Search Results

You are looking at 1 - 10 of 49 items for :

  • "testtömegindex" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Julianna Bircher, Eszter Kótyuk, Renáta Cserjési, Andrea Vereczkei, Zsolt Rónai, Mária Sasvári-Székely, Anna Székely and Géza Nagy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Szakirodalmi eredmények alapján a kórosan sovány és az elhízott személyek gyengébben teljesítenek végrehajtó funkciókat mérő feladatokban, mint a normál súlyúak. Ismert továbbá, hogy a jutalmazó rendszerben kulcsfontosságú dopaminerg rendszer működésének fontos szerepe lehet a testsúlyszabályozásban és a táplálékfelvételben. A jelen vizsgálat célja az volt, hogy az egészséges spektrumon belül megvizsgáljuk a testtömegindex, egy kandidáns dopaminerg génvariáns és a végrehajtó funkciókat mérő Stroop-feladatban elért teljesítmény összefüggéseit, és mindezek alapján pszichogenetikai következtetéseket vonjunk le. Módszer: Kutatásunkban 152, cukorbetegségben vagy pszichiátriai zavarban nem szenvedő személy vett részt. DNS-izolálás céljából nem invazív mintavételt alkalmaztunk, a résztvevőktől demográfiai, testsúly- és testmagasságadatokat gyűjtöttünk, valamint megoldottak egy számítógépes Stroop-feladatot. 11 fő az alultáplált (átlag-testtömegindex: 17,9 kg/m2), 98 fő a normál súlyú (átlag-testtömegindex: 21,8 kg/m2), 43 fő a túlsúlyos (átlag-testtömegindex: 28,9 kg/m2) testtömegindex-kategóriába került. A testtömegindex és a genotípusok alapján csoportosított személyek átlagos teljesítményét összehasonlítva kerestünk pszichogenetikai összefüggéseket. Eredmények: A testtömegindex és a Stroop-feladat próbáinak típusa szignifikáns interakciót mutatott a hibaszámra (p = 0,045): az inkongruens próbákban a normál-testtömegindexet mutató személyek szignifikánsan kevesebbet hibáztak, mint az alultápláltak vagy a túlsúlyosak. A 7-es allélt hordozók tendenciaszinten többet hibáztak, mint a 7-es allélt nem hordozók. Míg a normál-BMI-kategóriába tartozó személyek genotípusuktól függetlenül hasonlóan alacsony szinten hibáztak, a szélsőséges súlycsoportokba tartozó személyek közül a 7-es alléllal rendelkezők többet hibáztak, mint azok, akik nem hordozták ezt a variánst. Következtetés: A válaszgátlást igénylő feladatok nehezebbek azok számára, akik az átlagostól eltérő testtömegindexet mutatnak. Ez összefüggésben lehet azzal, ahogyan a táplálkozással kapcsolatos jelzőingerekre reagálnak. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1554–1562.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Guseo and Annamária Hertelendi

Bevezetés: Az egészségügy veszélyes üzem, a benne dolgozók számára is. A rosszabb egészségi állapotot számos részvizsgálat állapította meg anélkül, hogy feltárták volna a hátterét. Célkitűzés: A szerzők helyzetképet kívánnak adni az egészségügyben dolgozók egészségi állapotáról és megpróbálják az ide vezető okokat kideríteni. Módszer: 2004-ben 276, ágy mellett dolgozó nővér, majd 2009-ben 1250 kórházi dolgozó adatait dolgozták fel. A székesfehérvári Szent György Egyetemi Oktató Kórházban 1979–2010 között osztályvezető főorvosi feladatokat ellátó kollégák sorsát is követték és hasonlították össze egy negyedakkora budapesti kórház osztályvezető főorvosainak sorsával. Eredmények: A betegágy mellett dolgozó nővérek többsége 30–35 éves korára elérte a testtömegindex tartományának felső határát (7 évvel korábban, mint az átlaglakosság), ami a kor előrehaladtával tovább emelkedett, az országos átlag fölé. A kórházi dolgozók körében a testtömegindex-érték emelkedésével a krónikus betegségek száma is jelentősen növekedett; vezető helyen a magas vérnyomás, allergia, pajzsmirigy- és mozgásszervi betegségek mellett a cukorbetegség, fekélybetegség, daganatok és depresszió álltak. Az osztályvezető főorvosoknál az elhalálozást és annak okát követték. A halálokok között Magyarországon a rákhalálozás 2011-ben 25,4% volt, míg a vizsgált időszak alatt a székesfehérvári kórházban a főorvosok 77%-a, a budapesti kórházban pedig a főorvosok 82%-a hunyt el rákbetegségben. Következtetések: A rosszabb egészségi állapot hátterében a pszicho-neuro-immunológiai kutatások eredményei alapján a feldolgozatlan sorozatos stresszhelyzetek, az éjszakai műszak, az állandó készenlét okozta immunelnyomás tehetők felelőssé. A megoldás a prevenció lenne, ennek része a stresszkontroll oktatása lehet. Orv. Hetil., 2014, 155(52), 2082–2092.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az időskori elhízás vagy alultápláltság megelőzésének leghatékonyabb módja a testösszetétel követése. Célkitűzés: Tanulmányunk célja az idősek otthonában lakók tápláltsági állapotának felmérése, a vércukorszint és az artériás vérnyomás meghatározása. Módszer: 2017 novemberében harminchat 60 évnél idősebb lakost vontunk be a vizsgálatba. A testösszetétel meghatározását bioimpedancián alapuló ’InBody230’ mérleggel végeztük. Az éhgyomri vércukorszintet digitális vércukormérővel, az artériás vérnyomást pedig felkaros digitális vérnyomásmérővel határoztuk meg. Eredmények: A résztvevők 36,1%-a kívánatos túlsúlyú (testtömegindex [BMI] 25–29,9 kg/m2) és 36,1%-a elhízott (BMI≥30,0 kg/m2). Főleg 75–84 éves korban jellemző az elhízás (50%). A vizsgált személyek 44%-ának nem megfelelő a glikémiás válasza, az átlag éhgyomri vércukorszint 7,27 ± 2,03 mmol/l. Az artériás vérnyomás átlagértéke 143,6/79,5 mmHg. A vizsgált idősek közel 60%-a hypertoniás. Következtetések: Az idősotthon lakóinak több mint harmadánál állapítottunk meg elhízást, és 70%-uk esetében magas a szív-ér rendszeri komorbiditás lehetősége. Eszerint az idősotthonokban nagyobb figyelmet kell szentelni az étkezés mennyiségére és minőségére a komplikációk elkerülése érdekében. Orv Hetil. 2019; 160(9): 349–358.

Restricted access

A plazmában keringő szabad DNS minőségi és mennyiségi vizsgálata mint a praenatalis diagnosztika lehetséges eszköze egy évtizedes múltra tekint vissza. Az általunk végzett vizsgálat célja az összes szabad DNS, valamint szabad magzati DNS mennyiségének vizsgálata volt szövődménymentes, illetve praeeclampsiával szövődött terhességek esetén. Módszerek: A vizsgálatot retrospektív módon végeztük. Klinikánkon megjelent és kezelés alatt álló 67 praeeclampsiával szövődött, illetve 70 szövődménymentes terhességet viselő várandós nőtől gyűjtöttünk vérplazmát. A keringő összes szabad DNS és szabad magzati DNS meghatározását valós idejű polimeráz láncreakcióval (real-time PCR) végeztük. Eredmények: A plazma szabad DNS, valamint a szabad magzati DNS mennyisége egyaránt szignifikánsan magasabb volt praeeclampsiás terhesek esetében (medián: 0,0114 vs. 0,0325 és 0,001 E-3 vs. 0,086 E-3 ng/μl; P < 0,001). Az összes szabad DNS, valamint a szabad magzati DNS mennyisége között, illetve a testtömegindex között nem találtunk szignifikáns összefüggést. Következtetés: A praeeclampsia hátterében feltételezett kórfolyamatok, a placentáció zavara, endothel- és hepatocellularis károsodás nagy valószínűséggel egyaránt befolyásolja az összes szabad DNS mennyiségének emelkedését. A szabad magzati DNS mennyiségének emelkedése a trophoblastinvázió zavarának mutatójaként lehetséges markerként jön szóba a praeeclampsia korai diagnosztizálásában.

Open access

Több mint két évtizede bizonyított, hogy a gonadotropin releasing analóg terápia az egyedüli választandó kezelés idiopathiás centrális korai pubertásban. Sok tekintetben felmerült és vitatott a gonadotropin releasing analóg terápia végleges hatása a magasságnyerésre, súlygyarapodásra, a csontásványianyag-sűrűségre és a petefészek-funkcióra. Cél: A szerzők célja, hogy felmérjék idiopathiás centrális pubertas praecoxos leányokban a gonadotropin releasing hormon analóg kezelés hosszú távú hatását a végmagasságra, a testtömegre, a csontásványianyag-denzitásra és a petefészek működésére. Módszerek: Idiopathiás pubertas praecox miatt gonadotropin releasing hormon analóggal kezelt 15 leánynál elemezték a végmagasság elérése után a terápia nélkül becsült végmagasságot, a célmagasságot és a terápiával elért magasságnyerést. A leányok életkora a kezelés elkezdésekor: 7,0±0,8 év (átlag±SD), a kezelés befejezésekor 12±0,8 év volt. A gonadotropin releasing hormon analóg kezelés időtartama 4,48±0,8 év volt. A végmagasság elérésekor a betegek életkora 18,2±2,0 év és magasságuk 160,4±7,1 cm volt. A végmagasság elérésekor a szerzők értékelték a csontásványianyag-denzitás Z-score-értékeit, a csontanyagcsere-markerek szintjét és vizsgálták a hypothalamus-hypophysis-gonád tengely működését. Az eredményeket 15 azonos praepubertaskorú, 15 pubertáskorú és 15 végmagasságot elért egészséges leány paramétereivel hasonlították össze. Eredmények: A gonadotropin releasing hormon analóg kezelésben részesült leányok többsége a szülők testmagassága alapján várható magasságot elérte vagy megközelítette, de a terápiának mérsékelt haszna volt a magasságnyerésben. Annak ellenére, hogy a kezelés alatt a betegek testsúlya emelkedett, a végmagasság elérésekor a testtömegindex SDS-értéke a kontrollcsoporthoz hasonlítva nem mutatott szignifikáns eltérést. A csontásványianyag-denzitás a végmagasság elérésekor csökkent a kontrollokéhoz képest (2–4 lumbális csigolya Z-score –0,27±1,2 vs. 0,5±0,7, p = 0,0377), amely a kezelés előtt is fennálló túlsúllyal, a mozgás hiányával és elégtelen kalciumfelvétellel magyarázható. A menarche a kezelés után 12±4,6 hónappal jelentkezett. Következtetés: A gonadotropin releasing hormon analóg terápiának mérsékelt jótékony hatása van a végmagasságnyerésre. Nincs káros hatása a testtömegindexre, a csontsűrűségre és a petefészek-funkcióra. Mellékhatások nem számottevőek és elfogadhatóak. Orv. Hetil., 2012, 153, 418–424.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Magda Antal, Andrea Regöly-Mérei, Katalin Nagy, Lajos Biró, Szabolcs Péter, Györgyi Arató, Csaba Szabó, Natália Lásztity and Éva Martos

Az elhízás mértékének megállapítására nincs egységesen elfogadott mérőmódszer. Célkitűzés annak megállapítása, hogy milyen összefüggés van a testtömegindex, a testzsírszázalék és a haskörfogat alapján felállított kategóriák és az inzulinrezisztencia, a szérumleptin és -rezisztin koncentrációja között. Módszerek: A vizsgálatot 101 fiú és 115 lány részvételével végezték el. Mérték a testmagasságot, a testtömeget, a haskörfogatot, a testösszetételt pedig InBody3 bioimpedancia-készülékkel határozták meg. A testtömegindexet és a testzsírszázalékot a készülék számította ki. A szérumban a glükózinzulin-, a leptin- és a rezisztintartalom került meghatározásra. Az inzulinrezisztencia mértékét a HOMA IR modellel becsülték meg. Eredmények: A testzsírszázalék, a szérumleptin és -rezisztin koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt a lányok, mint a fiúk esetében. A testtömegindex, a testzsírszázalék és a haskörfogat növekedésével összhangban szignifikánsan nőtt mind a HOMA IR -érték, mind a szérumleptin koncentrációja. A túlsúlyos fiúk – akik, a testzsírszázalék alapján elhízottaknak bizonyultak – szérumleptin-koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt, mint nem elhízott társaiké. Következtetés: Mind az epidemiológiai vizsgálatokban, mind a táplálkozási intervenciókban szükséges lenne a testösszetétel meghatározása a szervezetben lezajló biokémiai változások nyomon követése érdekében.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márk Juhász, Dorottya Kocsis, Tamás Zágoni, Pál Miheller, László Herszényi and Zsolt Tulassay

A coeliakia (lisztérzékenység, gluténszenzitív enteropathia, sprue) a vékonybél krónikus, malabszorpcióhoz vezető betegsége. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikán gondozott felnőttkorú coeliakiás betegek dokumentációjának retrospektív feldolgozása. Betegek, módszerek: Az elmúlt 11 évben (1999–2010) a klinikán gondozott összesen 132 coeliakiás beteg (107 nő, 25 férfi; átlagéletkor 37 év, medián 35 év, range: 19–78 év) dokumentációját dolgozták fel. A centrumban jelentkező coeliakiagyanús betegeknél rutinszerűen az alábbi kivizsgálást végezték el: duodenumból sorozatbiopszia, szöveti transzglutamináz- vagy endomysiumellenes antitest metodikával végzett szerológia, testtömegindex-számítás, oszteodenzitometria, illetve a társuló betegségek feltérképezése és családszűrés. Eredmények: Szövettani eredmény 101 esetben volt elérhető, amelyek megoszlása a Marsh-klasszifikáció alapján: negatív 9%, M3a 27%, M3b 18%, M3c 46%. A rendelkezésünkre álló 117 szerológiai eredmény közül 93/117 (79%) mutatott szeropozitivitást. A testtömegindex 95 betegnél volt számítható; a férfiaknál az átlag 22,4 kg/m² (tartomány: 17–30,3 kg/m²), nőknél az átlag 20,7 kg/m² (tartomány: 15,2–30,4 kg/m²) volt. Oszteodenzitometria 90 betegnél történt: 45 (50%) normális, 31 (34%) osteopenia, 15 (26%) osteoporosis eredmény igazolódott. Negyvenöt coeliakiás betegnél (hat férfi, 39 nő; 34%) állt fenn coeliakiához társult betegség, ezek: 15 dermatitis herpetiformis Duhring, 15 pajzsmirigy-érintettség (öt hypo- és 10 hyperthyreosis), hat Crohn-beteg, három szelektív IgA-hiány, két endometriosis, egy szisztémás lupus erythematosus, egy myasthenia gravis és egy 1-es típusú cukorbetegség. Családszűrésre 64/132 (48%) index coeliakiás beteg hozta el összesen 133 elsőfokú rokonát, akik közül 26 elsőfokú rokonnál (19,5%) igazolódott coeliakia. Következtetések: A betegek életkori megoszlása is bizonyítja, hogy a coeliakia bármely életkorban jelentkezhet. A szerzők centrumában is jelentős a női dominancia. A szövettani eredmények a diagnózis felállításakor rendszerint súlyos boholyatrófiát mutattak. A szerológiai vizsgálatok, együtt a szövettani eredményekkel, nélkülözhetetlenek a diagnózis felállításához, továbbá alkalmasak a diéta monitorizálására és a családszűrések kivitelezésére. A testtömegindex-eredmények jól tükrözik, hogy a felnőttkori coeliakiások többnyire nem alultápláltak. A családszűrés során észlelt közel 20%-os prevalencia kiválóan demonstrálja a szűrés feltétlen szükségességét. Orv. Hetil., 2012, 153, 776–785.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Alíz Erdélyi-Sipos, Krisztina Badacsonyiné Kassai, Jolán Kubányi, Zsuzsanna Szűcs, Lajos Biró and L. Bence Raposa

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt időszakban megjelent kutatási eredmények alátámasztják azt a feltételezést, hogy a felnőttkori krónikus betegségek kialakulását jelentősen befolyásolja a méhen belüli tápanyag-ellátottság és a kisdedkorban folytatott táplálás és táplálkozás. Célkitűzés: A vizsgálat célja a hazai 0–3 éves csecsemők, kisdedek táplálkozási szokásainak felmérése, illetve a csecsemő- és kisdedkorú gyermekek táplálkozását a leginkább jellemző problémák feltárása, a táplálási/táplálkozási ajánlások módosításához, korszerűsítéséhez szükséges adatok megismerése, szolgáltatása volt. Módszer: A vizsgálat a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének szakmai koordinálásával, iparági kutatás keretében valósult meg 2015. június és augusztus között, Budapest, Debrecen, Győr, Szeged és Pécs városainak 0–3 éves populációja körében. A felmérés antropometriai mérésekkel és validált háromnapos táplálkozási naplóval történt. Eredmények: A 4–12 hónapos (n = 220) csecsemők 18,6%-a 10 percentilis alatti értékkel rendelkezett, 10% 85–97 percentilis közé esett, míg 3% meghaladta a 97 percentilist. A 12–24 hónapos (n = 227) gyermekek 15%-a 10 percentilis alatti testtömegindexszel (BMI) rendelkezett (sovány), 14% BMI-je 85–97 percentilis közé esett (túlsúlyos), és 2,6% a 97 percentilist meghaladó BMI-vel rendelkezett (elhízott). A 25–36 hónapos gyermekek (n = 184) 70%-ának normál-BMI-je volt, 4%-uk túlsúlyos, 2%-uk elhízott, 24%-uk sovány volt. Míg a hazai referenciaérték alapján a felmérésben részt vevő 4–12 hónapos gyerekek 10,9%-a, az 1–2 évesek 20%-a, a 2–3 évesek 47%-a a magas fehérjebeviteli tartományba esett, addig a 2013-ban kiadott EFSA- (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) ajánlás referenciaértékeihez viszonyítva viszont a vizsgált gyerekek 100%-a a magas fehérjebeviteli csoportba tartozik minden korcsoportban. Következtetés: Bár a makro- és mikronutrienseknek a WHO/FAO/UNU által 2007-ben megadott beviteli értékein alapuló, 2013-as EFSA-ajánlás meghatározza az ajánlott beviteli mennyiségeket, a mintában felmért eredmények annak teljes körű megbízhatóságát nem támasztották alá. Orv Hetil. 2019; 160(50): 1990–1998.

Open access

Az elhízás korunk egyik legjelentősebb népegészségügyi problémája, mégis mérésen alapuló, reprezentatív adat a hazai előfordulásról csak a nyolcvanas évek végéről érhető el. Célkitűzés és módszer: Az Országos Táplálkozás- és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009 – kapcsolódva az Európai Lakossági Egészségfelméréshez – a felnőtt lakosság életkor és nem szerinti országos reprezentatív mintáján, nemzetközi protokoll alapján végzett antropometriai mérésekkel határozta meg a túlsúly és a hasi elhízás gyakoriságát. Eredmények: A megvalósulási arány 35% volt (n = 1165). Az eredmények alapján a lakosság csaknem kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. A férfiak 26,2%-a, a nők 30,4%-a elhízott. A morbid elhízás aránya férfiaknál 3,1%, nőknél 2,6%. A hasi elhízás nőknél gyakoribb, mint férfiaknál (51,0% vs. 33,2%), és előfordulása az életkorral nő. Hatvanöt év felett a hasi elhízás a férfiak több mint 55%-át, a nők majdnem 80%-át érinti. Következtetések: Az elhízás és szövődményeiből adódó népegészségügyi probléma megoldásához a populációs szintű beavatkozásokon túl az egyén szintjén történő prevenció is nélkülözhetetlen. Orv. Hetil., 2012, 153, 1023–1030.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Magda Antal, Lajos Biró, Andrea Regöly-Mérei, Katalin Nagy, Györgyi Arató, Csaba Szabó, Éva Martos and Szabolcs Péter

Az elhízás előfordulási gyakorisága nemcsak felnőtt-, de gyermekkorban is drámaian nő. Célkitűzés: Különböző antropometriai módszerek összehasonlítása. Módszerek: A vizsgálatban 654 fiú és 584 lány (életkor: 15–19 év) adatait értékelték. Az antropometriai adatok közül a testmagasságot és a derékkörfogatot mérték, a testtömeget és a testösszetételt InBody3.0 bioimpedancia-mérővel határozták meg. A testtömegindexet és a testzsír százalékos arányát a készülék számította ki. Eredmények: A testtömegindexre vonatkozó, nemre, korra specifikus diagnosztikus kritériumok szerint sovány a fiúk 6,7%-a, túlsúlyos 15,9%-a és elhízott 4,1%-a; a lányok 7,2%-a sovány; 7,9%-a túlsúlyos és 1,9%-a elhízott. Elhízott volt a testzsírszázalék alapján a fiúk 5,1%-a, a lányok 16,2%-a, míg a derékkörfogat alapján a fiúk 10,5%-a, a lányok 7,9%-a. Elhízott volt a túlsúlyosnak ítélt fiúk 10,5%-a és a lányok 77%-a a zsírszázalék szerint, míg 38%-a, illetve 55%-a a derékkörfogat alapján. Következtetés: Az epidemiológiai vizsgálatokban az elhízottak kiszűrésére, valamint a fogyókúrás dietoterápia nyomon követésére a testösszetétel meghatározásának kiemelt jelentősége van. Mindemellett az olcsó és könnyen kivitelezhető derékkörfogat mérését minden esetben el kell elvégezni.

Restricted access