Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for :

  • "terméshozam" x
  • All content x
Clear All

Munkánk során a dísznövénytermesztésben jelentos szerepet játszó szegfu produkciós képességének változását mértük a Pseudomonas fluorescens baktériumtörzsekkel történt rizoszférakezelés hatására. Célunk volt a rizoszféra-kezelés módszertani vizsgálata is, ezen okból a beoltott növényeket különbözo módokon - steril, valamint nem steril talajban - neveltük. Az alkalmazott szegfufajták: Dianthus caryophyllus cv. Scania; cv. Lena; cv. White sim és cv. Arthur sim. Megállapítottuk, hogy a baktériumkezelés hatására a vizsgált szegfufajták virághozama mindegyik módszer esetében megnott a kontrollnövényekéhez képest. Az I. osztályú virágok hozama steril talajban történo neveléskor a kontrollnövények hozamához viszonyítva mintegy megduplázódott. A legjobb eredményt a P. fluorescens Z2, C9, L12 és L13 törzsekkel történt kezelés mutatta. Nem sterilizált talajkeverékben a White sim, aszeptikus nevelési módszer esetében az Arthur sim szegfufajta adta a legtöbb I. osztályú virágot. A hozam szerinti sorrend a fajták között normál talajkörülmények között a következonek bizonyult: White sim, Arthur sim, Lena, Scania, aszeptikus talajkeverékben pedig Arthur sim, White sim, Scania és Lena. A szegfutövek elonevelése a kertészeti gyakorlatban elfogadott módszer. Abban az esetben, ha a szaporítóanyag eloállítása során a kertészetek szelektált, a növényi növekedést, illetve egészséget biztosító baktériumtörzsekkel történo kezelést alkalmaznak, akkor lényegesen hosszabb lehet a produktív, hozamot biztosító idoszak a szegfutermesztésben.

Restricted access

A rizoszféra-kezelés olyan mikrobiológiai, talaj-biotechnológiai módszer, amely - a takarmánynövények között jelentős szerepet betöltő - kukorica termesztése során is sikerrel alkalmazható. A módszer széleskörű nagyüzemi alkalmazása nehézkes lehet, a kukoricanemesítés során történő felhasználása azonban eredményesnek ígérkezik. Szántóföldi növénytermesztés esetében a vetőmagoltás költséghatékony módszerét szükséges kidolgozni.  Megállapítást nyert, hogy a vetőmagkezelés az alkalmazott baktériumtörzsek, valamint kukorica hibrid fajták szerint eltérő módon eredményes volt. A termés mennyisége és nedvességtartalma a kezeletlen kontrollhoz képest javulást mutatott, midőn az aszeptikus körülmények között nevelt növények igazolhatóan nagyobb száraz tömegű termést adtak. A mérések eredményei mindazon-által nem minden kezelés során bizonyultak szignifikánsan eltérőnek a kontrollállományhoz képest, a nedvességtartalom csökkenése viszont jelentős szárítási költség-megtakarítást eredményezhet. A szelektált PGPR törzsekkel történő magoltás nemcsak a termés tömegének területegységre vetített növekedését jelenti, hanem - a jobb növényi “fitnesz” révén - a termesztés biztonságát is fokozza. Nagyüzemi felhasználás során ez a fajlagos változó költségek csökkenésével jár, így a vetőmag értékesítésekor jelentős árbevétel-növekedés érhető el.

Restricted access

Tanulmányunk megírásával az volt a célunk, hogy bemutassuk miként fejlődött a hazai földminősítés tudománya a 19. század végének közgazdasági alapjaira épülő és földadóztatási célokat szolgáló hozadéki (aranykoronás) földértékeléstől napjainkig.Ismertettük, hogy a ’Sigmond Elek által megfogalmazott (a dokucsajevi talajgenetikát ismerő és felhasználó) földminősítési elvektől kezdődően, Kreybig Lajos és Géczy Gábor, majd Máté Ferenc és munkatársai kutatásain keresztül, a legújabb, mért terméshozam adatsorok statisztikai elemzésén alapuló földminősítési rendszerig milyen hazai eredmények születtek a talajtermékenység vizsgálata és a földminősítés tárgykörében.A 2000-es évek elején megalkotott D-e-Meter intelligens környezeti földminősítő rendszert — a korábbi rendszerekhez hasonlóan — nemzetközi viszonylatban is az egyik legkorszerűbb értékelési módszernek lehet tekinteni. A D-e-Meter minősítés tartalmazza mindazt a koncepciót, amelyet elsőként világosan ’Sigmond fogalmazott meg, majd a talajtudósok későbbi nemzedékei többször is hangoztatottak, hogy a földminősítési eljárás kisléptékű — legalább 10.000 méretarányú — talajtérképi információkon és idősoros terméshozam adatok statisztikai elemzésén alapulva minősítse a földterületeket.

Restricted access

.) termésére csernozjom réti talajon I . – Terméshozam, fehérjetartalom és fehérjetermés. Növénytermelés . 65 . 4 . 31 – 50 . KSH 2015. https://www.ksh.hu (STADAT

Restricted access

Összefoglalás

Szeged-Öthalmon mélyben sós réti csernozjom talajon 4 tenyészidőszakban (2003/2004, 2004/2005, 2005/2006, 2006/2007) 4 őszi búzafajtával (GK Garaboly, GK Kalász, GK Petur, GK Holló) 2 csíraszám- (300 csíra/m2, 500 csíra/m2) és 2 vetésidő-kezelést (október közepe, november eleje) végeztünk. A terméselemzéshez szükséges minták szedését a parcellák aratása előtt, a növények teljes érésének időszakában végeztük. A növények fejlődésének grafikus ábrázolását Sváb-féle kumulatív terméselemzés segítségével értékeltük.

A terméshozam több terméskomponensből tevődik össze, amelyek együttesen határozzák meg a termés nagyságát. Az egyes ökológiai és termesztéstechnikai tényezők, mint a vetéssűrűség, vetésidő és évjárat lényegesen befolyásolja az őszi búza fejlődését, így az egyes fejlődési fázisok végtermékeit, a terméskomponenseket is. Ezért a terméselemek vizsgálatával sokszor hatékonyabban lehet következtetni az egyes termesztési tényezők hatására, illetve azok esetleges változtatására, mintha csupán a terméshozamot elemeznénk.

Megállapítható, hogy a vetőmagmennyiség csökkentése október közepi vetésnél kisebb kockázatú, mint a november eleji vetésnél. A fajták jól elkülöníthető fejlődési jellemzőkkel rendelkeznek, viszont a genotípusok vizsgált terméselemeit a termesztési és környezeti körülmények (csíraszám, vetésidő és évjárat) jelentősen módosítják.

Restricted access

Kísérletünk során üvegházi körülmények között szójanövényeket neveltünk agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Három különböző fejlődési stádiumban vizsgáltuk a N-, P- és K-koncentrációk, -arányok és a hajtásban akkumulált abszolút tápelemmennyiségek alakulását lépcsőzetesen növekvő adagú kezeléskombinációk hatására. A N-, P- és -koncentrációk, -arányok, valamint a hajtásban akkumulált tápelem-mennyiségek azt mutatták, hogy a kísérleti szójanövények a kijuttatott műtrágya-hatóanyag mennyiségek arányában vették fel a tápelemeket. Jól nyomon követhető volt a N-P antagonizmus, valamint a K-P szinergizmus tápelemfelvételt módosító hatása. A trágyázatlan kontrollhoz viszonyítva a kezelések hatására szinte kivétel nélkül statisztikailag igazolható változást tapasztaltunk mind a tápelem-koncentrációkat és -arányokat, mind a tápelemek hajtásban akkumulált mennyiségét tekintve. A szójahajtás N-koncentrációja 148-457, P-koncentrációja 102-248, K-koncent-rációja akár 269%-kal nőtt a kontrollhoz képest. A N/P arány átlagosan 157%-kal nőtt, a N/K arány 152%-os átlagos növekedést mutatott, míg a K/P arány változása -44 és +54% között alakult. A hajtásban akkumulált tápelemek változása volt a legkifejezettebb, 14-840%-os növekedést tapasztaltunk fejlődési stádiumtól és kezeléstől függően. A tápelem-ellátottságot jelző paraméterek jelentős változásokat mutattak a vegetációs periódus során. Virágzás kezdetétől hüvelytelítődés kezdetére a tápelem-koncentrációk 0,5-46%-kal csökkentek. Ettől számítva teljes érésig a N- és P-koncentráció 5-60%-kal esett vissza, míg a K-koncentráció 1-25%-kal csökkent, ill. emelkedett. Hüvelytelítődésig a N/P és N/K arányokban 108-164%-os növekedés, a K/P arányokban 8-29%-os csökkenés következett be. Teljes érésre a N/K arány, valamint a kisebb adagú kezeléseknél kapott N/P arány 3-65%-kal csökkent, a K/P arány és a nagyobb adagú kezelések N/P aránya 4-108%-kal nőtt. A hajtásban akkumulált N- és P-mennyiség akár 83%-kal nőtt az első időszakban, a kálium abszolút mennyisége kezeléstől függően nőtt, ill. csökkent. A vegetációs időszak végére mindhárom vizsgált tápelem hajtásban akkumulált mennyisége csökkent 45-83%-kal. A növényi tápelem-koncentrációk és a hajtásban mért abszolút N-, P- és K-mennyiségek csökkenése a tenyészidő folyamán feltételezhetően a termésbe történő tápelem-transzporttal magyarázható. A hajtás, valamint a teljes föld feletti rész szárazanyag-tartalma és a terméshozam alakulásából arra következtettünk, hogy a szója számára a N 0,5 P 0,5 K 0,5 - és a N 1 P 0,5 K 1 -kezelések a legkedvezőbbek a műtrágyázási költség szempontjából. Szabadföldi kísérletek eredményeiből megállapítható lesz, hogy a szója számára indokolt lehet-e a kijuttatott műtrágya-hatóanyag mennyiségek csökkentése. Kísérletün_k

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Péter Ragályi, Botond Bernhardt, Márk Rékási, Eszter Draskovits, Sándor Molnár, Mónika Molnár, József Kutasi, and Nikolett Uzinger

Összefoglalás

Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetének kísérleti állomásain nyírlugosi savanyú és őrbottyáni karbonátos homoktalajon szabadföldi kísérletben vizsgáltuk bioszén, bioszénre oltott és bioszénhez kevert saját hordozóján lévő baktérium oltóanyagos kezelés, valamint önmagában alkalmazott oltóanyag hatását kukorica elemösszetételére és elemfelvételére. A 4 kezelés 4 szinttel lett beállítva: 0, 3, 15 és 30 t ha-1 bioszén, valamint kombinációnként változóan 0-tól 2,1x1011–1x1013 CFU ha-1 oltóanyaggal. A kísérlet 4 ismétléssel 64 parcellát eredményezett mindkét helyen ismétlésenként véletlen blokk elrendezésben. A 20 m2-es (4x5 m) parcellák szélén körben 1 m szegélyt hagytunk, így a nettó parcella 6 m2 (2x3 m) területű volt. A műtrágyázás az ajánlott NPK ásványi műtrágya dózisának felével történt. A vegetációs időszak csapadékellátottsága messze elmaradt az 50-éves átlagtól és a kukorica tesztnövény optimális vízellátottságától, így a terméshozamok is alacsonyak maradtak, különösen a nyírlugosi talajon.

A növényminták vizsgálatokhoz való előkészítését, valamint elemösszetételét a hatályos Magyar Szabványok alapján határoztuk meg.

A növényi N és Mg koncentrációkban a kezelések nem okoztak változást. Az emelkedő bioszenes kezelések hatására a foszfortartalom a savanyú talajon enyhén nőtt a kukorica földfeletti részeiben, míg a karbonátoson alapvetően csökkent a szár+levélben, mely a bioszén+oltóanyag kezelésben szignifikáns volt. A K-tartalom látványosan, a nyírlugosi talajon átlagosan 61%-kal, az őrbottyánin 87%-kal nőtt a szár+levélben a legmagasabb dózisú bioszenes kezelések hatására. A növényi Ca-tartalom az őrbottyáni talajon eleve magasabb volt, ami a bioszenes kezelések hatására enyhén csökkent, a nyírlugosin viszont nőtt. A Zn-tartalom a szár+levélben mindkét termőhelyen csökkent az emelkedő bioszenes kezelések hatására. Az önmagában alkalmazott oltóanyag emelkedő adagjai nem okoztak változást a növényi összetételben.

A bioszenes kezelési dózisokkal többnyire emelkedő terméshozam miatt az elemhozamban markánsabb különbségek adódtak. A nyírlugosi talajon a kontrollhoz képesti növekmény a legmagasabb bioszenes kezelési szinteken N és K felvétel esetében 2-szerest meghaladó, a P, Ca és Mg felvételnél átlagosan sorrendben 67%, 73% és 57% a szár+levélben, a szemben pedig 2-3-szoros. Ez utóbbi a Zn hozamára is igaz volt, míg a szár+levélben csak enyhe növekedést mutatott. Az őrbottyáni talajon a szár+levélben 40% körüli N növekményt mértünk, a P, K, Ca felvételben elsősorban a szem esetében enyhe csökkenést tapasztaltunk, míg a Mg és Zn esetében gyakorlatilag nem volt hatása a bioszenet tartalamzó kezeléseknek.

A bioszénnel együtt alkalmazott oltóanyag egyes esetekben a legmagasabb növényi N, P és K felvételt eredményezte, így a két anyag kölcsönös pozitív hatása feltételezhető. Az önmagában alkalmazott oltóanyag szintén segítette a N felvételét.

Open access

. ) termésére csernozjom réti talajon I. – Terméshozam, fehérjetartalom és fehérjetermés . Növénytermelés . 65 . 4 . 31 - 50 . Izsáki Z

Restricted access

Összefoglalás

Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Látóképi Kísérleti Telepén, középkötött mészlepedékes csernozjom talajon, két eltérő évjáratban – aszályos (2007) és kedvező vízellátottságú (2008) években – korai, optimális és késői vetésidőben beállított kísérletben vizsgáltuk a kukorica terméshozamát, fehérje- és keményítőtartalmát. A kísérleti terület talajának pH értéke 6,6, Arany-féle kötöttsége 37. A talaj nitrogén és kálium ellátottsága jó, P-ellátottsága közepes. Az alapadatokhoz feno-, illetve fitometriai megfigyelések, talajtani vizsgálatok kapcsolódnak. A termés, fehérje- és keményítőtartalom adatok a tenyészidőcsoportban köztermesztésben szereplő 24 hibrid eredményei. A kiértékelést az SPSS for Windows 13.0 statisztikai programcsomaggal végeztük. A vetésidőnek mindkét évben jelentős, eltérő mértékű hatása volt a termésre. A tényezők (vetésidő, hibrid) közül 2007. évben a vetés idejének hatása volt a legjelentősebb, míg 2008. évben a hibrid hatása felülmúlta a vetésidő hatását. A száraz, aszályos évjáratban (2007. év) a termés az optimális vetésidőben volt szignifikánsan a legnagyobb (6,111 t/ha). A kedvező vízellátottságú évjáratban (2008. év) a korai vetéssel értük el a nagyobb terméseredményt (8,910 t/ha), az eltérő vetésidőpontok terméseredményei között azonban nem volt szignifikáns különbség. A hosszabb tenyészidejű hibridek szemtermése – mindkét évben – szignifikánsan nagyobb (P < 0,05) volt, mint a rövidebb tenyészidejűeké. Aszályos évjáratban (2007. év) a legnagyobb szemtermése a középérésű (FAO 400) (6,596 t/ha), míg a kedvező vízellátottságú évjáratban (2008. év) a késői (FAO 500) érésű hibrideknek (9,864 t/ha) volt. A kedvező évjáratban (2008) a nagy termésekben alacsonyabb fehérjetartalmat mértünk, mint a vízhiányos kisebb termésekben, 2007 évben. A kukoricaszem fehérjetartalma 2007 évben a késői vetésidőben (11,9 g × 100 g–1 sza.) volt a legnagyobb. A vetésidő 2008-ban szignifikánsan nem befolyásolta a fehérjetartalmat. Az igen korai (FAO 200) csoportba tartozó hibridek fehérjetartalma minden vetésidőben és mind két évben (P < 0,001) szignifikánsan nagyobb volt, mint a korai (FAO 300), középérésű (FAO 400) és késői (FAO 500) hibrideké. A fehérjetartalomban a legnagyobb különbség az aszályos évjáratban (2007) a korai és a késői vetésidő között volt. A jó vízellátottságú évjáratban (2008) a vetésidők hatására egyik FAO csoport fehérjetartalma sem változott szignifikánsan. A terméshozam és a fehérjetartalom között negatív összefüggés igazolódott, a nagy terméshozamú évben (2008) a fehérjetartalom kisebb, mint a gyengébb termésű évben (2007). A vetésidő mindkét évben szignifikánsan befolyásolta a kukoricaszem keményítőtartalmát (P < 0,001). Mind az aszályos mind a kedvező évjáratban a hibridek keményítőtartalma között (2007-ben P < 0,001, 2008-ban P < 0,05) jelentős különbség mutatkozott. 2007 évben a vetésidő × hibrid kölcsönhatás szignifikáns és a keményítőtartalom is magasabb volt. A száraz (2007) évben nagyobb keményítőtartalmat mértünk, mint a jó vízellátottságú (2008) évben. Ugyanakkor mindkét évben a késői vetésidőben mértük a legnagyobb keményítőtartalmat (74,4 g × 100 g–1 sza., 72,1 g × 100 g–1 sza.). A késői tenyészidejű (FAO 500) hibridek keményítőtartalma szignifikánsan nagyobb volt (P < 0,05), mint a rövidebb tenyészidejűeké. A felhasználás szempontjából fontos beltartalmi értékek csak kiváló genetikai háttérrel és termesztéstechnológiával (vetésidő) valósulhatnak meg.

Restricted access