Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for :

  • "várható élettartam" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A közép-kelet-európai országok történelmében egyedülállóan mély változások mentek végbe a rendszerváltás következtében. A piacgazdaságra történő áttérés által okozott gazdasági bizonytalanság hosszabb és mélyebb, a társadalmi problémák súlyosabbak, mint azt 1990-ben várni lehetett. Ezen problémák egyik negatív következménye a társadalmak elöregedése; a termékenységi ráta csökkenésének és az egyébként alacsony halandósági mutatók stagnálásának következtében a népesség számának csökkenése, amihez néhány vizsgált országban a nemzetközi migráció negatív mérlege is hozzájárult. Az írás az előbbiekben említett demográfiai jelenségeket ismerteti a statisztikai adatok tükrében, négy rendszerváltó és egy kontroll-ország esetében (Ausztria, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia), külön figyelmet szentelve a magyarországi helyzetnek.

Restricted access

A várható élettartam hosszabbodásával egyre gyakoribbak a különféle reumatológiai és onkológiai megbetegedések, amelyek csontszövődményeinek csökkentésére széles körben alkalmaznak különböző per os és intravénás antireszorptív hatású készítményeket (például biszfoszfonátok). Ezek a szerek jótékony hatásuk mellett súlyos szövődményeket is okozhatnak, ilyen például a ma még nem teljesen tisztázott patomechanizmusú állcsontnecrosis. A szerzők célja egy átfogó szakmai tájékoztatás nyújtása a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis lehetséges megelőzéséről és terápiájáról. A szakirodalmi áttekintés alapján készült dolgozat azokat a szűrőmódszereket ismerteti (előnyeikkel és limitációikkal együtt), amelyek segítségünkre lehetnek a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis korai detektálásában. A szerzők a legújabb sebészi és adjuváns terápiás irányvonalakat is ismertetik. Megállapítják, hogy a patomechanizmus ismeretének hiányában jelenleg még hatékony terápiás modalitás nem áll rendelkezésre, és hangsúlyozzák mind a prevenció, mind a terápia során az interdiszciplináris együttműködés szükségességét és annak fontosságát. Jelenleg ez tűnik a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis elleni leghatékonyabb eszköznek. Or. Hetil., 2014, 155(49), 1960–1966.

Restricted access

Magyarországon 1993 és 2006 között a születéskor várható élettartam 4,14 évvel nőtt, és ehhez a cardiovascularis halandóság javulása 1,85 évvel járult hozzá. A lipidszintcsökkentő kezelés, a lipidcélértékek elérése az utóbbi években a cardiovascularis prevenció egyik súlyponti kérdése lett. A javuló tendencia ellenére az LDL-koleszterin-szint célértékének elérési aránya nem nagyobb egyharmadnál, és ebben leginkább az játszik szerepet, hogy a nem megfelelő szintű lipidcsökkentést igazoló eredménybe az orvosok nagyobb része (2007-ben 56%-a) beletörődik, nem igyekszik módosítani a kezelésen, pedig egyre több adat igazolja, hogy az alacsonyabb LDL-koleszterin-szint elérése nemcsak a klinikai kimenetelt javítja szignifikánsan, hanem költséghatékony is. Az utóbbi időszak legjelentősebb, statinnal végzett új vizsgálata a JUPITER, amely lipidszintjeik miatt statinkezelést nem igénylő, magas hs-CRP-szintű, nem ismert érbetegeken igazolta, hogy 20 mg rosuvastatin adásával szignifikánsan, 44%-kal csökkenthető a primer végpont (a cardiovascularis halálozás, nem halálos stroke és szívinfarktus, instabil angina vagy revascularisatio) és 20%-kal az összhalálozás előfordulása. Egy primer végpont megelőzéséhez 23 beteg 5 éves kezelése szükséges. Az eredmények felvetik a primer prevenció elvei és célértékei átgondolásának szükségességét, valamint azt, hogy minden lipidcsökkentő kezelésben nagyobb figyelmet kellene fordítani a betegek hs-CRP szintjére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Csaba Polgár, Eszter Kovács, Alexandra Bartal, Gábor Rubovszky, and Gusztáv Gulyás

A „nyugati világ” népességének elöregedésével, a magas színvonalú egészségügyi ellátórendszernek köszönhetően, az időskori emlőrák általában jó állapotú, aktív életvitelű nőket érint. Az elmúlt évtizedben világossá vált, hogy az életkor önmagában nem kontraindikálja a standard kezeléseket, és nem kompromisszumos kezelgetés szükséges, hanem a teljes gyógyulást célzó multidiszciplináris terápia. A sebészi kezeléseknél számos speciális szempontot is figyelembe kell venni, mint a várható élettartam, társult betegségek, szellemi állapot, ami a kezelési tervet speciálisan módosíthatja. Az objektív megítélés a társszakmák szoros együttműködését szükségelteti. Érdekes módon, az onkológia bizonyítékokon alapuló vezérfonalai az időskori emlőrák területén gyakran csak általánosításból erednek, mert a klinikai vizsgálatokban a szépkorúak jellemzően alulreprezentáltak. A jövőben szükséges az időskorúakra is kiterjeszteni a klinikai vizsgálatokat. A szerzők áttekintik az időskori emlőrák speciális sebészeti szempontjainak szakirodalmát, mint az emlőmegtartó sebészet versus mastectomia, az őrszemnyirokcsomó-biopszia, a blokkdissectio vagy a műtét elhagyása az axillaris stagingben, illetve az implantátumalapú és az autológ rekonstrukciók kérdéseit. Orv. Hetil., 2014, 155(24), 931–938.

Restricted access

Új epidemiológiai korszak kezdődött Magyarországon annak eredményeként, hogy két évtizeddel ezelőtt az államszocialista rendszer összeomlása szabaddá tette az utat a piacgazdasághoz vezető átalakulás és a nyitott társadalom megvalósulása előtt. Ezek együtt teremtették meg a feltételeket a krónikus epidemiológiai válság felszámolásához és az új epidemiológiai korszak létrejöttéhez. Nem véletlen koincidencia, hogy az epidemiológiai fejlődés két-három évtizedes megtorpanása, sőt válsága a rendszerváltozás körüli években szűnt meg, és bekövetkezett az epidemiológiai fordulat: az életkilátások markáns javulása az Elbától keletre lévő országokban. Az új epidemiológiai korszakot a halálozási viszonyok javulása határozza meg. Ebben az egészségtudatosság terjedése mellett a hatékony medikációnak és orvosi technológiának és a sürgősségi ellátásnak meghatározó jelentősége van. Az új epidemiológiai korszakra leginkább az jellemző, hogy egyre általánosabbá válik a betegségek progressziójának késleltetése, és végül a halálozás idősebb korban következik be. Nagyobbrészt a keringési rendszer betegségeinek sikeres megelőzése és kezelése eredményezi a születéskor várható élettartam meghosszabbodását. Miközben az életkilátások országos szinten javulnak, paradox módon megnő a halál előtti társadalmi egyenlőtlenség. Orv. Hetil., 2012, 153, 662–677.

Restricted access

Absztrakt:

A tanulmány a hazai elsősorban humánerőforrás-fejlődést vizsgálja a csatlakozás óta eltelt időben, azt igyekszik feltárni, hogy Magyarország mennyire tudta kihasználni a csatlakozás előnyeit, hol tart a felzárkózási versenyben. Az írás a gazdasági fejlődés és fejlettség mutatói mellett elemzi az EU 2020 stratégia humán erőforrások fejlettségére vonatkozó indikátorait (foglalkoztatás, oktatás, iskolázottság, szegénység, társadalmi kirekesztés) összehasonlítva a magyar adatok 2004-óta tartó alakulását a mai 28 tagországéval, valamint ezen belül a Magyarországgal együtt csatlakozó posztszocialista országokéval. Ezt követően néhány további mutató változásait is elemzi (a népesség alakulása, a születéskor várható élettartam, a Human Development Index, a szabadságindex, illetve a Világbanknak a kormányzat minőségével kapcsolatos indikátorai). Megállapítja, hogy a magyar kormányok teljesítménye az egyik legrosszabb az Unió tagországai között.

Magyarország meglehetősen szerény felzárkózást tud felmutatni a vizsgált időszak alatt, ráadásul e szerény felzárkózás mellett rendkívül jelentős elmaradások látszanak a magyar humán erőforrás fejlődésben, ami hosszabb távon radikálisan megbosszulhatja magát. Félő, hogy a diplomások elmaradó aránya, a növekvő alacsony iskolázottságú hányad, a növekedésében elmaradó HDI-érték miatt nagyon hamar felmorzsolódik ez a kicsi és relatív előny.

A tanulmány azzal zárul, hogy úgy tűnik, Magyarországnak nem sikerült kihasználnia az uniós csatlakozás által kínált történelmi lehetőségeket.

Open access

Endokrinológiai tényezők és metabolikus folyamatok szerepe az élettartam szabályozásában

Role of endocrinological factors and metabolic processes in regulating life-span

Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Halmos and Ilona Suba

Összefoglaló. Az emberek a lehető leghosszabb ideig akarnak élni, jó egészségben. Ha kiküszöbölnénk a kedvezőtlen külső körülményeket, a várható élettartam meghaladhatná a 100 évet. A 20. és 21. században a jóléti társadalmakban a várható élettartam jelentősen megnőtt, így Magyarországon is. Az áttekintett irodalom alapján megvizsgáltuk, hogy a genetika és az öröklődés mellett milyen endokrinológiai és metabolikus tényezők játszanak szerepet az élet meghosszabbításában. Megvizsgáltunk minden endogén tényezőt, amely pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja az életkorral összefüggő betegségeket (Alzheimer-kór, szív- és érrendszeri betegségek, rák) és az élettartamot. Kiemeltük a hyperinsulinaemia, az inzulinrezisztencia, a metabolikus szindróma öregedést gyorsító hatását, az inzulinszerű növekedési hormon-1 ellentmondásos szerepét, valamint az élet meghosszabbításában részt vevő, újabban felfedezett peptideket, mint a klotho és a humanin. Ismertettük a mitochondriumok szerepét az élettartam meghatározásában, bemutattuk a mitohormesis folyamatát és annak stresszvédő funkcióját. Bemutattuk a rapamicin célszervét, az mTOR-t, amelynek gátlása meghosszabbítja az élettartamot, valamint a szirtuinokat. Kitértünk az autophagia folyamatára, és ismertettük a szenolitikumok szerepét az öregedésben. Az időskori autoimmunitás csökkenése hozzájárul az élettartam rövidüléséhez, utaltunk a thymus koordináló szerepére. Kiemeltük a bélmikrobiom fontos szerepét az élettartam szabályozásában. Hivatkoztunk a „centenáriusok” megfigyeléséből nyert humánadatokra. Megvizsgáltuk, milyen beavatkozási lehetőségek állnak rendelkezésre az egészségben tölthető élettartam meghosszabbításához. Az életmódbeli lehetőségek közül kiemeltük a kalóriabevitel-csökkentés és a testmozgás jótékony szerepét. Megvizsgáltuk egyes gyógyszerek feltételezett hatásait. Ezek közé tartozik a metformin, az akarbóz, a rezveratrol. E gyógyszerek mindegyikének hatása hasonló a kalóriamegszorításéhoz. Nincs olyan „csodaszer”, amely igazoltan meghosszabbítja az élettartamot emberben. Egyes géneknek és génmutációknak jótékony hatásuk van, de ezt környezeti tényezők, betegségek, balesetek és más külső ártalmak módosíthatják. Kiemeljük az elhízás, az alacsony fokozatú gyulladás és az inzulinrezisztencia öregedésre gyakorolt gyorsító hatását. A metabolikus szindróma elterjedtsége miatt ez jelentős népegészségügyi kockázatot jelent. Az inzulin, a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktorok hatásainak értékelése továbbra is ellentmondásos. Az egészséges, szellemileg és fizikailag aktív életmód, a kalóriacsökkentés mindenképpen előnyös. Az életet meghosszabbító szerek értékelése még vitatott. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1318–1327.

Summary. People want to live as long as possible in good health. If we eliminate the unfavorable external conditions, the life expectancy could exceed 100 years. In the 20th and 21th centuries, life expectancy in welfare societies increased significantly, including in Hungary. Based on the reviewed literature, we examined what endocrinological and metabolic factors play a role in prolonging life in addition to genetics and inheritance. We examined all endogenous factors that can positively or negatively affect age-related diseases (Alzheimer’s disease, cardiovascular disease, cancer) and longevity. We highlighted the aging effects of hyperinsulinemia, insulin resistance, metabolic syndrome, the controversial role of insulin-like growth factor-1, and more recently discovered peptides involved in prolonging lifespan, such as klotho and humanin. We described the role of mitochondria in determining longevity, we demonstrated the process of mitohormesis and its stress-protective function. We presented the target organ of rapamycin, mTOR, the inhibition of which prolongs lifespan, as well as sirtuins. We covered the process of autophagy and described the role of senolytics in aging. The decrease in autoimmunity in old age contributes to the shortening of life expectancy, we referred to the coordinating role of the thymus. We highlighted the important role of intestinal microbiome in the regulation of longevity. We referred to human data obtained from observations on “centenarians”. We examined what intervention options are available to prolong healthy life expectancy. Among the lifestyle options, we highlighted the beneficial role of calorie reduction and exercise. We examined the putative beneficial effects of some drugs. These include metformin, acarbose, resveratrol. The effect of each of these drugs is similar to calorie restriction. There is no “miracle cure” that has been shown to prolong life-span in humans. Some genes and gene mutations have beneficial effects, but this can be modified by environmental factors, diseases, accidents, and other external harms. We highlight the accelerating effects of obesity, low-grade inflammation, and insulin resistance on aging. Due to the prevalence of metabolic syndrome, this poses a significant risk to public health. The assessment of the effects of insulin, growth hormone, and insulin-like growth factors remains controversial. A healthy, mentally and physically active lifestyle, calorie reduction is definitely beneficial. The evaluation of life-prolonging agents is still controversial. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1318–1327.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Horváth, Zsuzsanna Gerlei, Judit Gervain, Gabriella Lengyel, Mihály Makara, Alajos Pár, László Rókusz, Ferenc Szalay, László †Telegdy, István Tornai, Klára Werling, and Béla Hunyady

A hepatitis B- és D-vírus-fertőzés időben történő felfedezése és kezelése a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, rákmegelőzést, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását és a kezelés révén a későbbi súlyos májbetegségekből adódó jelentős egészségügyi ráfordításigény-csökkenést jelent. Az irányelv célja a 2015. évre érvényes, a kezelőorvosok konszenzusán alapuló kezelési rend rögzítése. A magyar lakosság 0,5–0,7%-át sújtó hepatitis B-vírus-fertőzés kezelésének indikációja a vírusdiagnosztikán (benne vírusnukleinsav kimutatása), a májbetegség aktivitásának és stádiumának értékelésén (beleértve biokémiai, patológiai és/vagy nem invazív vizsgálómódszereket), valamint az ellenjavallatok kizárásán alapul. Az ajánlás hangsúlyozza a kivizsgálás során a gyors és részletes virológiai vizsgálatok jelentőségét, a biopszia mellett a tranziens elasztográfia, illetve egyéb, validált, noninvazív tesztek alkalmazhatóságát csakúgy, mint a terápia vezetésében a vírusnukleinsav-titer követésének nélkülözhetetlenségét mind a mellékhatások elkerülése, mind a költséghatékonyság szempontjából. Az idült hepatitis B kezelésében egyaránt első választás lehet a határozott – egyéves – időtartamú pegilált interferon vagy a folyamatos entecavir- vagy tenofovirkezelés, amelyet a hepatitis B felszíni antigén szerokonverziója után még legalább 12 hónapig kell folytatni. Az adefovir leginkább kombinációban javasolható. Nem megfelelő első választás a lamivudin, az ezt már szedő betegeket hatástalanság esetén másik szerre kell átállítani. Fontos az immunszuppresszív kezelésben és/vagy biológiai terápiában részesülő betegek megfelelő antivirális kezelése. Egyidejű hepatitis D esetén pegilált interferon kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156(Szuppl. 1), 25–35.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Horváth, Zsuzsanna Gerlei, Judit Gervain, Gabriella Lengyel, Mihály Makara, Alajos Pár, László Rókusz, Ferenc Szalay, István Tornai, Klára Werling, and Béla Hunyady

Absztrakt

A HBV/HDV fertőzés időben történő felfedezése és kezelése a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, rákmegelőzést, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását és a kezelés révén a későbbi súlyos májbetegségekből adódó jelentős egészségügyi ráfordításigény-csökkenést jelenti. Az irányelv célja a 2016. évre érvényes, a kezelőorvosok konszenzusán alapuló kezelési rend rögzítése. A magyar lakosság 0,5–0,7%-át sújtó HBV kezelésének indikációja a vírusdiagnosztikán (benne vírusnukleinsav kimutatása), a májbetegség aktivitásának és stádiumának értékelésén (beleértve a biokémiai, patológiai és/vagy nem invazív vizsgálómódszereket), valamint az ellenjavallatok kizárásán alapul. Az ajánlás hangsúlyozza a kivizsgálás során a gyors és részletes virológiai vizsgálatok jelentőségét, a biopszia mellett az elasztográfia, illetve egyéb, validált, noninvazív tesztek alkalmazhatóságát csakúgy, mint a terápia vezetésében a vírusnukleinsav-titer követésének nélkülözhetetlenségét mind a mellékhatások elkerülése, mind a költséghatékonyság szempontjából. Az idült hepatitis B-vírus-fertőzés kezelésében egyaránt első választás lehet a határozott – egyéves – időtartamú pegiláltinterferon- vagy a folyamatos entecavir-, vagy tenofovirkezelés, amelyet a hepatitis B felszíni antigén szerokonverziója után még legalább 12 hónapig kell folytatni. Az adefovir leginkább kombinációban javasolható. Nem megfelelő első választás a lamivudin, a már ezt szedő betegeket hatástalanság esetén másik szerre kell átállítani. Fontos az immunszuppresszív kezelésben és/vagy biológiai terápiában részesülő betegek megfelelő antivirális kezelése. Egyidejű hepatitis D-vírus-fertőzés esetén pegiláltinterferon-kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156(Suppl. 2), 25–36.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Horváth, Zsuzsanna Gerlei, Judit Gervain, Gabriella Lengyel, Mihály Makara, Alajos Pár, László Rókusz, Ferenc Szalay, István Tornai, Klára Werling, and Béla Hunyady

Absztrakt

A hepatitis B- és a hepatitis D-vírus-fertőzés időben történő felfedezése és kezelése a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, rákmegelőzést, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását és a kezelés révén a későbbi súlyos májbetegségekből adódó jelentős egészségügyi ráfordításigény-csökkenést jelenti. Az irányelv célja a 2017. évre érvényes, a kezelőorvosok konszenzusán alapuló kezelési rend rögzítése. A magyar lakosság 0,5–0,7%-át sújtó HBV kezelésének indikációja a vírusdiagnosztikán (benne vírusnukleinsav kimutatása), a májbetegség aktivitásának és stádiumának értékelésén (beleértve a biokémiai, patológiai és/vagy nem invazív vizsgálómódszereket), valamint az ellenjavallatok kizárásán alapul. Az ajánlás hangsúlyozza a kivizsgálás során a gyors és részletes virológiai vizsgálatok jelentőségét, a biopszia mellett az elasztográfia, illetve egyéb, validált, noninvazív tesztek alkalmazhatóságát csakúgy, mint a terápia vezetésében a vírusnukleinsav-titer követésének nélkülözhetetlenségét mind a mellékhatások elkerülése, mind a költséghatékonyság szempontjából. Az idült hepatitis B-vírus-fertőzés kezelésében egyaránt első választás lehet a határozott – egyéves – időtartamú pegiláltinterferon- vagy a folyamatos entecavir-, vagy tenofovirkezelés, amelyet a hepatitis B felszíni antigén szerokonverziója után még legalább 12 hónapig kell folytatni. Az adefovir leginkább kombinációban javasolható. Nem megfelelő első választás a lamivudin, a már ezt szedő betegeket hatástalanság esetén másik szerre kell átállítani. Fontos az immunszuppresszív kezelésben és/vagy biológiai terápiában részesülő betegek megfelelő antivirális kezelése. Egyidejű hepatitis D-vírus-fertőzés esetén pegiláltinterferon-kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2017, 158(Suppl. 1), 23–35.

Open access