Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "véráramfertőzések" x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: Az anaerob baktériumok fontos etiológiai szerepet töltenek be invazív infekciókban, klinikailag szignifikáns kórokozók véráramfertőzésekben és szeptikémiában, valós prevalenciájukról azonban világszerte, így hazánkban is kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Az anaerob baktériumok által okozott, mikrobiológiai diagnózissal igazolt véráram-infekciók gyakoriságának összefoglaló értékelése a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) klinikáin a beküldött hemokultúraminták retrospektív elemzésével. Módszer: A vizsgálat során 5 éves periódus (2013. 01. 01.–2017. 12. 31.) alatt az SZTE klinikáiról beküldött hemokultúraminták elemzése történt; az összehasonlítás alapját egy hasonló időtartamú (2005–2009), ugyanezen központban elvégzett vizsgálat képezte. Eredmények: 2013 és 2017 között átlagosan 23 274 ± 2756 hemokultúrapalack vizsgálata történt meg, melyek közül átlagosan 10,5% volt pozitív, és 0,4% volt pozitív anaerobokra (3,5–3,8/1000 palack). A klinikailag szignifikáns anaerob kórokozók közül a Bacteroides/Parabacteroides csoport (39,9%) és a Clostridium fajok (32,8%) fordultak elő a legnagyobb arányban. Következtetések: Az anaerob baktériumok viszonylag alacsony számuk ellenére fontos etiológiai tényezőknek tekinthetők véráramfertőzésekben. Eredményeink felhívják a figyelmet a modern identifikálómódszerek jelentőségére az adekvát anaerobdiagnosztikában. Orv Hetil. 2020; 161(19): 797–803.

Open access

Absztrakt:

Az Országos Onkológiai Intézet Hematológia Osztályán a 2017. évben hemokultúrákból kitenyészett baktériumok spektrumát, kóroki szerepét, rezisztenciatulajdonságait vizsgáltuk. Összefüggést kerestünk olyan kockázati tényezőkkel, mint az intravascularis kanülviselés, illetve az abszolút neutrophilszám. Értékeltük az egyes baktériumok okozta infekciók letalitását. A kapott eredményeket összevetettük a 2012. év epidemiológiai adataival. 2017-ben összesen 372 palack hemokultúrát vettünk, ezek közül 66 palackból (18%) tenyészett ki baktérium. A kontaminált hemokultúrák kihagyása után, ezek alapján 30 betegben 30 véráram-infekciós epizódot dokumentáltunk. A lymphoma miatt kezelés alatt álló betegcsoportban a Gram-pozitív és Gram-negatív izolátumok aránya egyenlő, míg 2012-ben a Gram-pozitív izolátumok domináltak. A kanült viselők esetében a Gram-pozitív bacteriaemiák kockázata továbbra is nagyobb, ugyanakkor a neutropeniásokban megnőtt a Gram-negatív fertőzések kockázata. Az 5 évvel korábbihoz képest gyakrabban fordulnak elő multirezisztens baktériumok által okozott infekciók. A Gram-pozitív véráramfertőzések 30 napos halálozása 11%, a Gram-negatív bacteriaemiaké 22% volt.

Restricted access

Célkitűzés: Vizsgálatunkban felmértük az intenzív osztályos nővérek ismeretét a CVC (centrális vénás kanül) okozta fertőzések megelőzésének evidencia alapú ajánlásairól. Módszer: A vizsgálatban részt vevő intenzív osztályok nővérei önkéntes részvétellel validált, többszörös választásos kérdőívet töltöttek ki 2006. október és december között. A kérdőív válaszai mellett demográfiai adatokat is gyűjtöttünk: a válaszadó neme, intenzív osztályos (ITO) gyakorlati évek száma, ágyszám, intenzíves szakápolói, illetve főiskolai diploma megléte. Eredmények: 11 intenzív osztályról 178 kérdőívet elemeztünk. A 10 kérdésre adott helyes válaszok átlaga 36,6% volt. A válaszadók közül csak kevesen (18%) tudták, hogy a CVC-k rutinszerű cseréje nem ajánlott, a többség (61,2%) viszont helyesen választotta, hogy a kanülcsere vezetődróton áthúzva nem megfelelő. A nyomásmérő szerelék cseréjét 47,8% végezné minden 4. napon, az antibiotikummal impregnált kanül használatának előnyét pedig 66,3% ismerte. A CVC fedőkötését csak 15,2% végezné el hetente, és csak 34,8% tudta, hogy mind a poliuretán, mind a géz alapú fedőkötés használható. A bőrfertőtlenítésre a 2%-os klór-hexidin ajánlott, ezt 19,8% jelölte meg helyesen; az antibiotikumos kenőcs rezisztenciaokozó hatását 13,6% tudta. Zsíroldatok adásakor 24 óránként cserélné a szereléket a válaszadók 86,4%-a, de csak 4,5% cserélné a tiszta infúziós szereléket 96 óránként. Az intenzív osztályos gyakorlati évek és az ITO-ágyszám nem mutatott korrelációt az eredményekkel. Megbeszélés: Vizsgálatunk alapján az intenzív osztályos nővérek ismerete a CVC okozta fertőzések megelőzéséről nem megfelelő. A nemzetközi ajánlások ismertetése a nővérek graduális és posztgraduális képzésében szükséges volna.

Restricted access
Authors: Dávid Sipos, Adrienn Nyul, Krisztina Kovács, Hussain Alizadeh and Zoltán Péterfi

Absztrakt:

Bevezetés: Míg korábban az antibiotikumok felfedezésével, klinikai alkalmazásával az orvostudomány jelentős előrelépést tett az infekciós kórképek kezelésében, a 21. században az antibiotikumok igen széles körű, gyakorta nem megfelelő felhasználásával e betegségek ismét reneszánszukat élik, a multirezisztens kórokozók pedig egyre nagyobb kihívást jelentenek a mindennapi orvoslásban. Különösen igaz ez a csökkent védekezőképességű betegekre. Mindezek szükségessé teszik, hogy az antibiotikumokat megfontoltan, az országos és helyi rezisztenciaviszonyoknak megfelelően alkalmazzuk. Célkitűzés: Egy hároméves periódusban felmérni tanszékünkön a véráramfertőzések leggyakoribb bakteriális kórokozóit, azok antibiotikum-érzékenységét és a multirezisztens kórokozók arányát. Módszer: A vizsgált időszakban a valós véráramfertőzést mutató pozitív hemokultúrás minták eredményeinek feldolgozása. Eredmények: A vizsgálati eredmények alapján tanszékünkön a véráramfertőzések legnagyobb részéért Gram-negatív kórokozók tehetőek felelőssé, előtérben az Enterobacteriaceae család tagjaival. Hematológiai betegek esetében megszokott módon, emellett fontos kórokozó a Pseudomonas aeruginosa. A Gram-pozitív baktériumok és multirezisztens kórokozók okozta véráramfertőzések gyakorisága kisebb. A Pseudomonas törzsek között magasabb carbapenemrezisztencia mellett kedvezőbb érzékenységi eredmények észlelhetőek piperacillin/tazobaktám, valamint cefepim tekintetében. Következtetések: Ahogy vizsgálatunk is mutatja, Hematológiai Tanszékünkön a Pseudomonas-ellenes antibiotikumok kiegyensúlyozott alkalmazásával sikerült egy olyan középutat megtalálni, amely mind a magas rizikójú betegcsoport empirikus kezelésének, mind pedig a multirezisztens kórokozók adta kihívásoknak meg tud felelni.

Open access

A nosocomialis infekciók gyakorisága és a kórokozók antibiotikum-rezisztenciája világszerte emelkedést mutat az intenzív osztályokon. A nem fermentáló Gram-negatív baktériumok által okozott véráramfertőzések nagyobb mortalitással hozhatók összefüggésbe. Cél és módszer: A szerzők célja a 2008-ban és 2010-ben sebészeti intenzív osztályon kezelt betegek hemokultúráiból izolált nosocomialis kórokozók antibiotikum-érzékenységi adatainak összehasonlítása volt. Eredmények: A methicillinrezisztens Staphylococcus aureus és a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázt termelő Klebsiella ssp. és Escherichia coli érzékenysége nem változott, az Acinetobacter baumannii és a Pseudomonas aeruginosa antibiotikum-rezisztenciája nagymértékben nőtt. Multirezisztens Acinetobacter 2008-ban hemokultúrában nem fordult elő, 2010-ben azonban az összes véráramból izolált Acinetobacter csak colistinre volt érzékeny. A Pseudomonas aeruginosa érzékenysége a vizsgált időszakban a karbapenemekre és a piperacillinre jelentősen csökkent. A multirezisztens Gram-negatív kórokozókkal fertőzött betegek mortalitását nagyobbnak találták az antibiotikum-érzékeny baktériummal fertőzött betegekhez képest. Következtetések: A vizsgálat eredményei hangsúlyozzák a hatékony infekciókontroll, az adekvát dózisban és időben kezdett empirikus antibiotikum-terápia és a megfelelő nővér:beteg arány jelentőségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1486–1491.

Open access
Authors: Piroska Orosi, Anikó Farkas, Ibolya Berkes, Gyöngyi Salné Nagy, Zoltán Szentkereszty, Katalin Mályi and Anikó Dán

Irodalmi adatok szerint az intenzív osztályokon a nosocomialis fertőzések száma többszöröse a nem intenzív osztályos betegekének. Az életmentő technológia fejlődése növelte a kórházi fertőzések kialakulásának veszélyét az elmúlt évtizedekben. Széles körben elfogadott, hogy epidemiológiai módszert szükséges alkalmazni a kórházi fertőzések felderítésére, az előfordulási arány megállapítására, a járvány korai felismerésére és az infekciókontroll-intézkedések hatékonyságának lemérésére. Cél: Nosocomialis surveillance alkalmazása a nosocomialis fertőzések epidemiológiájának megismerése a Kenézy Gyula Kórház Intenzív Osztályán. Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház 1637 ágyas megyei kórház, 16 ágyas Központi Intenzív osztállyal. A vizsgált időszak alatt (2004. április 1.–2006. március 31.) az interdiszciplináris intenzív osztályon 1490 beteget ápoltak, az összes ápolási nap száma 8058 volt. Az ápoltak leggyakrabban légzési elégtelenség, politraumatizáció vagy fejsérülés diagnózisokkal kerültek felvételre. A klinikai adatokat epidemiológus szakápoló gyűjtötte, előzetesen összeállított infekciókontroll-adatlap alapján. A kórházi fertőzések azonosítására CDC-definíciókat alkalmaztak. Eredmények: A vizsgált időszakban 194 nosocomialis infekciót detektáltak 134 betegnél. Az incidencia 13,0 száz betegre vonatkoztatva, az incidenciasűrűség pedig 24,0 ezer ápolási napra vonatkoztatva. A leggyakoribb kórházi fertőzés a légúti infekció volt (44,3%) majd azt követték a húgyúti (21,1%) és a véráramfertőzések (20,1%). Következtetések: A nosocomialis fertőzések felkutatására nosocomialis surveillance-t kell folytatni az intenzív osztályokon. A nosocomialis surveillance interdiszciplináris megközelítést és orvos-nővér szakmai együttműködést kíván. A beteg-nővér arány független rizikófaktor. Az egészségügyi intézmények létszám-racionalizálásánál figyelembe kell venni, hogy az intenzív osztályokon a beteg-nővér arány csökkentése a kórházi fertőzések számának növekedéséhez vezet.

Restricted access