Search Results

You are looking at 1 - 10 of 47 items for :

  • "transzfúzió" x
  • All content x
Clear All

forms. [Transzfúziós Szabályzat: Az OVSZ módszertani levele, a 2. kiadás változatlan utánnyomása aktualizált formanyomtatványokkal.] Országos Vérellátó Szolgálat, Budapest, 2014. http://www.ovsz.hu/sites/ovsz.hu/files/kepzes/szakmai_anyagok/transzfuzios

Open access

Absztrakt:

A preparatív és klinikai transzfuziológia a nemzetközi és hazai vérellátás sikeres, csodálatos, százmilliók életét megmentő szakmai területe. A kórokozó-átvitel kérdése az 1980-as években a HIV-, C-vírus-haemophilia plazmaeredetű faktorkoncentrátum miatti tömeges francia fertőződés után a figyelem előterébe került, s a donor-szűrővizsgálatok és a kórokozó-inaktiválás gyors fejlődését eredményezte, ami igen nagyban csökkentette a transzfúzióhoz kapcsolódó kórokozó-átvitel kockázatát. Ugyanakkor az elmúlt bő évtizedben látványosan megnőtt az újonnan felismert, potenciálisan vagy valósan betegséget is okozó, részben egzotikus kórokozók száma (például Zyka- vagy Zika-, Ebola-, hepatitis E-vírus stb.), melyek részben transzfúzióval is átvihetők, s melyek szűrésére vagy inaktiválására nem minden, jelenleg használt módszer alkalmas igazán. A közlemény ezen kórokozók klinikai jelentőségére, illetve az új generációs szűrő-, inaktiválómódszerek fejlesztésének fontosságára kívánja felhívni a figyelmet. Egy érdekes, számosságát tekintve semmiképp sem elhanyagolható brit felmérés szerint a többszörös transzfúzió, ha kismértékben is, megnövelheti a későbbi non-Hodgkin-lymphoma gyakoriságát is. Különösen fontos ez olyan betegségben, mint például a haemophilia, amelyben a betegek egy része sok donortól származó plazmaeredetű faktorkoncentrátummal kap heti 3 alkalommal kezelést, vagy pedig génszintetikus készítménnyel, mely praktikusan patogénmentes. Elérkezett annak az ideje, hogy a rendszeres profilaktikus ellátását kapó haemophiliás beteg vagy családja más kezelésekhez hasonlóan teljes körű és reális tájékoztatást kapjon a kétféle kezelési mód előnyeiről és hátrányairól, s ennek megfelelően tudja kialakítani választási preferenciáit. Orv Hetil. 2018; 159(37): 1495–1500.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Károly Gombocz, Ágnes Beledi, Ferenc Botos, Győző Wrana, Erzsébet Feiler, Roland Csécs, Zsombor Rácz, and Aref Rashed

alvadásgátló kezelés költséghatékonysága a mindennapi transzfúziós gyakorlatban.] Anaesthesiol Intens Ther. 2013; 43: 152–156. [Hungarian] 8 Spalding GJ

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Göbölös, László Hejjel, Réka Lindenmayer-G., Karsten Wiebe, Alois Philipp, Maik Foltan, Susanne Ziegler, Jenő Imre, Elemér Sipos, Iván Győrimolnár, and Lajos Papp

Az újdonságnak számító minimalizált extracorporalis keringés a hagyományos szívmotor említésre méltó alternatívája. Felépítése egyszerű: egy centrifugális pumpából, oxigenátorból, teljes hosszában heparinizált csőrendszerből és egy módosított cell saverből áll. Zárt rendszerének és a redukált mennyiségű feltöltőfolyadéknak köszönhetően a hagyományos perfúzió előnytelen következményei, mint a hemodilúció, a gyulladásos válasz, a lokoregionális malperfúzió, a transzfúziós igény, jelentősen csökkenthetők. Rövid összefoglalónk a rendszer több mint 2000 betegen tapasztalt előnyeit és biztonságosságát mutatja be. A minimalizált perfúzió szerteágazó alkalmazási területei a bypassműtét dobogó vagy megállított szíven, a balszívfél-bypass mellkasi aortaaneurizmáknál, szívelégtelenségben vagy reanimáció után „áthidalás a felépüléshez” (bridge to recovery), extracorporalis membránoxigenizáció, de lehetőségeink tárháza ezen eljárásokkal még korántsem merül ki.

Restricted access

Daganatos betegek körében gyakori szövődmény az anaemia, amelyet maga a betegség vagy az onkológiai kezelés okozhat. A vérszegénység rontja a betegek életminőségét, valamint a citotoxikus kezelés dóziscsökkentéséhez, illetve késleltetéséhez vezethet. A jelen retrospektív adatelemzés célja az volt, hogy elemezze 19 egymás után felvett, tüdőrákban szenvedő betegünk kemoterápia okozta anaemiájának béta-eritropoetinnel történő szupportációja során a betegek életminőségének és hemoglobinkoncentrációjának alakulását. A betegek átlagos, eritropoetinterápia előtti hemoglobinkoncentrációja 96,31±6,72 g/L volt (átlag±SD). Az anaemia szupportációjának befejezésekor az átlagos hemoglobinkoncentráció szignifikáns mértékben magasabb, 111,63±14,05 g/L volt (p<0,05). A 19 beteg kezelése során 4 esetben volt szükség transzfúzióra. A betegek eritropoetin bevezetését megelőző átlagos életminőséget jellemző teljes pontszáma 22,89±5,67 volt, és szignifikáns mértékben javult a szupportáció mellett (27,84±6,14; p<0,05). A kemoterápia okozta anaemiában szenvedő betegek életminőségének eritropoetin-béta-szupportáció mellett észlelt szignifikáns mértékű javulása megnyilvánult az alábbi részpontszámok szignifikáns mértékű javulásában: szédülést, tachycardiát, gyengeséget jellemző részpontszámok. A kis betegszám és az alkalmazott saját, csupán a betegdokumentáción alapuló kérdőív validáltságának hiánya természetesen korlátozza az adatok értékelhetőségét, az adatelemzés eredményei azonban felhívják a figyelmet az időben bevezetett erythropoeticus proteinszupportáció által biztosított jobb életminőség és alacsony transzfúziós szükséglet elérésének lehetőségére ebben az egyébként nagyon súlyos betegcsoportban. Orv. Hetil., 2010, 41, 1684–1688.

Open access

Absztrakt:

A szerzők három, daratumumabkezelt, myeloma multiplexben szenvedő beteg esetén keresztül mutatják be a daratumumab okozta interferenciát a vércsoport-szerológiai vizsgálatokban, melynek kiküszöbölése nagy kihívást jelent a vércsoport-szerológiai laboratóriumok számára, mivel ilyen esetekben nehéz a kompatibilis vörösvérsejt-készítmény biztosítása. Az esetismertetés és irodalmi összefoglalás áttekinti az interferencia jelenségének elméleti hátterét és gyakorlati megoldási lehetőségeit. A daratumumab egy új anti-CD38 IgG1 kappa monoklonális antitest, melyet a relabáló/refrakter myeloma multiplex kezelésében alkalmaznak. A transzfúzió előtti rutin kompatibilitási vizsgálatok során a daratumumabkezelt beteg plazmája az ellenanyagszűrés során pánreaktív antitestet jelez az indirekt antiglobulintesztben, mivel a daratumumab kötődik a tesztvörösvérsejteken levő CD38-hoz. Az álpozitív eredmény a daratumumabkezelés befejezését követően 6 hónapig fennállhat. Ez az interferencia megakadályozza azt, hogy a transzfúziót igénylő betegnél az esetleges irreguláris antitestek megfelelően azonosíthatóak legyenek. A standard szerológiai módszerek nem küszöbölik ki az interferenciát. A lehetséges neutralizáló technikák – mint a dithiothreitol módszer, a solubilis CD38 és anti-idiotípus antitest alkalmazása – jelenleg nem elérhetőek. A leginkább ajánlott megoldás a daratumumabkezelés megkezdése előtt elvégzett Rh fenotípus- és Kell-antigénmeghatározás és eszerint választott vörösvérsejt-készítmény biztosítása. A szerzők célja, hogy felhívják a figyelmet a klinikus és a transzfuziológus közötti kétoldali kommunikációra annak érdekében, hogy minimalizálható legyen a késlekedés a kompatibilis vörösvérsejt-készítmény biztosításakor.

Restricted access

Absztrakt

Daganatos betegek esetében gyakori szövődmény az anaemia, amelyet maga a betegség, vagy az onkológiai kezelés okozhat. A vérszegénység rontja a betegek életminőségét, valamint a citotoxikus kezelés dóziscsökkentéséhez, illetve késleltetéséhez vezethet. Jelen adatelemzésünk célja az volt, hogy retrospektív módon elemezzük 9 kissejtes tüdőrákban szenvedő betegünk kemoterápia okozta anaemiájának béta-eritropoetinnel történő szupportációja esetében a transzfúziós igényt, illetve a megfelelő dózisintenzitás fenntarthatóságát. A betegek átlagos, kezelést megelőző hemoglobinkoncentrációja 116,67±8,17 g/L volt (átlag±SD). Mindannyian 6 ciklus platina-etoposid kemoterápiát kaptak. Az adatelemzésbe csak olyan betegek adatai kerültek, akik már az első kemoterápiás ciklus után eritropoetikus protein-szupportációra szorultak, ekkor átlagos kiindulási hemoglobinkoncentrációjuk 103,11±7,52 g/L volt. A teljes kemo- és radioterápiát követően a 9 beteg átlagos hemoglobinkoncentrációja 110,11±5,37 g/L volt (p = 0,028 vs. kiindulási érték), transzfúzióra összesen 2 beteg esetében egy-egy alkalommal került sor (az alkalmazott 54 kemoterápiás ciklus során). Az adatelemzés tapasztalatai szerint, béta-eritropoetin-kezelés mellett, 9 beteg esetében, a kemoterápia illetve radioterápia elhalasztására vagy felfüggesztésére nem került sor, és dóziscsökkentésre sem volt szükség. Adataink alátámasztják, hogy a béta-eritropoetin megfelelő indikációban és az előírt hemoglobinszint eléréséig történő alkalmazása megkönnyíti a kissejtes tüdőrákban szenvedő páciensek ellátását, a kemoterápia kellő dózisintenzitásának biztosítása révén.

Restricted access

2006-ban jelent meg az Európai Rákkutatási és Kezelési Szervezet korábbi megállapításokat korszerűsítő ajánlása, amelyben a rákos betegekben kialakuló anémia kezelésére adott vértranszfúziót, illetve az ezt követő erythropoetin-kezeléseket értékelik. Az ajánlásban a vértranszfúziót a 9 g% hemoglobinszintre csökkenő anémia esetén javasolják. Eddig a kemoterápia következtében kialakult anémia vértranszfúziós kezelésére egyértelműen meghatározott hemoglobin-határértékszint Magyarországon nem szerepelt. Cél: A szerzők az osztályukon 2005-ben kezelt petefészekrákos betegeknek adott vértranszfúziók gyakoriságát vizsgálták. Nemzetközi, illetve hazai egyértelmű ajánlás hiányában a vizsgálati időszakban a vértranszfúziókat – a beteg klinikai állapotát is figyelembe véve – a 10 g%-ot elérő anémia esetén alkalmazták. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályán 190 hám eredetű, petefészekrákos betegben történt kemoterápia. Ha a hemoglobinszint 10 g% alá csökkent, választott vörösvértest-transzfúziót végeztek, majd a betegek többségében (51/64 = 79,6%), erythropoetin-kezelés történt. Eredmény: A 190 közül 64 betegnél (64/190 = 34%) történt vérátömlesztés a kemoterápia kapcsán kialakult anémia miatt, s az utóbbiaknak csaknem felében (34/64 = 53%) 1-nél több alkalommal végeztek vértranszfúziót. A betegek 86%-ában a vértranszfúzióra G2-súlyosságú anémia miatt került sor. Az ismételten szükséges vértranszfúziókat a leggyakrabban a carboplatin-gemcitabin- (16/16) kezelések után alkalmazták. Következtetés: A petefészekrákokban adott kemoterápiák a betegek harmadában okoznak 10 g%-nál súlyosabb fokú anémiát. A vérszegénység kezelésében a vértranszfúzión kívül gondolni kell az erythropoetin-készítmények alkalmazására.

Restricted access

Barótiné Tóth, K.: Blood transfusion policy: Methodological letter of the Hungarian National Blood Transfusion Service. 2nd edition. [Transzfúziós szabályzat: az OVSZ módszertani levele. 2. kiadás.] Országos

Open access

(Letöltve: 2018. 10. 05.) 17 Retteghy T. Autologous transfusion. In: Vezendy K. (ed) Transfusion. [Autológ transzfúzió. In: Vezendy K. (szerk.) Transzfúzió]. Medicina Könyvkiadó

Open access