Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for :

  • "thoracotomia" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Németh, Zsolt Szabó, Balázs Pécsy, Zsanett Virág Barta, György Lázár, László Torday, Anikó Maráz, Tamás Zombori and József Furák

Absztrakt:

Bevezetés: Retrospektív munkánkban az elmúlt 12 év alatti két, 5 éves időszakban vizsgáltuk a tüdőmetastasisok szövettan szerinti megoszlásában és a metastasectomiák típusában végbement változásokat. Célkitűzés és módszer: Az első csoportban (2006–2010) 55 beteg volt: férfi 54,5% (n = 30), nő 45,5% (n = 25), átlagos életkor 57,9 év (24–80); a második csoportban (2014–2018) 115 beteg volt: férfi 60% (n = 69), nő 40% (n = 46), átlagos életkor 62,2 év (26–82). Eredmények: Az első időszakban a rectumban 19,3%-ban (n = 11), a colonban 17,5%-ban (n = 10), a vesében 14%-ban (n = 8) volt a primer tumor, a második periódusban a colonban 23,1%-ban (n = 31), a rectumban 15,7%-ban (n = 21), a vesében 9%-ban (n = 12). A műtétek megoszlása: atípusos reszekció: 38,6% (n = 22) és 46,3% (n = 62); lobectomia 31,6% (n = 18) és 26,9% (n = 36); pulmonectomia 10,5% (n = 6) és 1,5% (n = 2); segmentectomia 7% (n = 4) és 9,7% (n = 13); bilobectomia 1,8% (n = 1) és 0,7% (n = 1) az első és a második csoportban, egyenként. Az első periódusban végzett ’video-assisted thoracic surgery’ (VATS) műtétek aránya 5,3%-ról (n = 3) a második periódusban 64,9%-ra (n = 87) növekedett. A primer tumor műtéte és a tüdőáttét eltávolítása közötti betegségmentes időszak az első csoportban átlagosan 45,2 hónap (0–144), a másodikban átlagosan 33,8 hónap (0–180) volt. Az első periódusban észlelt 39 hónapos medián túlélés a második csoportban 59 hónapra emelkedett. Az átlagos 5 éves túlélés mindkét csoportunkban 41% volt. Következtetés: Az elmúlt 12 év alatt a tüdőáttétek eltávolításán átesett betegek száma a kétszeresnél is jobban megemelkedett, és jelentősen nőtt a VATS-metastasectomia aránya (5,3% vs. 64,9%). A primer tumoros megoszlásban nem találtunk jelentős eltérést. A medián túlélés a második csoportban némileg jobbnak bizonyult. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1215–1220.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tivadar Hüttl, Imre Kassai, István Hartyánszky, László Daróczi, Orsolya Friedrich, Katalin Széphelyi and Zoltán Szabolcs

Absztrakt

Felkartörések ellátásánál használt tűződrótok dislocatióját és elvándorlását találták az első kontrollvizsgálaton mindössze 13 nappal a traumatológiai ellátást követően. Észleléskor az egyik tűződrót a lateralis mellkasfal izomzatában helyezkedett el, míg a másik, hegyével a szívcsúcs izomzatába fúródva, a szívkontrakciókkal szinkron mozgott. Eltávolításukra szívsebészeti műtőben, bal oldali anterolateralis thoracotomiából került sor.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Galajda, Géza Jakó, Ronald von Jakó and Árpád Péterffy

Cikkükben a szerzők egy olyan sebészi feltárót (ún. jakoszkóp) mutatnak be, amely hasi, urológiai, mellkasi, ér- és szívsebészeti területen egyaránt használhatónak bizonyult. Az eszköz sokoldalú használhatósága a felépítésének köszönhető, és lehetővé teszi a fenti sebészeti szakmákban a minimálisan invazív direkt feltárást. Ezzel a műszerrel a szerzők sikeresen végeztek aortaműbillentyű-beültetést jobb oldali mini-thoracotomiából, koszorúér-áthidalást mini-thoracotomiából dobogó szíven, illetőleg elektrofiziológiai beavatkozások során bal kamrai elektródaimplantációt és radiofrekvenciás pulmonalis vénaablatiót. Jelen közleményükben elsőként szeretnék közölni szívsebészetben szerzett tapasztalataikat. Az előbb említett beavatkozásoknál a jakoszkóp minimális behatolás mellett megfelelő direkt feltárást biztosított, szövődmény egyik esetben sem lépett fel.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Elemér Mohos, Éva Szabó, Judit Módi, József Beller, György Szabados and Attila Nagy

Absztrakt

A szerzők a necrotizáló pneumonia (NP) egyik súlyos szövődményének, a broncho-pleuralis fistulának (BPF) a therapiás lehetőségeit ismertetik esetük tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján. A necrotizáló pneumonia mellett kialakuló pleurális folyadék esetén hangsúlyozzák a mellűri drainage és – válogatott esetekben – a videoasszisztált thoracoscopia (VATS) fontosságát. Amennyiben BPF alakul ki és a jelentős légáteresztés miatt a beteg oxigén saturatiója nem tartható elfogadható értéken, akkor a fistula elzárását kell megkísérelni lehetőleg bronchoscopos technikát alkalmazva. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor indokolttá válhat a fistula thoracotomiából történő ellátása.

Restricted access

Absztrakt

A szerző ismerteti a három éve működő pécsi modell elveit a nemzetközi szakirodalom tükrében, a sebészet és ezen belül a mellkassebészet szerepét az áthatoló testüregi (has, mellkas) sérülések ellátásában. A mellűri drainage kiemelt szerepű úgy a terápiában, mint a sebészi döntéshozatalban, a diagnosztikában. A thoracotomia melletti döntés és elvégzése sebészi kompetencia, akárcsak a damage control. A definitív ellátás és a szövődmények kezelése általános mellkassebészt igényel. Hangsúlyozza a multidiszciplinaritást.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Szentkereszty, Adrienn Csiszkó, Miklós Boros, Lukács Veres and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

Bevezetés: A spontán pneumothorax kezelésében a mellkasdrainage mellett a videothoracoscopia jelentős szerepet játszik. Jelen közlemény célja a különböző terápiás eljárások értékelése, a korai eredmények szempontjából. Betegek és módszer: A szerzők 5 év alatt 243 beteget (184 férfi, 59 nő) 302 esetben kezeltek spontán pneumothorax miatt. A primer pneumothorax miatt kezelt 114 beteg átlagéletkora (23,1 ± 5 év) szignifikánsan alacsonyabb volt a 129 szekunder ptx (51,5 ± 15 év) miatt kezeltekénél. Partialis pneumothorax esetén observatio 24 (8%), aspiráció 6 (2%) esetben történt. A mellkas csövezését 241 (67,6%) esetben végezték. Műtéti indikáció volt a recidív, a korábbi ellenoldali, valamint a drainage hatására nem gyógyuló pneumothorax. Videothoracoscopiát 71 (23,5%), minithoracotomiát 5 (1,7%), axillaris thoracotomiát 13 (4,3%) esetben indikáltak. A műtétet 25 esetben partialis pleurectomiával, 32 esetben talcumos, 3 esetben mechanikus pleurodesisszel egészítették ki. Eredmények: A konzervatív kezelés 80%-ban, a drainage 84,7%-ban vezetett gyógyuláshoz. A 71 VATS során 8 esetben (11,3%) konvertálták a műtétet. VATS, thoracotomia és minithoracotomia után valamennyi beteg meggyógyult. A posztoperatív szövődmények aránya VATS után 6,3%, thoracotomia után 7,7% volt. Az ápolási napok száma drainage után 8,5, VATS után 9,1, thoracotomia után 11,3 nap volt. A szekunder ptx-os csoportban drainage utáni ápolási idő (9,2 vs. 7,4 nap) szignifikánsan, a halálozás (2,6 vs. 0%) nem volt szignifikánsan magasabb, mint a primer ptx-os csoportban. Következtetés: A szekunder spontán légmell az idősebb korosztályt érinti, az ápolási idő és mortalitás magasabb, mint a primer ptx miatt kezelteknél. Kezelés alapvetően a mellkasi drainage. Recidíva, a drainage eredménytelensége és ellenoldali korábbi pneumothorax esetén elsősorban VATS javasolt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Baranyai, Valéria Jósa, Ferenc Jakab and Győző János Szabó

A szerzők 29 éves, késsel hasba szúrt nőbeteg esetét ismertetik. A megkezdett sokktalanítás és tájékozódó jellegű képalkotó vizsgálatok után a hasüregben kimutatott folyadék és hypovolaemiás keringésmegingás miatt azonnali laparotomiát, gyomorvarratot és a lép eltávolítását végezték. A hasüreg átvizsgálásakor észlelték a bal rekesz centrális sérülését. A műtétet indikáló mellüregi szervsérülések kizárására, az explorativ thoracotomia elkerülésére intraoperatív szonográfiát végeztek. A transzducert és az akusztikus gélt steril plasztikzsákba helyezve, a hasüreg felől tekintették át a rekesz feletti szerveket. Az eljárással egyértelműen ki lehetett zárni a rekesz közeli intrathoracalis sérülést.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Attila Vágvölgyi, Pál Vadász, Zoltán Heiler, József Kas, Csaba Fehér, Attila Csekeő, Katalin Zsikla and Zsolt Rozgonyi

Absztrakt

Bevezetés: Az acut descendáló necrotizáló mediastinitis (DNM) súlyos, a gátorüreg gyorsan progrediáló, széteső gyulladásával járó septicus folyamat, mely megfelelő sebészi kezelés nélkül, illetve a fel nem ismert esetekben akár 80%-os halálozással jár. Beteganyag, módszer: 1999 és 2012 között az Országos Korányi Intézet és a Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Osztályán 17 beteget kezeltünk a fenti kórkép miatt. A fej-nyaki elsődleges septicus folyamat 8 esetben fogászati góc, 4 betegnél retro/parapharyngealis abscessus, 1 ismeretlen eredetű nyaki phlegmone, 2 tonsillaris tályog talaján alakult ki. 1 esetben az előzményben műtét (mediastinoscopia), 1 betegnél hasi műtét során „nehéz intubatio” (fel nem ismert tracheasérülés) szerepel. Az első feltárás 9 esetben történt nyaki, 4 esetben nyaki és thoracotomiás, 1 esetben csak thoracotomiás, 3 betegnél pedig az orofacialis régióban történő behatolásból. A folyamat kiterjedtsége sürgős CT-vizsgálattal volt megítélhető, ezt követően azonnali műtét történt. Eredmények: Négy beteg igényelt kétszeri feltárást, 5 betegnél háromszor, 3 betegnél négyszer történt exploratio. A műtétek 70%-ában kombinált, több régiót érintő feltárást végeztünk. Tapasztalataink alapján a prognózist befolyásolja az első orvosi észlelés és a sebészi beavatkozás között eltelt idő, a beteg kora és diabetes mellitus társbetegsége. Kilenc beteget vesztettünk el (53%), nyolc beteg gyógyult, tünetmentes (47%). Következtetések: A sikeres kezelés alapfeltétele a kórfolyamat időben történő felismerése, a primer ok sürgős megszüntetése, a cervicofacialis régió időben történő adekvát feltárása, debridement, nyaki és felső mediastinalis drainage. Ha a folyamat az azygos vena, illetve az aortaív szintje alá terjed, jobb oldali thoracotomiát kell végezni mediastinalis feltárással, kiterjesztett debridementtel, mellkasi szívó-öblítő drainek korrekt behelyezésével, széles spektrumú, illetve célzott antibiotikumok adásával, a septico-toxicus állapot kezelésével. Gyors és agresszív terápiával növelhető a gyógyult betegek aránya.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Lukács Veres, Regina Kiss, Miklós Boros, Attila Enyedi, István Takács, Sándor Kollár, László Damjanovich and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

A baleseti és ortopéd sebészek gyakran használnak tűződrótot a clavicula és a humerus rögzítésére. A fémanyagok mellüregbe történő elvándorlása ritkán fordul elő. Egy idős nőbeteg humeroscapularis ízületét ismételt jobb vállficama miatt 6 héttel korábban Kirschner-drótokkal tűzték meg. Kontrollröntgen során fedezték fel, hogy a tűződrótok a jobb mellüregbe vándoroltak. Videothoracoscopos úton technikailag nem lehetett őket eltávolítani, ezért jobb oldali thoracotomia történt. Pneumolysist követően a 2-es tüdősegmentumból és a kupolánál, medialisan a gerinccsatornába fúródó Kirschner-drótot távolítottak el. A posztoperatív időszakban sebészeti komplikáció nem volt. A szerzők áttekintik ennek a ritkán előforduló szövődménynek az irodalmát és felhívják a figyelmet, hogy a mellüregbe vándorolt tűződrótok eltávolítása szükséges a fenyegető súlyos szövődmények megelőzésére.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők 408 betegnél tüdőgyógyászati onkológiai indikációkban végzett PET-CT-vizsgálataik értékét elemzik. Pulmonális kerekárnyék karakterizálásának céljából 154 PET-CT-t végeztek, amelyet 59 esetben műtét követett. A módszer malignitásra vonatkozó szenzitivitását 100%-nak, specificitását 56%-nak találták. A nyirokcsomó-érintettség alapján történő staginget 17/54 esetben mediastinoscopia vagy thoracotomia követte. Fenti indikációkban a PET-CT-pozitivitás szövettani/citológiai megerősítése minden esetben szükséges. M-staginget 141, neoadjuváns kemoterápiát követő mediastinalis restaginget 24 betegnél végeztek. Utóbbi indikációt a PET-CT pontatlansága miatt másodlagos jelentőségűnek gondolják. 175 beteg esetében a PET-CT műtéti indikációban játszott (sokszor) meghatározó szerepét elemezték. Tapasztalataik közreadásával segíteni szeretnék a PET-CT adta új lehetőségek jobb kihasználását, ill. gyorsítani ezek diagnosztikus protokollokba történő beillesztését.

Restricted access