Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "therapy in practice" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Hofgárt, Csilla Vér, and László Csiba

A pitvarfibrilláció az ischaemiás stroke kockázati tényezője. A stroke-kockázat antikoagulálással csökkenthető. Ehhez rendelkezésre állnak régi és új típusú orális antikoagulánsok. Magyarországon jelenleg a régi típusú, acenocumarol hatóanyagú szerek a legelterjedtebbek. Célkitűzés: Az orális antikoagulánsok előnyei és hátrányai jól ismertek, használatukhoz rendelkezésre állnak a megfelelő protokollok. A gyakorlatban azonban gyakran találkozunk – még azokban az esetekben is, amikor indokolt lenne a használatuk – az orális antikoagulánsok mellőzésével. Módszer: Vizsgálatuk során a szerzők retrospektív módon elemezték a Debreceni Orvos- és Egészségtudományi Centrum Neurológiai Klinikáján 2009-ben akut stroke-kal kezelt betegek körében a pitvarfibrilláció gyakoriságát, valamint az antikoagulálás gyakorlatban alkalmazott és ajánlás szerinti összehasonlítását. Eredmények: 461 akut stroke-beteget kezeltek, 96 esetben volt ismert, 22 esetben a stroke kapcsán derült fény a pitvarfibrillációra. A pitvarfibrilláló betegek 50%-a nem részesült megfelelő antikoagulálásban. Akik mégis részesültek antikoagulálásban, azok INR-je az esetek 8,4%-ában volt terápiás tartományon belül. Következtetés: Az eredmények hasonlítanak más külföldi kutatók adataihoz. A rossz arány hátterében több tényező áll, ezek szerepének tisztázásához további kutatások szükségesek. Kijelenthető azonban, hogy e faktorok fejlesztésével csökkenthető a stroke incidenciája. Orv. Hetil., 2012, 153, 732–736.

Restricted access

A magasvérnyomás-betegségben szenvedő betegek 20-25%-ánál fordul elő társbetegségként diabetes mellitus. Az együttes megjelenés a cardiovascularis kockázat jelentős növekedésével jár, így a különféle szakmai ajánlások különösen nagy figyelmet fordítanak a diabeteses betegek antihipertenzív kezelésére. A cukorbeteg esetében ajánlott <140/85 Hgmm-es vérnyomáscélérték eléréséhez általában gyógyszeres kombinációs terápia szükséges, amelynek alapját angiotenzinkonvertálóenzim-gátlónak vagy angiotenzinreceptor-blokkolónak kell képeznie. Ezeket lehet/kell kombinálni neutrális anyagcserehatással rendelkező kis dózisú, elsősorban tiazidszerű diuretikummal, kalciumcsatorna-blokkolóval, vagy tovább lehet bővíteni béta-blokkolóval, imidazolin-I1-receptor-agonistával, illetve az alfa-1-adrenoceptor-blokkolóval. A hazai gyakorlatban egyértelműen megmutatkoznak az evidenciákon alapuló ajánlások iránymutatásai, hiszen a betegek jelentősebb része kedvező anyagcserehatásokkal rendelkező angiotenzinkonvertálóenzim-gátló+indapamid, valamint angiotenzinkonvertálóenzim-gátló+kalciumcsatorna-blokkoló kombinációs terápiában részesül, azonban a diabetogén potenciállal bíró hidroklorotiazidot tartalmazó angiotenzinkonvertálóenzim-gátló, valamint angiotenzinreceptor-blokkoló fix kombinációk alkalmazása is még mindig elterjedt. Hasonlóképpen érdekes gyakorlati terápiás szokások figyelhetők meg a kevésbé differenciált béta-blokkolók alkalmazásánál, ahol a harmadik generációs carvedilol és nebivolol még mindig kisebbségben vannak. Orv. Hetil., 2014, 155(43), 1695–1700.

Open access