Search Results

You are looking at 1 - 10 of 50 items for :

  • "utánkövetés" x
Clear All
Authors: Kálmán Havasi, Anita Kalapos, Krisztina Berek, Péter Domsik, Mária Kohári, Gábor Kovács, Gábor Bogáts, István Hartyánszky, Tamás Forster and Attila Nemes

Absztrakt

Bevezetés: A teljes nagyér-transzpozíció az egyik leggyakoribb, cyanosissal járó veleszületett szívfejlődési rendellenesség. Célkitűzés: A szerzők célja a teljes nagyér-transzpozíció miatt Senning- és Mustard-féle műtéten átesett betegeik hosszú távú túlélésének, funkcionális stádiumának, aritmológiai kontrolljának és életminőségének elemzése és összehasonlítása volt. Módszer: A vizsgálatban 85, teljes nagyér-transzpozíció miatt operált beteg vett részt, közülük 37 esetben Senning-műtét, míg 48 esetben Mustard-műtét történt. Valamennyi esetben utánkövetéses vizsgálatot végeztek. Eredmények: A több évtizedes utánkövetés sikeraránya 74%-nak bizonyult. A 31 utánkövetett Senning-műtött közül 12-en hunytak el a követés során (39%), míg a 32 Mustard-műtött közül 16-an haláloztak el (50%) (p = 0,45). Nem volt különbség a szívelégtelenség és az aritmiák jellemzői között sem a két betegcsoportban. Az életminőséget és a funkcionális kapacitást jellemző paraméterek kedvezőbbnek bizonyultak a Senning-műtött betegekben. Következtetések: A Mustard- és Senning-műtött TGA-betegek mortalitásában és morbiditásában szignifikáns különbség nem volt igazolható. A Senning-műtött betegek életminősége és funkcionális kapacitása a hosszú távú követés eredményei alapján kedvezőbb. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 104–110.

Restricted access
Authors: Eszter Madarász, Gyula Tamás, Gy. Ádám Tabák, János Szalay and Zsuzsa Kerényi

Madarász E., Tamás Gy., Tabák Gy. Á. és mtsai: 2-es típusú diabetes, szénhidrát anyagcserezavar és cardiovascularis rizikófaktorok előfordulása korábbi gesztációs diabetest követően: négy éves utánkövetés. Diab. Hung., 2006, 14 , 153

Restricted access
Authors: András Jánosi, Dániel Várnai, Zsófia Ádám, Adrienn Surman and Katalin Vas

A szerzők 139, nem ST-elevációs infarktus miatt kezelt betegük adatait elemzik. Vizsgálják a betegek kórházi és késői prognózisát, egyes echokardiográfiás adatok prognózissal való összefüggését, valamint a kórházból elbocsátott betegek esetén a szekunder prevenció szempontjából ajánlott gyógyszeres kezelés gyakoriságát. Az utánkövetés a betegek 98%-ában sikeres volt, a bekövetkezett eseményekről, illetve az utánkövetés idején alkalmazott gyógyszeres kezelésről postai kérdőív útján szereztek adatokat. A nők átlagéletkora 78,6, a férfiaké 71,4 év volt. A kezelt betegeknél gyakori volt a társbetegségek (hypertonia, diabetes mellitus, korábbi ischaemiás szívbetegség) előfordulása. A kórházi kezelés időszakában 30 betegnél (22%) történt koronarográfia, és 29 betegnél revascularisatiós beavatkozásra is sor került. A kórházi halálozás 15% volt, az utánkövetés háromnegyed éve alatt 17%-os halálozást észleltek. A kórházban, illetve az utánkövetési idő alatt meghalt betegek szignifikánsan idősebbek voltak azoknál, akik életben maradtak. Egyes echokardiográfiás adatok (ejekciós frakció, végszisztolés átmérő, szegmentális falmozgászavar és a mitralis insufficientia nagysága) prognosztikus jelentőségűnek bizonyultak, mivel szignifikánsan különböztek az életben maradt és a meghalt betegek esetén. A kórházból elbocsátott betegek igen magas arányban részesültek a másodlagos prevenció szempontjából fontosnak ítélt gyógyszeres kezelésben (aszpirin, béta-blokkoló, ACE-gátló, statin). Az utánkövetés idején sem csökkent ezen gyógyszerek használatának aránya, ami a betegek jó compliance-ét igazolja.

Restricted access

Absztrakt

Krónikus pancreatitisben (CP) szenvedő betegek egyharmadában az inflammatoricus folyamat a pancreasfej gyulladásos tumorát idézi elő, mely a vezetékrendszerek obstructióját, fájdalmat és fogyást okoz. Egy biztonságos, szervmegtartó pancreasfej-resectiót (OPPHR) dolgoztunk ki. Közleményünkben az elmúlt 8 évben végzett 150 OPPHR műtéti és késői eredményeiről számolunk be. A sebészi beavatkozás magában foglalja a pancreasfejben kialakult gyulladásos tumor széles resectióját anélkül, hogy a pancreast a v. portae felett izolálnánk, illetve átvágnánk. A rekonstrukció, amely biztosítja a resecált pancreas secretióját az emésztőtraktus felé, a vékonybélből izolált Roux-kaccsal történik. A posztoperatív időszakban két reoperációra kényszerültünk, egyrészt anastomosisvérzés, másrészt vékonybél-adhaesiós ileus miatt, ugyanakkor halálos szövődmény nem jelentkezett. Az ápolási idő 7 és 12 nap között változott. Az áltagos utánkövetési idő 4,5 év volt (0,5–8 év). A késői mortalitás 4%-osnak bizonyult. A műtét után a betegek 89%-ában az életminőség javult, melyet EORTC Quality-of-Life kérdésekre adott válaszok bizonyítottak. A 8 éves klinikai megfigyeléseink egyértelműen alátámasztották, hogy az OPPHR műtét egy biztonságos és hatásos sebészi beavatkozás a CP komplikációinak megoldására, és javasolt műtétnek tekinthető a CP gyógyítására.

Restricted access
Authors: Zoltán Szántó, Ottó Kovács, Dashti Parham Choroumzadeh, Norbert Lippai, Tibor Csőszi and Dániel Urbán

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők elemzik a bevezetést követő hét évben tüdőrák miatt végzett minimálisan invazív (video-assisted thoracic surgery – VATS) lobectomiák sebészi technikáját, eredményeit és onkológiai utánkövetését. Anyag és módszer: 2011. június 23. és 2017. december 21. között 173 VATS lobectomia történt 105 férfi, illetve 68 nőbetegnél. Az átlagéletkor 64,1 év, az átlagos műtéti időtartam 130 perc volt. Eredmények: Konverzió 8 esetben történt, háromszor vérzés, háromszor érfali nyirokcsomó infiltráció, illetve két alkalommal hörgővarrat-elégtelenség miatt. A posztoperatív első 3 hétben elhúzódó áteresztést 20 esetben észleltek, emiatt tíz reoperatio történt (hét újbóli VATS, három thoracotomia), tíz eset drainage-ra szanálódott. Két haematomakiürítés történt VATS-szal, illetve egy elektromos kardioverzió pitvarfibrillatio miatt. Perioperatív halálozás nem volt. A 164 eltávolított malignus tumorból 5 metastasis volt. Szövettani megoszlás alapján 110 adenocarcinoma, 32 planocellularis carcinoma, 6 kissejtes neuroendocrin carcinoma, 4 differenciálatlan tumor, 4 carcinoid, 1 szinkron adenocarcinoma és planocellularis carcinoma, 1 szinkron adenocarcinoma és kissejtes neuroendokrin carcinoma, illetve 1 carcinosarcoma igazolódott. 118 beteg kapott adjuváns kemoterápiát. A tumorok stádiuma: IA 40, IB 53, IIA 29, IIB 16, IIIA 21 eset volt. A betegek átlagos utánkövetési ideje 19,5 hónap volt. Ezalatt 9 betegnél lokális recidivát, 27 betegnél távoli metastasist észleltünk (11 tüdő- [3 multiplex], 10 csont-, 6 agyi, 3 máj- [1 multiplex], illetve 3 mellékvese-metastasis). Szimultán tüdőmetastasisokkal 2 esetben lokalizált pleuracarcinosis is igazolódott. Következtetés: Fenti időszakban a VATS lobectomia bevonult az osztály rutinműtétei közé. A korábbi nyitott műtétek axillaris thoracotomiából történő végzését az anterior technika elsajátításában előnyösnek érezzük. A betegek onkológiai gondozása során észlelt lokális recidivák, távoli metastasisok megjelenése korrelál a szakirodalom hasonló adataival.

Restricted access

Absztrakt:

A diabetológiai szakmai közvélemény a randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok utánkövetéseiből levonható megfigyeléseket – a számos zavaró, potenciálisan torzító körülmény ellenére – fontosnak tartja. A metabolikus memória, metabolikus örökség fogalmának megismerése nyomán – többek között – ezért törekszünk a diabetes felismerésétől kezdődően a minél tökéletesebb glykaemiás kontroll elérésére, tudva azt, hogy ennek a ténykedésnek késői kedvező hatására is számíthatunk. Az évekkel ezelőtt végzett klinikai hatékonysági vizsgálatoktól eltérően a jelenleg zajló, hatósági előírás nyomán indított, az új, innovatív antidiabetikumok cardiovascularis biztonságosságát megítélő vizsgálatok célja és módszertana merőben más. A már lezárult 10 ilyen klinikai tanulmány lehetővé teszi, hogy a biztonságossági vizsgálatokkal kapcsolatban egyedi érdekességek mellett általánosságok is megfogalmazhatók legyenek. A jelek arra utalnak, hogy a diabetológiában a cardiovascularis szövődmények alakulását megítélő randomizált, kontrollált, utánkövetéssel kiegészített hatékonysági vizsgálatok korszaka lezárult, szemben a cardiovascularis biztonságossági vizsgálatokkal, amelyekből jó néhány tanulmány befejezése az elkövetkezendő években várható. Orv Hetil. 2018; 159(16): 615–619.

Restricted access
Authors: Annamária Zseni, Katalin Varga S., Mária Angster, Nikolett Béleczki, Gábor Füzér, Emese Néveri, Mária Nóra Joó, Zoltán Nagy and Dóra Lőrik

Kutatásunkban a családállítás közép- és hosszú távú hatásait kívántuk vizsgálni. Az utánkövetéses vizsgálatot 209 személlyel, saját szerkesztésű kérdőívvel végeztük. A kérdőívek adatait az SPSS 10.0 statisztikai programcsomag felhasználásával elemeztük. Kimutattuk, hogy a hazánkban is egyre népszerűbb módszer tényleges hatással rendelkezik. A családállítást követően megélt közép- és hosszú távú változás mértéke szignifikáns. Ez mind a saját hipotézisünknek, mind a hasonló céllal végzett nemzetközi vizsgálatok eredményeinek megfelel.

Restricted access
Authors: Eszter Mária Horváth, Rita Mágenheim, Beatrix Annamária Domján, Viktória Ferencz, Tímea Tänczer, Eszter Szabó, Rita Benkő, Csaba Szabó, Ádám Tabák and Anikó Somogyi

Absztrakt

Bevezetés: Gestatiós diabetes mellitusban emelkedett oxidatív-nitratív stressz és poli(ADP-ribóz)-polimeráz-aktiváció van jelen, amely szerepet játszhat a későbbi élet során tapasztalt magasabb cardiovascularis kockázat kialakulásában. Célkitűzés: A szerzők azt vizsgálták, hogy 3 évvel a szülés után a megelőző gestatiós diabetes súlyossága befolyásolja-e az anyák érrendszerének állapotát, valamint milyen összefüggés mutatható ki az érfunkció romlása és az oxidatív-nitratív stressz és poli(ADP-ribóz)-polimeráz-aktiváció között. Módszer: Korábban súlyos (inzulinnal kezelt) vagy enyhe (diétával kezelt) gestatiós diabetesen átesett 40 nő nagyartériáinak funkcióját applanációs tonometriával, a mikrokeringést provokációs tesztek elvégzése során lézer-Doppler-módszerrel vizsgálták. A véralkotókban mérhető oxidatív-nitratív stresszt és poli(ADP-ribóz)-polimeráz-aktivációt kolorimetrás, valamint immunhisztokémiai technikával határozták meg. Eredmények: Inzulinnal kezelt gestatiós diabetesben a mikrokeringés zavarát, valamint az oxidatív stressz emelkedését mutatták ki. Következtetések: Az eredmények alapján az előzetesen igazolt gestatiós diabetes súlyossága befolyásolja a kialakuló microvascularis diszfunkció mértékét, amelyet emelkedett oxidatív stressz kísér. A nitratív stressz és a poli(ADP-ribóz)-polimeráz-aktiváció összefüggést mutat egyes vascularis paraméterekkel, bár ezek mértékét a betegség súlyossága nem befolyásolja. Orv. Hetil., 2015, 156(47), 1932–1936.

Open access
Authors: Andor Sebestyén, Imre Boncz, Ferenc Tóth, Márta Péntek, József Nyárády and János Sándor

A csípőtáji törésekhez idős korban magas halálozás társul. A szakirodalomban kevés a nagy beteganyagot feldolgozó, országos kiterjedésű ellátórendszer adatain alapuló feldolgozás. Célkitűzés: A tanulmány célja a 60 év feletti akut, monotraumás combnyaktöröttek primer ellátását követő halálozások vizsgálata havonta és évente ötéves utánkövetéssel, valamint a különböző rizikófaktoraik halálozásra gyakorolt hatásainak értékelése az egyes időperiódusokban. Módszer: Az adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából származnak. Az értékelés bázisát a fekvőbeteg-ellátást végző intézményekből combnyaktörés primer műtéti ellátását követően 2000. évben emittált betegek képezik. Bemutatjuk az átlagos évenkénti, havonkénti és heti halálozási arányokat, valamint rizikótényezők szerinti alakulásukat havonként és évenként. A rizikótényezők és a halálozás kapcsolatának értékelése logisztikus és Cox-regressziós analízissel történik. Eredmények: A tanulmányban 3783 fő került elemzésre. Átlagéletkoruk 77,97 (SD 8,52) év. A halálozás az első héten 1,71%, 30 napon belül 8,99%, az első évben 30,74%, öt év alatt 61,88% volt. A halálozás havi szinten az első 5 hónapig mutat csökkenést, éves szinten az első év után stagnál. A rizikófaktorok közül a férfinem és a magasabb életkor öt évig, a kísérőbetegségek hatásai a negyedik évig, a laterális combnyaktöréstípus és a 12 órán túli ellátás két évig, a korai lokális szövődmények egy évig, a hétvégi ellátások az első hónapban eredményeznek magasabb halálozási kockázatot. Az országos és egyetemi ellátásokat követően az első évben alacsonyabb a halálozási kockázat. Következtetések: A csípőtáji törések managementjében a halálozások csökkentése érdekében hangsúlyozzuk a 12 órán belüli ellátás, a törési típusnak megfelelő módszerválasztás, a hét minden napján történő azonos ellátási feltételek biztosítása, az ellátások centrumokba történő szervezése, a beteg általános állapotának és kísérőbetegségeinek megfelelő akut ellátás és az utókezelések fontosságát.

Restricted access
Authors: Zoltán Mátrai, János Papp, Csaba Polgár, Erika Hitre, István Köves, Edit Oláh, Judit Andi, Andrea Kiss, István Vámosi Nagy, László Tóth and Zsolt Orosz

Absztrakt

A Gardner-syndroma a familiaris adenomatosus polyposis klinikai altípusa, autosomalis dominánsan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa és extraintestinalis elváltozások jellemeznek, mint multiplex osteomák, valamint bőr- és lágyrésztumorok. A Gardner-syndromához társuló desmoid tumorok terápiás kihívást jelenthetnek. A szerzők egy 17 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél a Gardner-syndroma a lumbalis régió agresszív desmoid tumorával jelent meg. A beteget a 80 hónapos utánkövetés során sebészileg, non-steroid gyulladáscsökkentőkkel, tamoxifennel és sugárterápiával kezeltük. Következtetésként elmondhatjuk, hogy familiaris adenomatosus polyposisban vagy Gardner-syndromában a desmoid tumorok megjelenése megelőzheti a betegség gastrointestinalis manifesztációját. Az ilyen betegeknél genetikai vizsgálatot és colonoscopiát kell végezni, megelőzendő a későbbi colorectalis rosszindulatú daganat kialakulását. A desmoid tumor multidisciplinaris kezelést igényel.

Restricted access