Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "tranexámsav" x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: A tranexámsav (TXA) napjainkban rutinszerűen használt gyógyszer elektív ízületi protetizálás esetében, a műtét során kialakuló vérveszteség, illetve transzfúziós igény csökkentése céljából. Célkitűzés: A dolgozat célja, hogy értékelje a tranexámsav kis vérzési szövődményekre kifejtett hatását cementes csípőprotézis beültetése során, amikor rivaroxabant használunk antikoagulánsként, melynél az elmúlt időszakban több vizsgálat is nagyobb arányban előforduló sebgyógyulási zavart igazolt. Módszer: Retrospektív módon vizsgáltuk a csípőprotézis-beültetésen átesett betegeket. Azok a betegek, akiket 2014. január és november között perioperatív tranexámsavval kezeltek, a TXA-csoportba kerültek. Ezt a csoportot a 2012 februárja és decembere között, a tranexámsav bevezetése előtt hasonló beavatkozáson átesett betegek adataival hasonlítottuk össze (kontrollcsoport). Vizsgáltuk a tranexámsavnak a műtéti seb vérzésére és váladékozására, a seb körül látható bőrfelszíni haematoma méretére, a combtérfogat-változásra és a számított perioperatív vérveszteségre kifejtett hatását. Eredmények: Összesen 168 beteget vontunk be a vizsgálatunkba, 81 beteget a TXA-csoportba és 87 beteget a kontrollcsoportba. A posztoperatív combtérfogat-növekedés kisebb mértékű, mindössze 270,3 ml (129,1–449) volt a TXA-csoportban, míg 539,8 ml (350–864,8) a kontrollcsoportban (p<0,001). A számított perioperatív vérveszteség kisebb volt a TXA-csoportban (1150 ml [780–1496]), mint a másik csoportban (1579 ml [1313–2074]) (p<0,001). A tranexámsavval kezelteknél a transzfúziós igény több mint a felére csökkent, itt a betegek 15%-a, míg a kontrollcsoportban a 39%-uk kapott vért. Következtetések: A tranexámsav csökkentette a posztoperatív combtérfogat-növekedés, a műtéti sebvérzés és a bőrfelszínen látható haematoma mértékét akkor is, amikor rivaroxabant használtunk antikoagulánsként. További nagy esetszámú kutatások szükségesek, hogy vizsgálják a tranexámsavnak a kis vérzési szövődményekre és azok potenciális szövődményeire (posztoperatív fertőzés) kifejtett hosszú távú hatását. Orv Hetil. 2019; 160(12): 456–463.

Open access

Bevezetés: A nagyízületi endoprotézis-implantációk jelentős vérveszteséggel járó beavatkozások. Az elmúlt években több szerző is beszámolt a perioperatív időszakban alkalmazott tranexámsav vérzéscsökkentő hatásáról. Célkitűzés: A szerző vizsgálta, hogy primer csípőízületi totális endoprotézis-beültetés előtt 30 perccel, majd hat óra múlva ismét alkalmazott intravénásan adagolt tranexámsav csökkenti-e a posztoperatív vérveszteséget, a beadott vörösvértest-koncentrátum készítmények számát, s ezen keresztül a beavatkozás költségeit. Módszerek: A szerző retrospektíve hasonlította össze 2010 áprilisa és 2011 decembere között operált 54, tranexámsavval végzett gyógyszeres vérzéscsillapító terápiában részesült (1. csoport) és 50, tranexámsav-kezelésben nem részesült (2. csoport), primer totális csípőendoprotézis-beültetésen átesett betegnél a műtét utáni vérzés, a hemoglobin, a hematokrit, a vörösvértestszám változását és a beadott vérkészítmények számát. Számítást végzett a gyógyszeres vérzéscsillapítás költségvonzatát, költséghatékonyságát illetően. Eredmények: Az 1. csoportban a műtét utáni vérzés átlagos mennyisége 732 ml (210–1280 ml), a 2. csoportban 1092 ml (420–2640 ml) volt. Az 1. csoport 54 betegéből 10 beteg szorult transzfúzióra, egyenként 2 E vörösvértest-koncentrátumot kaptak. A 2. csoport 50 betegéből 49-en szorultak vérpótlásra, összesen 98 E vörösvértest-koncentrátum fogyott. Tranexámsav alkalmazása mellett egyetlen esetben sem alakult ki thromboemboliás szövődmény. A tranexámsavval végzett gyógyszeres vérzéscsillapítás, továbbá az allogén vérkészítménnyel végzett vérpótlás átlagos költsége betegenként 5180 Ft volt az 1. csoportban, és 15 840 Ft volt a 2. csoportban. Következtetések: Tranexámsav intravénás alkalmazásával hatásosan és biztonságosan lehet csökkenteni a posztoperatív időszakban a csípőízületi totális endoprotézis-beültetésen átesett betegek vérzését és transzfúzióigényét. Éves szinten több mint 1,5 millió forint anyagi és 240 egység vörösvértestkoncentrátum-megtakarítást értek el egy egyszerűen, olcsón és biztonságosan megvalósítható gyógyszeres vérzéscsillapító módszer bevezetésével. Orv. Hetil., 2012, 153, 1607–1612.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Major, András Bikov, Gergely Holnapy, Zoltán Bejek, Bernadett Bakos, Miklós Szendrői and Gábor Skaliczki

Absztrakt

Bevezetés: Az utóbbi időben több tanulmány látott napvilágot, amelyek megkérdőjelezték a szívódrén használatának szükségességét elektív csípőprotézis-beültetés során. Célkitűzés: Prospektív tanulmányban azt vizsgálták, hogy a perioperatív vérveszteséget és a vérzéssel kapcsolatos szövődményeket a szívódrén használata hogyan befolyásolja. Módszer: 86, csípőprotézis-beültetésre érkező beteget két csoportra osztottak. A „dréncsoportban” (54 beteg) a műtétet követően szívódrént helyeztek be, míg a „drén nélküli (kontroll)csoportban” (32 beteg) nem használtak szívódrént. Perioperatív vérveszteséget számoltak és feljegyezték a tranexámsav használatát, a trombózisprofilaxis módját, a transzfúzióigényt, az esetlegesen kialakuló posztoperatív vérzéseket, szeptikus komplikációkat, illetve minden egyéb posztoperatív szövődményt. Eredmények: A perioperatív vérvesztést a tranexámsav használata igen, míg a drénhasználat nem befolyásolta szignifikánsan (p = 0,94). A drén nélküli csoportban ugyanakkor tendenciózusan kisebb volt a transzfúzióigény (p = 0,08). A műtétek kapcsán kialakult szövődmények nem mutattak összefüggést a drénválasztással. Következtetés: Az irodalomban közölt eredményekkel összhangban, az elektív csípőprotézis-beültetés során a szívódrén rutinszerű alkalmazása nem feltétlenül szükséges. Orv. Hetil., 2016, 157(29), 1171–1176.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Skaliczki, Attila Szatmári, Imre Sallai, Imre Antal, Balázs Kiss, Zoltán Bejek, Gergely Holnapy, Tibor Major, Gábor Czirók and Tamás Terebessy

Absztrakt:

Bevezetés: Csípőprotézis-beültetés után gyakran van szükség vértranszfúzióra, mely esetenként komoly mellékhatásokkal járhat, nehezen hozzáférhető és költséges. Célkitűzés: Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, saját gyakorlatunkban milyen gyakran van szükség primer csípőprotézis-beültetés során vérátömlesztésre, és ennek gyakoriságát mely tényezők befolyásolják. Módszer: Vizsgálatunkban 210, csípőprotézis-beültetésen átesett beteg anyagát dolgoztuk fel. Feljegyeztük a műtét előtti hemoglobin- és hematokritértékeket, a betegek életkorát, nemét, testtömegindexét, a beültetett protézis típusát, a drénhasználatot, valamint a perioperatív időszakban használt véralvadásgátló és a műtét során alkalmazott vérzéscsökkentő szereket. Az adatokat összevetettük az alkalmazott transzfúzió mennyiségével és típusával. Eredmények: Összesen a betegek 41%-a kapott vérkészítményt, az allogén transzfúzió aránya 8,6% volt. Az autotranszfúziós betegek nem igényeltek allogénvér-átömlesztést. A transzfúziós igény függött a preoperatív hemoglobin- és hematokritértékektől, a protézis típusától, a drénhasználattól és a vérzéscsillapító szerek használatától. A vérátömlesztés mennyisége nem mutatott összefüggést a betegek nemével és testtömegindexével. Következtetés: Vizsgálatunk alapján allogén vér transzfúziójára az esetek kevesebb mint 10%-ában van szükség primer csípőprotézis-beültetés során. A vérátömlesztést a leginkább a preoperatív hemoglobin- és hematokritértékek, valamint az alkalmazott, fibrinolízist gátló szerek befolyásolják. Az autotranszfúzió alkalmas módszer az allogénvér-átömlesztés elkerülésére. Orv Hetil. 2020; 161(8): 290–294.

Open access

Absztrakt:

A transzfúzió gyakorlata jelentősen változott az elmúlt két évtizedben. A meglévő anémia és a perioperatív szakban alkalmazott transzfúzió a betegek gyógyulási esélyét csökkentik. A vértakarékos betegellátás programját a vérzés nagy kockázatával járó elektív sebészeti műtétekhez dolgozták ki szerte a világban. A műtét előtt az anémia, az elégtelen vasraktárak és a hemosztázis zavarának kezelése, a beavatkozás okozta vérvesztés csökkentése a program legfontosabb elemei. A vértranszfúzió egy egységenként történő adásának gyakorlata, az intraoperatív vérmentés, és a masszív transzfúziós protokoll, tranexámsav használata, a gondos sebészi hemosztázis, az intraoperatív hypothermia, acidózis elkerülése a program ugyancsak kiemelkedően fontos részei. A jelenlegi ajánlások a megszorító vörösvérsejt-transzfúziós gyakorlatot javasolják a hemodinamikailag stabil sebészeti és belgyógyászati betegeknél, miszerint transzfúzió adása nem szükséges, ha a hemoglobinszint több mint 70–80 g/l. A restriktív transzfúziós gyakorlat megfelelő lehet a legtöbb, anémia tüneteit nem mutató betegnél, csökkenti a transzfúzió adásának kockázatát és nem befolyásolja hátrányosan a mortalitást és morbiditást.. A restriktív transzfúziós gyakorlat megfelelő lehet a legtöbb anémia tüneteit nem mutató betegnek, csökkenti a transzfúzió adásának kockázatát és nem befolyásolja a mortalitást és morbiditást. A vértakarékos betegellátás bevezetése csökkentette az intraoperatív vérvesztést, vérfelhasználást, kórházi kezelés idejét és javította a betegellátás eredményességét. A programot sikeresen vezették be számos európai, amerikai és ausztráliai kórházban. Nincs kétség afelől, hogy kívánatos lenne ez hazánkban is.

Open access