392 Friberg, L., Nordberg, G. F., Vouk, V. (1986) Handbook on the Toxicology of Metals . Elsevier, Amsterdam. Vouk V
Ames, B. N., Profet, M. & Gold, L. S. (1990): Nature's chemicals and synthetic chemicals: comparative toxicology. Proc. natl. Acad. Sci. (USA) , 87 , 7782-7786. Nature's chemicals and synthetic chemicals: comparative
Chromatographic Rf values of Toxicological Relevant Substances on Standardized Systems, Report VII of the DFG Commission for Clinical-Toxicological Analysis, Special Issue of the TIAFT Bulletin, VCH Verlagsgesellschaft, Weinheim, 1987
Conclusion
Neutron activation analysis is a good analytical tool for application to toxicology. The advantages are as follows:
(1)
Identification of the spieces being measured. This removes the possibility of the presence of other “interfering” materials.
(2)
High sensitivity. This allows many analyses to be made on tissue from living subjects and makes possible accurate analyses
of minute samples from single hairs or of low weight organisms.
(3)
Ease of working. After the materials are irradiated contamination ceases to be a problem and significant weights of the sought
for materials can be added so that there is no need for the use of microchemical techniques. This also allows the analysis
to be performed rapidly—typically about 50 analyses per day.
150 J.A. Timbrell , Principles of Biochemical Toxicology. Informa Healthcare, New York, 2009. Timbrell J
of forensic toxicology. In: Century of the detective. [A méreg, vagy a törvényszéki toxikológia útjai és tévútjai. In: Detektívek százada.] Minerva, Budapest, 1969; pp. 227–354. [Hungarian
Methods of Toxicology . 2 nd ed., Raven Press, New York. Hayes A. W. Principles and Methods of Toxicology 1989
Abstract
The paper demonstrates that water insoluble pristine C60 can be easily solubilized by a mechanochemical solid-solid reaction in a special ball mill with g-cyclodextrin or calix-[8]-arene. It also shows that nuclear recoil after neutron capture provides a new means for the preparation of endohedral radiofullerenes by nuclear implosion. The radiofullerenes built by mechanochemically activated supramolecular reactions are soluble in water and can be used in biomedical and toxicological studies.
The study was designed to assess the effect of selected pesticides (metribuzin, glyphosate, imidacloprid, thiamethoxam, hexaconazole, metalaxyl and kitazin) at the recommended and higher rates on plant growth promoting activities of Pseudomonas aeruginosa strain PS1 isolated from mustard (Brassica compestris) rhizosphere. The strain PS1 was specifically chosen owing to its substantial tolerance against pesticides, phosphate solubilization and considerable production of indole acetic acid, siderophores, exo-polysaccharides, HCN and ammonia. Plant growth promoting traits of the strain PS1 decreased consistently as the concentrations of each pesticide was increased from the recommended dose to the higher ones. Generally, the maximum toxicity to plant growth promoting traits was displayed by pesticides at three times the recommended field rate. However, the effect on the plant growth promoting activities of the P. aeruginosa strain PS1 at the recommended dose of each pesticide was less hazardous. This study revealed an additional aspect of the toxicological mechanisms of the pesticides through which they suppress the plant growth.
Bevezetés: A veszélyes környezeti ártalmak komoly következményeket okozhatnak. Célkitűzés: A szerzők citosztatikus kezelést végző kórházi nővérek (nők) körében folytattak gén- és immuntoxikológiai vizsgálatokat, és az eredményeket kontrollcsoporthoz hasonlították. Módszer: A vizsgálatban 642, citosztatikumexponált kórházi nővér és 262 kontrollszemély (nő) vett részt. A lymphocytákban meghatározták a kromoszómaaberrációk gyakoriságát, immunfenotípusát és aktiváltságát, valamint a neutrophil granulocytákban a reaktívoxigénintermedier-termelést. Eredmények: A citosztatikumexponáltak csoportjában 39, míg a kontrollcsoportban mindössze 3 pajzsmirigybeteggel találkoztak. Citosztatikumexponált pajzsmirigybetegeknél szignifikánsan gyakoribb volt a kromoszómaaberráció (3,69%), mint a pajzsmirigyeltérést nem mutató exponáltaknál (2,43%) és a kontrolloknál (pajzsmirigyeltérés nélküli kontrollszemélyeknél 1,60%, pajzsmirigybetegeknél 1,70%), emellett szignifikánsan emelkedett a helper, csökkent a citotoxikus T-lymphocyták és a transzferrinreceptort (CD71) expresszáló B-sejtek aránya a kontrollokhoz képest. A pajzsmirigyeltéréssel nem rendelkező citosztatikumexponáltakhoz képest a citosztatikumexponált pajzsmirigybetegekben szignifikánsan csökkent a B-sejtek és a CD71-et expresszáló T-sejtek aránya, valamint a reaktívoxigénintermedier-termelés. Következtetések: Az eredmények a pajzsmirigyeltéréseket mutató exponáltaknál fokozott gén- és immuntoxikológiai hatásokra utalnak a pajzsmirigyeltérésekkel nem rendelkező exponáltakhoz képest is, amelyek kóroki összefüggését jövőbeni kutatások hivatottak eldönteni. Orv. Hetil., 2015, 156(2), 60–66.
