Absztrakt:
Bevezetés: 2011 áprilisában bevezetésre került Szegeden a perinatalis depressziószűrés. Célkitűzés: A depresszív tünetek mértékének felderítése, illetve a perinatalis hangulati állapotváltozás kockázati tényezőinek vizsgálata. Módszer: Az Edinburgh Postnatal Depression Scale kérdőívet védőnők adtak át négy alkalommal a 3849 résztvevőnek. Eredmények: Az első trimeszterben a legmagasabb az átlagpontszám (3,74), amely szignifikánsan eltér a többi mérési alkalométól. A patológiás arány is ebben az időszakban volt a legmagasabb (10,8%). Pozitív, közepes erősségű korreláció volt a mérési alkalmak depressziópontjai között, illetve összefüggést találtunk a magasabb szűréspontszámok és az alacsonyabb születési súly között. A magasabb átlagpontszámokkal tendenciaszerű összefüggés mutatkozott az epiduralis érzéstelenítés esetén, szignifikáns pedig a nem tervezettség, a 26 év alatti vagy 34 év fölötti életkor, egyedülálló családi állapot és a multiparitás függvényében. Következtetések: Az első trimeszterben már kimutatható pszichés változások vannak, valamint összefüggés van a különböző szociodemográfiai faktorok és a pszichés mutatók között. Ennek elkerülése érdekében fontos a depressziószűrés és a pszichológiai intervenció. Orv. Hetil., 2017, 158(4), 139–146.
A „nőgyógyászati szűrés” − a nőgyógyászati gyakorlat, majd később a nőgyógyászati protokoll szerint is − klinikai nőgyógyászati vizsgálatot jelent, kiegészítve kolposzkópos vizsgálattal, valamint kenetvétellel sejtvizsgálat céljára. Ez a gyakorlat az elmúlt évtizedek során rögzült a köztudatban. Ezzel szemben bizonyítékok csak a sejtvizsgálaton alapuló szűrés hatásosságát támasztják alá. A „hagyományos” nőgyógyászati gyakorlat a bizonyítottan hatásos sejtvizsgálathoz szükséges kenetvételt szakorvosi vizsgálathoz köti, ezáltal a népegészségügyi lakosságszűrést ellehetetleníti. A méhnyakszűrés módszertanát a hatályos nemzetközi népegészségügyi gyakorlathoz igazítandó, a szerzők „szakdolgozói szűrés”-t kezdeményeztek, amelyben a méhnyakszűrés csak citológiai vizsgálatra korlátozódik, a kenetet megfelelően képzett védőnők veszik, és a citológiai lelet eredményétől függően a védőnő nőgyógyászati szakrendelésre irányítja a rászorulókat. Orv. Hetil., 2012, 153, 1302–1313.
program. [A védőnők feladatai a népegészségügyi méhnyakszűrésben.] Védőnő, 2012, 22 (2), 3–4. [Hungarian] 19 Döbrőssy, L., Kovács, A., Budai, A., et al.: Screening for
– Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum.] www.gendiagnosztika.hu [Hungarian] Professional protocol of the Ministry of Health: Tasks of district-nurse in prenatal care. [Védőnők: Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja
Az Európai Unió Tanácsának ajánlása nyomán csaknem minden országban született kormányzati szándéknyilatkozat a citológiai vizsgálatot alkalmazó méhnyakszűrés bevezetéséről, a végrehajtásban azonban jelentős különbségek vannak. A fejlett országok többsége a nemzetközi szakmai szervezetek által ajánlott szervezett szűrési modellt országosan alkalmazza. Némely országban az alkalomszerű szűrést végzik. A szűrési stratégia (életkor, szűrések közötti intervallum), valamint a céllakosság lefedettsége és a részvétel mutatói országonként változóak. Számos kesvésbé fejlett kelet-közép- és dél-európai osrszágban a szűrőtevékenység a tervezés szakaszában van. Magyarországon az átmenet a hagyományos „nőgyógyászati rákszűrésből” az ajánlott szervezett méhnyakszűrésbe folyamatos. A védőnők bevonásától további javulás várható. Orv. Hetil., 2014, 155(50), 1975–1988.
Absztrakt:
Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) korábbi nemzetközi felmérése az egészségügyi dolgozók védőoltásokkal kapcsolatos fenntartásait, vakcinációs bizonytalanságát tárta fel. Célkitűzés: A magyar alapellátásban dolgozó felnőtt-, vegyes és gyermek- (háziorvosi praxisban dolgozó) szakorvosok, valamint a védőnők védőoltásokkal kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. Módszer: Az egészségügyi szakemberek védőoltással kapcsolatos fenntartásait saját fejlesztésű kérdőívvel vizsgáltuk, amelynek alapjául az ECDC négy országos nemzetközi kutatása szolgált. Az adatfelvétel 2017 májusától júliusáig zajlott, online kérdőíves megkereséssel. A kérdőívet összesen 765 egészségügyi szakember: 189 házi gyermekorvos, 375 felnőtt-, illetve vegyes praxisú háziorvos, valamint 201 védőnő töltötte ki. A mintát a munkavégzés helyének régiója, településtípusa, valamint a szakember életkora szerint súlyozással igazítottuk az országos megoszláshoz az egyes szakmai csoportokon belül, így ezen szempontok mentén reprezentatívnak tekinthető. Eredmények: Megállapítható volt, hogy a vizsgált témakörökben kapott válaszok nem különböztek érdemben az ECDC hasonló, más országokban talált eredményeitől. Az alapellátó orvosok mintegy 2/3-a, a védőnők fele van meggyőződve a védőoltások nyújtotta előnyökről és értékekről. Megnyugtatóan alacsony arányban vannak fenntartásaik a védőoltások biztonságosságát illetően, bár az ajánlott védőoltásoknál az értékek némileg magasabbak voltak az életkor szerint kötelezőkhöz – a Nemzeti Immunizációs Programban adott oltásokhoz – képest. A szakirodalomból is jól ismert kifejezett oltásellenes rémhírek – autizmus–MMR stb. – fellelhetők ugyan, de elenyésző arányban, ám ez összefüggésben állhat a vizsgálatban való önkéntes részvétellel is. Az életkor szerint előírt oltások közül a leginkább elutasított a BCG-oltás, míg a legtöbb kétely az MMR-oltást övezi. Következtetés: Az alapellátók védőoltásokkal kapcsolatos kommunikációs készségeinek fejlesztését szolgáló képzésekre igény van, mind a graduális, mind a posztgraduális stúdiumokban. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1904–1914.
Absztrakt
Bevezetés: Régóta ismert, hogy a szülők egészségügyi műveltsége fontos tényezője a gyermekek egészségének. Világszerte sokféle megközelítésből vizsgálták az egészségműveltséget, Magyarországon azonban eddig nem történt kísérlet sem a definiálására, sem a mérésére. Célkitűzés: A szerzők célja volt, hogy definiálják a szülői egészségműveltséget, és létrehozzanak egy kérdőívet, amelynek segítségével a szülői egészségműveltség pontosan felmérhető. Módszer: Szülők, védőnők és gyermekgyógyászok bevonásával állították össze a szülői egészségműveltség témaköreit, és meghatározták, hogy ezeknek milyen dimenziói vannak. Ezek és a szakirodalomból ismert tesztek alapján állították össze a felmérésére szolgáló kérdőívet. Eredmények: A szülői egészségműveltség négyféle dimenziója: az ismeretek, a funkcionális tudás, a magabiztosság és a motiváció. A létrehozott kérdőív a négy dimenziót nyolc témakörön keresztül vizsgálja. Következtetések: Létrejött a szülői egészségműveltség első, kulturálisan adaptált, magyar nyelvű definíciója és ennek mérését segítő kérdőív. Alkalmazása segítséget nyújthat mind az alapellátás, mind az egészségnevelés hatékonyságának növelésében. Pontosan vizsgálhatóvá válhat a szülők egészségügyi műveltségének és a gyermek egészségi állapotának kapcsolata. Orv. Hetil., 2015, 156(42), 1715–1718.
Absztrakt:
Bevezetés: A lakosság egészségi állapotának ismerete nélkülözhetetlen az egészségpolitikai döntések meghozatalához, különösen igaz ez a várandósok és gyermekek esetében. Célkitűzés: Az elemzés célja, hogy jellemezze a várandós nők egészségi állapotában bekövetkezett változásokat az 1997 és 2012 közötti időszakban. Módszer: Az adatok forrását a területi védőnői jelentések szolgáltatták. Az elemzett adatok köre: dohányzó, fokozott gondozást igénylő, későn (28. hét után) gondozásba került várandós és gondozás nélkül szült nők. Az idősoros elemzés Microsoft Excel és STATA 13.0 programok segítségével történt. Eredmények: A dohányzó várandósok aránya országosan 13,8% volt a vizsgált időszakban, ettől magasabb (p<0,01) a dohányos várandósok aránya Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg, és Somogy megyékben. A fokozottan gondozott várandósok aránya az országoshoz képest magasabb (p<0,01) Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyékben. A várandósok több mint 1%-a későn jelentkezett várandósgondozásra. A védőnők által regisztrált szült nők közül kevesebb mint 1% nem vett részt várandósgondozáson. Következtetés: A kedvezően alakuló országos tendencia jelentős területi egyenlőtlenségeket rejt, ami beavatkozásokat sürget. Orv Hetil. 2017; 158(29): 1131–1142.
Ismereteink szerint ez idáig nem történt olyan átfogó vizsgálat Magyarországon, amely egészségügyi felsőoktatásban tanuló hallgatók szociokulturális hátterét vizsgálta volna. Célkitűzés: Keresztmetszeti kutatásunk fő célkitűzése az volt, hogy megismerjük és elemezzük a leendő orvosnők, diplomás ápolónők és védőnők társadalmi hátterében megmutatkozó különbségeket. Módszer: Jelen kutatásunk orvostanhallgató-nők, valamint egészségügyi főiskolai karon tanuló hallgatónők között készült, a Semmelweis Egyetemen. Összesen 295 hallgatónőt vontunk be a kutatásba, értékelhető választ adott 68,08% ( n = 201). Az eredményeket az SPSS programcsomag segítségével elemeztük, leíró statisztikai megközelítésben. Eredmények: A felmérésben részt vevő hallgatónők számos szociodemográfiai jellemzőjében meghatározó különbséget tapasztaltunk. Az orvostanhallgató-nők nagyobb hányada diplomás szülők gyermeke, ugyanakkor a főiskolai szintű képzésben részt vevő hallgatónők esetében ennek jóval kisebb az esélye. Nem találtunk ugyan statisztikailag alátámasztható különbséget a három hallgatói csoport családi állapotában, de megállapítható, hogy kevesebb diplomásápoló-hallgatónő volt férjezett, illetve élt élettársi kapcsolatban. Következtetések: A főiskolai hallgatónők, valamint az orvostanhallgatók szociokulturális hátterében megmutatkozó különbségek, az ebből következő társadalmi hátrányok nagyobb mértékben sújtják az ápoló- és védőnőhallgatókat, mint az orvostanhallgató-nőket.
Absztrakt:
Bevezetés: Bár a várandósság általában vágyott állapot, mégis megvannak a maga nehézségei, melyek megterhelők lehetnek, így lehangoltság, depresszió alakulhat ki. Ennek prevalenciája a nemzetközi szakirodalomban 6,58–26,7%, magyar mintákon 6,5–17,9%. Célkitűzés: A 2014-ben Békéscsabán elindult, a várandósság alatti és a szülés utáni depressziószűrés adatainak elemzése: a patológiás arány felmérése, illetve a demográfiai tényezők és a depressziós tünetek mértéke közötti összefüggések vizsgálata. Módszer: 2019 augusztusáig 1708 nő vett részt a szűrésben, melynek lebonyolítását a védőnők végzik: ők magyarázzák el a program lényegét, töltetik ki és értékelik az Edinburgh Postnatal Depression Scale kérdőívet mindhárom trimeszterben, valamint a szülés után is egyszer-egyszer. Szükség esetén pedig javasolják a kitöltőnek, hogy vegye igénybe a szűrőprogram részeként a pszichológiai intervenciót. Eredmények: A négy mérési alkalom során a határérték feletti kérdőívek prevalenciája a következő: 15,31%, 14,29%, 11,87%, 12,68%. A teljes minta 18,27%-a mutatott legalább egyszer emelkedett depressziós tüneteket. A négy mérési alkalom depresszió-pontértékei szignifikánsan, közepes erősséggel korreláltak egymással. Emellett mind a négy mérési alkalommal szignifikánsan magasabb volt a depressziószintje azoknak a nőknek, akik nem tervezték várandósságukat. Az első trimeszterben volt szignifikáns összefüggés a korral és a családi állapottal: a 21 év alatti, illetve az egyedülálló nők szignifikánsan magasabb depressziószintet mutatnak a 21 évnél idősebb, illetve a kapcsolatban/házasságban élő társaikhoz képest. A paritással tendenciaszerű kapcsolat volt a második trimeszterben: a multiparáknak tendenciaszerűen magasabb volt a pontértékük. Következtetés: A magas prevalencia, valamint a depressziószint állandósága megerősíti a szűrés és a pszichológiai intervenció fontosságát, hiszen korábban találtak összefüggést a depresszió és bizonyos szülészeti komplikációk között. Egyes demográfiai faktorok mint rizikótényezők jelezhetik, hogy ki a veszélyeztetettebb. Orv Hetil. 2020; 161(10): 374–381.
