Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "terápiás gyakorlat" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A magasvérnyomás-betegségben szenvedő betegek 20-25%-ánál fordul elő társbetegségként diabetes mellitus. Az együttes megjelenés a cardiovascularis kockázat jelentős növekedésével jár, így a különféle szakmai ajánlások különösen nagy figyelmet fordítanak a diabeteses betegek antihipertenzív kezelésére. A cukorbeteg esetében ajánlott <140/85 Hgmm-es vérnyomáscélérték eléréséhez általában gyógyszeres kombinációs terápia szükséges, amelynek alapját angiotenzinkonvertálóenzim-gátlónak vagy angiotenzinreceptor-blokkolónak kell képeznie. Ezeket lehet/kell kombinálni neutrális anyagcserehatással rendelkező kis dózisú, elsősorban tiazidszerű diuretikummal, kalciumcsatorna-blokkolóval, vagy tovább lehet bővíteni béta-blokkolóval, imidazolin-I1-receptor-agonistával, illetve az alfa-1-adrenoceptor-blokkolóval. A hazai gyakorlatban egyértelműen megmutatkoznak az evidenciákon alapuló ajánlások iránymutatásai, hiszen a betegek jelentősebb része kedvező anyagcserehatásokkal rendelkező angiotenzinkonvertálóenzim-gátló+indapamid, valamint angiotenzinkonvertálóenzim-gátló+kalciumcsatorna-blokkoló kombinációs terápiában részesül, azonban a diabetogén potenciállal bíró hidroklorotiazidot tartalmazó angiotenzinkonvertálóenzim-gátló, valamint angiotenzinreceptor-blokkoló fix kombinációk alkalmazása is még mindig elterjedt. Hasonlóképpen érdekes gyakorlati terápiás szokások figyelhetők meg a kevésbé differenciált béta-blokkolók alkalmazásánál, ahol a harmadik generációs carvedilol és nebivolol még mindig kisebbségben vannak. Orv. Hetil., 2014, 155(43), 1695–1700.

Open access

A szerző röviden ismerteti a Selye-féle stresszelmélet alapjait, az akut és a krónikus stressz azonos és eltérő sajátosságait. Hangsúlyozza, hogy a környezet fogalmába nemcsak a külső környezet, hanem a belső környezet (betegségállapotok) és a pszichomentális állapot is beletartozik. Ismerteti a legfontosabb epigenetikai fogalmakat: a környezet és a gének közti kölcsönhatást, a neuroendokrin rendszer szerepét, a génaktiváció, géninaktiváció mechanizmusát, a fenotípusplaszticitás, az epigenetikai reprograming fogalmát. Taglalja a betegségállapotok és a fenotípusok epigenetikai kapcsolatát, annak klinikai jelentőségét. Hangsúlyozza a pszichomentális állapot szomatikus állapotra gyakorolt befolyásoló szerepét, valamint ennek potenciális jelentőségét a klinikai gyakorlatban. Ismerteti a világméretű cardiovascularis morbiditás növekedése és a krónikus, civilizációs stressz közti összefüggést, tárgyalja a mai terápiás gyakorlat érvrendszerét és kritikáját. Megállapítja, hogy az akadémiai tudomány és a hittudomány közti ellentét feloldódik az epigenetikai ismeretek birtokában. Orv. Hetil., 2012, 153, 525–530.

Restricted access

Absztrakt:

Az évtizedek óta várt új orális antikoagulánsok (NOAC) egyre bővülő körben alkalmazott gyógyszerekké váltak a terápiában, hiszen az orális antikoagulánsként korábban egyedüliként alkalmazott kumarinszármazékokhoz képest számos klinikai indikációban a kumarinokkal azonos vagy annál jobb klinikai hatékonyságot mutatnak. Ennek következtében a direkt trombininhibitor dabigatran, majd a direkt X-es alvadási faktort gátló szerek (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) az elmúlt években a napi terápiás gyakorlat részévé váltak. Elterjedésüket nem kis részben segítette azon ajánlás, hogy nem igényelnek laboratóriumi monitorizálást, ami mind a beteg, mind a kezelőorvos számára rendkívül nagy előnyt jelent. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy a ‘one size fits all’ szemlélet erősen szimplifikált a NOAC-terápia során, és számos olyan eset van, amikor ezen gyógyszerek koncentrációjának monitorizálása elkerülhetetlen vagy erősen ajánlott. Ez az összefoglaló tanulmány a NOAC-kezelés laboratóriumi vonzatait tárgyalja, kiemelten a hemosztázis alap- és speciális tesztjeire való hatásukat, valamint a korrekt NOAC-koncentráció meghatározására szolgáló laboratóriumi módszereket. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1930–1945.

Restricted access
European Journal of Mental Health
Authors: Béla Buda, Teodóra Tomcsányi, János Harmatta, Roger Csáky-Pallavicini, and Gábor Paneth

This study provides an overview of how psychotherapy’s Hungarian representatives tried to safeguard and transmit psychotherapeutic training and practice during the time of socialist dictatorship. At first, even some Soviet ideologists had considered psychoanalysis to be compatible with Marxist ideology. However, over the course of a few years, socialist ideology exerted pressure on psychotherapy’s theory, training, and therapeutic practice. This was done initially on an ideological level, but later it increasingly resorted to physical violence as well, both there and through its export to a Hungary occupied by the Soviet army. All this was similar to its stand against the arts and literature. The first thing to appear as a result of this was a denial of the necessity of psychotherapy (stating that psychotherapy was only needed because of ‘capitalist market conditions’, with even the teaching of psychology being nearly stopped); later anyone could face serious repercussions for belonging to any school of psychotherapy, especially the analytic. It was also a part of the arsenal of those in power to put crucial centres of therapy decisively under the leadership of appropriately aligned neurophysiologists for long periods of time. The state kept these under strict control, and healing was reduced to medication procedures. The authors provide examples of the modest internal and external opportunities that nevertheless arose for prominent representatives of psychotherapy to solve these dilemmas. With the weakening of the dictatorship, the war on psychotherapy also subsided in a relative and inconsistent way. At this point, events in the politics of science were characterised by the degree of loyalty to the Soviet association, who were visibly abusing psychiatry, and the fight to preserve the relative independence of this field of science. The final part of the study touches upon one or two dilemmas of the heroic age of starting over that surfaced at the time of the political system’s change.

Restricted access