatív. A 18 évből 7 évben a növények N-felvétele 160 kg·ha–1 alatt maradt. A talaj természetes N-szolgáltatását is figyelembe véve a 160 kg·ha–1 N-adag termőhelyi viszonyaink között már túlzott, az évek többségében a növények potenciális termőképességének N-igényét már meghaladja, s NO3-N kimosódással járt együtt. – A 240 kg·ha–1 N-trágyázás halmozott N-mérlege pozitív és 18 évből 11 évben a növények N-felvétele nem érte el a hektáronkénti 240 kg-ot. Ezen a N-ellátottsági szinten a terméshozamok már nem növekedtek, egyes években termésdepresszió mutatkozott és a NO3-N kimosódás jelentős volt. – A szélsőségesen csapadékos és száraz időjárás miatt bekövetkezett talajvízszint-emelkedés, majd -süllyedés jelentős mértékű NO3-N kimosódást okozott.

Restricted access

Kukorica műtrágyázási tartamkísérletben vizsgáltuk a talaj P-ellátottságának hatását a kukorica szemtermésére, P- és Zn-tápláltsági állapotára, valamint e két tápelem kölcsönhatására. A műtrágyázási tartamkísérletet 1989-ben állítottuk be mélyben karbonátos csernozjom réti talajon, 4–4 N-, P- és K-ellátottsági szinten, teljes kezelés-kombinációban, 64 kezeléssel. A talaj főbb jellemzői: a humuszos réteg vastagsága 85–100 cm, humusztartalom 2,8–3,2%, a művelt réteg pH(KCl)-ja 5,0-5,2, kötöttsége (KA) 50, agyagtartalma 32%, az AL-P2O5-tartalma a P-trágyázástól függően 120–362 mg·kg-1, EDTA Zn-tartalma 3,0 mg·kg-1. Jelen dolgozatban a 2001 és 2008 között, a tartamkísérlet 12–19. éveiben végzett kísérletek P-trágyázási eredményei szerepelnek, melyek alapján az alábbi főbb következtetések tehetők: – A savanyú kémhatású agyagos vályogtalajon, melynek P-ellátottsága P-trágyázás nélkül 120–150 mg AL-P2O5·kg-1 között változott, a kukorica szemtermése 7,39 t·ha-1 volt a nyolc év átlagában. A szemtermés maximuma a 160–220 mg AL-P2O5·kg-1 ellátottsági szinten jelentkezett. Ennél magasabb P-ellátottságnál (360 mg AL-P2O5·kg-1 értékig), a terméshozamban érdemi változás nem volt kimutatható. – A címerhányás kezdetén végzett levélanalízis eredményei szerint a jobb P-ellátottságot a kukoricalevél nagyobb P-koncentrációja kísérte. A kukoricalevél P-koncentrációja és a szemtermés közötti összefüggés-vizsgálatok alapján meghatározott kielégítő P-ellátottsági határérték a 10–14 t·ha-1 szemtermésszinten a 0,20–0,37% P-koncentrációhoz kötődik. – A növekvő P-ellátottságot kísérő P–Zn antagonizmus a 160 mg AL-P2O5·kg-1 ellátottsági szinttől érvényesült, de a 160–360 mg AL-P2O5·kg-1 ellátottsági tartományban és a művelt réteg kielégítő Zn-ellátottságánál a kukorica Zn-tápláltságá-nak csökkenése termésdepressziót nem váltott ki. – A kukoricalevél Zn-koncentrációja, P/Zn aránya és a szemtermés közötti összefüggés-vizsgálatok alapján a 10–14 t·ha-1 termésszinthez tartozó kielégítő Zn-koncentráció 10–32 mg Zn·kg-1, a P/Zn arány pedig 80–330.

Restricted access

Összefoglalás

Duna-Tisza közi meszes homoktalajon, az őrbottyáni kísérleti telepünkön beállított NPK műtrágyázási tartamkísérlet 27. évében, 1997-ben vizsgáltuk a kezelések hatását a köles fejlődésére, termésére, elemösszetételére, valamint a talaj AL-oldható PK-tartalmának változására. A termőhely talaja a főbb tápelemekkel (NPK) gyengén ellátott, a szántott réteg 1% körüli CaCO3-ot, valamint humuszt tartalmaz. A szántott réteg alatti rész erősen karbonátos. Az agyagos rész a talajprofilban 5–10% között változhat. A talajvíz 8–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A műtrágyákat pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában adagolhatunk. A N-t megosztva fele ősszel és fele tavasszal, a PK trágyákat ősszel szántás előtt szórtuk ki. A kísérletből levonható tanulságok:

1. A 80 kg/ha/év N-adag, valamint a 120 mg/kg körüli AL-K2O és a 200 mg/kg AL-P2O5 ellátottság felett igazolható terméstöbbletek már nem jelentkeztek. A kontroll parcellák szem- és szalmatermését az NP-trágyázás megkétszerezte. A pótlólagos K-trágyázással a szalma tömege tovább nőtt, 3–3,5-szeresére emelkedett.

2. Az NP-trágyázás serkentette a N, P, Mg, Ca, Mn, valamint gátolta a Zn beépülését a szalma szöveteibe. A javuló K-kínálattal nőtt a K %-a, ill. csökkent az antagonista Ca és Mg felvétele. A szemtermésben a kezeléshatások kevésbé jelentkeztek. Az NP-trágyázással itt is nőtt a N és Mn koncentrációja, ill. a P-Zn antagonizmus eredőjeként gátolt volt a Zn felvétele. Döntően a szemben akkumulálódott a N, P és Zn, míg a többi 7 vizsgált elem a szalmában mutatott nagyobb mennyiségeket.

3. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés ún. fajlagos elemtartalma a kísérleti vi-szonyok között 50 kg N, 51 kg K (61 kg K2O), 15 kg Ca (21 kg CaO), 10 kg Mg (17 kg MgO) és 8 kg P (18 kg P2O5) mennyiségnek felelt meg. Ez mintegy 50%-kal több P, 70%-kal több N és Mg, 200%-kal több K és 260%-kal több Ca felvételét tükrözi, mint a kedvező évben ugyanezen fajtánál csernozjom talajon kapott és a hazai szaktanácsadásnak ajánlott irányszámok. Az extrém körülmények között, kis terméssel nyert, luxusfelvételt tükröző fajlagos értékek nem adhatnak azonban útmutatást a tervezett termés elemigényeinek számításához.

Restricted access

Közismert, hogy a tápanyag-gazdálkodásban a foszfor problematikája kiemelt szerepet játszik, mivel a foszfor tápanyagellátás nem csupán a talaj növények szá-mára felvehető P-tartalmát növelheti, hanem egy kritikus koncentráció fölött környezeti kockázattal járhat. A hatékonyságot a környezetkímélő tápanyag-gazdálkodásban növelni kell, a műtrágya hatóanyag érvényesülés javításán és a környezet terhelését okozó veszteségek csökkentésén keresztül. A talajok foszfordinamikájának számszerűsítése ebben kulcsszerepet tölt be.

Kísérletsorozatunkban tenyészedény- és inkubációs kísérleteket végeztünk tartamkísérletek talajaival, tanulmányoztuk a különböző talajtípusok foszfordinamikájának mennyiségi viszonyait, az egyes talajtípusok foszfor retencióját és szolgáltató képességét. Célunk volt a műtrágyával kijuttatott foszfor utóhatásának, valamint az oldhatósági viszonyok megváltozásának tanulmányozása is. Dolgozatunkban kísér-letsorozatunk azon részének eredményeiről számolunk be, amelyet Keszthelyen, Ramannféle barna erdőtalajon (homokos vályog) és Szentgyörgyvölgyön, pszeudogleyes barna erdőtalajon (agyagos vályog) folytatott foszfortrágyázási tartamkísérletek talajaival végeztünk. A 10 évig (1963–73 között) intenzív, növekvő adagú feltöltő foszfortrágyázás eredményeként a talajokban három növekvő foszfor ellátottsági szint alakult ki. A talajmintavétel a 10 évig folytatott trágyázás beszüntetése után 30 év elteltével történt.

Megállapítottuk, hogy a foszfor utóhatása még 30 év elteltével is érvényesült, amely a vízoldható-, AL- és Olsen-P tartalomban is megmutatkozott. Inkubációs kísérleteink eredményei alapján kimutattuk, hogy a kedvező nedvességállapot a talajban alacsony hőmérsékleten elősegíti a kivonható P-tartalom rövid távú mobilizácóját, míg a magasabb hőmérséklet e formák immobilizációját fokozta.

Restricted access

Löszön képződött vályog mechanikai összetételű karbonátos csernozjom talajon, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén szabadföldi kisparcellás mikroelem-terhelési kísérletet állítottunk be 1991 tavaszán. A termőhely talajának szántott rétege mintegy 5% CaCO 3 -ot és 3% humuszt tartalmazott, oldható tápelemekkel való ellátottsága az alábbi volt: Ca és Mn igen jó, Mg és Cu kielégítő, N és K közepes, P és Zn gyenge. A talajvíz 15 m mélyen helyezkedik el, a terület vízmérlege negatív, aszályra hajló. A 13 vizsgált mikroelem sóit 4-4 szinten alkalmaztuk 1991 tavaszán, a kukorica vetése előtt. A 13×4 = 52 kezelést 2 ismétlésben állítottuk be összesen 104 parcellán split-plot elrendezésben. A kísérlet terhelési szintjei 0, 90, 270, ill. 810 kg/ha mennyiséget jelentettek elemenként AlCl 3 , As 2 O 3 /NaAsO 2 , BaCl 2 , CdSO 4 , K 2 CrO 4 , CuSO 4 , HgCl 2 , (NH 4 ) 6 Mo 7 O 24 , NiSO 4 , Pb(NO 3 ) 2 , Na 2 SeO 3 , SrSO 4 és ZnSO 4 formájában. A kísérlet 13. évében tritikálét termesztettünk. A kísérleti eredmények alapján levonható főbb tanulságok a következők: - A viszonylag száraz évben mérsékelt szem- (4-5 t/ha), ill. szalmaterméseket (5-6 t/ha) kaptunk. Fitotoxicitást, igazolható terméscsökkenést aratás idején a maximális As- és Se-terhelés okozott, melynek mértéke átlagosan 20% körül ingadozott a kontrollhoz viszonyítva. - Az As-, Cr- és Ba-koncentráció még az adott elem maximális (810 kg/ha) terhelése esetén sem érte el az 1 mg/kg értéket a tritikále szemtermésében. Viszonylag gátolt a Ni, Ba, Sr és Cu elemek beépülése is a magtermésbe. A Cd csaknem két nagyságrenddel dúsult a kadmiummal erősen szennyezett talajon és humán-, valamint állati fogyasztásra egyaránt alkalmatlan termést eredményezett. A megengedett 50 mg Zn/kg határérték feletti koncentrációt regisztráltunk a Zn-terhelés nyomán. A maximális Mo-, ill. Se-terhelés esetében a kontrollhoz viszonyítva a Mo mintegy 500-szoros, míg a Se 5000-szeres akkumulációt mutatott a szemben, toxikus növényi terméket produkálva. - A vizsgált elemek közül a Zn, Cu és Ni főként a szemben dúsult, míg az összes többi elem döntően a vegetatív melléktermésben. A szalma pl. molibdénban átlagosan 4-5-ször, stronciumban 10-szer, arzénban 20-szor és báriumban 30-szor gazdagabb volt, mint a szem. Takarmányként állati fogyasztásra alkalmatlannak minősült a szalma a Cd-, Se- és Mo-kezelések mindegyikében, valamint a maximális As-terhelés esetén. - A tritikále föld feletti (szem+szalma) termésébe maximálisan és kereken 7 g Cr, 10 g Ni, 16 g As, 48 g Cu, 60 g Cd, 154 g Ba, 283 g Sr, 492 g Zn, 1261 g Se és 1427 g Mo épült be hektáronként. A maximális 810 kg/ha talajszennyezés eltávolításához hasonló körülmények között (fitoremediáció) tehát a Mo esetében kereken 568, a Zn esetében 1646, mí_g

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon, az MTA TAKI Nagyhörcsök Kísérleti Telepén vizsgáltuk a K és B elemek közötti kölcsönhatásokat 1988-ban napraforgó jelzőnövénnyel. Az alaptrágyázás 100–100 kg N és P2O5·ha-1 volt. A K-szinteket 0, 1000 és 2000 kg·ha-1 K2O feltöltő adaggal, a B-szinteket 0, 20, 40 és 60 kg·ha-1 adaggal állítottuk be 1987 őszén, lucerna elővetemény után. A műtrágyákat Ca-ammónium-nitrát, szuperfoszfát, 60%-os KCl és 11%-os bórax formában alkalmaztuk. Főparcellaként a 3 K-szint, alparcellaként a 4 B-szint szolgált. A kísérletet 12 kezeléssel 3 ismétlésben, összesen 36 parcellával, osztott parcellás (split-plot) elrendezésben állítottuk be. A termőhely szántott rétege 5% körüli CaCO3-ot, 3% humuszt, 20–22% agyagot tartalmazott. A talaj eredetileg N, Ca, Mg és Mn elemekkel jól, káliummal közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a termőhely aszályérzékeny. A napraforgó tenyészideje alatt 290 mm csapadékot kapott (a sokéves átlaghoz közeli érték), igen száraz volt viszont a május és a július. A főbb megállapítások, eredmények: – Betakarítás idején a ha-onkénti tőszám 34 ezerről 23 ezerre csökkent igazolhatóan a B-terhelés nyomán a K-kontroll parcellákon. A tőszámcsökkenés nagyobb tányérokat, ezerkaszattömeget és tányéronkénti kaszattömeget indukálva terméskiegyenlítődést eredményezett. A káliummal feltöltött parcellákon a bór ilyen irányú negatív hatása elmaradt. A kaszat 2,1, a szár szintén 2,1, a tányér 1,3, az összes légszáraz föld feletti biomassza tömege 5,5 t·ha-1 mennyiséget tett ki. – A B-trágyázás igazolhatóan növelte a napraforgó szerveinek B-tartalmát, míg a K-trágyázás igazolhatóan vagy tendencia jelleggel mérsékelte. Az aratáskori tányérban halmozódott fel a legtöbb bór (69 mg·kg-1 átlagos koncentrációban), mely a szár és a kaszat átlagos B-készletét mintegy 3-szorosan múlta felül. A K-trágyázással a növényben mért K-tartalom érdemben nem módosult. – A 4–6 leveles korú gyökérben főként a Na és Fe, a hajtásban a N, K, Ca és Mg, az aratáskori tányérban a B mellett a Ca és Cu, míg a kaszatban a N, P, Zn és Cu elemek dúsultak. A szár N, P, Zn és Cu elemekben szegényedett el, melyekben a generatív kaszat dúsult. – Az 1 t kaszattermés + a hozzá tartozó szár és tányér melléktermés elemtartalma közelítően 46 kg N, 40 kg K (47 kg K2O), 27 kg Ca (38 kg CaO), 7 kg P (16 kg P2O5), 7 kg Mg (11 kg MgO) mennyiséget tett ki. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a napraforgó elemigényének becslésekor a szaktanácsadásban. – A talajzsaroló, illetve trágyaigényesnek tartott napraforgó trágyaigénye drasztikusan lecsökken kombájn betakarításnál, amennyiben a K, Ca és Mg elemek döntően a táblán maradó melléktermésben találhatók és el sem kerülnek az adott tábláról.

Restricted access