Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "vállízület" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Sallai, Eszter Kővári, Ádám Koteczki, Balázs Kovács, Péter Magyar, Balázs Futácsi, Imre Antal and Gábor Skaliczki

Bevezetés:A rotátorköpeny rekonstrukciója után kialakuló posztoperatív funkciót rendkívül sok tényező befolyásolja, közülük kiemelten fontos az esetlegesen kialakuló reruptura. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki az artroszkópos rotátorköpeny-rekonstrukción átesett betegek műtét előtti és utáni állapotának összehasonlítását. Módszer: 2008 és 2012 júliusa között operált 22 beteg 23 vállát vizsgálták prospektíven. Minden esetben fizikális vizsgálat, röntgen és ultrahang történt. Az életminőséget és a funkcionális eredményeket Constant Score és Vizuális Analóg Skála segítségével határozták meg. Eredmények: A rekonstrukció a használt pontrendszerek alapján a betegek több mint 80%-ánál kiváló vagy jó eredményt hozott, a Constant Score 45-ről 79-re emelkedett, a Vizuális Analóg Skálán mért fájdalom szintje 6,6-ről 2,5-re csökkent. Teljes vastagságú szakadást nem, részleges szakadást 7 esetben (30%) észleltek. Az operált oldalon az acromiohumeralis távolság átlagosan 8,5 mm volt az ép oldalon mért 9,5 mm-rel szemben. Következtetések: Az artroszkópos rotátorköpeny-rekonstrukcióval a nyílt műtéthez hasonló jó eredmények érhetőek el. Orv. Hetil., 2014, 155(16), 620–626.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Halmy, Katalin Szetei, Zoltán Nádai, Pál Pesthy, Zsuzsanna Juhász, Márta Tóth and András Barta

Az égési sérülés után kialakuló hegesedés gyakran érinti az axillaris régiót. A vállízület mozgását akadályozó hegek eredménytelen konzervatív kezelése esetén műtéti korrekció szükséges. A szerzők az axillaris régió égési sérülése után kialakult mozgáskorlátozottságot okozó instabil hegek miatt korai rekonstrukciót végeztek arteria circumflexa humeri posterior perforátor lebennyel. Véleményük szerint a lebeny, hagyományos szabad lebenyként történő alkalmazása mellett, kiválóan alkalmazható érnyeles szigetlebenyként is az axillaris régió rekonstrukciójában, például hónalji hegkorrekcióban.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Kővári, Ádám Koteczki, Balázs Kovács, Péter Magyar, Imre Antal and Gábor Skaliczki

A rotátorköpeny-szakadás a leggyakoribb degeneratív vállbetegség, amelynek kezelése a vállsebészet fontos területe. A szakadás patológiája, valamint a laesio mérete és a funkció között nem mindig van szoros összefüggés, így a rekonstrukció időzítése és módja továbbra is élénk vita tárgyát képezi a szakirodalomban. Célkitűzés: Jelen munkában a szerzők elemezték a rotátorköpeny-szakadás miatt rekonstrukción átesett betegeik középtávú eredményeit, valamint ezek összefüggését a műtéti technikával és a posztoperatív radiológiai elváltozásokkal. Módszer: A vizsgálatban 27 beteg vett részt, akiknél teljes vastagságú szakadás miatt történt rekonstrukció. Tizennégy betegnél artroszkópos technikával, 13 betegnél nyitottan történt a műtét. A vállízület állapotát fizikális tesztekkel határozták meg, továbbá ultrahangos vizsgálatot is végeztek. A saját eredmények bemutatásán kívül a szerzők áttekintik a nemzetközi vállsebészetben jelenleg aktuális irodalmat és ajánlásokat a rotátorköpeny korszerű ellátásával kapcsolatban. Eredmények: Műtét után az átlagos constant score 73, a DASH (disabilities of the arm, shoulder and hand score) átlagértéke 14 volt. Artroszkópos technikával a constant score 80, nyílt műtéteknél 70 értéket adott. Ultrahanggal az esetek 40%-ában részleges vagy teljes rerupturát találtak. Következtetések: A rotátorköpeny-szakadás rekonstrukciója két évvel a műtét után a betegek több mint 70%-ánál kiváló vagy jó eredményt hozott. Az acromiohumeralis távolság változása és az ultrahanggal diagnosztizált részleges szakadás nem volt érdemi befolyással az eredményekre, a teljes vastagságú reruptura azonban szignifikánsan rontotta azokat. Orv. Hetil., 2012, 153, 655–661.

Open access

A szerzők 2000-ben új módszert vezettek be osztályukon a felkar proximalis végének műtéti ellátására. A vállízület anatómiai adottságai olyanok, hogy különös hangsúlyt kap az ízületet burkoló lágy részek védelme, a minimálisan invazív műtéti technika. Ugyanakkor az időskorban jelentkező osteoporosis megnehezíti a csontegyesítő műtétet, a szövődmények aránya a leggondosabb ellátás mellett is magas. Hat év anyagát összegyűjtve a szerzők visszarendelték operált betegeiket, fizikális és röntgenvizsgálat végzése után eredményeiket Constant-score alapján értékelték. Külön értékelték szövődményeiket a tekintetben, hogy azok milyen mértékben befolyásolhatók a műtéti módszerrel, vagy függetlenek attól. Az egyik leggyakoribb szövődmény a rögzítő fémanyagok elvándorlása, a törés ismételt elmozdulása. Ennek megakadályozására – a külföldön kifejlesztett módszereket a szerzők a hazai gyakorlat számára túlságosan költségesnek találva – a hazai gyártású Kurucz-féle menetes tűződrótot alkalmazták. Következtetéseikben megállapítják, hogy az alkalmazott implantátum a célnak megfelel, a szövetkímélő műtéti eljárástól elvárt eredményeket hozza. Mindemellett nem tekinthetjük a súlyosan poroticus vállízületi töréseket megoldottnak. A felkarfejnekrózisok magas aránya a módszertől független szövődmény. Azok kezelésére a vállízületi endoprotetika szélesebb körű alkalmazása szükséges.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A teljes test összerendezett mozgása mellett a kajak-kenu összehangolt kivitelezést és nagy teljesítmény leadását igénylő sport. Az evezőt mozgató, speciális technikával dolgozó felső végtag munkáját a gerinc flexiós-extenziós, illetve rotációs mozgása segíti. A törzs mozgása áttevődik az alsó végtagokra, melyek az alternáló, flexiós-extenziós mozgás mellett fontos támasztó funkciót látnak el. Ebből következőleg a sportolás közben a teljes test egy jól koordinált kinetikai láncot alkot. Célkitűzés: Célunk az ép és a sérült sportolók mozgásának komolyabb megismerése és összehasonlítása volt. Módszer: A vizsgálat során 13 mozgássérült elit sportoló (n = 13) (±18/±40 éves, ±164 cm/±194 cm magas, ±74 kg/± 93 kg testsúlyú) 11 ép elit sportoló (n = 11) (±18/± 40 éves, ±172 cm/±197 cm magas, ±72 kg/±96 kg testsúlyú), valamint 9 ép sportoló, akikből a mozgássérültséget imitáló csoportot hoztuk létre (n = 9) (±8/40, ±172 cm / 197 cm magas, ±72 kg/96 kg testsúlyú) vett részt a mérésben. Méréseinkhez Vicon 3D-kamerarendszert, felületi EMG-eszközt és Weba sportkajak-ergométert alkalmaztunk. Az adatok feldolgozásához Matlab és Excel adatkezelő programokat használtunk. Eredmények: A mérések segítségével meg tudtuk határozni az ép sportolók mozgástartományának határértékeit, valamint hogy a sérült sportolók felső végtagi mozgástartománya (vállízület, könyökízület) szignifikáns eltérést nem mutat (p≥0,05). Míg az ízületi elmozdulásban nem, úgy a felső végtag izommunkájában szignifikáns eltérést figyeltünk meg, ép izomzat esetében is (p≤0.05). A mozgássérült sportolók térdízületi mozgásában és izommunkájában szintén szignifikáns eltérés jelentkezett az ép sportolókhoz képest, mint a törzs munkája esetén (p≤0,05). Ugyanúgy szignifikáns eltérés volt megfigyelhető a leadott teljesítményben, a kifejtett erőben és a talptámasz használatában. Megbeszélés: Mozgássérülés esetén, legyen az szimmetrikus vagy aszimmetrikus, a talptámaszt a sportoló nem képes megfelelően kihasználni, ennek következtében szignifikáns eltérés tapasztalható a kajakozómozgásukban az ép sportolókhoz képest. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2061–2066.

Open access